Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-20 / 271. szám
Huszonöt éyes a Párttörténeti Intézet Tvnupló Az irodalom jegyében ' Negyedszázaddal ezelőtt, 1943. november 20-án alapították meg a Párttörténeti Intézet elődjét, a Magyar Munkás- mozgalmi Intézetet. A munkásmozgalom-történet Viszonylag új tudományág, mégis tekintélyes múltra tekinthet vissza, szinte egyidős a munkásosztállyal, a szocialista mozgalommal. Már az el_ só munkásszervezkedések vezetői közül többen hazánkban iá rögzítették emlékeiket, tapasztalataikat — tanulságul az utókornak. Később a történészek is mindinkább figyelemmel kísérték az új, feltörekvő társadalmi osztály küzdelmeit <— politikai felfogásuknak megfelelően különböző szempontból. 1918—19-ben, kiváltképpen a Tanácsköztársaság idején a munkásmozgalom történetének kutatása is fellendülőben volt. A két világháború közötti ellenforradalmi korszak azonban nem kedvezett az ilyen irányú kutatásoknak. Akik alkalmasak lettek volna rá, többnyire maguk is elnyomottak, üldözöttek voltak. A felszabadulással ezen a területen is új korezak kezdődött. A munkásosztály a nemzet vezető erejévé, a fordulat évé_ vei uralkodó osztállyá vált, története iránt is mindinkább fokozódott az érdeklődés. A Munkásmozgalmi Intézet megalakulásával a történet- tudománynak ez a fontos ágazata országos jellegű szervezeti bázist kapott. Bizonyos megalapozó munkára már az intézet fennállásának első éveiben sor került, de a tulajdonképpeni tudományos munka csak 1957-ben indulhatott meg. Ma már a Párttörténeti Intézet megbecsült tudományos műhely, amelynek munkája a magyar történettudomány fontos alkotóeleme. A szakemberek, pártmunkások, írók, újságírók, de a munkásmozgalom múltja iránt érdeklődő közönség is érintkezésbe került az intézet — és a vele összeköttetésben lévő, különböző tudományos intézményekben dolgozó kutatók — munkájával. Több sorozat keretében — az intézet 14 vaskos kötetben bocsátotta közre a magyar munkásmozgalom tör_ ténetének fonto6 dokumentumait, majd az 1848-tól szinte napjainkig terjedő időszakot felölelve. Számosán ismerik a Magyar Munkásmozgalom Története Válogatott Dokumentumainak, csakúgy, mint a népi demokratikus periódus párthatározatainak köteteit. Sokan az intézet különböző kiadványaiból' ismerkedtek meg a magyar sőt, — bizonyos mértékben — a nemzetközi munkásmozgalom történetével. A magyar forradalmi munkás- mozgalom története című mű köteteit a legkülönbözőbb ok. tatási intézményekben használják. Hasonló a helyzet a „Válogatott írások” (Szabó Ervin. Alpári Gyula, Kun Béla, Landler Jenő, stb.) köteteivel Is. A magyar munkásmozgalom történetének sok fontos eseményéről, problémájáról készült monografikus munka, így, a szocialista mozgalom kezdeteiről, a szociáldemokra. ta párt megalakulásáról, az agrárszocialista mozgalmakról, a szakszervezeti mozgalom kialakulásáról, a századforduló szocialista mozgalmáról, az 1918-as „őszirózsás forrada- lom”-ról, a Magyar Tanács- köztársaságról, a kommunisták két világháború közötti küzdelméről, a magyar antifasiszta, ellenállási mozgalomról. Számos mű vizsgálja olyan nagy jelentőségű, történelemformáló események hazai visszhangját, mint a Párizsi Komraün, vagy — kiváltképpen — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az utóbbi években örvendetesen fellendült a népi demokratikus időszak kutatása is. Monográfiák jelentek meg a felszabadulásról, a népi demokratikus rendszer létrejöttéről. írások készültek az 1956-os ellenforradalmi támadás okairól és tanulságairól. Számos tanulmány foglalkozik a magyar kommunista mozgalom megújhódásával, a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységével. A