Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

i 9 ismeretterjesztés Mellőzött lehetőségeink A világűr felé fordított fülek... A szovjet flotta űrkutató hajóiról Húsz évvel ezelőtti újság ke­rült a múltkor a kezembe. Az egyik híradás a Honvéd ut­caiak esetéről számolt be, akik annyira megszerették az isme­retterjesztő előadásokat, hogy közösségi munkában szervez, tek maguknak egy sorozatot. Az sem zavarta a művelődni vágyókat, hogy az utca egyik udvarán kellett, a szabad ég alatt összejönniük. Népművelő ismerősöm bol­dogtalanul sóhajtott, amikor el­meséltem a „hőskor!" cikk tar­talmát. Azt mondta, hogy az emberek akkor is fütyülnek az ismeretterjesztésre, ha tálcán kínálja eléjük a művelődési ház, nemhogy maguk szervez­nék. Mert hogy miért jönné­nek el Pityi Palkó előadásá­ra, amikor a televízióban or­szágos, ha nem világnagysá­gok ismertetik velük a tudo­mány, technika állását, újabb ismereteit és ahhoz még csak cipőt sem kell húzni. Gondolkodóba estem az ér­veken, amelyek első hallásra egész meggyőzőek voltak. De aztán eszembe jutott, hogy például Pakson, a könyv­tárban már évek óta nagyon népszerűek a hétfőnkénti elő­adások, pedig hát Pakson is nézik a televíziót az emberek. (Igaz. hétfőn nem tehetik, no de hát a gyakorlat bizonyította, hogy Pakson nem a tévés­szünnap miatt látogatják az ismeretterjesztő előadásokat.) Természetes, hogy az ember azt hallgatja szívesen, ami ér­dekes, fontos a számára. An­nál szívesebben, minél élve­zetesebb formában mondják. Vannak olyan témák, ügyek, amelyek egy-egy kis közösség, hez kötöttek, amelyeket a te­levízió nem tudhat megoldani előadásaival. De, az is nyil­vánvaló tény, hogy az elő­adások hangulatát, közösségi jellegét sosem kaphatjuk meg a televízió előtt üldögélve. Már­pedig az ember néha társa­ságra, a magakorabeliek kö­zösségére vágyik, és felnőtt fejjel a kikapcsalódást is szí­vesen teszi haszonnal, olyan módon, ami gyümölcsöző. Mondhatunk erre példát isi a gyermeküket önállóvá ne­velt asszonyok, akik szívesen szabadulnának az otthon és munkahely zárt világából egy- egy órára, restellnek a fiata­loknak szánt szórakozásba be­kapcsolódni, vagy még inkább kávé mellett időzni a presszó­ban. Népszerűek is köztük az asszonyklubok, a nőknek szánt tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások. Persze, nemcsak a nők szá­mára hasznos az ismeret- terjesztés. Ma még elég sokan állnak munkába az általános iskola elvégzése után. Eleinte ide­jük, de főleg kedvük sincs is­mereteik frissen tartásához, annál is inkább, mert a rádió, tévé, sajtó útján amúgyis el­árasztanak ismeretanyaggal. Egy idő után azonban ter­mészetszerűleg elérkezik az ember arra a pontra amikor egy valami már jobban érdek­li a többinél: munkájában, szabad idejében. Fellángolt ér­deklődése azonban hamar el­csitul, ha rájön, alaposabb is­meretekkel nem rendelkezik, amit az iskolában tanult, az elavult megkopott. A KPM Közúti Igazgatósóg Szekszárd 1973. november 29-én a Szekszárd—Decs— Várdomb ök. úton EPERFAÁRVERÉST TART. Találkozás a 6-os km-kőnél 9 órakor, Decs községi ta­nácsház 11 órakor, Sórpilis fakivég (Decs felől) 14 óra ­Jobbik eset, ha tanácsot kér, és a maga erejéből keserves munkával lehetővé teszi ön­maga számára az alaposabb, elmélyült ismeretszerzést. A másik gyakori — még gyakoribb — eset, ha a szülő ismeretei és iskolás gyermeké­nek feladatai között terem sza­kadék. Restellkedik