Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
Felvétel HIRDETÉS KITÉRŐ A koppányszántói Március 15. Mg. Tsz Pályázatot hirdet főállattenyésztői munkakör betöltésére. Követelmény: felsőfokú végzettség, legalább 3 éves nagyüzemi gyakorlat. Jelentkezés írásban, részletes önéletrajz és eddigi munkakör felsorolásával. A tsz területe 2500 kh. ELŐZMÉNY A koppányszántói Március 15. Termelőszövetkezetben 1970-ben nevezték ki főállattenyésztőnek Bartakovics Józsefet. Előzőleg fejőtehenészként dolgozott a termelőszövetkezetben, iskolai végzettsége kétéves szakiskola. Ez év júniusában Bartakovics József felmondott, arra hivatkozva, hogy iskolai végzettsége miatt ni»m kénes megfelelően ellátni jelenlegi munkáját Indokai között szerepelt még: az adminisztráció számára terhes, jobban szeretne fizikai munkát végezni. A szövetkezet állatállománya 330—350 számosállat; ebbe 900 sertés, 120 anyakoca, 230 szarvasmarha és 35 ló tartozik. A szövetkezet vezetősége Bartakovics Józsefet alkalmasnak tartotta az állattenyésztési ágazat vezetésére, s k°rte, hogy míg nem találnak helyette valakit, változatlanul lássa el munkáját. Bartakovics József nem szándékozik elmenni a termel ös^övp*k°'”'f- ből; újra .fejőtehenészként vagy anyakoca-gondozóként szeretne dolgozni. ELSŐ LÉPÉS Az történt ugyanis, hogy időközben a beosztott agronómus, Pataki József is felmondott. Pataki József koppányszántói fiatalember 1966-ban végzett a Palánki Mezőgazdasági Technikumban. Felmondását azzal indokolta: a főa'?ror'ómu= teg, nyugdíj előtt. áll. s miért állattenyésztőt, miért nem fő- agronómust hoznak a szövetkezetbe. Pataki Józsefet kérte a szövetkezet vezetősége: ne meni'-'n el. vállalja el a ■főag- ronómusi teendőket. De Pataki é~re nem vállalkozott Huszonnyolc éves létébe remeg a keze, nem akar idő előtt infarktust kapni. NEGYEDIK LÉPÉS A szövetkezet vezetői elmentek az öreg’aki Állami Gazdaságba, beszéltek Szabo- tin Józseffel; ne állattenyésztőnek. hanem főagronómusnak jöjjön Kopdányszántóra. Sza- botin József a munkát elvállalta. ÖTÖDIK LÉPÉS Ezek után újabb állat- tenyésztő után kellett nézni, ismét elővették a hirdetésre jelentkezők önéletrajzát, s egy fiatal házaspárnál kötöttek ki. Ambok László és felesége Bor- jádon dolgoznak, mindketten a Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban tanultak. A férfi növénytermesztő, az asszony pedig növényvédő. Úgy gondolták, hogy az asz- szony lesz az állattenyésztő, s a férfi Pataki József helyén beosztott agronómus. Nem hatott zavaróan, hogy az asszony eddig növényvédősként dolgozott: felsőfokú mezőgazdasági technikumot végzett, következésképpen értenie kell az állattenyésztéshez. A házncoár járt a termelőszövetkezetben, megállapodtak a fizetésben és megoldották számukra a lakást. HATODIK LÉPÉS A szövetkezet vezetői időközben arra az elhatározásra jutottak, hogy növényvédelmi szakemberre is szükség van. Borjádra utaztak és beszéltek Ambok Lászlónéval: ne állat- tenyésztőnek, hanem növény- védósnek jöjjön Koppányszán- tóra. A házaspár megígérte, hogy fontolóra veszi a szövetkezet ajánlatát és írásban jelentkezik. Ez a válasz azonban elmaradt. HETEDIK LÉPÉS ________ I smét elővették a hirdetésre jelentkezők önéletrajzát. A legmegfelelőbbnek a Baranya megyei Szilágy-pusztán dolgozó házaspár mutatkozott. A «--következet vezetői elut-’'"k Szilágy-pusztára. Az illető azonban nem vállalta a mun- k’t, mert a fele«é',e — o>’nek gimnáziumi érettségije van — nem kaphat a tsz-irodán munkát. A