Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-17 / 269. szám
Adjunk szót a „szónokoknak"! Érdemes odafigyelni arra, amiről az emberek nyíltan, őszintén beszélnek. Érdemes, de ez önmagában még nem elég. Véleményüket össze kell gyűjteni, s olyan nyilvános fórum elé vinni, ahonnan eljut az illetékesek elé is. A fővárosban például két évvel ezelőtt a Hazafias Népfront Hétfő esti párbeszéd — Budapestről címmel nyilvános vitafórumot biztosított a közérdekű panaszoknak, kéréseknek, véleményeknek. Ezeken bárki részt vehetett, az adott témáról véleményt mondhatott így került terítékre a Margitsziget gépkocsiforgalma, így fogalmazódott meg a kérés: legyen a Városliget ismét a város ligete. A budapestiek nyilvános vitafóruma bevált. Miért ne lehetne az ötlet alapján az országban mindenfelé lehetőséget teremteni a nyílt vitára, a mindennapi életet könnyebbé, a környezetet jobbá tevő beszélgetésekre?Nincs olyan városa, községe az országnak, ahol ne akadnának speciális, csakis a helyieket érintő problémák. És ezek többségét délutánonként—esténként az emberek a talponállókban, presszókban is megfogalmazzák. Volt ahol például a városi tömegközlekedést, a régi lassú villamosokat szidták, s ma már a helyzet javítása érdekében földalattiról beszélnek, máshol a borozókban mindennapos beszédtéma a kertvárosok közművesítése, ismét más helyen addig szidták az „apák boltjában” a szűkös óvodai helyzetet, míg végül az egész város összefogott, s gombamódra szaporodtak az óvodai férőhelyek. És van-e városa, községe az* országnak, ahol az új lakótelepek hiányzó üzleteiről, szolgáltatóhelyiségeiről ne esne szó a presszókban, cukrászdákban? Tudom persze, nagyon sokan azt válaszolják, hogy az ilyesfajta helyek melegágyai a pletykáknak, arra ami itt elhangzik, nem szabad sokat adni. Nos, azt hiszem, ne'm ilyen fekete az ördög. Valóban sok személyes jellegű pletyka, esetleg vádaskodás központja a presszó, a talponálló, az is igaz, hogy nem egyszer a tényéktől „elszakadva", a történetek felnagyítva jutnak el újabb és újabb hallgatókhoz, de az is tény, hogy: a mindennapi élet ezernyi gondja-baja, jogos panasza is terítékre kerül. Olyan tényekről is szó esik, amelyekben sok az igazság, amikre nemcsak hogy érdemes, de oda is kell figyelni. Érdemes az itt elhangzó gondolatoknak nyilvános, demokratikus fórumot teremteni. Az is nyilvánvaló, hogy a Hazafias Népfront helyi szervezetei lehetnének a beszélgetések gazdái, vitavezetői. Hozzájuk fordulhat bárki kérdésével, javaslatával. A népfront egy-egy témának nyilvánosságot teremthet, „közhírré” teheti a vita lehetőségét, s természetesen biztosíthatja a válaszadásra illetékesek jelenlétét is. Röviden fogalmazva: a Hazafias Népfront fórumain kérdezhet bárki, a kérdésre a legilletékesebbtől, a téma legjobb ismerőjétől kap választ. így kerülhetnek a legfontosabb helyi témákban interpellálok elé a tanács vezetői, a közlekedésrendészet szakemberei, a város- község vezetői. Az sem baj, ha ezeken az esti beszélgetéseken nem mindig alakul ki „szinkron” a kérdezők és a válaszadók között. Előfordulhat, hogy a szóvátevők sok olyan körülményt ismernek, amelyről ez ideig az illetékes nem tudott. S ha ezt a fórumot egy-egy fontosabb döntés meghozatala előtt teremtik meg, akkor a nyilvánosság bevonásával, a nyílt, demokratikus várospolitika megteremtésével szinte biztosra vehető, hogy megalapozottabb, átgondoltabb határozat születik. Minden hely „szónokait" vigyük szervezett, nyilvános fórum elé? Ha a közösséget érintő ügyekben, az élet kisebb-nagyobb gondjaiban „interpellálnak” öt-tíz ember előtt, miért ne kaphatnának kzót a város—község vezetői előtt is? Hasznát mindenképpen a közösség élvezné. ^ E. Gy. Leánya