Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
t Kormányzati krízis az I SA-ban Mixon elnök „két-félidős" * '* találkozón fogadta a képviselőház és a szenátus legfontosabb köztársaságpárti személyiségeit. A találkozó célja félreérthetetlenül az volt, hogy az elnök megszerezze saját pártja törvényhozóinak támogatását és ily módon megerősítse egyre ingatagabb belső helyzetét. November első fele a belpolitikai katasztrófák egész sorát hozta Nixon számára. Ezek kiindulópontja még mindig az emlékezetes Waterga- te-ügy, tehát az a betörés, amelyet az adminisztráció egyes vezető tisztségviselőinek áldásával a demokrata párt választási főhadiszállása ellen követtek el a legutóbbi elnök- választási kampány során. Köztudott azonban, hogy azóta ez az ügy messze túlnőtt magán a betörésen. A vizsgálat során egész csomó súlyos pénzügyi és politikai korrupció bukkant fel a homályból. S ami ezeknél is jelentősebb: napirendre került Nixon és körének egész államvezetési módszere. Az, hogy vajon az Egyesült Államok áttér-e a titkos politikai módszereket al. kalmazó, a végrehajtó hatalom abszolút felsőbbrendűségén alapuló kormányzatra — vagy fenntartja az amerikai típusú burzsoá demokrácia eddigi kormányzati módszereit. Ez a vihar már eddig is rengeteg áldozatot követelt. Voltaképpen ez sodorta el és kényszerítette lemondásra a korrupció miatt börtön küszöbére került Agnew alelnököt. Ezért van vád alatt két volt kabinetminiszter, s ebbe bukott bele a Fehér Háznak az a gárdája, amely Nixon oldalán eredetileg az országot ténylegesen kormányozta. A valóságban tehát sofc** kai többről van szó, mint a Watérgate-ügyről. S minden részlet, minden epizód, ami ebben az ügyben nyilvánosságra került, nyomban Nixon személyes jövőjét és az amerikai kormányzati módszerek lényegét érinti. November első felét éppen az tette politikai katasztrófává, hogy olyan epizódok bukkantak fel, amelyek az elnök helyzetét erősen súlyosbították. Lényegében az történt, hogy Nixon október vége felé menesztette Cox különleges ügyészt, aki a Watergate-ügy kivizsgálásával volt megbízva. Cox nem akart beleegyezni abba, hogy Nixon a Fehér Házban lefolyt beszélgetéseket rögzítő, s így az ügyben perdöntő magnetofonszalagok helyett azok „átiratát” bocsássa a szövetségi bíróság rendelkezésére. Cox menesztése az igazságügyminiszter és helyettesének lemondásához vezetett. akik nem voltak hajlandók aláírni a különleges ügyész felmondólevelét. Ez az ügy Nixont szembeállította az egész kongresszussal: azokkal a republikánuspárti honatyákkal is, akik eddig védelmezték az elnököt. Ennek következtében az elnök kénytelen volt visszavonulót fújni és beleegyezni abba, hogy a kilenc legfontosabb magnetofonszalagot átadja a szövetségi bírónak. C kkor derült ki, hogy a kilenc magnetofonszalag közül kettő hiányzik. Még. pedig csodálatos módon éppen az a kettő, amely Nixon- ra terhelő bizonyítékokat szolgáltathatott volna. Az egymásnak ellentmondó, kapkodó magyarázatok lehe. tétlen helyzetbe hozták Nixon elnököt. S miután — mint említettük — a Water gateügy csak jelképe az amerikai kormányzati rendszer egészét megingató válságnak, soha nem hallott erővel hangzott fel a követelés: az elnök mondjon le. Ezt a követelést különösen az tette a Fehér Ház számára veszélyessé, hogy a kormányon lévő republikánus párt a legutóbbi részleges választásokon komolyan visszaesett és ezt a Fehér Ház körüli botrányoknak tudják be. 1974- ben időközi választások lesznek, amelyeken az egész képviselőházat és a szenátus egy- harmadát újraválasztják. A köztársasági törvényhozók attól reszketnek, hogy elvesztik mandátumukat, ha a belpolitikai válság árnyékában kell választási harcba bocsátkozniuk. Végül: 1976-ban elnök- választás lesz, s az elnökválasztási küzdelemben a hivatalban lévő elnök mindig nagy szerepet játszik. Ezért az utóbbi napokban egyre jobban elterjedt az a kombináció, hogy a lemondott Agnew alelnök helyébe kinevezett ugyancsak köztár- saságpárti