tsz-irodán ugyanis a létszám telített. NYOLCADIK LÉPÉS Mivel jelenleg is Bartakovics József az állattenyésztési ágazat vezetője, a szövetkezet vezetőinek ismét elő kell venniük a paksamétát. Csordás Ferenc elnök szerint Bartakovics József azért van még mindig a helyén, mert „látja a mi nagy küzdelmünket, s nem akar itthagyni bennünket” Szakembert nedig előbb- utóbb keresni kell. „Micsoda borzalmas dolog, ha nincs szakember. Nem zseni kellene nekünk, hanem olyan ember, aki érti a dolgát. S azt senki sem tudja, hogy mit kell menni egyetlenegy kvalifikált szakember után” — mondja a szövetkezet elnöke. A szövetkezet eddigi ösztöndíjasai: Bódi János. Végzett: a Gödöllői Agrártudomá- nví Egyetemen. Dolgozik: a pólfai Egyetértés Termelőszövetkezetben. Ferencz Sándor. A Lengyeli Szakmunkásképző Intézetben génszerelő szakmunkás-képesítést nyert 1973. júniusában; egyhónapi munka u án önként jelentkezett k'-ünoának. Korpád! Lajos. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem hallgatója. Technikusi oklevele á szövetkezet három dolgozójának: a főagronómusnak. a leíró könyvelőnek és az anyagkönyvelőnek van. D. VARGA MÁRTA 501 tagból 194 szakmunkás A mezőgazdasáqban is évről évre nőnek a követelmények, egyre bonyolultabb lesz az irányítás, a szervezés, az új gépek kezelése. Ezt a decsi termelőszövetkezetben is jól tudják, és ennek megfelelően végzik a szakmunkásképzést. A termelés irányításában részt vevők közül 44-nek ven főiskolai, egyetemi, vagy középfokú iskolai végzettsége. Az 501 munkaképes tagból 194-en szakmunkások. A tsz vezetősége jó kapcsolatot tart fenn a lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettel, ahonnan évenként 5—6 fiatal kerül vissza a tsz-Hez. Ugyanilyen jó a kapcsolat a szekszárdi szakmunkásképző intézettel, ahonnan évente 4—5 jól képzett fiatalt kap a tsz. Az idősebb dolgozók, akik szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkeznek, különböző továbbképzéseken, tanfolyamokon vesznek részt. Jelenleg a termelőszövetkezetben 46 mezőgazdasági gépszerelő, lakatos és kovács dolgozik, A gépkocsivezetők, illetve traktorosok száma 62, de az állattenyésztésben is egyre több, aki szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, a számuk eléri a húszat. A szövetkezet elnöke. Csordás Ferenc, miután n f"állat- tenyésztő felmondó*!. felkereste Tamásiban a Termelőszövetkezetek Területi Szövetségét, s kérte, hogy ajánljanak az ágazat vezetésére nlVninans embert. A területi szövetség annak ideién kifogásolta Bartakovics József személyét: kevésnek tartották az iskolai végzettségét. Mivel más, -nála magasabb szakképzettségű ember nem volt, az iskolai vég- 7p*tsáeet a szövetkezet úw oldotta meg, hogy az állat- tenyésztőt a főagronómus alá rendelte. A tsz-szö’vetség a Fejér megvei Vál községben aiárlott e°v embert, de a vezetőség úgy gondolta, hogy év közben senki sem szívesen válik meg munkahelvétől. ígv hát nem is vették fel ve'e a kapcsolatot. Ezek után felkeresték a járási hivatal, maid a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, de mindkét helyről üres kézzel tértek vissza Koppányszántóra. MSsnn'V t A szövetkezet álláshirdetést adott fel a Magyar Mezőgazdaság című hetilap szeptember 19-i és 26-i számában. HARMADIK LÉPÉS A hirdetésre 25-en jelentkeztek. Toln„ megyéből mindössze ketten, a többiek Szabolcstól Győr megyéig az ország valamennyi vidékéről. A szövetkezet vezetői több alkalommal elolvasták az életrajzokat. „diagnózist” készítettek a jelentkezőkről, igyekeztek megállapítani, hogy ki az az ember, aki leginkább megfelel az üzemágvezetői beosztásra. Elhatározták: nem hitegetnek senkit, s mindössze egy emberrel — aki minden szempontból a legmegfelelőbbnek látszott — felvették a kapcsolatot. Ez az ember Szaboti n János aki az öreglaki Állami Gazdaságban állattenyésztőként dolgozott. 