munkásmozgalom-történeti tanulmányok zöme az Intézet folyóiratának, a Párttörténeti Közleményeknek hasábjain jelenik meg. Az irodalomban való tájékozódást, a problémák megértését megkönnyíti az egyik legnépszerűbb kiadvány: a közelmúltban megjelent Munkáksmozgalom-történeti Lexikon, A Párttörténeti Intézetnek nagy része van az utóbbi években — gondoljunk a kimagasló történeti évfordulókra — fellendülő hely- történeti munkálatokban is. Az intézet könyvtárát és archívumát viszonylag nagy számban keresik fel vidéki kutatók, akik nem egyszer konzultációs és lektori segítséget is igénybe vesznek, örvendetes Jelenség, hogy számos megyében jelentek, illetve jelennek meg színvonalas forráskiadványok, különböző fontos eseményeket tárgyaló helytörténeti dolgozatok. A Párttőrténeti Intézetben jelenleg is sokoldalú tudományos munka folyik. Készül a XIX. század hetvenes-nyolcvanas éveinek pártalakító küzdelmeiről szóló monográfiája, s számos szerző foglalkozik a magyar szociáldemokrata párt történetének különböző idő. szakaival. Tovább folytatódik a szakszervezeti mozgalom történetének feldolgozása. Ennek kapcsán irányult a figyelem munkásosztályunk kultuX négy elítélt agyonlövetése után visszamasírozott a zászlóalj a várba. Még hét óra sem volt, amikor az első felálláshoz hasónlóan másodszor is a főőrség épülete elé sorakozott a négy század, szemben a bejárattal. A bitóra szánt tábornokokat szintén polgári ruhában vezették elő a porkolábok. Egyedül gróf Leiningen- Westenburg Károly viselte a rangjelzéseitől megfosztott uniformisát: a kék atillát és fekete pantallót. Damjanich János még mindig nem tudott járni tört lábával. Parasztszekér kanyarodott a térre, s nógatták Damjanich-ot, hogy szálljon fel. Segítettek neki. Ügy viselkedett, mintha csak röpke kocsikázásra készülődne a városba. Vigasztalója. Arad görögkeleti esperese annál megtörtebbnek látszott. Riadtan, sápadtan kapaszkodott Damjanich mellé a szekérre. • ítt volt a város református lelkésze is, szlkáran, ünnepi feketében, a protestáns papok tárgyilagos komorságával. A négy minorita szerzetes pedig, akik a katolikus tábornokoknak jöttek vigaszt nyújtani. ájult-ójtatos szomorúsággal hajtották le fejüket. Csipkézett karíngjük láttán olyan illúzió támadt, mintha egyházi ünnep készülődne. A kegyes illúziót szempillantás alatt a zuzmarás haláltudat váltotta fel. mikor az udvarra lépett a hóhér. Pedig észre kellett venni, hogy nem akart vacogásra ingerlő benyomást kelteni. Igen természetesen viselkedett. jószándékú vendégként pillantott körbe. Nyúlánk, de rövid nyakú szőke férfi. Se bajusza, ge szakálla* Hosszú kezét rális mozgalmainak történetére. Az intézet — a maga feladatkörének megfelelően — bekapcsolódott a magyar munkásosztály rétegződésének, életviszonyainak, s minden po. litikai vetületének kutatásába; a történeti fejlődést kívánja ebben a tekintetben is felvázolni. Uj téma a szomszédos országok munkásmozgalma és a magyar munkásmozgalom közötti kapcsolatok tudományos elemzése. Különböző formában folynak azok az eszme, történeti munkálatok, amelyek a magyar munkásmozgalom ideológiai fejlődésének átfogó bemutatását célozzák. Nem feledkezett meg az intézet a jelentős és tanulságos életrajzok kidolgozásáról sem. Rövidesen — kisebb terjedelemben — életrajzi munka jelenik meg olyan személyiségekről, mint pl. Kun Béla, Szabó Ervin, Landler ' Jenő, Kunfi Zsig- mond, Szamuely Tibor, Rajk László, Kun Béláról és Károlyi Mihályról terjedelmesebb életrajzi mű is készül. Befejezésül még csak egy nagy vállalkozást említünk meg: az intézet •— számos tematikus kötet megjelentetése után — több kötetben jelenteni