a bőr- és szőrmében, jelenleg szülési szabadságon; veje Zólyomi János nagyszékelyi fiú, a bőrgyárban dolgozik, fizikai bőripari szakmunkás. Édesanyja a legboldogabb nagymama. Dédunokája másfél hónapos. • Tárgyalássorozatok után végre eldőlt az új üzemcsarnok sorsa. Közel félmilliárd forintba kerül a berendezés. A pártszervezet e jelentős munkához is kialakítja álláspontját. Főleg a személyi kérdésekben kell majd határozottan állást foglalni. Most az a legfontosabb tennivalója a bőrgyár párttitkárának, hogy a taggyűlés, a vezetőség elé megfelelő javaslatokat terjesz- szen. Félmilliárd forintot kell bőripari gépekre költeni — harminc-negyven személy — középvezető — munkába állításáról dönteni. * A legnehezebb munkának tartja az emberekkel foglalkozni. „Sajnos az a helyzet, hogy a gazdasági vezetők egy része utasításszerűen dolgozik, nincs meg az az emberi kapcsolat a vC/.eíj és a munkás közölt. ínint kívánatos volna. Sokat beszélek üzemvezetőkkel, művezetőkkel, fiatalokkal, idősekkel. Nagyon lassú az előrehaladás. Sok vita is származik ebből. Én a párt álláspontját képviselem, a vezetőség véleményét mondom, ha a gazdasági vezetők egy-egy hibáját, téves intézkedését, a dolgozókkal való helytelen kapcsolatát bírálom. Sokan ezt félreértik. Előfordul például olyan is, hogy a párt álláspontja szerint iksz nem alkalmas arra a posztra, amelyet eddig betöltött, mert a feladatok. az élet már túlnőtte. Nehéz az ilyen ember sorsát úgy elrendezni, hogy a párt álláspontja is, a gazdasági érdek is, meg az egyén érdeke is a döntésnél figyelembe kerüljön.” ' * — Ismerik a gyárban? — Mindenki. Ha elém áll valaki az ezernéhányszáz ember közül, nevén tudom szólítani. Aki há.rom-négy hónapot itt eltölt, azt ismerem. Naponta járok az üzemrészekbe. brigádokhoz, a problémákat közelről, munkahelyről minden áttétel nélkül kapom. • — És bíznak benne? — Igen. Határozottan állítom, hogy bíznak bennem az Eredményeink vannak, de m több a tennivaló a nőpolitikái határozatok véirekajtásáhan 2. Ha sorozatunk első — tegnapi — része a kívánatosnál borúlátóbbra sikerült, semmi esetre sem az eredmények lebecsülésének köszönhető, hanem a jobbítás szándékának, annak az óhajnak, hogy gyorsítsuk a tempót a nők közéletbe való bevonása terén. Igazságtalanul egyoldalúak lennénk, ha az eredményekről nem beszélnénk, mert bármily sok is még a kívánnivaló, mégis az elért eredmények a meghatározóak. A nőknek a termelőmunkába való bevonása terén az elmúlt évtizedek alatt történelmi jelentőségű eredményeket értünk el, s nemcsak’ a foglalkoztatottság mennyiségében, hanem annak struktúrájában is. Csak az érdekesség kedvéért emlékeztetünk dr. Pánczél Gé- záné előadása -alapján: Egy 1911-ből származó statisztikában ilyen foglalkozások szerepelnek a nők számára: asztalterítő, lakomák alkalmából; lámpatisztítás úri házaknál; kutyaidomító; kitartott nő stb. Kiemelt foglalkozás volt a napszámos, a segédmunkás, de ez utóbbi fogalom tartalma máig sokat változott, annak idején jelentős hányaduk házicseléd volt. Az úgynevezett kiemelt foglalkozások többsége — bútorfényező, hímző, kalapos, kefekötő, vegytisztító, mosónő, vasalónő, nyomdász —, vagy nehéz fizikai munka volt, vagy az egészségre ártalmas. Mindehhez jött még a gazdasági élet meghatározó ága, a mezőgazdaság, ahol szintén embertelen robot volt a kisemberek, közöttük a nők, osztályrésze. 1930-ban az összes fizikái foglalkozásúak száma az iparban alig haladta meg a félmilliót, kevesebb volt mint amekkora ma a fizikai munkát végző nők száma az iparban. