Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-22 / 273. szám
Ä Vörös Segély ötvenedik évfordulóján tSol van Tolna megye helye ? A számok igazsága A Hétfői Hírek tarka hír. csokrában egy hosszabb lélegzetű írás foglalkozik Nézőtéri mérleg címen a Központi Statisztikai Híva. tál új kiadványával, a Köz- művelődési adatgyűjteménnyel. A Hétfői Hírek cikke enyhe szomorúságot okozott Tolna megyei olvasóinak, hiszen megállapítja, hogy „A legkevesebb jegy köny- nyüműfajú rendezvényekre Tolna megyében fogyott el, mindössze 9 ezer.” Majd: ta sereghajtó itt is Tolna megye” — írja, a cirkusz és varietészámokra vonatkoztatva. Az utolsó hely mindig kényelmetlen egy kicsit, még akitor is, ha egyébként nem is törekszünk „futamgyőzelemre” a fent említett műfajok látogatottságát tekintve. Azért esik sző mégis a dologról, hogy felhívjuk olvasóink figyelmét, így a számok hamisak. A cikk ugyanis csak oz adatokat nézi. így hasonlítja össze 252 ezer lakosú megyénket például a 429,1 ezer lakosú Baranyával, ahol Pécs mellett még három város van, a mi kettőnkkel szemben. De egyéb_ ként is köztudott tény, hogy Tolna megyénél csupán Nógrádhak van kevesebb lakosa, Pest megye meg majdhogy négyszer annyi lakosú, mint a mi megyénk. Hogyne lenne több művelődési rendezvény ott, ahol eleve több település, több művelődési intézmény van, és sokkal több ember él? Hogyan lehet értékelni az abszolút számok alapján? Olyan módszer ez, mint versenyt rendezni pehelysúlyú és nehézsúlyú birkózók között. Ha nem egyszerűen „érdekes”. de hasznos, valódi tényeket tükröző adatokat olvashatunk, annak haszna van a közművelődés ügyében is. 1 —9 Népművelők munkaértekezlete ,,Megvallottak, hogy vérzett a húsunk, Elááfsunk, ki még sétálsz, mint a fény, gondolj reánk, ki fef-ie futkosunk ,és messze nézünk cellánk szögletén. Lágyult oz izmunk, fekhelyünk kemény, eledelünket kiköpi a szánk, * gyomor-, s tüdöbajt ítéltek reánk s ha nem pusztulunk, elpusztítanak. Még harcolunk, de testünk oly sovány. Testvér, segítsd a lebukottakat." József Attila 1931-ben írott mszrázóan szép versében a politikai üldözött már több mint egy évtizede tartó szenvedéséi, kínjai, jajkiáltásai fogalmazódtak meg. A külső és a helső ellenforradalmi erők túlereje 1919 augusztusában Végzett az első magyar pro- let. árhatalommal, megdöntötte a Tanácsköztársaságot. A fe- hérterror bosszúja a munkások, parasztok, katonák, haladó értelmiségiek ellen fordult. 1919 augusztusa és 1921 nyara között több mint ötezer embert gyilkoltak meg, több mint, hetvenezret zártak az ellenforradalom börtöneibe és gyűjtőtáboraiba és további mintegy százezer menekült el az országból, külföldön keresve menedéket. Később, a konszolidált ellenforradalmi rend_ szer sem bánt kegyesebben a forradalmi és baloldali mozgalmak résztvevőivel. Kegyet, lén megtorlásban volt részük elsősorban az illegális kommunista pártban, vagy annak befolyása alatt tevékenykedő munkásoknak, parasztoknak. A proletárszolidaritás szervezett biztosítása a mozgalom létkérdésévé vált A Kommunista Intemacionálé IV. kong. resszusán 1922 novemberében Klara Zetkinnek és Félix Kon- nak javaslatára megalakult a forradalmárok nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Vörös Segély, amelynek irányításával és ösztönzésére sorra alakultak meg a nemzeti bizottságok. így került sor 1923. november 18-án Bécsben, a Magyarországi Vörös Segély életre hívására is. Az emigráció nehezítette a Vörös Segély munkáját, mégis a bebörtön- zöttek listájának elkészítése mellett saúmos kiemelkedő ak^ Ciót szervezett még, így a többi között azt a széles körű gyűjtést, melynek célja a Szovjetunió kezdeményezte politikai fogolycsere anyagi feltételeinek megteremtése volt; Ennek révén mintegy ötszáz forradalmár szabadulhatott a halál, äZ életfogytiglani fegy- ház és más súlyos büntetés alóL A húszas évek közepén, az illegális kommunista párt szervezésének sikereivel párhuza. mosan Hámán Kató vezetésével létrejött a Vörös Segély hazai központi bizottsága, amely széles körű aktívahálózatot épített ki az üzemi munkások, a szegényparasztok és a fasiszta rendszerrel elégedetlen