Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet, kommentátorunk, Réti Ervin: A megszokottnál lassúbb tempóban indult hét végi pihenőjére az Egyesült Államok elnöke az „1976 szelleme” elnevezésű különgépén; szigorú sebességkorlátozó intézkedések fékezik az autósztrádák forgalmát; az NSZK-ban már csak tíz liter benzint szolgálnak ki egy-egy alkalommal a töltőállomások, s Hollandiában a mai vasárnap ismét a kerékpárcsengők hangjának jegyében áll. A tokiói amerikai—japán tárgyalásokon félreértették az előre előkészített témadossziékat és az olajutánpótlás problémája került napirendre. Az energia- válság ma már ott van minden fejlett tőkés ország előszobájában, sőt egynémely esetben már a belső termek valamelyikében foglal helyet. AZ arab olajfegyver alapjában hatásosan és célratörően működik, jóllehet egyes országokban hisztérikus hangulatkeltés túlozza el a valóságos helyzetet, s vannak monopóliumok, amelyek élve a lehetőségekkel, máris mértéktelen áremelkedést szeretnének előidézni. Számos más tényező mellett azonban az energiagondok is ráirányíthatják a figyelmet egy közel- ke’eti rendezés múlhatatlan szükségességére. A válság valamelyest kimozdult a teljes ho’toontről: magas rangú ePrirriomi és izraeli katonai személyiségek — a finn Siilas- vuo tábornok ENSZ-főpa- rancsnok jelenlétében egyezményt írtak alá a tűzszünet következetes betartásáról. A Kairó és Szuez közötti út 101. kilométerköve, ahol egy sátor szolgál a megbeszélések színhelyéül. valóságos jelképe lett annak, hogy a Közel-Keleten sem reménytelen az előrehaladás. Máris beszélhetünk bizonyos kezdett eredményekről: ENSZ ellenőrző posztok váltottak fel több előretolt izraeli állást, folyik a hadifoglyok cseréje, a korábban elvágott egyiptomi övezetek ellátási vonalait is helyreállították. Ugyanakkor izraeli részrőil változatlan nehézségeket támasztanak a tűzszü- neti vonalak megállapítását illetően, ezeknek az október 22-i helyzetet kellene rögzíteniük. Tel Aviv arra hivatkozik, hogy ma már „megállapíthatatlan” hogy pontosan milyen állásokat birtokoltak a szembenálló felek ezerí a négy héttel ezelőtti hétfőn. Egyiptomi részről viszont jogosan hivatkoznak az október 22-én kelt 58. számú katonai közleményre, amely hiteles tudósítással szolgált a frontvonalakról s amelyet akkor izraeli oldalról nem cáfoltak s nem vontak kétségbe. Izraeli részről nyilván újabb területeket szeretnének megtartani s ez nem túlságosan kedvező előjel a további megbeszélések előtt. A lényeg azonban mégis az, hogy az első megállapodást aláírták, jóllehet szigorúan körülhatárolt, korlátolt érvénnyel. Betartása és megvalósítása továbblépést eredményezhetne: vagyis meg kellene kezdeni a Biztonsági Tanács döntésének valóra váltását az általános rendezés érdekében. A feltételek jobbnak látszanak, , mint korábban. E tekintetben nagy várakozás előzi meg az arab külügyminiszter Kairóba tervezett értekezletét, majd az Algírba összehívott csúcskonferenciát, s az élénk arabközi din’omáciát. Az aláírt egvezmények betartásának kérdése nemcsak a Közel-Kelet, hanem Délkelet- Azsia kapcsán is felvetődött a héten. A jelek szerint a sej - goni adminisztráció, a közel- keleti krízis árnyékában, viszonylag jelentős katonai vállalkozásokba kezdett. A kambodzsai—dél-vietnami határ körzetében két hadosztályt vonultatott fel, hogy a párizsi békemegállapodás betűjével és szellemével ellentétben, saját fennhatósága alá vonja a DIFK egyes területeit. A hazafiak természetesen nem hagyhatják válasz nélkül ezeket a támadásokat, s ily mó dón tíz hónap óta a legkomolyabb összeütközésekre ke rült sor. A világpolitika azonban nem csupán a válságterületekre korlátozódott. Genfben tovább