Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
Hétfői kérdésünk: Mikor oldódik meg Székszár dón a tüzelő házhoz szállítása ? Kérdésünk előtt rövid közvélemény-kutatást tartottunk a Pécs—Szekszárdi Tüzép Vállalatnak a százhatvarr lakásos bérház földszintjén lévő* üzletében. Ki igényelné a megvásárolt tüzelő házhoz szállítását? A megkérdezett vevők 90 százaléka. Sajnos azonban csak feltételes módban fogalmazhatunk, hiszen Szekszárdon nincsen szervezett formája a tüzelő házhoz szállításának. Egyetlen lehetőség vari csupán, hogy a vevő a boltban kapott számlával kimegy a Tüzép-telepre, ott egy magánfuvarost keres — ha talál — és megegyezik vele. Kérdésünkkel először is Ka- bács Bélát, a Pécs—Szekszárdi Tüzép Vállalat igazgatóját ke- jestük meg, aki a következőket mondotta: A szekszárdiak gondjáról iudunk, hiszen ez az ügy nem .éppen tegnapi keletű. Nos, ■mindenekelőtt arról beszélnék, amit ebben a dologban a közelmúltban tettünk. Munkatársaim tárgyaltak a városi tanács illetékes osztályával. Ez azonban nem vezetett eredményre, mivel a tanácson kijelentették. hogy a tüzelő házhoz szállítása esetén — természetesen, ha ezt meg tudjuk ■oldani végre — az ügyfélnek húsz, vagy ötven forintos okmánybélyeggel ellátott kérelmet kell benyújtani, hogy amíg le nem szállítja tüzelőjét a pincébe, addig közhelyet, az közterületet foglalhasson el. A városi tanács álláspontja az ügy szempontjából nem ked- -Vez6, s éppen ezért jelen pillanatban megoldást sem tudunk mondani. Egy azonban biztos, hogy sem Pécsett, sem a vállalatunkhoz tartozó Kaposvárott nincs hasonló akadálya annak, hogy a lakosság tüzelőjét házhoz szállíthassuk. — Mikor lesz végre megoldás az évek óta tartó huzavonában ? — Nem tudok pontos választ adni. Szerintem a városi tanácson múlik, hogy mielőbb pontot tehessünk a lakosság szempontjából mindenképpen hátrányos állapotra. Dr. Wérfer János, a városi tanács vb-titkára: . — Tudomásom szerint nincs ilyen követelésünk, hogy a tüzelő miatt közterületi foglalási díjat kérjünk a lakosságtól. De nem vágok a dolgok elé, mert szükségesnek tartom azt is megemlíteni, hogy a házhoz szállítás ügye régi téma nálunk. Korábban a Volán vállalta' el, de körülbelül egy éve befejezte, mondván, nincs elég igénylő. Arról van s?ó, hogy a Volán csak a házig szállítást vállalta, viszont a pincébe, fáskamrába hordásra már nem tudott munkaerőt biztosítani. Szerintem érthető, hogy akár több pénzért is, a vevő a maszek fuvarost bízta még. aki a végleges helyére szállította a tüzelőt. De ezentúl volt más ■ kezdeményezésünk is. Azt szerettük volna,' hogy a maszek fuvarosokkál oldjuk meg a szervezett házhoz szállítást, ha már más megoldás nincs. Sajnos azonban ez pem sikerült. / — Mi lenne tehát a végső .megoldás?., ■'*— Véleményem szerint azf csak a TÜZÉP oldhatná meg, akár szerződéses alapon más vállalattal, akár saját erőből. Ehhez hozzáteszem azt is, hogy a városi tanács — amit lehet — minden támogatást megad, hogy ez sikerüljön. Szerintem legalább úgy kell megoldani a szilárd halmazállapotú tüzelőanyagok házhoz szállítását, mint ahogy az az olaj esetében történik. Az olajnál maradva egyúttal felkerestük Kovács Zoltánt, a Volán iroda vezetőjét is, hogy választ kapjunk arra, hogyan állnak a tüzelőolaj házhoz szállításával, azaz, van-e elegendő olaj, s időben eleget tudnak-e tenni a vásárlók igényeinek? — A