az apa vagy anya, hogy általános is­kolás gyermeke leckéjét sem tudná megoldani, nem győzi álcázni tájékozatlanságát egyik-másik tantárgyban^ Egyik típusú gondon sem tud segíteni csak a televízió. Ez a népművelés feladata és lehetősége. Érdekes és javasolható elő­adássorozatokat ajánl a me­gyei művelődési központ a fa­lusi művelődési házak számá­ra. Ezek az előadássorozatok az általános iskola hetedik és nyol­A műsor része annak a mű­sorsorozatnak, amellyel a szer­kesztők havonta kívánnak je­lentkezni. Az egyes adások té­mái azokhoz a művészeti ágak­hoz kapcsolódnak, amelyek a legközvetlenebbül érintik a társadalmat. így ez alkalom­mal a köztereken álló szob­rokról beszélgetnek a részt­vevők. Szó kerül a szobrok funkciójának taglalásáról, mi­vel sokféle irányzat, felfogás megtestesülése egy-egy szobor. A történelem is vitatéma a műsorban, hiszen igen sok ma is meglévő szobrot örököltünk. Közülük sok olyan alkotás van, — Ha óhajtja őrnagy úr, én nagyon szívesen megfogalma­zom az orvosi véleményt a vádlottról. Ezzel eloszlathat­nánk a magas főparancsnok­ság aggodalmait. A törzshadbíró nem lelkese­dett ötletemért Kedvetlenül hunyorgott. — ön is másra gondol, meg én is, százados úr, Ér­zésem szerint megvannak ar­ról győződve a magas fő­parancsnokságon. hogv a vád­lott szimulál. Ha támogatná ezt a meggyőződésüket az ön szakvéleménye, nos, akkor ér­telme lenne megfogalmazni. — De hiszen semmi bizonyí­tékom arra, hogy szimulál... Ellenkezőleg. Mivel lágyan kerekded a törzsbíró arca, a bosszúság meeduzzasztotta, s ettől in­kább durcásnak hatott, mint a gond kfnzottjának. — Márpedig tovább kell mozdulnunk a holtpontról. Arra gondoltam, megkísér­lem értésére adni, hogv a hadbíróság számára is előnyö­sebb, ha ragaszkodik az igaz­sághoz. Mert. ha váratlanul ráfognánk Lenkeyre, hoev semmi baja, a hadsereg fő- parancsnoka (Havnau nevét mindketten óvakodtunk kiej­teni) az eddigi rászedettség miatt dühöngene. márpedig ebből Ernst törzshadbíró úrra s°mmt kedvező nem származ­na De beláttam, az ilyen ér­velés árnyalatai kiterjedése cadik osztályának tananyagát használják fel. Az előadások célja érdeklődést kelteni a ta­nuláshoz, bátorságot adni a szervezett felnőttoktatásban való részvételhez. Ezek az előadások komplex tematikával rendelkeznek: a magyar mellett történelmet, földrajzot, számtant, fizikát és biológiát, de kémiát és egész­ségügyi előadást is hallanak résztvevői. A művelődési központ ja­vaslata egyféle módja az is­meretterjesztésnek. Minden fa­lu megteremtheti a sajátját. Néhány községben érdeklőd­tem : rendeznek-e ismeret­terjesztő előadásokat, tudnak-e a lehetőségekről. Több falusi felnőtt nem ismerte a fogal­mat, néhány falusi népművelő nem tudott a lehetőségekről. Mindkettő elég nagy baj. (vfé) amely idealizáltan idézi fel a múltat A szobrokat láthatóvá teszik a nézők számára, s így összehasonlítják saját vélemé­nyüket a műsorban részt vevő kritikusokéval. Nem utolsósor­ban szólnak a vendégek a hi­bákról is, mivel a szobroknál a leggyakoribb a léptéktéve­dés. A tér vagy más felállí- tási hely méreteihez nem iga­zodó a túl- és elméretezett szobrok voltaképpen saját ma­gukat „ütik agyon”. A köztéri szobrok a közösség tulajdoná­ban vannak, bennünket szol­gálnak, a mi gyönyörködteté­sünk a Céljuk. ellentétes az őrnagy szellemi alkatával. Ezért csak annyit mondtam: — Fölösleges minden kétely. Lenkey rövidesen