meg a munkásmozgalmi visszaemlékezések kronológikus gyűjteményét. A Párttörténeti Intézet kollektívája, és mindazok a történészek, akik országszerte a magyar munkásmozgalom történetével foglalkoznak, úgy tartják, hogy terveik meg-, valósulása nemcsak teljesebbé, szakszerűbbé, hanem sok_ oldalúan felhasználhatóbbá, a jelen küzdelmeiben jobban hasznosíthatóbbá is teszi a munkásmozgalom történetét. könnyedén lóbálta. Zongoristának, vagy borbélynak is nézhettük volna, ha piros kabátja el nem árulja, hogy ő az a fontos úr. aki a brünni fegyház alkalmazottja és a kötél általi kivégzések legképzettebb szakembere az osztrák birodalomban. Felszállt Damjanich szekerére. Hátra ült, diszkréten, nehogy zavarja a görögkeleti pappal beszélgető tábornokot. Tehát a hóhér is készen állt az útra. Howiger tábornok mintha erre várt volna. Minden formalitás nélkül, amolyan hessentő mozdulattal intett a Zászlóaljparancsnoknak, hogy indulás. Tichy őrnagy megmutatta, hogy átlagon felül tanulékony és kedvére való a szerep. Az első alkalommal még nehezen leplezte görcsös elfogódottságát. Mindössze a nyerget viselő csontos fej tanúsított fesztelenséget. Az őrnagy okult lova példájából. mert ezúttal olyan megszokottan vezényelt, mintha a napi rutingyakorlatra vezette volna ki zászlóalját. Úgy látszik, az alig félórával korábban agyonlőtt négy. áldozatot már el Is felejtette. Csak az alakiság idegződött belé, azt pedig gyerekjáték elismételni. Alaki rendünk a másik vesztőhely felé, igen egyszerű volt: Ezúttal déli irányba, Uj-Arad felé vezetett utunk. Sima, legelőszerű rét az út mindkét oldalán. Távolabb jobbról, balról a Maros. A kanyarulat medre határolta el a nagy síkságtól ezt a várhoz tartozó rétet. Előriovagolt Josef Tichy. Az előírásos térközöket szigorúan betartva követte a két első század. Emögött lépdelt magányosan Schück hadbíró száAz elmúlt napok az irodalom jegyében teltek el, s néhány szép adásra szívesen emlékezünk vissza. O’Neill három egyfelvonásosára például, melynek lélegzetnyi ötleteiből is igazi drámai légkör áradt. Az első kettő témája igazán messze vidékre vitt el, O’Neill azonban emberi tragédiával tölti meg, s ezzel nemcsak érthetővé teszi, hanem a nézőt is részesévé teszi az eseményeknek. A Szindbáddal sajnos, más a helyzet. Ismét arról kellett meggyőződnünk, hogy minden jószándéka ellenére is alapvetően elhibázott alkotás. Pedig van ebben minden, szép tájak, hangulatos városok, egy kis cselekmény, egy kis pornográfia, sőt irodalom is, az egészből mégsem áll össze semmi. A szöveg sem szerencsés, Szindbád a regényben kevesebb közhelyet mond, de legnagyobb baj az lehet, hogy hiányzik az atmoszféra, ami nélkül széthullanak Krúdy vékony történetei. Ez a Szindbád egyszerűen érdektelen, még a Krúdy-olvasó se tudja, hogy a több regényből-novel- lából összehordott ötletek, alakok, mit szolgálnak, mit példáznak, mit akarnak mondani. Azt, hogy az élet elmúlik? No persze, de ezt azért egyszerűbben is meg lehetne mondani azoknak, akik még esetleg nem tudják. Közben egy mesteri dokumentumfilm: A Lánchíd históriája. Koós Tamás és Knoll István produkciója kitűnő példája annak, hogyan lehet egybekapcsolni a megemlékezados. Néhány lépésnyire követte őt Lahner György és Knézich Károly, közöttük egy minorita páter. Nyomukban lovag Pöltenberg Ernő és Aulich Lajos, ugyancsak egy minorita atyával. Nagysándor József egyedül ballagott vigasztaló szerzetesével, csak úgy. mint Török Ignác. A vár tábori paoja. Kari Marchot Vécsey Károlyt kísérte utolsó útjára. Gróf Leiningen-Wes- tenburg Károly a református tiszteletesbe karolva közeledett a vesztőhely felé. A gyalogosokat követté a