Gerald Ford kinevezésének jóváhagyása után megindul majd az általános politikai támadás Nixon lemondásának kikényszerítésére. Ez ugyanis biztosítja még három évig a republikánus adminisztráció hivátalban maradását. Egyben azt a reményi nyújtja, hogy három év alatt a republikánusok sebei behegednek, a botrány árnyékától megszabadulva indulhatnak az 1976-os elnök- választási küzdelemben, Á külvilág, a világpoliti** ka szempontjából nem kockázatmentes mindaz, ami az Egyesült Államok belpolitikai életében történik. Tagadhatatlan, hogy Nixon hivatali időszakában érlelődött meg az az amerikai politika, amely az erőviszonyok józanabb tudomásulvételén alapult és ezzel javította a nemzetközi enyhülés lehetőségeit. Ez természetesen nem Nixon személyes műve, hanem a nemzetközi életben bekövetkezett erőviszony-változások következménye. Mindamellett Nixon esetleges távozása jelt adhat, az enyhülési politika amerikai ellenfelei. számára az aknamunka fokozására, s ezért lassíthatja, ideiglenesen visszavetheti a nemzetközi enyhülés folyamatát. A tényleges helyzet azonban az, hogy a külvilág — az amerikai kormányzati rendszer, az amerikai életforma e nagyszabású válságának csak szemlélője. Nixon jövendő sor. sa ma egyértelműen amerikai belpolitikai ügy és csakis az Egyesült Államok belpolitikai dzsungelében folytatott közelharc során dől majd el. f— i e —) Heves ütközetek Fokozott hevességgel folyta, tódtak a harcok a dél-vietnami és a kambodzsai határ mentén húzódó dél-vietnami fennsíkon: a Thieu-rezsirncsapatai megpróbálják ellenőrzésük alá vonni a stratégiai fontosságú térséget. A saigoni katonai parancsnokság egyik szóvivője péntekre virradóra közölte. a 14-es számú fő közlekedési út mentén. Saigontól 199 kilométerrel északkeletre, Quang Dúc tartományban már második napja folynak a harcok különféle katonai támaszpontok birtoklásáért. A szóvivő közölte még, hogy a saigoni csapatok 45 katonát vesztettek; állítása szerint a felszabadító erők 126 harcosukat vesztették ei. Közel-Kelet Újabb hadifoglyokat adtak át Űjabb 28 izraeli hadifogoly érkezett pénteken délelőtt Kairóból Tel Aviv nemzetközi repülőterére. Az izraeli rádió az érkezéssel egy időben közölte, hogy Tel Aviv-ból 290 egyiptomi foglyot — közöttük 40 sebesültet — indítottak útba az egyiptomi főváros félé. Tél Aviv-ban egyébként Merr miniszterelnök és Dajan hadügyminiszter fogadta az érkezőket Szíria és Izrael között egyelőre nincs megállapodás a foglyok dolgában. Damaszkusz számára kulcskérdés, hogy Izrael hozzájáruljon a lakóhelyeikről elűzött szír állampolgárok hazatelepítéséhez. Amíg ezt nem teszi meg, folyamatosan megsérti az 1949. évi ‘ genfi konvenciót. Izrael, amely kezdetben tudomást sem vett erről a problémáról, most hajlékonyabbnak tűpik fel: Dajan hadügyminiszter közölte, hogy „a fogolycserét célzó csomagterv részeként” készek beleegyezni a legújabban megszállt területek mintegy 15 ezer szíriai őshonosának visszatelepítésébe. Egyiptom viszont — mint a csütörtöki Al Ahram jelzi — változatlanul arra vár, hogy Izrael eleget tegyen az október 22-i harctéri helyzet egyezménybe foglalt helyreállításának. A lap „rendkívül nehéz és kritikus” tárgyalásokra számít e kérdésben Ga- mazi egyiptomi és Jariv izraeli tábornok között. A két katona-diplomata legközelebbi találkozója vasárnap esedékes. Eban izraeli külügyminiszter az ENSZ New York-i székhelyén újságírók előtt kijelentette: A Gamazi—Jariv találkozók eredményeként valószínűleg „új vonalat” húznak meg az egyiptomi és izraeli erők között. Ez a vonal különbözni fog a mostaniaktól, de nem lesz azonos az október 22-ivel — adta értésre — az AP szerint — Eban. Kadhafi líbiai elnök csütörtökön nyílt levélben bírálta Szadat egyiptomi elnököt azért, mert egyrészt elfogadta a tűzszünetet, másrészt belement az izraeli és egyiptomi katonai vezetők lényegében közvetlen tárgyalásaiba a már híres 101-es kilométerkőnél. A Kadhafi normái szerint is erőteljesen kritikus hangvételű nyüt