Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

A szakályi doktor

A főiskolára, egyetemre járók szociális összetétele laponként szóba kerülő téma. Foglalkoznak ezzel a legkülönbözőbb értekezleteken, de szerepel az újságok, folyóira- tok hasábjain, a rádió és a televízió műsorában egyaránt. Hogyan lehetne növelni a munkás- és parasztfiatalok számát, arányát — teszik fel sokan a kérdést, vitatkoznak, keresik a megoldás módozatait. Valamikor — nem is olyan nagyon régen — kevesebb idő és lehetőség jutott a tépelődésre, a vitákra, gyorsan kellett intézkedni. Kezdetben, közvetlenül a fel- szabadulás után, voltak a dolgozók esti egyetemei, iskolái, aztán létrejött a népi kollégiumok rendszere, majd a fordulat évében, 1948-ban beindították a szakérettségire előkészítő tanfolyamokat. Éppen huszonöt esztendő telt el azóta. Nemcsak a maga idejében, hartem napjainkban is hallani azonban lenéző, becsmérlő megjegyzéseket a szak- érettségivel, elsősorban annak értékével kapcsolatban.

Egy huszonéves, érettségizett, főiskolát végzett fiatal (természetesen ő a nappali tagozatra járt) véleménye szerint kár ezt a dolgot feszegetni, hiszen köztudott, menynyiért belebuktak, kudarcot vallottak már az egyetemen, vagy később, mikor felelős posztra kerültek, munkába álltak. Valóban, sokan otthagyták a tanfolyamot már az első napokban, az első vizsgák után, esetleg később, a kollokviumokon, szigorlatokon buktak ki. A szakérettségisek nagy része viszont megállta a helyét. Csak éppen róluk keveset beszélünk — sokszor éppen azért, mert ők maguk sem nagyon szeretnek dicsekedni „szakérettségis” múltjukkal.

Szakályban a községi tanács egyik előadójánál érdeklődtünk, hol találjuk ilyenkor hétköznap délelőtt dr. Sárdi István körzeti orvost. Egyúttal azt is megkérdeztük, annak idején valóban szakérettségisként kezdte-e a tanulmányait. ■ * >• -í

— Ezt már nem tudnám megmondani, pedig Sárdi doktort jól ismerem — kaptuk a választ — hiszert szóba áll az

egyszerű emberekkel is, nem

„játssza meg magát”.

Az orvosi rendelőt nem régen építhették, új a hozzá kapcsolódó szolgálati lakás is. A várószoba üres, a rendelőben már készülődik az utolsó „páciens”, dr. Sárdi István indulna, hogy megnézze a fekvő betegeket. Két község, három puszta tartozik a körzetébe. Kedvünkért marad még egy órát, majd később behozza az elbeszélgetett időt.

Miközben helyet cserélünk — a rendelőből átmegyünk a lakásba — az előszobában egy pár gumicsizmán akad meg a szemem.

— Magurfk között a szakmában csak pusztai szandálnak hívjuk — világosít fel Sárdi doktor. Ilyenkor, ősszel elég gyakran szükség van rá. Meg a kismotorra is. Mert köves út nincs mindenhol, ahol a kocsi, elmehetne, a járdát viszont legtöbb helyen kiépítették. Egy kis közlekedési szabályszegést meg igazán elnézhetnek, , hiszen közel tíz esztendeje motorozik, azóta még rtem volt balesete.

— 1965. július l'én jöttem Szakályba körzeti orvosnak. Előtte a szekszárdi kórházban dolgoztam. 1961-ben az igazgatóság Pestre küldött anr.es- thesiologiai tanfolyamra. Miután ezt befejeztem, én végeztem a kórházban a gépi altatást. Egy évvel később tettem le a sebészeti szakvizsgát. A „szakmámat” máig sem adtam fel, időnként bejárok Szekszárdra és Dombóvárra operálni.