folyik az európai biztonsági konferencia előkészítése, Bécs- ben pedig az EKHT-üléseken a teljes részvételi joggal jelen lévő varsói szerződésbeli államok terjesztettek elő leszerelési megállapodást. (Részletekről nem tudósíthatunk, hiszen a megállapodás értelmében az indítványok egyelőre nem kannak nyilvánosságot.) Kijevben Brezsnyev— Tito, Varsóban Gierek—Zsiv- kov találkozó zajlott, a szocialista országok, eddigi gyakorlatukhoz híven sokoldalúan konzultálnak egymással. Kolumbia fővárosában latin-amerikai külügyminiszteri értekezlet ült össze, első ízben hívtak össze ilven jellegű megbeszélést a chilei puccs óta. Hazatért pz amerikai kiTüvvminiszter is, aki a Távol-Keleten ezúttal a ..papírforma” szerinti eredményt ért el. Ez Tokióban csaknem eredménytelenséget jelentett, Pekingben az eddigi érintkezési formák fenntartását. Nyugat-Eu rónát főként saját problémái kötik le, ez világiéit ki a Heath—Brandt és a Heath—Pompidou összejöveteleken. S végül, de nem utolsósorban: mi különösen Sokat néztük a nyugat-afrikai térképeket. Losonczi Pál afrikai körútja, jóllehet még csak a félidőnél tartunk, máris új lehetőségeket, kölcsönösen előnyös módokat tárt fel hazánk és az afrikai kontinens kapcsolatainak erősítésére és elmélyítésére. Fővárosi Tanács ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról) valahá is volt. A párt, a kormány ugyanúgy, mint a főváros egész lakossága, hálás mindazoknak, akik becsülettel dolgoztak és harcoltak a múltban azért, hogy Budapest szabad és boldog legyen, s azoknak, akik ma is becsülettel és fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy a város a jövőben még fejlettebb és szebb, s min. denkor a fejlődő szocialista haza, a Magyar Népköztársaság méltó fővárosa legyen. Kedves elvtársak! Az egységes Budapest történetének száz éve társadalmilag gyökeresen különböző két részre, a kapitalista múltra és az immár több mint negyedszázados szocialista jelenre oszlik. A felszabadulás előtt élt nemzedékek két Budapestet ismertek: az urak, az elnyomók felszínen hivalkodóan csillogó városát, és a proletárok, az elnyomottak, a szűkölködők szegényes, szürke Budapestjét. Az urak Budapestje idegen volt, és joggal váltott ki mindig ellenszenvet a dolgozókból, a proletárok Budapestje viszont méltán tartotta ébren a reménységet és szította, erősítette a harc tüzet a munkásokban, a kommunistákban, a haladó gondolkodású emberekben. Budapest a múltban az urak számára a kényelem, a luxus, a dőzsölés helye volt, a dolgo. zók számára a szőkébb szülőföld, a bizonytalan kenyérkereset alkalmi helye. Mégis, Angyalföld és Csepel. Újpest és Kőbánya, s a többi munkáslakta kerület, a várost szegélyező sivár nyomortelepek lakói voltak azok, akik valóban magukénak tekintették Budapestet, szerették és büszkék voltak rá, még akkor is, ha a proletárházak, szegények lakásaiban gyakran még kenyérre sem futotta a kapitalista társadalom viszonvai között. A dolgozók Budapestje volt a fő támasza az elmúlt száz esztendőben a haladó gondolatoknak és tetteknek. Budapest neve összeforrt a nemzeti előrehaladás minden törekvésével. Budapesten születtek meg SIERRA LEONE Dr. Siaka Stevens köztársasági elnök meghívására hétfőn afrikai útjának harmadik állomására, Sierra Leonéba érkezik Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Sierra Leone Afrika nyugati partvidékén fekszik 73 000 négyzetkilométeren. Az Atlanti-óceán néhány kisebb szigete is hozzá tartozik. Két fő folyóján, a Sierra Leonén és a Sherbrón óceánjárók is hajózhatnak. Fővárosában, Freetown- ban 128 G00-en élnek. A város a világ harmadik legnagyobb kikötője, de méreteitől messze elmarad jelenlegi kihasználtsága. Az országban 1959-ben több