Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

Vallomás a halott katonafiáról

Osztályfőnöküket, Várkonyi Máriát hallgatják a hetedikesek. A falon Berkó Péter fényképe.

Péterke. tudja, mindig annak hívtuk, meg azután az pont olyan volt mint én. No, erre azt mondja a tiszt, hogy nincs, merthogy az éjjel meghalt. Én csak odavágok a lovaknak és hajtom őket Előbb értünk, mint a tisztek autóval. Amint az asszonynak mondom, mi van, ő csak elesett, ott a konyha előtt, s fejét beverte egy kőbe, hogy mindjárt meghasadt. Orvost hívtunk. Amikor úgy, ahogy rendbe jött, öltöztünk, mentünk a tisztekkel. Rá két napra itthon is voltunk. A fiamat itt temettük el a bátaszéki temetőben.

Az öreg ember .elhallgat, birkózik a sírással;

o

1967. május 30. Éjszaka zivatar vonult át a határ felett. Az ügyeletes tisztet értesítették, hogy a határ félé egy férfi közeledik, fegyver van nála. A tiszt megkérdezte, van-e vállalkozó. A lajvéri Berkó Péter, meg a mohácsi fiú vállalkozott rá.

Eközben dörgött és villám- lőtt, ömlött a víz. Péterek elindultak. s kis idő múltán egy fa mellett álltak meg, neszeket hallottak. Ekkor történt a tragédia. Villám csapott a fába, s végzett mind a két fiúval.

Az ügyeletes tiszt sokallta az időt. Végül autóba ült, hogy megkeresse távol lévő határőreit. Mindkettőt holtan találj ta. Ott feküdtek egymás mellett a földön, eső mosta őket.

o

Kijött két úttörő is velünk, a bátaszéki általános iskola VII. A. osztályának tanulói, Kőműves Sanyi és Mózes Zoltán. Szeles, mozgékony fiúk. Amint beléptek, mindjárt azzal kezdték, hogy mama, segítsünk-e valamit, vágjunk-e fát. hozzunk-e be vizet?

— Végül is Berkó Péter nevét vette fél a.raj.

— Igen — mondják egyszerre.

— Mit tudtok róla?

— Azt, hogy katona és hős volt Csak ezt tudjuk. meg azt. hogy meghalt, szóval, ami történt vele.

Idősebb Berkó Péter nagy hasznát látja a gyerekeknek. Például az ősszel is az egész osztály kijött kukoricát szedni, de nemcsak azt végezték el, hanem behordták, góréba vitték a termést.

— Segítenek ezek az aranyos gyerekek. — mondja Berkó néni és magához öleli a két fiút. Olyanok ezek, mind, akár az unokáink. Szeretjük őket.

Berkó Péterék nem maradtak egyedül. Három gyerekük van még Péteren kívül és hét unoka.

— Jönnek ám a Péterke alakulatától is mindig. Különösen sokat jár hozzánk a Csáki őrnagy elvtárs. Hálásak vagyunk nekik — mondja Berkó néni.

@

Az osztály őrzi a halott katona emlékét. A falon aranyo. zott keretben ott a fényképe. Fekete, mosolygós, erős fiú.

— Nem volt kötelező elvállalni az öregek gondozását, patronálását — mondja Vár- konyi Mária, a VII. A. osztályfőnöke. — Ügy gondoltuk, hogy jót teszünk -azzal. ha segítünk a két téesz-nyugdíja. són, akik felneveltek négy gyereket, s közülük egyet a hazának adtak. Ügy gondolom azonban, hogy a hátramaradottakról gondoskodni valamennyiünk, az egész társadalom erkölcsi kötelessége.

És erről a kötelességről sosem feledkezhetünk el!

VARGA JÓZSEF

A tanácselnök imakönyve

0

Innen indult el a katona. Er- , re kell gondolnom, amíg körbejárom a házat. Góré, disznóól, istálló, baromfiak. Itt. tanult Péterke járni. Vajon mi őrzi az apró lábak nyomát? Cseperedett, nőtt, mint a fák. majd elhagyta a házat. Szek- szárdra ment, . szakmát tanult és bevonult katonának. Eddig az életrajz.

Az öregember hajlott hátú, széles vállú ember. Ul, hallgat, barna kucsmáját kezében tartja.

