Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
I TI Beüzemelés ff Szándékosan tévedtem az irodaház száriodarészébe. Táji a rí tó asszonyok állták utamat, alig léptem át a folyosót elzáró faliszekrény ajtaját. Ugyanis ez az ajtó teszi szabaddá és zárhatóvá a szállodai részt az irodáktól. Az asszonyok a folyosó egyik, én a másik végén. Kiáltoznak: „Kit teccik keresni, mi teccik?” Nem válaszolok, csak amikor két lépésre állok vödör-söprű fegyverzetüktől, mondom, hogy szállód a nézőben vagyok. Azt lehet, de jobban tenném, ha a gondnokságra kopogtatok. A szál'lodaszemléből elég annyi hogy megnézem az egyik sofőrök lakta szobát: két díványféle fekvőalkalmatosság, éjjeliszekrény, ragyogó padló, szőnyeg, nyloníüggöny, egy szál hervadó virág az üveg- vázában. A szék karjára nadrág. támlájára kabát simul. A szoba előteréből jobbra van egy konyhaszekrény-forma, balra meg a fürdő-vécé. Ilyen szobalakosztály tíz van a folyosón. Tehát az új gyár szállodája modern, szép, világos, pihenésre alkalmas. Tehát célszerű. Vajon az avatás után egy hónapra, milyen a gyár, amely több mint négyszázmillió forintba került? • Amíg az üzemfenntartási vezetőt keresik — másutt főmérnöknek mondanák — ismét visszaballagok a földszintre. Képet nézni. Amint az előbb igyekeztem fölfelé, „kutyafuttában” figyeltem a Képes Híradóra. Az avatás pillanatai. A tábla bal alsó sarkában gyárrészleget bemutató kép: az NSZK egyik blokktéglagyártó üzemében készült. Ott járt tapasztalatcserén a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat négy szakembere. Engem nem a kép — Beidek András készítette — hanem a szöveg gyökereztet a cementlaphoz. „Ebben a gyárban naponta nyolcvanezer (80 000!) blokktéglát gyártanak, csaknem teljesen automatikus körülmények között. A gyárat 22 ember kezeli.” * Az üzemcsarnok túlsó felére csak jó szemű ember lát el, éles szemmel lehet az alakokat fölismerni... A jégszekrény. a húszezer négyzetméteres üzemcsarnok ráásít, és egyből elnyeli az embert... Vannak is benne sokan. A gyár létszáma háromszázötven körül van — mondja egy munkás. S mutatja, hol hányán dolgoznának. Rossz időben jöttem, mert csak egy-két gép működik. A munkások ücsörögnek a szállítószalagon. támasztják a falat. — Sokat állunk — mondja egyikük. — Ma már negyedszer áll a gép. A cserépgép. A középső hajóban két tolópadot raknak. Ezek a kocsik mennek majd a kemencébe, viszik a száraz blokkot égetni. Persze, most sem rakják, hisz a munkás az imént mondta, meg láthatom is. Fél órája áll. Az emberek nem mozdulnak a helyükről. A kemence végén most fognak egy kocsi lerakásához. Az anyagmozgató gép kötegben teszi a válogatóasztalra a cserepet. Itt, hat jó fülű asz- szony dolgozik. Mindegyik kezében egy kiégett cserépdarab és amint szedik a kocsiról az égett cserepet, mindegyiket megütik. Amelyik rossz hangot ad, rádobják a szállítószalagra. ennek a végén egy dömper gyomra várja a selejtet. Hamar telik a puttony. Egy cserép a dömperbe, egy a rakodólapra. Egy cserép a dömperbe, egy a rakodólapra. — „Beüzemelünk”. — A rakodógép kezelője világosít fel 1 bár magam is jól tudom, hogy * a beüzemelés még nem termékértékesítés. A dömper pöfög a szalag végén, cseng-bong a rakomány * Beüzemelés. A szakma kitalálta, használja ezt az összetett szót. Azt jelenti, hogy egy gép, üzem stb. bizonyos ideig nem feltétlen maximális teljesítménnyel működik abból a célból, hogy „összerázódjon”* a működés közben előforduló hibákat kijavítva felkészítsék az üzemszerű termelésre. A Bátaszéki Vázkerámiagyár, most beüzemelés alatt van. • Fiatalember áll mellém, kísér a vagdalkozó-csattogó automata gépek közé. Rend és fegyelem. Első látásra is megnyugtató környezet. Amint a munkásnők mondják: megszokták már a