mint 2,5 millió ember élt. A 15 törzsből álló népesség főként keresztény és mohamedán vallású. Sierra Leone 1971. április 19-e óta köztársaság, a brit nemzetközösség tagja. Területe közigazgatásilag az égtájak elnevezését viselő négy tartományra tagolódik. Sierra Leone a portugál gyarmatosítóktól kapta a nevét a XV. században. A XVI. század közepétől rendszeressé váltálc az angol rabszolgakereskedők utazásai; a XVIII. század végén angol telepesek alapították meg Freetownt; 1808-ban Sierra Leonét brit koronagyarmattá nyilvánították. A gyarmati uralom elleni tiltakozás első lángjai 1898-ban csaptak magasra: több ezer paraszt fegyveres harcot indított (Hut Tax felkelés). Az első világháború után megalakult szak- szervezetek tüntetések szervezésével tiltakoztak az ország gyarmatosítása miatt. A nemzeti felszabadítást mozgalom a második világháború után bontakozott ki. Az 1957. január 31-én életbe lépett új alkotmány értelmében általános választásokat tartottak és létrehozták az első csak afrikaiakból álló Sierra Leone-i kormányt Sir Milton A. S. Margai vezetésével. A nemzeti burzsoáziát és értelmiséget tömörítő Sierra Leone-i Néppárt (SLPP) követelte a függetlenség megadását, de síkraszállt az Angliával való szoros politikai és gazdasági együttműködésért is. A brit kormány — miután biztosítékot kapott Margai kormányától egy úgynevezett kölcsönös védelmi egyezmény megkötésére — 1950-ban beleegyezett a függetlenség megadásába. Sierra Leone 1951. április 27-én nyerte el függetlenségét, néhány nappal később pedig az ENSZ tagja lett. Az 1967. márciusi választásokon a szakszervezetek támogatását élvező össznépi Kongresszus Párt (APC) győzött, az SLPP ellenzékbe vo'ult. Siaka Stevens, az APC vezetője azonban ess u *538 áprilisiban vette át a miniszterelnöki tisztséget, miiéi a Jegyi-eres erűknek az a szárnya, amely a volt gyarmatosítókkal szoros együttműködést akart, pucs- csal megakadályozta a hatalom átvételében. A köztársaság kikiáltása után jelentősen meggyengültek a volt gyarmatosítókhoz fűződő kapcsolatok. Az 1973-as választáson az össznépi Kongresszus Párt megszerezte az összes képviselőházi mandátumot. így gyakorlatilag a nemzeti burzsoáziát és a haladó értelmiséget tömörítő egypártrendszer alakult ki. Az APC programja szerint a párt támaszkodni kíván a paraszti és munkásrétegekre is. A polgári demokratikus Stevens-kormány célul tűzte ki az államapparátus és a gazdasági élet >.afrikanizálásátaz intézményekben folyamatosan hazai káderekkel váltják fel a külföldieket, s vegyes vállalatokat hoznak létre. A fő cél a mezőgazdaság fejlesztése, az árubehozatal csökkentése. A kormány szorgalmazza a szövetkezetek létrehozását is, mindenekelőtt a mezőgazdaságban. A Stevens-kormány külpolitikai téren az el nem kötelezettség politikáját követi. Erősíteni akarja kapcsolatait az afrikai országokkal, elsősorban szomszédaival: Guineával és Libériával (Sierra Leone Guineával 1971-ben közös védelmi megállapodást kötött, ennek révén kapott közvetlen támogatást a portugál agresszió idején). Politikájának másik meghatározó eleme az Angliához fűződő hagyományos kapcsolatok ápolása. Sierűa Leone az utóbbi időben erőteljesen fejleszti kapcsolatait a szocialista országokkal és lazítja az imperialista országokhoz fűződő szálakat. Magyarország és Sierra Leone 1969 novemberében létesített diplomáciai kapcsolatot nagyköveti szinten. Púja Frigyes. a külügyminiszter első helyettesének vezetésével 1973 júniusában delegáció járt Freetownban. Gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink kedvezően alakulnak, s ezeket még ■ inkább előmozdította az az 1976. évig érvényes kereskedelmi megállapodás, amelyet Púja Frigyes írt alá látogatásakor. 