kannás olaj házhoz szállítását egy, maximum két napos határidőre tudjuk vállalni. A tartálykocsival történő szállítás esetén korántsem ilyen jó a helyzet. Jelenleg két tartálykocsinkkal végezzük a fuvarozást, de kapacitásunk már annyira le van kötve, hogy megrendeléseket pillanatnyilag nem is veszünk fel, illetve arra kérjük az ügyfeleinket, hogy december 3-a után keressenek bennünket. Pillanatnyilag december 15-ig vannak lekötve tartálykocsijaink. — Számíthatunk-e javulásra e téren? — Azt is el kell mondani válaszom előtt, hogy nagyon sok esetben azért nem tudunk szállítani, mivel az ÁFOR állomásoktól nem kapunk elegendő mennyiségű olajat. Arra pedig, hogy várható-e javulás, csak azt mondhatom, hogy igen, még pedig e hónap végén. Tudniillik akkor áll munkába harmadik, a mostaniaknál jóval nagyobb térfogatú tartálykocsink. Eddig a nyilatkozatok. A tüzelő házhoz szállításáról csak annyit még, hogy mindenképpen megoldást kell találni és, mielőbb, hiszen köztudott, hogy lakossági szolgáltatásról van szó. — vj — Országos tanácskozás kezdődik Szekszárdon Közművelődésünk helyzete és feladatai címmel kétnapos országos tanácskozás színhelye lesz a Babits Mihály művelődési központ. Közművelődésünk vezetői a művelődési központok igazgatói, valamint a népművelési tanácsadók irányítói itt. Szekszárdon tartják soron lévő munkaértekezletüket. A tanácskozás szerdán délelőtt 9-kor kezdődik, a tájékoztató az 1973-as év főbb közművelődési eseményeiről és még hátralévő feladatairól szól. A konzultáció vitavezetés Ács Miklósné, a Népművelési Intézet igazgatója, Debreczeni Tibor és Vészi János, az intézet osztályvezetői. A munkaértekezlet első napjának második felében, délután dr. Vadas Ferenc, a Babits Mihály ^mű- velődési központ igazgatója mutatja be az intézmény tevékenységét. A zárónapon Herceg Ferenc, az MSZMP KB tudományos és kulturális osztályának alosztályvezetője tart) előadást az előkészületben lévő KB-előterjesztésrőlj Téli foglalkoztatás A parasztasszonyok jellegzetes téli elfoglaltsága volt régebben a kötés, hímzés, var- rogatás, stoppolás. A tél a pihenés, az erőgyűjtés idősza. ka volt, s rászorult erre mindenki, aki márciustól novemberig ki sem látszott a megerőltető fizkiai munkából. Már csak azért is, mert az asszonyok többsége a férfiakkal azonos fizikai erőt igénylő munkát végzett, noha biológiailag lényegesen kevesebbre képes. A mezőgazdaság gépesítésével, a nők, s a férfiak munkája egyaránt könnyebb lett.' jellegében, összetételében megváltozott. A férfiak téli elfoglaltsága korábban sem jelentett gondot, s a termelőszövetkezetek is tudják őket egész éven át foglalkoztatni. Nem így a nőket A téli munka nagyobb kitartást, ellenállóképességet követel, s a tsz-ek többségében csupán a férfi tagoknak jut rendszeres munka. De mi történjék az asszonyokkal? Egyik-másik üzemben meg_ oldották az asszonyok téli foglalkoztatását; van ahol seprűt, kosarat kötnek, másutt fűszer, árut csomagolnak, vagy valamelyik ipari üzembe „bedolgoznak”. Az időszakos munka, vállalás meglehetősen nagy gondot ró a szövetkezet vezetőire. Nem könnyű olyan fő- vállalkozót találni, amelyik olyan munkát tud adni, amit a szakképzetlen parasztasszonyok is elvégezhetnek, amely kifizetődő, s ahol nem túl szoros a norma. Számtalan kézEgészségünk gazdaságtana Káromlása-e a humanizmusnak, ha az ember fizikai-szellemi létezése, egészsége mellé odahelyezünk egy másik fogalmat, a gazdaságtant? - A számok, tények., szigorú összefüggések és törvényszerűségek világa milyen frigyre léphetne az emberi test bajaival, betegségeivel, azok megelőzésével? 