1973. október 12-től ő a szövetkezet főagronómusa. Mögöttük tizenegy év Kértek, ne együtt beszélgessünk. Mindegyikőjükkel külön, mert az „esetek” is különbözők és a folytatás is. Egyik maradt régi szakmájában, új munkahelyen, másik fiatalkori mesterségét folytatja a megye legnagyobb vállalatánál, harmadik új szakmában tevékenykedik, amelyet négy és fél év alatt sajátított el; a negyedik alkalmi munkás. Börtönviseltek — mondhatjuk róluk, úgy mint van katonaviselt ember is. K-val ülünk a presszóban. — Még ez sem hiányzott — mutat a feketekávéra — igaz, az hígabb volt, de volt. A hivatalban naponta ötöt is megittam. Az előzetes időben nehéz volt megszokni, de a munkahelyen már könnyebb elviselni a raboskodást. Az volt a szerencsém — bár gyanítom, hogy tudatosan így osztottak el bennünket — hogy olyan brigádban kaptam munkát, ahol mindenki új fiú volt, első eset. Mondhatom, elit gárda. Mind tanult ember. A csíkos munkaruha, az előttünk lévő sok-sok nap egyakaratúvá tett bennünket. — Miről beszéltek? — Ritkán arról, hogy ki miért került börtönbe. Ezt az új ember, aki jött, elmondta, a többiek is néki, hogy ki miért, aztán többet nem beszéltünk róla. A munkáról, arról sokat beszéltünk. Én az állattenyésztési telepen dől. goztam. Belefeledkezni a munkába! — ez volt a jelszó, örültünk minden kis- borjúnak, teljesen felbolygatott bennünket, ha egyik tehénnek például felrepedt a körme. Szóval ilyen dolgokról. — Nagyon várta a szabadulást? — Számoltam a napokat, a két év minden napját. — És amikor hazajött? A nevelőtiszt segített elhelyezkedésében, az új munkahely mint az idegent, úgy fogadta. Tudták, honnan jött. azt is, miért volt ott. Eleinte bizalmatlanok' voltak hozzá, aztán, befogadták. Szorgalma, lelkiismeretes munkája volt az ajánlólevél a brigádba. Fizikai munkát végez, anyagmozgató. Jól érzi magát. Egyszer a szakszervezeti bizalmi is megkérdezte: nem lép a tagok közé? örült ennek a kérdésnek, s ettől számítja, hogy vissza tud kerülni, hogy feledik múltját, ő munkával feledteti. Z. nehezebb ember volt. Első ügy, de szép nagy ügy. Az újságok is írtak róla, példának emlegették, amikor a magáról elfeledkezett vezetők kerültek szóba. A nők. a könnyen szerezhető pénz, a kártya, az ital — mint ok, és még Z, gyenge akarata elég volt a cselekménysorozathoz, az évekhez, az öt évhez, amelyeket a rácsok mögött kel- . lett tölteni. Az utcán sétálunk, sietős emberek mennek el mellettünk, örég szüléket előzünk meg. Órák óta járunk már, jó- szerint nem is fogjuk föl, ami körülöttünk van, csak Z. szavaira figyelek. — Engem az lepett meg, hogy ott bent emberségesen, szigorúan bántak velünk. Parancsszóra történt minden, jelentkezés, kérés, minden. Nem üvöltöztek az emberrel, csak parancsoltak. Szóval meglepett az emberi hang. A parancs nem tetszett. Nem szoktam hozzá. Mindig én adtam az utasításokat. Ótt bent meg mindenki parancsolt. Hetek múltak el, mire beletörődtem. — Az év után, mostani munkahelyén nem parancsol? — Nem. Nem is hiányzik. Tudom, mi a kötelességem, amikor felvettek, megmagyarázták, hogy „szakikám az lesz a dolga, hogy a félkészraktárban minden a helyén legyen, a raktáros keze alá