Témát váltunk. A szakérettségi, az egyetemi évek kerülnek szóba.

— Hát igen. Négy év helyett csak egy jutott arra, hogy felkészüljek az érettségire. A háború előtt a szüleim cselédek voltak Tamásiban. Én meg már húszesztendős fejjel felvételiztem 1951. nyarán a szakérettségis tanfolyamra. Pécsre kerültem kollégiumba, onnan meg az orvosi egyetemre. Őszintén szólva nem nagyon kívánkoztam az orvosi pályára, építész vagy villamosmérnök szerettem volna lenni. Még a félévi vizsgák előtt írtam apáméknak, hogy hazamegyek, abbahagyom a tanulást. Aztán mégiscsak maradtam. Félévkor jó rertdű lettem, sikerültek az év végi szigorlatok is. A második évben már élettant is tanultunk, akkor kezdett megtetszeni a pálya.

;— Nem is kérdezem^ köny- nyű vagy nehéz volt-e a tanulás. | r Ki.. ... i I

— Még a tanfolyamon Ssz- szebarátkoztam az egyik kollégával. Ez a barátság sok mindenen átsegített bennünket. Az évfolyamon egyébként öten voltunk szakérettségisek. Egyikünk átnyergelt a mező- gazdasági pályára — most főmunkatárs a kaposvári kutatóintézetben, másik (mindig kitűnő tanuld volt) ötvenhatban disszidált. Mi, többiek 58- ban végeztünk. Hét évig dolgoztam a szekszárdi kórházban, utána Szakályba kerültem.

— Meddig marad? *

— Még néhány évig. Két lányom van, olyan, helyre szeretnénk költözni, ahol majd könnyen tanulhatnak, nem kell bejárniuk, kollégiumban, esetleg albérletben lakniuk.

— gy- —

Népújság 3

1973, november 18.

Eredményeink vannak, de még több a tennivaló a nőpolitikái határozatok végrehajtásában

3.

A tegnapi írásunkban felsorolt eredmények, a fejlődést kétségtelenül jelző adatok megnyugtathatnak bennünket, hogy jó úton haladunk, arra azonban semmiképpen sem biztatnak, hogy megelégedjünk jelenlegi helyzetünkkel. Arra már elébb is utaltunk, hogy a nőpolitika megvalósítása a párt politikájának szerves része. ehhez azonban még hozzáfűznénk azt, amit K. Papp József a tanfolyamindítón elhangzott hozzászólásában hangsúlyozni ismételten szükségesnek tartott: A nők nélkül nem valósulhat meg a párt politikája.

Sorolni nem látjuk szükségesnek a legutóbbi hónapokban és években tett intézkedéseket, ismert jól valamennyi, s a kérdés lényege tulajdonképpen nem is csak itt található meg. Ne értse félre senki, nem akarom lebecsülni a megtett intézkedések jelentőségét, de a nőkérdés egyszer s mindenkorra való megoldása nem rendeletek és törvények hozatalának kérdése. Az intézkedések jók, felmérhetetlenül sokat segítenek, nélkülük létezni sem tudnánk, de az alapokig kell leásni, ha a problémák valós megoldásához akarunk eljutni.

A szocialista forradalom alapelvek győzelmét valósítja meg; a társadalom, a gazdaság szerkezetében — történelmi méretekben — rövid idő alatt átfogó változásokat teremt; pozitív irányban hangolja a közvéleményt, egységes akaratra serkent a politikában, de már megközelítőleg sem ilyen gyorsan formálja át a közvéleményt, a közhangulatot, különösen, amikor erkölcsi, tudati kérdésekről van szó.

A legtöbb tennivalónk tehát itt van, de ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ez nem gyorsan, egyik napról a másakra feloldható gond, hanem az ezer évek gyakorlatának. szokásának megváltoztatásához legalábbis évtizedek szükségeltetnek.

