Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
Véraclómozgaltmiiik széles és erős társadalmi alapokon nyugszik Sokszoros véradókat tüntettek ki tegnap Szekszárdon Tegnap délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központ márványtermében rendezett megyei véradóünnepséget a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei Szervezete és a megyei véradóállöimás. Az ünnepség 150 meghívottja ez alkalommal vehette át húszszoros véradókén* a Kiváló Véradó kitüntetés arany fokozatát. A megjelenteket dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese köszöntötte meleg szavakkal. Részt vett az ünnepségen a rerdező szervek vezetőin kívül István József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője is. A megyei véradóáliomás vezető főorvosa, dr. Kolombusz László emlékezett az ünnepség megnyitását követően a véradómozgalom 23 éves fejlődésének útjára. Mint elmondotta, a magyar véradómozgalom több mint húszéves fennállása során olyan nagy arányú fejlődésen ment át, hogy napjainkban már teljes egészében biztosítani tudja a hazánk gyógyintézeteinek nem csekély meny- hyiségi igényét. Míg 1949-ben országosan csak néhány ezerre volt tehető a véradók tábora, s mindössze 150 vérátömlesztés történt, addig ez a szám tíz év alatt, 1959-re elérte a százezret A vértranszfúziós állomás vezető főorvosa az elkövetkezőkben az orvostudomány és a véradómozgalom fejlődése közötti kapcsolatról szólva elmondotta, hogy a mozgalomban elért igen széles társadalmi alapokon nyugvó eredmények tették számos területen lehetővé az orvoslás fejlődését. Ez utóbbi viszont további új igényeket támaszt a véradómozgalommal szemben. Mint ez a megemlékezésben is elhangzott, kezdetben a transzfúziós igények mennyiségi kielégítése volt alapvető feladata a szerveeő- dő, majd bontakozni kezdő, később megerősödő véradó- mozgalomnak, lévén hogy vér hiányában sok ezer ember élete forgott veszélyben. Ennek az alapvető feladatnak a teljesítése után a minőségi vérterápia, és ennek biztosítása került előtérbe. j A Moszkvában 1969-ben tartott- nemzetközi vértranszfúziós kongresszus szögezte le, hogy ..a modem vértranszfúziós terápia alapelve a Vérkészítmény-terápia”. Ez azt jelenti, hogy orvosaink a vérnek csak azt az alkotórészét adják az arra szorulóknak, amelyből a betegeknek hiányuk van. A teljes vért tehát alkotórészeire bontják a véradóállomások, így egyetlen donortól levett vérrel több emberen is lehet segíteni. Dr. Kolombusz ezután az országos fejlődés résaeként megteremtett Tolna megyei eredményekről beszélt. Lapunkban néhány hónappal ezelőtt írtunk a véradóáliomás működéséről, a tegnapi alkalom, a hússzoros véradók kitüntetése azonban jó ok a tiszteletet ébresztő, egyben közérdekű számadatok részbeni ismétlésére. Az 1953-ban létrehozott szekszárdi véradóáliomás 3Í3 donorától levett 180 liter vérből az Indulás évében mindössze 200 beteg kapott vérátömlesztést. Tíz év múlva, 1963-ban a vérvételek száma meghaladta a hateíerötsZázat és a transzfúzáóban részesített tek száma kereken 1400 volt. Tavaly már meghaladta a véradók száma a tizenháromezret. Mint azt az ünnepség előadója elmondotta, szinte felbecsülhetetlen jelentőségű a betegágynál végzett transzfúziós szolgálat mellett anya- és csecsemővédelmünk szempontjából az úgynevezett antiD-gamma-globulin-védelem, melyet megyénkben 1971 óta alkalmaznak. Az elmúlt nem egészen három év alatt 583 Rh-ncgatív szülő nő és 579 művi vetélő részesült ebben