1973-ban az állami költségvetés 10,3 milliárd forintot fordít egészségügyi-szociális feladatokra, 19,5 százalékkal többet, mint tavaly. Számítások szerint a táppénzes munkavállalók — amennyiben egészségesek lennének — évente 15—16 milliárd forinttal növelhetnék a nettó nemzeti termelés értékét; E két tény. összevetése talán elég ahhoz, hogy az olvasó belássa: egészségünknek megvan a maga gazdaságtana. AZ ÉLETSZINVONAt RÉSZE Az 1972. áprilisában elfogadott egészségügyi törvény kimondja egyebek között, hogy az egészségügyi ellátás része az életszínvonalnak, fejlesztése állami feladat, de egyben társadalmi ügy. Hazai egészségügyünk döntő jellemzője az ingyenesség — azaz, hogy az intézmények, az eszközök, a kezelésék gyakorlatilag a társadalom minden tagjának rendelkezésére' ’ áll. nak. " ■•■ EMBERI BERUHÁZÁS Egészségünk őrzése, a_ betegségek megelőzése, a bekövetkezett baj mielőbbi megszüntetése, .vagy. enyhítése olyan emberi „beruházás”, amelyet humánus • okokból » mindenképpen meg. kell tépni; de amelyet sokoldalúan indokolnak, a gazdasági indítékok is. Az egészséges,' 'munkaképes ember termelékenyebben dolgozik, megszakítás nélkül kamatoztatja szakképzettségét, ezt a nagyon fontos társadalmi tőkét; a beteg embe,r korszerű gyógyítása egyre nagyobb gazdasági erőforrásokat köt le. Hazánkban idén júrnhs 30-án 86 128 kórházi ágy volt. s 25 013 orvos dolgozott. Vegyük a bátorságot, s kérdezzük meg: gazdaságosan? S mielőtt az olvasó felhördülne, miféle lélektelen anyagiasság ez, a kérdést egészítsük ki: gazdaságosan, azaz feladatát végezve? Mert a tapasztalatok szerint az orvosok idejük tetemes részét — a megfelelő számú kisegítő személyzet híján — nem orvosi ténykedésre kényszerűinek elpazarolni. Folytassuk: tavaly 1,8 millió ember részesült kórházi ápolásban — átlagosan 15,1 napot töltve el ott —. de közülük sok idős férfi és nő csupán rutin gondozást igényel, ám mivel másutt nincs elég hely, kórházba vitték őket. Holott egy kórházi ágy létesítése háromszor annyiba kerül, mint egy szociális otthonban lévő. A fenti példa azért is érzékletes, mert 1980-ra az ország minden száz lakosából előreláthatólag 20 lesz hatvan éven felüli, azaz fokozott egészségügyi ellenőrzést, ellátást igénylő. Szükséges válaszút tehát a döntéshozók előtt az: vajon még több kórházi "ágyat,, vagy inkább a szociális otthonok, gondozóintézetek, a házi betegápolás gyorsabb fejlesztését tervezzék? Az influenza kivédhetetlennek tűnik — tavaly száz dolgozó közül 53,7 volt táppénzes állományban vele —. de vajon az a foglalkozási megbetegedés is, például a növényvédő szerek okozta baj, a bőrbántalom? Vagy az üzemi és közúti balesetek százezrei? Valamennyi gazdasági-kommunális tevékenységnek hatása lehet a dolgozók, a lakosság egészségére. Az egészséges — vezetékes — ivóvíz lassan csökkenti bizonyos emésztőszervi betegségek, fertőzés sek számát, a vállalati intézkedések útját állhatják a foglalkozási ártalmaknak — szilikózis! — balesetnek, mérgezéseknek, a megfelelően kialakított gépek, berendezések, nem okoznak mozgásszervi megbetegedéseket;.. Az egészség - megtartása, a betegség