értelmiségiek körében. A mozgalom célja a bebörtön_ zöttek és hozzátartozóik lehetőségekhez képest messzemenő segítése, támogatása volt a forradalmi erők megőrzése* összefogása érdekében. A hazai Vörös Segély szervezetre hárult elsődlegesen az anyagi alapok előteremtése, gyűjtések, különböző rendezvények bevétele, Vörös Segélybélyegek kibocsátása útján. Az illegálisan működő VS előtt ezen a téren is számos akadály állott,' mégis a munka egyre eredményesebbé vált. 1930 augusztusában pL 700 P-t, 1934-ben havonként már 1000—1200 pengőt gyűjtöttek össze gyakran 10—20 fillérenként. A Nemzeti VS is komoly segítséget nyújtott, hiszen pL 1924-ben havi 1009 dollárt ádományozott a politikai foglyok segélyezésére. Az összegekből a börtönzöttek élelmezését, ruházkodását, jogi védelmét, orvosi ellátását, ki- szabadulásuk után esetleges támogatását biztosították. I I A bebörtönzöttek jajszavéra: „Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy. s szabad...” a VS-akti- visták százai kapcsoltak be további százakat és ezreket valamilyen formában a proletárszolidaritás áramkörébe. Ennek során alapozódott meg és kapott értelmet a munkásegység gondolata, számos akcióban együtt meneteltek kom_ munisták és szociáldemokraták, párttagok és szimpatizánsok, szervezett munkások, szegényparasztok, haladó gondolkodású értelmiségiek. A magyar ellenforradalmi rendszer viszonyai között a Vörös Segély-munka is csak illegálisan folyhatott. Aktivistáit ugyanúgy üldözték és ítélték el, mint a kommunistákat. Mégis az 1936-ig szervezetten tevékenykedő Vörös Segély-mozgalom, amely közel 10 ezer embernek nyújtott segítséget, s mély gyökereket eresztett, s később a népíront- politikai és az antifasiszta harc időszakában is, eredményesen folytatta a küzdelmet a politikai üldözöttek megmentéséért, a börtönbe, a fegyházakba, az internálótábo. tokba küldöttek helyzetének megjavításáért, a proletárszolidaritás szellemében. Strassenreiter Erzsébet Szerdán délelőtt kilenc órakor nyílt meg Szekszárdon a megyei művelődésiközpont, igazgatók és népművelési tanácsadó vezetők munkaköizös- ségének értekezlete. A kétnapos értekezlet első programja, tájékoztató és konzultáció volt az 1973-as év főbb közművelődési eseményeiről és a soron lévő feladatokról, Ács Miklósné, d Nép-- művelési Intézet igazgatójaj Debreczeni Tibor. Vészi János osztályvezetők irányításával. Délután az értekezlet résztvevői megismerkedtek a Babits Mihály megyei művelődési központ tevékenységével. Az értekezlet ma délheti zárja munkáját) Gerencsér Miklós s Aradi n.apló Visszhang Téli foglalkoztatás Ä Népújság november 20-i számában megjelent „Téli foglalkoztatás” című cikk felveti a termelőszövetkezeti asszonyok téli foglalkoztatásának gondjait, . •;.*] A termelőszövetkezeti asszonyok téli foglalkoztatásának megoldásához a Paksi Konzervgyár már több ízben javasolta termelő partnerei felé, hogy a teli foglalkoztatási gondok megoldásában nagy segítséget jelentene,, ha a megtermelt sárgarépát októbertől március végéig tisztí- tottan adnák át vállalatunk részére. Ez időszakban közel 400 vagon sárgarépa tisztításáról lehet szó. A sárgarépa tisztítása nem igényel nagy beruházást, fűtött helyiségben csak egy burgonyadörzsölő- gépet kell beállítani, majd a ledörzsölt répát egy asztalon asszonyok késsel utántisztít- ják, így megoldódhat a termelőszövetkezeti asszonyok téli Népújság 4 1973, november 22. foglalkoztatásának pröblémáTolna megyében már Van Ilyen kezdeményezés Tolnané- medi, Regőly, Stóagárd és Ozora községekben, de a szükséges tisztított sárgarépa legnagyobb részét még mindig egy Budapest határában lévő termelőszövetkezetből vagyunk kénytelenek beszerezni, ugyanis megyén belül egy kicsit lassan halad ez a téma. A téli foglalkoztatás lehetősége adott, csak élni kell vele. A Paksi Konzervgyár szívesen áll a megyei termelőszövetkezeteknek rendelkezésére, nemcsak sárgarépa, hanem egyéb konzervipari nyersanyagok teli tisztításával. Paksi Konzervgyár örvös Ferenc igazgató Á Paksi Konzervgyár ajánlata minden bizonnyal felkelti a termelőszövetkezetek érdeklődését. Szívesen közöljük mindazoknak az üzemeknek a