félhomályt, a jégszekrény-klímát. Örökké tüsszögnek. lábuk-kezük mint a béka lába, olyan hideg. A tervezők számították, hogy a kemencék hővesztesége, meg a szárítóé elegendő lesz majd a csarnok fűtésére. A valóságos körülmények ellentmondanak minden számításnak. Melegedőt kellene tán a csarnokba építeni — főleg lábmelegítőt? Hiába húznak meleg, bundás cipőt, a láb nem tud felmelegedni. Járni, nem pedig topogni kellene, hogy a hideget ne érezzék. A gépek körül topognak. Egyébként van melegedő is. Tea is. Az emberek pufajkát kaptak a vászon munkaruha fölé, ami alatt meleg ing, pulóver feszül... A világítás. Meg lehet szokni. A tetővilágítás zöld színbe öltöztet gépet, embert, majdnem olyan furcsa, mint este a neon-fényreklámtól világított kirakat. Huzat. Minden ajtóra öles betűkkel, krétával írták, többször át is írták: Az ajtót csukd be! Tegezve és felkiáltójelekkel a végén. Mert itt valóban száguld a szél. Nylon zsákdarabokat vág a magasba, a földön mint homokfúvó gép söpri a kemencék szájából a téglaport • Kövesden túl, a hegyek közé nyúlik a szállítószalag-folyosó A szalag végén buldózer dolgozik. Száz méterekben mérik a bányáit, száz köbméterekben a felhasznált agyag mennyiségét A próbafúrás jó anyagot ígért. Van is, bőségesen. Egy- egy rejtélyes réteg azonban mindig előkerül. Ilyenkor, ha nem veszik észre, néhány ezer blokkban a fémszennyezett agyag dudorosan kiég, gáz képződik és az áru selejtbe, dömperbe kerül. A kövesdi völgyet megváltoztatta ez a szalag. „Áthelyezték” a dűlőutakat. Kerték végét, téesz-szántót kurtítottak. Készített-e valaki erről a tájról fényképet? Vagy csak az emlékezetben marad meg a domb tetejét koronázó erdő, alatta szántóval, apró házakkal, tanyákkal, gyümölcsfákkal? • A gyárhoz tartozik a környezet is. Az építők megkezdték az elvonulást. Ez év végéig eltakarítják a barakkok, betonkeverők, depóniák helyét, nyomát. Ahonnan „elhurcolkodnak”. parkosítanak. A gyár irodájának körn-ékét már elsimí- tották-gereblyézték. Hiába azonban a parképítő mérnök terve. Az embert ősi ösztönök vezérlik egyenes irányban, úgyhogy keresztül-kasul szabdalja a parkot a gyalogút. * A portán a nagykaput most még ritkán nyitogatják. A kemencéből folyamatosan hordják a különféle blokkot, de híre még nem jutott messzire. Több ezer — több tízezer, legalább félmillió — blokkot raktak máglyába. Némelyik tömb megbillent, a rakásban valamelyik tégla gyengébb, a súly alatt összeomlott. Cserépbálákat nyomatnak szét tehergépkocsikkal, a bála sarkán látszik az autó gumijának nyoma. A rakodótér is a „beüzemelés” állapotában van. • A szeméttelepnek kinevezett déli gyárterület.* ahol a talajvíz most, ebben a száraz őszben is feltör, rejti majd el a kísérleti üzemeltetés „termékét”. Ide hordják a cserép és a blokktégla selejtjét. Itt is munkások sürgölődnek, válogatják, mi használható még? Majd küldenek Ide egy traktort, az végigjár a cseréphalmon, töri-tömöríti, aztán földet borítanak rá, bevetik fűAz alagútkemence „bejárata" balra a mechanizmust vezér« lő kapcsolószekrény. maggal és akkor itt is park lesz, nem selejttár... A selej t- re már van jelentkező. A napokban beszéltem a községi tanácselnökkel: utcakövezésre használják majd az égetési hulladékot. • A gyár megkezdte működését. A cserép a „tégla” már viszi a gyár hírét minden termékbe belepréselik: Bátaszék. A beüzemelés idején a fő cél, hogy minél előbb üzemszerű termelésre tudják állítani a gépeket, embereket. És a kapun csak első osztályú áru menjen ki! Az eddigi tapasztalatokból úgy tűnik, ez az idő nem lesz hosszabb a tervezettnél — de kétszeres időre jutó gond az lesz és van. Most is. A kocsivontató szerkezet meghibásodott. Nyolcaa- tízen állják körül. Jegyzetfüzetem fellapozom, s olvasom: a