bevégzi. — De nem a hóhér kezétől! — ragadta el az indulat a törzshadbírót. Mindjárt rájött, az efféle indulatokat szemér­mesebben ülik kezelni, ezért higgadtan, mondhatni nyája­san beszélt tovább. — Howj- ger tábornok úr véleménye tö­kéletesen megegyezik az enyémmel. Ha jól emlékszem főorvos úr, említette már, hogy nem képes megbízható képet alkotni Lenkeiről, ha csupán jelenlegi viselkedésére van utalva. — Említettem valami hason­lót. — Nézze százados úr, ne­künk ez a véleményünk, hogy meg keli köiínvftenUnk az ön vizsgálódását. Bizonyosra vesz- szük, ön is meg fog győződ­ni Lenkey János alakoskodá­sáról. Vallomási jegyzőkönyvé­ben rögzítettük egész pályafu­tását. Minden oka megvan ar­ra, hogy rettegjen a legszi­gorúbb felelősségre vonástól, Howiger tábornok úr. tisztelt várparancsnokunk ötletét tol­mácsolom a magam legtelje­sebb helyeslésével. Szívesked­jék elolvasni a vallomási jegy­zőkönyvet. Hasonló kenetességgel pró­báltam válaszolni. — Az ötlet bölcs felfogásra vall. Nekem nem jutott volna eszembe. Kötelességem élni ve­le. A mesterséges égitestek gyakran csúsznak ki a száraz­földi megfigyelő állomások ha­tósugarából, mert Földünk fel­színét nagyobbrészt tenger bo­rítja. Megszakad a kapcsolat az űrpilótákkal, holott esetleg éppen akkor kéne fontos ada­tokat váltani velük, vagy he­lyesbíteni az égi pályát, ame­lyeken a bolygóközi állomás halad. Csak az óceánokon köz­lekedő megfigyelő hajók ki­terjedt hálózata láthatja el ezt a feladatot. A Szovjetunió épített egy ilyen flottát „ABSZURD” HAJOK Ez a flotta új, szokatlan. • furcsa „valami”, mert az ösz- szeférhetetlent kellett benne összebékiteni. Szemben a kép­letes meghatározással: a hajó „mozgékonyság a mozgékony­ságban” — e flotta antennái­nak holt-mozdulatlanul egy pontra szögezve kell állniok, hullámzásban is. A tervezők szokatlanul igényes megrende­lőkre akadtak a szovjet űr­kutatókban; És milyenek ezek az anten­nák! A szárazföldi megfigyelő állomásoké egy-egy magasba emelt fémtányér, amelyet az ég felé fordítottak: mindegyi­kük több tucat négyzetméter és már az állványzatuk is tíz, vagy húsz tonna. Hogyan erő­sítsenek ilyen súlyos épít­ményt a fedélzetre, hogy az amúgy is ingatag hajó stbili- tása meg ne billenjen? AMI JÓ VOLT A KURCSATÖVNAK... A hajók háftykolódása régi probléma, amelyre sokféle megoldást találtak. Az egyik hagyományos kutatóhajó, az Igor Kurcsatov stbilízétorai például olyan jól működnek, hogy a kabinból senki sem tudná megállapítani, vihar Vártam, hogy nyomban el­olvashatom a jegyzőkönyvet. De a törzshadbíró nem sze­rette a rögtönzéseket. Mint közölte, a hivatali kötelmek szerint föl kell keresnem a hadbíróság irattárát. Ott majd a rendnek megfelelően bete­kintést nyerhetek a lerakott iratkötegben. Éppen a hadbíróság! tár­gyalások Iparszerű elgépiese- dése erőszakolt irama miatt esett sérelem a sémán. Amikor elmentem az irattárba, kap­kodó sietségben találtam az adminisztráció kulijait. Itt működött papírban és tintában fuldokolva a másolóiroda is. A hivatal vezetője egy elnyűtt, horpadt mellű, búskomor had­nagy. Megkapta az utasítást, tudta, mi járatban vagyok. Kopár szobába vezetett, ahol poros széken és a korhadó asz­talon kívül egyéb nem volt. Fáradtságához képest a lehető legszívélyesebben hellyel kí­nált, mentegetőzött, amiért Ilyen barátságtalan környezet­ben kénytelen szolgálatomra lenni, majd sietett a szóban forgó irattári