1973 szeptemberében Budapesten tárgyalt Jonneh szociális- ügyi miniszter. Dr. Siaka Stevens, Sierra Leone Köztársaság elnöke 1905-ben született Moyamba községben. Tanulmányait a freetowni Albert akadémián, majd Oxfórában folytatta. Az Egyesült Bányászok Szövetségének főtitkáraként 15 éven át küzdött a bányászok szociális helyzetének megjavításáért. Stevens volt az ország első föld-, bánya- és munkaügyi minisztere. 1960-ban a londoni alkotmányzó konferenciára utazó küldöttség tagjaként élesen ellenezte a Nagy-Britanniával kötendő védelmi egyezményt. 1962-től Stevens a haladó polgári ellenzék vezére. 1971 óta Sierra Leone Köztársaság miniszterelnöke és elnöke. a munkásság osztályszervezetei, itt alakult meg a Kommu nisták Magyarországi Pártja’ itt zajlott le az őszirózsás forradalom. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán ebben a városban kiáltották ki 1919-ben Szovjet-Oroszország után elsőnek a munkásosztály, a nép tanácshatalmát. Budapest érlelte Ady Endre és József Attila lángoló forradalmi gondolatait. A Horthy-fasizmus negyed- százada alatt Budapest volt az ellenállás kiindulópontja és szervező központja, itt szerveződtek a munkásság legnagyobb sztrájkjai, az antifasiszta tüntetések, itt alakult meg a kommunisták és más hazafiak kezdeményezésére, a végveszéllyel szemben a nemzeti összefogást sürgető Történelmi Emlékbizottság, s bontakozott ki itt is a fegyveres ellenállás a haza felszabadításáért. A régen várt szabadságot végül is a dicső Vörös Hadsereg hozta el népünknek. A dolgozó nép Budapestje mutatott példát, amikor a felszabadulás után egyszerre indult harcba és munkába a főváros újjáépítéséért, az új Budapestért, az új világért. Budapest munkásosztályának legjobbjai a legnehezebb időkben is mindig készek voltak harcolni, helytállni városukért és az országért, a népi demokráciáért, a munkáshatalomért. Ma egy Budapest van: a szocializmust építő magyar nép Budapestje, a szocialista Magyar Népköztársaság fővárosa. Budapest számunkra nemcsak és nem egyszerűen köz- igazgatási fogalom. Nem csupán . úgy fővárosunk, hogy itt él minden ötödik magyar, hogy a főváros ipara adia ipari termelésünk harmadát, hogy itt termeljük nemzeti jövedelmünk negyedrészét, hogy Budapesten működik az egyetemek és főiskolák, a tudományos és kulturális intézmények nagy része. Budapest több ennél: ez a város a szocialista forradalom szíve, itt van az országot vezető munkásosztály fő bázisa, az ország egész életét meghatározó, befolyásoló döntések központja. Fővárosunk nemcsak szocialista hazánk életében tölt be jelentős szerepet. Büszkék lehetünk arra, hogy Budapest nevének hallatára Európa- és világszerte ma már nemcsak fővárosunk szép fekvése, fürdőinek gyógyítást adó vize jut az emberek eszébe, hanem e név összekötődik korunk létfontosságú politikai mozgalmainak kiemelkedő eseményeivel is. Itt folvt le a kommunista ép munkáspártok 1969. évi történelmi jelentőségű moszkvai tanácskozásának előkészítése, itt fogalmazódott meg a Varsói Szerződés országainak budaoesti felhívásként ismert kezdeményezése az európai egvüttműködési és biztonsági értekezlet összehívására, és a centenáriumi ünnepségek keretében itt Budapesten ültek össze először az egyeté-tés szel'emév>en közös tárgyalóasztal meúé Európa fővárosainak vezetői. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: A Fővárosi Tanács vezetőinek és minden tagjának, minden dolgozójának, Budapest társadalmi vezetőinek, munkásosztályának és minden lakójának még egyszer minden jót, eredményes munkát, új sikereket kívánok a még szebb, a szocialista jövő építésében. Éljen, virágozzék szocialista hazánk szeretett fővárosa. Budapest!