Arról szinte már szólni sem akar az ember, hogy még min. dig nem következetesen valósul meg az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, vagy ahogy erre K, Papp József felszólalása nyomán hivatkoztunk, en. nek megfordított változata. Pedig ez igazán nem tudati kérdés, intézkedésekkel megold.

Megyei tanáé tagok Tengelicen

Pénteken Tengelicen ülést tartott a megyei tanácstagok szekszárdi járási csoportja, amelyen megjelent Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titkára, Horváth József, a megyei tanács elnökhelyettese és György József, a szekszárdi járási hivatal elnöke. Első napirendi pontként megtárgyalták a tanácstörvény hatályosu- lásának szekszárdi járási tapasztalatait és az ezzel kapcsolatos feladatokat. Második napirendként meghallgatták és megvitatták a tengelici Községi Tanács beszámolóját a község életéről, fejlesztési feladatairól, műemlék- és természetvédelmi feladatairól. A megyei tanácstagok a helyszínen is meggyőződtek a műemlékvédelem helyzetéről. Megtekintették a Benyovszky-kastélyt és az arborétumot.

ható. legfeljebb a vállalatvezetők tudatában kell némi átcsoportosítást végezni.

Amint előző írásunkban hivatkoztunk rá. számos intézkedés történt a nők helyzetének javítására. Pozitív tapasztalat. hogy ma már a dolgozók többsége egyetért ezekkel az intézkedésekkel. Szinte nincs olyan munkahely a megyében, ahol az elmúlt három évben ne tettek volna valamit a nők, elsősorban a nagycsaládos anyák érdekében. Lényeges intézkedés a központi bizottsági határozat nyomán, hogy csökkenteni kell a nők éjszakai műszakban való foglalkoztatását. Ma már a családanyák közül csak azokat osztják be éjszakai műszakra, akik önként vállalkoznak. Igen ám. de itt van megint egy ellentmondás: főleg a nagy- családos asszonyok vállalják az éjszakai műszakot, egyrészt a keresetnövekedés miatt, másrészt azért, hogy nappal el tudják látni családjukat. A kör bezárul, mert ezek az asszonyok síiig alszanak naponta két-három órát. az a csoda, hogy éjszaka egyáltalán tudnak dolgozni. A kérdés megoldható, a társadalmi juttatásuk további szélesítése kívánatos, ehhez azonban az ország áldozatvállalási lehetőségeinek növekedése is szükséges.

Anyagi lehetőségeink azonban nem korlátlanok. Ma még sok dolgot nem tudunk megoldani. bármennyire is szükséges lenne a munkahelyi kollektívák, a társadalmi szervek együttes erőfeszítései azonban máris nagy mértékben járulhatnak hozzá a gondok csökkentéséhez. Sokszor nem is anyagiakról van szó, hanem emberségről, arról, hogy „figyeljünk oda”, amikor baráti szóra, segítségre van szükség. S ez nemegyszer többet jelenthet. mint a pénz.

Társadalmunk gazdasági, politikai, kulturális rendjében végbemenő forradalmi változás mélyen behatol a legkisebb közösségbe, a családba is. A házasság a mi társadalmi rendszerünkben két szabad ember. kölcsönös vonzalmán alapuló érdekmentes szövetség lett. Ma már nem a magán- tulajdon biztosítja a család létfenntartását, életszínvonalát, hanem a családtagok munkával szerzett keresete. Tisztábban jelentkezhetnek az érzelmek. a házasság egyre inkább két egyenrangú, független em_ bér önkéntes kapcsolatává vá- lik.

A még nem is olyan nagyon régen jelentkezett problémákra itt nem akarunk kitérni, hiszen azok egyre inkább a múlté lesznek, ahogyan mind homogénebbé válik társadalmunk. ellenben a ma is feszítő ellentmondásokat nemhogy elhallgatni szeretnénk, inkább kiélezetten foglalkozni velük.