parasztszekér, amelyen Damjanich János daliás termete rázódott. Beteg ballábát előre nyújtotta a saroglyára. Egvkedvűen szivarozott a tábornok és a mögötte ülő hóhér mindezt egykedvűen nézte. * Az elítéltek vasban voltak. Láncuk szabad végét egv-egy porkoláb tartotta. Még Dam- janich-ét is és a gyalogos porkolábnak nyújtózkodnia kellett, mert rövid volt a lánc. Á bilincsbevertek menetét mindkét oldalon nyolc-nyolc feltűzött szuronyú katonai kísérte. Én a szekér mögött haladtam Wochengruber fotörzsfog- lár társaságában. Végül a zászlóalj másik fele. két század masírozott a nyomunkban. Menetünkön kívül egy lélek sem látszott az egész környéken. Őszi csend és hűvös párák alatt lapult a nagy rét. Tíz percnyi gyaloglás után megláttuk a síkságból előmeredő oszlopokat. A nyers fa- ragású fenyődúcok szabályos rendben sorakoztak, távközre, magasságra, egyformán. Ami-: zést és a legjobb értelemben vett ismeretterjesztést, s mindezt hogyan lehet egy fél órás filmben okosan, szépen, s mindvégig érdekesen elmondani, A Csokonai-évfordulóra a megfilmesített Dorottyát láttuk vasárnap este, s a rendező (és egyben átíró) Horváth Jenő mindent elkövetett, hogy látványossá és mulatságossá tegye a „furcsa vitézi verse- zetet”. Mi volt hát a hibái hogy a npgy igyekezet és nem csekély költség nem hozta meg a várt eredményt? Valószínűleg dramaturgiailag nem volt megalapozott a Dorottya tv-változat, a cselekmény, főleg azoknak, akik soha nem olvasták (s ilyenek nyilván elegen vannak) nem volt elég világos, amit bizony nehezített Csokonai sok idegen szavai ma már igazán nem közkeletű kifejezése. Persze az örvendetes, hogy végig Csokonai szavait hallhattuk (s nemcsak a Dorottyát), de ez önmagában nem tette pergővé, fiimi szerűvé a tv-átdolgozást. Gofri bi Hilda jókedvéből sok mini denre futotta, s mindig örüli tünk, ha megszólalt (a tiszte szövegmondás nem volt mini den szereplő erénye), s a tv* Dorottyából elsősorban az ű derűjére emlékezünk S szívesen. Persze Csokonai nemcsak ú Dorottyát kínálja, s az évforduló tálán arra is alkalmas lesz,, hogy az egész ország előtt elevenedjenek meg vidám játékai, a Dorottyánál remélhetőleg jobb tv-me(fot- dásban. Cs. kor egyvonalba értünk a bal» oldalt ágaskodó bitókkal, Tichy 'őrnagy derékszögben változtatott irányt. A fenyőoszlopok közelébe lovagolt* szembe fordította lovát a zászlóaljjal és hangosan, jól érthetően vezényelt: — Menetből négyszöggé fejlődni! Első század a bitók mögé öt lépésre! Második század balról, harmadik század jobbról merőlegesen csatlakozik az első század száré nyaihoz! Negyedik század lezárja a négyszöget! Lehetetlen volt nem észre» venni, hogy a Wocher gyalogezred első zászlóalja megbízhatóan begyakorolta a felállást. Mint a díszszemlén, olyan olajozottan zárta le a négy század a kivégzési négyszög egy-egy oldalát. Mire megálltak a mozgásban lévő sorok, mi már a négyszög belsejében találtuk magunkat Azt mondják, a végzet szeszélyes. De nem az embercsinálta végzet. Ennek terve van, ritnáléia van, mint a koronázásnak Csak akkor imponál, ha tökéletes benne a pedantéria. Márpedig mi. osztrákok szeretünk imponálni, mert azt akarjuk, hogy féjjenek tőlünk. Az elítéltek tudtak erről a mániánkról, mert nem voltak hajlandók félni. Legalább nem mutatták. Nem is vettek tudomást a körülöttük zajló pa, Tádéról; Egymással törődtek. Damjanich szekere köré gyűltek és gróf Lelningen-Westen- burg kívánságára közösen, imádkoztak. Ki-ki a maga vallása szerinti imát mondta, papjával egyetemben. Mindannyian rájuk figyeltünk, az imájukat hallgattuk. Még a hadbíró is. még a zászlóaljparancsnok is. (Folytatjuk) ERÉNYI TIBOR Gerencsér Miklós: Aradi napló 40.