megelőzése ugyanúgy fontos, mint a már beteg ember korszerű gyógyítása, munkaképességének lehetséges helyreállítása. HÜ TÜKÖR Társadalmunk egészségének hűséges tükre a növekvő átlagéletkor, s ennek megfelelően a halálozások csökkenő aránya. Ebben a tükörben azonban mást is szemügyre vehetünk. Azt például, hogy az új kórházi ágyak kialakítását — eddig „ negyedik ötéves tervben, két és fél év alatt 2200 létesült — nem követte kellő mértékben a régi kórházak korszerűsítése. Ami megintcsak arra mutat, ma még a gazdaságosság sokoldalú mérlegelése nem mindig előzi meg a döntéseket. Fölfedezhetünk e tükörben olyan ellentmondásokat, hogy évek során csökkent az elme- és ideggyógyászati ágyak száma, a betegeké viszont növekedett, s míg bővült az egészségügyi beruházások pénzügyi lehetősége, a kivitelezés vontatottab- bá vált; Egészségünk őrzését szolgálja, hogy idén, az első félévben 4,1 millióan vettek részt tüdőszűrésen, félmillióan rákszűrésen, s hogy 1973-ban 1,4 milliárdot fordítanak egészségügyi beruházásokra... A tények tára gazdag, bizonyító erejű. A tények gazdagsága ad alapot arra, hogy e tények gazdaságtanára, az eszközök hatékonyabb fölhasználására is rá terelődjék a figyelem. mészáros ottú deményezés futott már vakvágányra: a munka megfelelt volna, de a női munkaerő ..megbízhatatlan”, s nem tudják teljesíteni a normát. Ekkor viszont a fővállalkozónak nem éri meg néhány hónapra vidékre „települni”. A megbízhatatlanság abból adódik, hogy a téli időszakban gyakrabban betegek a gyerekek, mint máskor, s az anyák, nagymamák néhány napra kiesnek a munkából. Pedig a termelőszövetkezet^ ben a megállapított munkaidő a szövetkezet valamennyi tagjára kötelező. Ez pedig férfiaknál 150, nőknél 100 tízórás munkanapnál kevesebb nem lehet. Fizetett szabadság kizárólag annak jár, aki az előző évben 250 tízórás munkanapot teljesített. De háztáji földet nyugdíjat is csak az kap, aki a tsz által meghatározott munkamennyiséget *teljesítettes! A nőket nem szabad olyan! nagyobb fizikai erőkifejtést igénylő munkára beosztani, amely egészségükre hátrányos következményekkel járna} ugyanakkor a szövetkezet köteles gondoskodni a tagok rendszeres, s képzettségüknek megfelelő foglalkoztatásáról. A szövetkezet valamennyi dolga? zó nőtagja szeretne háztájit, fizetett szabadságot és termék szetesen nyugdíjat kapni. Ahhoz, hogy mindez meglegyen} dolgozni is kell, s a szövetkezetnek munkát adni — télen isi Minden bizonnyal meg Tehetne találni a módját a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok egyenletes foglalkoztatásának. Hányszor hallani: jelentéktelen, nem túl sok munkát, szakértelmet igénylő alkatrész, munkadarab hiánya miatt nem üzemel egy berendezés, s hogy a kereskedelemben nem kapható néhány egyszerű védőfelszerelés. S mostanában egyre többször: kevés a zöldségféle, kevés a primőr áru. Az asszonyok téli foglalkozásával kapcsolatban sokszor elhangzik: nagyon nagy gond, szorult helyzetbe kerül miattuk a szövetkezet. A vezetők a felsőbb szervekhez fordulnak, különböző Cégekkel tárgyalnak, az asszonyok reggelenként munkára válnak, s ha nem jut, hazamennek, kötni. horgolni. Pedig csak kicsit körbe kellene nézni a szövetkezet háza táján, ahhoz, hogy ne gondot, fejtörést okozzon} hanem hasznot hozzon az asz- szonyok munkája. Nemcsak nyáron, hanem télen is, Népújság 3 1973, november 28.