Megváltozott a család jogvédelme és a családtagok jogviszonya is. A szocialista társadalom jogrendszere az emberi egyenlőség elvén alapul.

A nő és férfi egyenjogú állampolgárok, egyenlőek a családon belüli jogaik és kötelességeik is. A szocialista társadalomban először valósult meg a jogi egyenlőség a családi kapcsolatokban.

Az évszázadokon át uralkodott beádegződöttségeket azonban nem lehet máról holnapra megváltoztatni. Nagyon sok helyen tapasztalni még, hogy a férfiak a családi ügyeket a férfiúi tekintéllyel intézik el.

Több nemzedéknek kell még váltania egymást, hogy ez a magatartásforma véglegesen eltűnjék.

A családok nagy részének életmódja is jelentősen megváltozott azáltal, hogy az anya önálló keresőként dolgozik. A családi élet fejlődése, pozitív átalakulása azonban ellentmondásosan megy végbe. Családon belül is egyszerre van jelen a régi és az új. Az asz- szony, bár idejének nagy részét kereső foglalkozás köti le. sok esetben még ma is természetesnek tartja, hogy egyedül végzi az otthoni munkát, a régi módszerek szerint. A férfi pedig, aki gyermekkorától úgy szokta meg. el is/várj a a feleségétől, hogy otthon meleg va- csbra várja, tiszta, vasalt ruha, rendbe tett lakás, a gyerekekkel se legyen probléma, ezen felül az asszony legyen csinos, jókedvű és a férj hazá- érkezése után csak vele törődjön. Egyet lehet érteni az előadóval, amikor, spontán őszinteséggel kitört belőle: Hát ez nem megy!

A mai háztartás terheit, persze. össze sem lehet hasonlítani a régivel, de nem nyugodhatunk bele sem a családi munkamegosztás mai állapotába, sem az intézményes segítség mai állapotába, s le kell győzni mind a férfiakban, mind a nőkben, a ma még meglevő konzervativizmust.

Ami a családi életet, a családok mai helyzetét illeti, minden ellenkező vélekedéssel szemben leszögezhetjük, hogy társadalmunknak nagyon fontos eleme a család és nincs igazuk azoknak, akik a családi életforma válságáról beszélnek és megkérdőjelezik a családi keretek fenntartását. Ahhoz, hogy az emberek, fér-' fiák és nők a legjobb képességeiket bontakoztathassák ki a munkában, ahhoz, hogy az ifjúság egészségesen fejlődjék, elengedhetetlenül szükséges a kiegyensúlyozott, harmonikus családi élet. Ezért a család védelme és támogatása fontos társadalmi feladatunk.

Az említett, és most itt nem említett problémák, egyben megszabják a további tennivalókat is. Ami a további teendőket illeti a legkívánatosabb a megyei pártbizottság 1972. szeptember 22-én hozott határozatára hivatkozni,

amelyből csak néhány kérdést idéznénk, felhíva rá az illetékesek figyelmét, vegyék tekintetbe további munkájuk során.

Tegyünk együttes erőfeszítéseket azoknak az intézmények, nek és szolgáltatásoknak a továbbfejlesztéséért. amelyek a családok korszerű életét hivatottak biztosítani. Az eddiginél is nagyobb gondot fordítsunk a nők politikai, szakmai és általános műveltségének emelésére. Minden szerv és szervezet tekintse feladatának a harcot minden, a múltból itt maradt helytelen nézet és szokás ellen, amelyben tovább él a nő társadalmi elnyo- mottsága és kiszolgáltatottsága. Propagandamunkánk terjedjen ki a kommunista családideál népszerűsítésére. Propagandánkban kapjon az eddiginél nagyobb helyet az anyaság megbecsülése és tisztelete.

Eredményeink nagyok, feladataink legalább akkorák, értük munkálkodni össztársadalmi érdek.

LETENYEI GYÖRGY