Az asztalra később fényképek kerülnek, kis és nagy . fiúkról, katonákról, emberekről. Megjön Berkó néni is, hűvöset hoz magával az udvarról. Sír és sír. Egy szava . sincs.

o

Idősebb Berkó Péter mondja:

— Már mindjárt másnap jöttek hozzánk. Éppen kocsival mentem Bátaszékre, s látom, hogy a nagyobbik fiam, a János ül a katonák mellett. Előbb arra gondoltam, vele van baj. Amikor megálltak, az egyik tiszt odajött hozzám, egyik kezével a kocsioldalx fogta. Maga Berkó Péter? — kérdezte. Én vagyok. — mondom erre. Akkor elhallgatott hirtelen. De én láttam, hogy beszélni akar. Sürgettem, erre azt mondja, baj van. meg azt kérdezi, van-e nekem egy Péter nevű fiam, aki katona, aki a határőröknél szolgál Mondom van, hogyne lenne a

nnak idején — talán valamikor a * múlt században — szép helyet választottak a bátai temetőnek. A dombok közé ékelt jókora völgy a sárközi síkságra nyílik, arra néznek a kőkeresztek ovális üveglapjai alá préselt riadt szemű fényképarcok is. A század eleji barnuló fotográfiák és az ötveneshatvanas évek agyonretusált, kiszínezett képei szinte kivétel nélkül fiatalokat ábrázolnak. Három-négyesztendős Pistikék, Juliskák, Bözsikók; pörge baj- szú huszárok az első világháborúból, Bocskai-sapkás bakák a másodikból Itt-ott szép arcú fiatal menyecskék juttatják eszünkbe, hogy annak idején Bá- tát sem kerülte el a magyar betegség, a tudőbaj.

MEMENTO MÓRI

Memento móri— emlékezz a halálra! Talán nem is ismerik ezt az intelmet azok a feleségek, akik még életükben fölvésették a nevüket elhalt férjük fej- f áj ára. Ott van a leánykori név, a születés évszáma, a halál dátumából pedig két szám: az egyes és a kilences. A másik kettőt majd valamikor a temetés után vési kőbe a kőfaragó, ha ugyan az utódok meg nem feledkeznek róla, vagy nem sajnálják az érte járó pénzt. Mert akad olyan fejfa is. amelyiken örökre üres marad az utolsó két szám helye.

Fejfák. Parádés márványoszlopok, tisztességes, téglából készített keresztek és szegényesek, fából. A néhány emlékmű-szerű építmény többségét az utóbbi években készítették, követve a divat változásait. Mért ,a divat még a temetőben is úr. Szinte évtizedenként változott a fejfák anyaga, formája. Mint. ahogy változtak a temetési szokások is.

Bizony sokszor végigvonult a hosszú főutcán a temetési menet. Öregeket, fiatalokat egyaránt kísértek — az utóbbiakat talán még gyakrabban. Ha felütjük a bátai halotti anyakönyv bármelyik lapját, első pillantásra szemünkbe ötlik, hogy 50—150 évvel ezelőtt megdöbbentően nagy volt a gyermekhalandóság. Néhány példa (az itt közölt adatok csak a község lakosságának akkor kb. háromnegyed részét

kitevő katolikusokra vonatkoznak): 1833-ban meghalt 42 ember. Ezek közül tízévesnél fiatalabb 32, hatvan év fölötti pedig mindössze 4 volt. Különösen sok gyerek esett áldozatul a különböző járványoknak. 1879-ben 103-an haltak meg, 1880-ban 250-en. Ez utóbbiak közül 155 a gyerek. Ok: diftériajárvány.

RÉSZLETEK

EGY SZAKDOLGOZATBÓL

E szomorú bevezetés után lássuk, milyen szokások fűződtek a halálesettel kapcsolatos eseményekhez. Ha valaki haldoklott. szentelt gyertyával háromszor „megkerítették”, azaz a feje körül három kört írtak le... Nem is olyan nagyon régen megtörtént, hogy az egyik háznál haldoklott a férj és vá_ ratlanul magához tért, amikor a felesége kerítette a gyertyával. Ráadásul ahelyett, hogy az asszony próbálta volna megnyugtatni, gorombán rá is för- medt. Szegény ember — talán az ijedtségtől is — kis idő múltán csakugyan kiszenvédett.

Közvetlenül a halál beállta után elkészítették a ravatalt. Minden háznál volt egy nyújtóztató deszka. Ezt rátették két székre, leterítették fehér lepedővel és ráfektették a halotti ruhába öltöztetett elhunytat. A háznál lévő ösz- szes tükröt kendőkkel, abroszokkal le. takarták, mert „a tükör egy halottból többet csinál”. A ravatalt a szoba közepén helyezték el. Általában késő dél. után kezdődött a virrasztás. A halottal egy szobában csak az asszonyok maradtak. Egy előénekes vezetésével énekeltek. imádkoztak. Kétoldalt ültek a közvetlen női hozzátartozók, akik hangos szóval siratták az elhunytat. Ha valaki nem siratta elég hangosan, elég meggyőzően a hozzátartozóját. azt megszólták.