anyagért. Alig akartam hinrfi a sze­memnek, amikor Lenkey János vallomásával együtt a lázadó tábornokok teljes irathalma­zát a vastag dossziéban talál­tam. Először mondani akar­tam, hogy félreértés történt, de váratlan elhatározással ma­gamnál tartottam az egészet. — Köszönöm, hadnagy úr — mondtam a legcsekélyebb iz­van-b odakint. De ami jó volt Kurcsatovnak, nem jó az an­tennáknak. Ezért döntöttek úgy a tervezők, hogy — mivel az a fontos, hogy az antenna legyen mozdulatlan, nem a hajó — csak az antenna rög­zítésével törődnek, bárhogy inogjon alatta a fedélzet. A pörgettyűknek azt a tulaj­donságát használták fel, hogy megőrzik a pörgésük sí kJ ét (mint az iránytű az észak— déli irányt.) Pörgettyűs-számító- gépes szabályozó rendszert hoztak létre, amelyben a pör­gettyű jelzi a számítógépnek, hogy a hajó (pL oldalra) ki­csit megbillent és azt is, hogy mennyire. A számítógép ebből kiszámítja, mennyit igazítsa­nak az automaták az anten­nák helyzetén (a hajótesthez képest), hogy eredeti irányuk­ba forduljanak. Mire minden lezajlik, szinte nem telt eí idő: az antenna mintha meg se mozdult volna. Az első űrkutató hajó, a Vlagyimir Komarov, 157 mé­ter hosszú, 23 méter széles ég 17 500 tonna vízkiszorítású. Ami azonnal feltűnik raj tál a hatalmas, ég felé forduló műanyag „fülkagylók”, ame­lyek az antennákat rejtik ma­gukban. A hajó berendezéseit működtető generátorok egész várost elláthatnának • árammal. Az űrkutató hajó mögött már nyolc nagy út álL Egy alkalommal ember ve­zette űrhajót röpítettek fel Bajkőnurból. A Komarov az óceánról figyelte az eseménye­ket; a szárazföldi állomások „kézről kézre adták” egymás­nak az űrhajót. Végül az űr­hajó az utolsó távol-keleti rádióállomás hatósugarából is kilépett. A Komarov \ paran­csot kapott: „Keresni a jelet!’ A kapcsolat szinte pillanatok alatt létrejött. „A vétel jó” —• üzenték vissza a kazahsztáni központba. galom nélkül, mintha pontosai« erről a dossziéról lett volna sző. A vakmerőség súlyát csak percek múlva fogtam fel. De a kockázattól már nem lép­hettem vissza. Abból származhatott az írat-; tárat vezető hadnagy tévedése, hogy az akták megszakítatlan egybefüggéssel rögzítik a tá­bornokok vallomásait. Egy­azon ív első felén még Nagy­sándor József kihallgatási jegyzőkönyve fejeződik be, majd a papír második felén új vallomás kezdődik. így: „Ezek után a vádlott a fog­ságba vissza vezettetett és a következő lázadóvezér, Lenkey kapitány hivatván elő, az Igaz­mondásra való figyelmeztetés után előadta az alábbiakat. Általánosságban: — Nevem Lenkey János, Egerben, Heves megyében szü­lettem, negyvenkét éves, ka­tolikus, nőtlen, 1822. július hu­szonkettedikén soroztattam be a harminekettedik gyalogez­redbe, mlrft hadapród és az Utász-hadapródiskolában, Kor- neuburgban nyertem kiképzé­semet. 1827. január elsején át­helyeztettem a Württenberg- huszárokhoz, ahol 1828. január huszonnyolcadikán hadnagy, 1832. október elsején főhad­nagy, 1839. április elsején má­sodkapitány, 1843. jarfuär ti- zenhatodikán első kapitánnyá léptettem elő. A hadicikkekre az esküt letettem, hadbíróság­gal soha dolgom nem volt. Fo­lyó év március tizenhatodikén lettem a magyar hadseregben tábornok és a nyolcadik had­test parancsnoka voltam. Sem­mi magánvagyonom nirtcs.” (Folytatjuk) Mai tér éajátitatunk t 21.55: Vita a köztéri szobrokról (BUDAPRESS APN) Gerenesér Miklóst Aradi napló 46.

Next

/
Thumbnails
Contents