dolgozzon, pontos, fegyelmezett munkával, mi ehhez adunk magának kilencötven órabért.” Fél év után adtak még ötven fillért. Bele kell törődni. Nem, nem emlegetik a múltamat. Egyszer az egyik fiú, akivel körülbelül egy időben kerültem a céghez, megkérdezte: „Józsi bácsi, megverték magát ott?” Nevettem rajta. Aztán elmeséltem, hogy milyen szervezett munka folyik, s milyen jó lenne, ha az ottani szervezettségből, fegyelemből egy kicsi átszorulna a civil életbe, a civil munkahelyre is. Később fogadhatott látogatót, mint, ahogy a szabályzat előírja, mert nem volt olyan a magaviseleté, hogy a szabályzat másik pontja szerint látogathassák. Szabályok, utasítások, parancsok. A börtön nem üdülő. — De azért pihenni is lehet, sőt kell. A napi munkaidő kötött, azon túl a kötelező elfoglaltság, takarítás, tüzelés, ruhatisztítás, varrás, személyes holmik rendben tartása, stb. Mind olyan kötelesség, amely a napot, a hetet, az évet Veretbe zárja. Tulajdonképpen nem is rács mögé. Z. gazdaságban dolgozott. A mezőt nem lehet bekeríteni, az istállókat sem, csak a rabok telepét. — Seökésre gondolt-e? — Egyszer. Egy éjszaka. — És? — Marhaság. Utána napokon át az foglalkoztatta, miért juthatott eszébe, a szökésre miért gondolt? Egyik társa kedvezménnyel szabadult. Sírtak, amikor elváltak. Ez lehetett az oka, hogy menni akart? Felesége nem bírta a hosszú éveket. Amint mögötte becsukódott az ajtó, fél évig bírta csak a magányt. Akkor elvált. Két hónapig is eltartott a válóper, az a két hónap volt nagyon nehéz. Most, ha találkoznak, köszönnek, és továbbmegy mindegyik. Életük elvált, hiába esküdtek hűséget. Egyiknek a könnyelmű élet, a másiknak a magány volt az eltérítője. Z. visszatért, munkás lett belőle ismét, mint amikor huszonnégy éve abbahagyta, amikor a ranglétrán elkezdett felfelé haladni. S. új szakmát tanult két és fél év alatt a börtönben. Panaszkodik. Azokra, akik korábban barátainak, pajtásainak vallották magukat. — Amikor híre futott az esetemnek, másnap már senki nem állt velem szóba azok közül, akik a legjobban barátkoztak velem. Volt rá eset, hogy az utca másik felére is átmentek. Néztem őket, aztán rágtam magam: kellett nekem törtetni?! Keresni az utat a barátsághoz pénzzel, meg itallal? Amikor kijöttem a börtönből, akikkel korábban egy asztalnál ültem értekezletkor — keresztülnéztek rajtam. Büntetésemet letöltöttem. Uj életet kezdtem. Nem dicsekszem vele, hogyan viseltem el a szabadságot, mert ezt is meg kell tanulni elviselni, milyen érzés őszinte munkásemberek között dolgozni, és sok embernek szeretném elmondani, hogy a hivatali susi- musi légkör soha nem vezet jóra, nem ez a tisztességes út. Magával is azért beszélek. Csak azért, hátha valakinek eszébe jut figyelmeztetni a főnökét, elvtársi alapon, munkatársi viszonyból kifolyólag,' hogy a nagylábon élés katasztrófához vezet, hogy az emberek véleményének figyelmen kívül hagyása a rossz út felé tereli a vezetőt... R. alkalmi munkás. Másfél évet töltött a börtönben, kedvezménnyel szabadult. Munkahelyén csendes, nem beszél társaival, nem tud felengedni, nehezen kapcsolódik rohanó életünkbe. Sötét még előtte a jövő. Ifjúkori vágyai szertefoszlottak. Velem sem szívesen beszél. „Majd egy év múlva” — mondja. Akkor talán feloldódik, megmelegszik munkahelyén, ö egy hónapja szabadult. Előtte is, előttük is ott a tisztesség útja. Járni tanulnak rajta. Ez az út nem aszfalt — egyenes, és nem mentes a buktatóktól sem. De az útra ráálltak. És ismét elindultak. PÁLKOVÁCS JENŐ