a megelőző védelemben. Orvosaink ezzel az eljárással ösz- szesen 1162 Rh-negatív terhesnél előzték meg a túlérzékenységi állapot kifejlődését és gátolták meg, hogy a következő terhességből származó magzat újszülöttkori sárgaságban betegedjék meg, vagy haljon el. A véradómozgalom, a szolgálat fejlődésének eredményeként megyénkben is mindinkább előtérbe kerül napjainkban a korszerű vér- készítmények gyógyító alkalmazása. A megyei véradóáliomás vezetője a továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy a véradómozgalom, a'transzfúziós szolgálat országos fejlődési ütemétől nem maradt le Tolna megye sem. A véradómozgalom hatalmas változáson ment át. S köszönhető ez a benne részt vevők áldozatkészségének, önzetlen segíteni akarásának, öntudaténak. A véradómozgalom ugrásszerű fejlődése nálunk is a térítésmentes véradások bevezetésével, 1961-ben kezdődött el. Egy ?vre, Í962-ben már jneghaía3- ta az ezret a térítésmentes véradók száma. 1972-ben már több mint tizenháromezrenj adtak vért megyénkben térítésmentesen. Áz aktív donorok — állandó véradók — száma eléri a húszezret. Bízvást mondható tehát, hogy megyénkben a mozgalom széles és erős társadalmi alapokon nyugszik. Részt vállal belőle lakosságunk minden rétege, támogatják azt az állam- igazgatási. a párt- és tömegszervezeti vezetők mellett a gazdasági vezetők is. Ez a biztosítéka annak, hogy a mozgalom a jövőben is eredményesen küzd embertársaink egészségéért. Segítségüket várják a megye gyógyintézetei, sőt megyehatáron kívül is cl- kél időnként a segítség. Néhány nappal például a megyei véradóünnepség előtt egy Tolna megyei betegnek, akin Szegeden az I. számú Sebészeti Klinikán hajtottak végre szívműtétet, 26 pálfai véradó biztosította a szükséges vért... — Véradómozgalom nélkül nincs korszerű gyógyítás, véradók nélkül nincs véradó- mozgalom — mondotta befejezésül dr. Kolombusz László. — Engedjék meg éppen ezért, hogy erről a helyről nagy tisztelettel és szeretettel köszöntsem megyénk 150 hússzoros véradóját, továbbá mindazokat, akik 15, majd 10-szeres véradókként a későbbi helyi ünnepségek során veszik át kitüntetéseiket, A Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezetének titkára, Dulai Károlyné a megemlékezést követően adta át a „Kiváló Véradó” kitüntetés arany fokozatát a 150 húszszoros véradónak. A kitüntetések átadása után rövid szünet következett, majd a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei adtak műsort. A megyei véradóünnepség a kitüntetettek megvendé gelésével ért véget. Környezetvédelem, óh Szeks'zárd fásítási tervének végrehajtásáról is értekezett szerdán a városi tanács végre« Hajtó bizottsága. A testület elismeréssel értékelte a kertészei dolgozóinak szorgalmas, szak« szerű munkáját, aminek eredményeként mnitegy 95 százaléka megeredt az újonnan ültetett díszfáknak, cserjéknek. A vb a műszaki osztály feladatául adta ingyenes facsemete-ültetési moz« galom megszervezését.' Nem vi« tás: a városi vezetés törődik a környezetvédelemmel, a lakosság egészségével. Futamodásnyira a tanácsházától, a megyei bíróság épületén folyik hatalmas átalakítás. A felvonulási épület kéményeiből vas« tag, fojtó brikettfüst gomolyog. Megköhögteti az arrajárókat, le« hetetlenné teszi a hivatali helyiségek szellőztetését, és lassan« de biztosan szennyezi a nehéz pénzekért tatarozott iskolát, régi megyeházát. A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egyik napról a másikra változtathatna az