Bizony sok mindenre kellett vigyázni a temetéskor, mert könnyen a falu szájára került, aki vétett a sok évszázados szokások ellen. Azonban ezek a szokások sem örökéletűek. Az idők során változtak, a legutóbbi esztendőkben,

hónapokban pedig teljesen átalakultak. Itt van például a virrasztás. Fentebb nem esett szó róla, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy virrasztáskor ritka alkalom kínálkozott az ismerősöknek, rokonoknak, no meg másoknak . is egy kis „szemlélődésre”. Ugyanis a ravatalt általában az „első házban”, a tisztaszobában állították föl. Így aztán szemügyre vehették a berendezést a falon lévő családi fotóktól kezdve a vetett ágyig, vagy a vilá- gítós rekamiéig. (Persze túlzás lenne azt állítani, hogy mindenki ezért, illetve csak ezért ment el a virrasztóbaj

SIRALOMHÁZ HELYETT RAVATALOZÓ

A bevezetőben már említett szép fekvésű bátai temetőt egészen a legutóbbi időkig egy kopott épület csúfította el. Ez volt a .siralomháznak nevezett, hullaház. Ahány boncolásra sor került, annyiszor tiltakozott a hatósági orvos a tűrhetetlen egészségügyi feltételek, a fertőzésveszély miatt. A nyáron aztán elkészült az új ravatalozó. mégpedig széles körű társadalmi összefogással: bontott anyagból, meg a lakosság által összeadott pénzből. Nyolcvanezer forint gyűlt így össze. Ennek pontosan a felét egy magányos öregasszony adta. Egy reggel cédulát talált az udvarában, a kapun keresztül dobhatta be valaki. A gyalázkodó hangnemű írás szerint az öregasszonynak szégyellnie kellene ma. gát: „Még a halottainkat is elveszed tőlünk” — vetette szemére a névtelen levélíró. Az idősebbek között is akadtak néhányon, akik azt mondták: „Én építettem a házam, én gürcöltem érte, most meg annyit sem érdemiek meg, hogy legalább egyszer — ha holtan is — az elsőházba fektessenek, ott ravatalozzanak föl!” A község vezetői ellenállásra számítottak — alaptalanul. Mert eddig — júniustól „üzemel” a ravatalozó — nem kellett intézkedni, minden halottat onnan temettek.

A ravatalozó — a maga módján — szép, ízlésesen és célszerűen megtervezett épület. Ma már az olyan vélemények a jellemzőek, mint amilyent a temető szomszédságában, egy, a szőlőbe igyekvő bátai nénitől hallottunk:

— Jól van ez így. Oda (a ravatalpzó- ba) legalább nem azért mennek vir- rasztani, hogy körülnézzenek. Ne is legyen kíváncsi senki az én első szobámra!

A virrasztás tehát a ravatalozóban történik. Már amikor. Mert az is előfordult. hogy az oda igyekvők kénytelenek voltak visszafordulni, a halottra rázárták az ajtót. Ügy látszik egy régi szokással megint kevesebb lesz.

ÜJ TEMETŐ A RÉGI MELLETT

Az új, háromszintes tanácsház első emeletén beszélgettünk Sükösdi Ferenc tanácselnökkel. A szekrényből fekete műbőrbe kötött kis dossziét vesz elő. Nevetve mondja:.

— Ez az „imakönyvem”..

A dossziéban gémkapoccsal összefűzött gépelt oldalak. Mindegyiken ott a cím: Gyászbeszéd a ravatalnál. Gyászbeszéd a sírboltnál. Ünnepi beszéd név. adásra.

Bátán egyre több az úgynevezett társadalmi temetés, névadás, házasság- kötés. A beszédeket többnyire az elnök mondja. Tősgyökeres bátai, ismeri a szokásokat, tudja mit várnak tőle.

— Mennyi időt szán egy-egy beszéd elkészítésére, a felkészülésre?

— Általában egy estét, meg egy fél napot. Ugyanazt soha nem mondom el kétszer, ezért ilyen vastag a dosszié. Elég nehéz a dolgom, különösen a temetéseken. Mert ugye halottról vagy jót. vagy semmit. Meg aztán azt is számon kérik ám, ha valakit kifelejtek a búcsúztatásból. Előfordult, hogy a gépelt szöveget kellett utólag megmutatnom bizonyítékként. Valaki nem figyelt éléggé a temetésen és azt hitte, hogy az elhunytat nem búcsúztattam el egyik rokonától.

Mielőtt elköszönünk, az elnök még plmondja, hogy nemsokára új temetőt nyitna^ a régi mellett. Ott már nem össze-vissza lesznek a sírok. hanem szépen sorjában, parcellák szerint.

—a —y