javaslatát, akik Besegítenek megoldani a téékzekben dolgozó asszonyok téli foglalkoztatásának nem kis gondját. A különböző üzemekben. Ipari és mezőgazdasági szövetkezetekben bizonyára számtalan olyan lehetőség kínálkozik, amellyel a tartalékok ésszerű, és találő kihasználása nemcsak egy-egy Szövetkezetnek, hanem a dolgozóknak, s a népgazdaságnak egyaránt javára és hasasára v«i& 42. — Nagysándor József! Neve hallatán, a megvetés komoly mosolyával felelt a hadbírónak. Ez a szó. hogy büszke, helyzetéhez mérten idétlen kifejezés tartása jellemzésére. Több. sokkal több volt, mint büszke. Pedig ő sem tett mást, mint a többiek. A maga gesztusaival, a jelleméhez illő poézissel vigyázott sebezhetetlen méltóságára, amelyet többre becsült az életénélj Hatodiknak a legifjabb tábornok nevét kiáltották: — Gróf Leiningen-Westen- burg Károly! Ünnepélyes és nyugodt volt a harmincesztendős fiatalember. Sápadt homloka fényleni látszott a tompa reggelben. Elegáns szakálla sűrűsége ellenére is selymes-lágvan keresztezte szép arcát. Búcsút vett a még életben lévő három baj társától és úri higgadtsággal indult a halálba. Amikor a bitó tövében levették nehéz bilincseit és a hóhér már nyúlt volna érte, elmozdult helyéről. A váratlan elhatározás annyira meglepte a porkoláb pribékeket, hogy nem kaptak utána. Gróf Leiningen a zászlóaljparancsnokhoz ment. — Mielőtt meghalnék, beszélni szeretnék. Kis tűnődés után leszólt a nyeregből Tichy őrnagy. — Beszéljen. De előbb álljon vissza az akasztófához. Álomszerűén hatott az egész. Mintha • szó sem lett volna halálról, csupán egyfajta hivatalos aktus zajlott volna kissé barátságtalan körülmények között. Gróf Leinlhgen-Westenburg a bitó tövébe állt, mögötte csüngött a kampón a hurok zsinórzata, s 6 beszélt. — Katonák! Azokhoz szólok, akik értik a különbséget a bátorság és a kegyetlenség között. Becsületemet azzal a szennyes hírrel támadták meg. hogy osztrák hadifoglyokat gyilkoltattam le. amikor bevettük Budavárát. Nem igaz. Megfosztottak a lehetőségtől, hogy cáfolattal éljek. Védtelen ember vére nem tapad emlékemhez. Harcoltam szuronynyal, kézitusában. Jogos ügyért harcoltam és tiszta lelkiismerettel halok meg érte. — A hóhér kezében volt mér, amikor utolsó élő mozdulatával a szekér felé fordította fejét. Sietős szavakkal kiáltotta: — Isten veletek, drága baj társak!..: Szinte véletlenül, a borzalom szórakozottságéval néztem végig a kivégzést. Hiába tudtam, hogy mi történik, rette- netem birkózott a látvánnyal és. az öntudat pincéjébe gyömöszölte. — Aulich Lajos! — rez- zentett fel éber ájultomból a hadbíró. Azon se lepődtem volna meg. ha engem szólít. A hetedik tábornok titokzatosságba zárkózott. Kemény arcvonásai nem mutattak sem elszántságot, sem gyűlöletet; Egyszerű volt és tartózkodó, amikor elbúcsúzott Damjanich Jánostól ég gróf Vécsey Ká- rolytól. Sietség és vonakodás nélkül, nyílegyenesen közeledett a bitóhoz. Parancsnok volt most is, önálló akaratú katona, aki a kötelességét teljesíti. Némán, gyorsan, mindenfajta szertartásosság nél- kül halt meg. Egy pillantást vetett mozdulatlan testére a százados hadbíró és máris kiáltotta a következő nevet: — Damjanich János! A szólításra hangtalan Zo- kogás rázta meg a görögkeleti * esperest. Damjanich még mindig szivarozott. Sajnálkozva megcsóválta délcég tartású üstökét, kifújta tüdejéből az utolsó szivarfüstöt és röstell- kedve vigasztalta a papot. — Ne búsuljon, szent atyám. Hiszen jól tudta, hova kísér engem. Éljen boldogul a hívek örömére. Ekkor meg egy közelben álló tisztnek eredtek el a könnyei. Damjanich őt is megvigasztalta: — Ejnye, ne sírjon már, százados úr. Látom, maga derék ember. Jusson sokra a katonai pályán. Szép hivatás. Nagyon szerettem; Szégyenkezve támogatták a porkolábok a bitó felé. Váltig csodálkozott, s dörmögve mondogatta: — Reméltem, hogy engem hagynak utoljára. Hát ennyire gyűlöl engem az osztrák? Nem átall megcsalni az utolsó reményemben is. Fesztelenül ácsorgóit a fenyődúcnál, amíg leszedték bilincseit. Oda-odanézett a feje körül foglalatoskodó hóhérra, majd ráparancsolt: — Vigyázzon, nehogy összeborzolja a szakállamat! (Folytatjuk)