óidat- lat helyzeten. Mindössze néhány hagyományos tüzelésű kályhát kellene olajüzeműre kicserélni. Gyorsan, jól A tolnai Aranykalász Tsz- ben 2 millió forintos költséggel elkészült a gyümölcsös* höz vezető bekötő út. Amint az átvételi jegyzőkönyv tanúr sítja: határidő előtt, kifogás- tálán minőségben készült el. A pontos, szép munka a Pécsi Közúti Építőipari Vállalat dolgozóinak lelkiismeretességét dicséri. Megcsúfolt tisztség »... Ami itt történik, az mind a tisztesség és emberség ellen való. Jöjjenek, és hallgassanak meg végre bennünket, mert akik eddig vizsgálták a panaszunkat, minket egyszer sem kérdeztek még. Csak a főnököt, aki olyan traktákat rendezett a bizottságoknak, hogy utána hetekig nem győztük az öregek kosztján behozni a dáridót. Ilyenkor üres főzeléket kaptak a fekvő betegek is.” A levél Tolna megyéből érkezett, fu alsótengelici szociális otthonból.- „írásba adjuk, hogy senki emberfia előtt tovább nem hallgatunk a szörnyűségekről, még ha valamennyiünket el is bocsátanak. Mert amióta Hosnyánszki János itt a gondnok, kilencvenen elmentek a személyzet közül. Menekültek önként vagy zavarták őket. Pedig egy ilyen kis faluban nagyon jó állás az ilyen.. Idillikus környezet. Nagy parkban régi kastély, körötte gazdaság, kertészet, állatok. Száztíz öregasszony és öregember otthona, 30 főnyi személyzet munkahelye. Mind azt mondják: itt áüii és dolgozni — maga a pokol. Legelőbb a megyei tanács szociálpolitikai osztályát kerestem meg. — Nagynevű ember Hosnyánszki János. Kossuth-díjas. Téeszelnök volt Ten- gelicen, de — megváltak tőle. Ekkor üresedett meg a szociális otthon gondnoki állása is. Pályázatot hirdettünk, sokan jelentkeztek. Hosnyánszkit ránk- tukmálták. Magas helyről jöttek az elháríthatatlan ajánlások, nem lehetett kitérni előlük. Nyolc év alatt kiderült — bárki más alkalmasabb lett volna erre a beosztásra. — És önök meg a járási tanács, mit tettek? Dr. Simon Ferenc előadó kinéz az esős udvarra, mintha csak a komisz idő., tői lenne borús a kedvei •— Vizsgáltuk, de nem tudtunk meggyőződni a panaszok alaposságáról, igaz, az ellenkezőjéről sem. Sok jó barátja van a volt tóeszdnöknek,.. • Reggeliztek éppen, amikor a kastélyba érkeztünk. A hírre, hogy levelükre személyes válasz érkezett, percek alatt megtelt a helyiség. A gondozottak és ápolók egymás szájából kapják ki a szót, olykor egyszerre beszélnek, szó szerint szinte ugyanazt. Vörös Mihályné mosónő: — Elromlott a centrifuga, három hétig kézzel kellett csavarni 140 ember alsó. és felsőruháját, ágyneműjét, fehérneműjét, a betegek alól naponta lecserélt piszkosat. Az új centrifugát a gondnok használta a lakásán — a megjavított régit kaptuk Vissza. A gondnokék minden ruhájukat velünk mosatják, a faluból az apósáékét is. Strasszer Jinosné főnővér: — A társalgóban letakart televízió előtt ülnek esténként az öregek. Régi, rossz készülék, hol kép nincs, hol hang. Az otthon új tévéjét a gondnokék nézik a lakásukban. Osztermajer Kátolyné szakácsnő: — Nem engednek repetát osztani az öregeknek —■ de aki nekik cselédkedik, degeszre tömik. A betegek csak egy darab kenyeret kaphatnak — „nem hizlalda ez” — mondja a gondnokné. A megmaradt ételt a moslékba kell öntenünk, hiába kérik az öregek. Ha kuglófot sütünk, három a gondnokéké. Ilyen, kor másnap a nyulak kuglófot esznek. S ha nem visszük fel. elveszi, kulcsa van a konyhához. Major József né szakácsnő: — Cselédnek néznék bennünket. Évekig tálcán kellett a park másik végébe vinni