levélből, forma szerint „táviratból”, melyet a líbiai hírügynökség hozott nyilvánosságra, kitűnik: Kadhafi legnagyobb sérelme az, hogy Szadat az említett döntések meghozatalánál nem konzultált vele. Ennélfogva az egyiptomi elnök megsértette a szíriai—líbiai—egyiptomi föderáció alkotmányának egyik pontját — mondja Kadhafi, tehát mindama 40 millió szövetségi polgár részéről bírálat érheti, aki a közös alkotmányra szavazott. A Kadhafi-levél meglepő fordulattal zárul: Ha mindenki/ hátat is fordítana Egyiptomnak és elnökének, Líbia akkor is vele maradna — biztosítja a címzettet a líbiai államfő. Kairóban egyelőre nem reagálnak a levélre, ám a Reuter szerint megfigyelőkben máris kétségek támadtak aziránt, hajlandó lesz-e Líbia részt venni a hónap végé» esedékes arab csúcsértekezleten. Közben II. Hasszán marokkói uralkodó fogadta Zajjatot, Szadat elnök különmegbízott- ját és tanácsadóját, aki üzenetet hozott neki az egyiptomi vezetőtől. Mint emlékezetes, az arab csúcsértekezlet összehívására elsőként a marokkói király tett javaslatot. Egynapos tiltakozó sztrájkjuk idején nagy tüntető felvonulást is rendeztek a francia kiskereskedők. Vázlatok egy párttitkárról Ezerkileneszáz-hatvanhárom novemberében vezetőségválasztásra készültek a Simon- tornyai Bőrgyár kommunistái; A választás rendjének megfelelően jelölő bizottság munkálkodott, a tagság véleménye nyomán a választási taggyűlésre javaslatuk elkészült. A vezetőségi tagoknak javasolt személyek között volt Szabó Sándor is, a szakszervezeti bizottság akkori titkára. A december elsejei taggyűlésen Szabó Sándort vezetőségi tagnak választották, a vezetőség pedig titkárnak. * Először smirnyák volt, aztán lakatosinas. A fővárosban is tanult, végül a Friedéknél maradt, karbantartó lakatos lett. Fémipari iskolába akart menni, de a szegénység útját állta. Gazdag emberek közé került: Baski János kovács, Dombos Gyula, Siket József, Juhász János és kiváltképpen Szajki Lajos volt gazdag: szakmai hozzáértésük kiváló, törődésük a fiatalokkal példás, az életre nevelés, a gyár. a munkahely megszerettetése nem szerepelt kötelességeik között, mégis azt tartották fontos kötelességüknek. Munkást neveltek a Szabó-fiúból is. Még most is, ha találkozik az öreg Szajkival, félórákig együtt vannak. Az öreg lakatos a mostani helyzetről érdeklődik, nem fogy ki a kérdésekből. * A^ Andráskó Pali bácsitól átvett szakszervezeti titkári tisztség emelte ki a műhelyből. Nem a munkások közül, hanem csak a műhelyből. Kleiber Gyuri, Cseh Lajos, Szabó József — a brigád — maradtak a műhelyben. Brigádjuk most már évek óta szocialista. Sanyival nem elégedettek. „Mindig mond iák, hogy keveset vagyok közöttük. Megmondom őszintén, inkább máshova megyek, ahol több a gond, a segítésre váró ember. Inkább a bőrgvártó üzemekbe járok. Ha eljutok a fiúkhoz. fél délután is köztük vagyok, ilyenkor egy-két hét gondját, baiát. örömét letudjuk, aztán mindegyikünk csinálja tovább p dolgát."’ * A munkásmozgalmat a szakszervezetben ismerte meg. A felszabadulás után tagja lett a bőrös szakszervezetnek, később bizalmi. 1958. júliusában választották függetlenített titkárnak, 1963. december elsejéig viselte a szakszervezeti tisztséget. Az ellenforradalom után lépett a pártba. * íróasztalán három J.ügy”, három akta. Két tagfelvételi kérelem — már a taggyűlési határozat után — és egy párttag új könyve, a régi helyett, amelyet valahol elvesztett. Takáci János néhány éve még ipari tanuló volt. tímár- szakmunkás. Szaksz János szintén itt a gyárban kezdte .a munkáséveket, ő is tímár. Takácit a KISZ ajánlotta. Szakszót Cseh József és Márkus Péter. A taggyűlés a kérelmet jóváhagyta, felvette tagjai sorába a két munkást. Hiriczkó Tivadar vesztette el tagkönyvét. A szervezeti szabálynak megfelelően nagy körültekintéssel foglalkoztak véle. természetes, hogy nem dicsérték meg. Három ember, három ügy. De nem ügyirat Szabó asztalán egyik sem. * A család. Felesége a gyárban dolgozik, a bokszkikészítőben.