gyárat 22 ember kezeli...” • Ez a bátaszéki gyár az első, a korszerűek, a legújabbak közül is a legkorszerűbb. Úgy tudom az országban hasonló céllal még négy épül. Abban meg én bízom erősen, hogy a „beüzemelés” is határidő előtt véget ér — úgy mint az építkezés. Akkor három hónapot rövidítettek. PALKOVÁCS JENŐ Szubjektív sorok J A T Két idősebb ember beszélgetett A kövérebb felsóhajtott: „Jó neked! A te unokád még kiesd, te még játszhatsz vele. Rúghatod vele a labdát, lökheted a hintát libikókázhatsz, a hegyoldalban bukfencezhetsz, de az én unokáim már nagyok, a dédunoka még messze van. Egyedül pedig nem lehet játszani .. Ez a beszélgetés is meggyőzött arról, hogy az emberek szeretnek játszani. Legjobb játszópajtásaik a gyerekek. Velük felszabadultan játszanak, hisz „kifelé” úgy tűnik, mintha csak a gyerekek kedvéért játszanának, mintha a kisuno- kártak építenék a homokvárat holott számukra is megelevenedik a gyerekkor. Otthon kócpuekát, kiskocsit, vadgesztenyéből pipát fabrikálnak az apák és nagyapák, babafigurákat vágnak ki és öltöztetnek az anyák és nagymamák néha olyan nagy igyekezettel, hogy a gyerek csak nézheti, hogyan játszanak a szülei, a nagyszülőt A homo ludens — a játékos ember ma kezdi élni virágkorát. Elég csak bekapcsolni a televíziót Szinte minden nap találkozni a képernyőn a játszó emberrel. Hol ilyen, hol olyan vetélkedőkön mérik össze erejüket, tudásukat, ügyességüket az emberek és mi tévénézők együtt játszunk velük. A napokban beszélgettem a Füles főszerkesztőjével, Tiszai Lászlóval, ö sokat tud a játszó emberről, A Füles négyszázezer példányban jelenik meg. Ez egy tízmilliós országban óriási példányszám. Világviszonylatban is előkelő helyet foglalunk el vele. Hetenként négyszázezer ember vásárolja meg — ennél többen játszanak vele, hisz családokhoz kerül — és teszi kellemessé, hasznossá általa a szabad idejét. És nem a nyereményért játszanak. A Füles szerkesztői ezt is kipróbálták. Egyik rejtvényük megfejtői között huszonöt nyalókát sorsoltak ki. És sok ezer megfejtés érkezett. Többe került a levélre a bélyeg, mint amennyit a nyalóka ért. Ekkor a Füles szerkesztői úgy határoztak, hogy a nyalóka mellé, mellékdíjként 25 ötven forintos könyvutalványt is adnak. Legtuóbb új pályázatot indítottak. A pályázat nyerteseit meghívják egy herkentyűre. Ezzel aztán magukra szabadították a telefon- és levélözönt. Mindenki azt kérdezte: mi az a herkentyű? ök azt válaszolták, hogy a következő számban majd megírják. Meg is írták: a herkentyű zsírban sült, perec alakú, porhanyó«, töltött sütemény. És most szorgalmasan fejtik az olvasók a rejtvényt, hogy meghívják őket egy herkentyűre. Mindössze tíz szeren. É esés lesz majd, aki vendéget is vihet magával a Margitszi- Am. geti Nagyszállóba herkentyűevészetre. A pályázók viszont több tízezren lesznek, mint legutóbb is, amikor azt kellett bizonyítani: tudnak-e a Füles olvasói gombot varrni. Tudnak. 60 330 olvasó bizonyította — ennyi küldte be a kivágott bohócot —, hogy ért a gombfelvarráshoz. Pedig nem volt egyszerű dolog. Először is nyolcvanöt különböző gombot ábrázoló rajz közül kellett kiválasztani azt az egyet, amelyik, nek nincs párja. Aztán ki kellett vágni ezt a gombot, és a kivágott bohóc ruhájára tűvel, cérnával fel kellett varrni. A gombfelvanrók nem gyerekek voltak elsősorban, hanem felnőttek. Felnőttek, akik ollót, cérnát, tűt vettek a kezükbe és játszottak. Felszabadultan játszottak. Sorolhatnám a bizonyítékokat a játékos ember mellett, de minek. Mindenki tud egy sor példát annak bizonyítására, hogy szeretünk játszani. A játék örömet szerez, a játék új ismereteket ad, a játék közelebb hozza egymáshoz az embereket. Játsszunk, hát felszabadultan! De ne egymás idegeivel! SZALA1 JÁNOS