az ételt, fél, a lakásukra. Varga Istvánná főszakácsnő; «— Amióta kinyitottuk a szánkat, be akarják bizonyítani, hogy bennünk a hiba. Elvett tőlünk minden ételízesítőt, hogy ne tudjunk jóízűt főzni. Máskor 35 csirke aprólékjából készült a vasárnapi leves, meg Vegetából. leveskocká- bóL Mo6t 20 csirke lábából-fejébői főzzük az ünnepit, segédanyagok nélküL A napokban töltött; paprika volt Húsz kiló hús átvételét íratta alá velünk, s amikor lemértük, csak H volt — csontozás után mindössze 6 kiló színhús maradt Papp Józsefné gondozó-nővér, szak- szervezeti bizalmi: . — Veri az öregeket, hajtja dolgozni. A gondnokné egy reggel nem engedte felgyújtani a villanyt az ebédlőben, azt mondta, aki nem dolgozik, a sötétben is megtalálja a száját. A férje úgy megverte Orosz Gyula bácsit, hogy mi szaladtunk tamponért, bugyogott a szájából a vér. Kiss János bácsiról mindenki szeme előtt tépte le az inget. & verte — másnap borral vásárolta meg az öreg hallgatását. A mankós. féllábú Kapinyn bácsit pedig — lelökte a lépcsőről, amikor panaszra ment hozzá. Nemberi József gondozott: — Két hónapig kódorogtam parkban, vasútállomáson, mezőn, mert elzavart a gondnok az otthonból. Megtiltotta, hogy ételt adjanak nekem. A többiek loptak kenyeret, hogy éhen ne vesszek, még nyugdíjam sincs, havonta 50 forint segélyt kapok. Ebben a két hónapban nem kaptam meg ezt sem. Mentem a megyei tanácshoz, segítsenek. Két hónapba telt, amíg elintézték. A főnővér: — Csak most. egy hónapja dolgozik a főnökné rendesen, hogy a bíróságon is jelentettük az ügyet. Ö is gondozó. Korábban hetente legfeljebb két nap segített valamit, de minden napra beírta magát. A jelenléti ívről állandóan kiradírozta a kivett szabadságot, így év végén is bőven volt szabadsága. Az otthon pénzén magnót vett, rámondta a leckét, és fotelból hallgatta, munkaidő alatt, kézimunkázva. Mi meg húztuk az ágyat, istápoltuk a beteget. A társalgó szőnyege olyan rongyos, hogy remegünk, nehogy valaki a lábát törje. Az új szőnyeg a gondnok lakásán van. A szakszervezeti bizalmi: — Évek óta cselédeket tart az öregek közül. Jantó Sándorné tömi a kacsáit. Kabelia Júlia a szobalány. Aztán mo- sónő. vasalónő, kondás a malacok mellé. takarítónő... Emeletes házat épített a faluban, a mi öregeink keverték a maltert. De amikor este jöttek volna haza. egyet sem vett fel az autójára, az öregek kilométereket gyalogoltak. Az idér\ egy zsák és egy véka diónk termett. Abból senki egy szemet nem látott. Tavaly vett egy 50—60 kilós süldőt, és három hónap múlva 12 malacot fialt az anyakocája. Egyszerűen kicserélte az állatokat: a sajátját az otthonéval. N A főszakácsnő: — A fridzsider. amiben az ételmin- tát, tartjuk — rossz —. egerek lakják. Az új hűtő a gondnoki lakásban ... Major József raktáros: — Unokájuk névadójára porcelánkészleteket vásároltak. Én csak a szám«; lát láttam. Nincs partja a keserű áradatnak —» képtelenség jegyzetelni többé. Egyszer csak beszólnak az ajtón. — A gondnok úr kéreti az újságírót. — Jaj, csak nehogy magának is baja essék! Azt mondta Hosnyánszki. hogy bárki, bárhova megy panaszra, ő már akkor tudja, hol járt. mit mondott, mielőtt az visszatért volna a helyére —: mondja a főnővér. * A tészta a kovásztól kél nagyra ■“ a bajok kovászát, a gondnokházaspárt —, így fogalmazott, a megyei szociálpolitikai előadó — meg kell fosztani megcsúfolt tisztségüktől. A töbhi — a bíróságra tartózik. ANTAL ANIKÓ Megjelent a Magyar Hírlap 1973. november 20-i számában.