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a felszabadulást követően, a földosztással, milyen hatalmas változás következett be hazánk, s benne a nők életében. A nők nagyobb arányú részvételére a szervezett gazdasági tevékenységben, amint ezt a tanfolyam bevezető előemberek. Soha senkit nem küldök el, hogy nem érek rá problémájával foglalkozni. Tudom, amikor lakatos voltam, megtanultam öreg mestereimtől. hogy a. munkásnak nincs kicsi, vagy nagy ügye. A munkásembernek csak fontos ügye van. Csak az olva^ omber tud a gyári, p nén'*a7.dasé<d feladatainak eleget tenni, aki mindennap érzi. hogy a vezetők fort s ügyeit saiátjukként kezelik. Megszokták, mi szoktattuk erre az embereket. Az őszinte vélemény nyilvánítására. a kérdésekre — őszinte és egyenes választ szabad adni. A kérdéseket kerülgetni, a választ úgy megadni, hogy is-is, nem kommunista vezetői módszer. * Néhány éve, örökség révén öreg házhoz jutott. Két év után. most jött össze úgy. s annyi pénz, hogy felújíthatja. Ez a „maszek;’ gondok közé tartozik. A „maszek” örömök: az un^ka. meg a hegyen a kis szőlő. * Egészsége jó, néha ideges. Ha sokat olvas, könnyezik a szeme. PALKOVÁCS JENŐ adása kimutatta, csak a fel- szabadulás után nyílt lehetőség. Néhány jellemző számadat: 1930-ban az összes keresők 26 százaléka volt nő, 1970-ben 42 százalék. 1960ban a munkaképes korú nők 50 százaléka volt aktív kereső, 1970-ig ez az arány 64 százalékra emelkedett. Az 1970. évi népszámlálás adatai szerint a megye munkaképes korú nőlakosságának 73 százaiéira folytat önálló kereső foglalkozást Ma Tolna megye összes aktív keresőinek 42,5 százaléka nő, tehát az országos átlag felett van. A foglalkoztatásban kialakult színvonal alapvető, legfontosabb előfeltétele az, hogy a nők munkavállalási jogát törvények biztosítják. A társadalmi igény, a népgazdaság növekvő muríkaerő-szúk- séglete és az egyéni érdek találkozott, ezek együttesen hatottak és hatnak a női aktív keresők számának növekedésére. A nők munkában való helytállásának szép példáival találkozunk mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. 1971-ben az ipar, építőipar és állami gazdaságok területért a brigádokban dolgozók 31.7, 1972-ben 32,2 százaléka nő. A szocialista címért küzdő brigádokban a nők aránya az 1971. évi 36,9 százalékról 40,2 százalékra emelkedett. Az ipari üzemekben 1972-ben az 1770 „Kiváló dolgozó” közül 548 volt nő (31 százalék). A termelőszövetkezetekben — sajnos pontos, részletes adatok nem állnak rendelkezésre — lényegében hasonló a százalékos arány. Anélkül, hogy az olvasót számadatokkal akarnánk túlterhelni, még néhány adat idézése múlhatatlanul kívántatik. A kereskedelemben foglalkoztatottak közel 60 százaléka nő, a tanácsapparátusban több mint 60 százaléka, a pedagógusok körében pedig úgyszintén 60 százalék a nő. A fejlődés tehát, ami a nők munkába állását, valamint azt illeti, hogy mennyire megnőtt a nők társadalmi szerepe, — ez egyértelmű. Ugyanakkor a gyorsütemű fejlődést nem követte ugyanilyen ütemben a nők szakmai képzése. Míg például 1960—70 között a népgazdaságban a férfi szakmunkások aránya 22,9 százalékról 33,7 százalékra emelkedett, addig a nőké mindössze 7 százalékról 7,6 százalékra. A nők alacsony szakképzettségének egyik oka, hogy a foglalkoztatott nők jelentős hányada irodai és szakalkalmazott. Nem lehet nem utalni arra a helytelen szemléletre, amely elsősorban a szülőkre jellemző, gyerekeiket ugyanis szívesebben küldik irodában, mint termelőmunkára, még azzal sem törődve, ami pedig ebben az esetben egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy a keresetekben egyáltalán nem kicsi a különbség, mégpedig nem az irodai alkalmazott lányok, asszonyok javára. De erről a szemléletbeli problémáról, írásunk befejező részében még bővebben szólunk. A különböző vállalatok az utóbbi időben egyre többet tesznek a jelen helyzet megváltoztatásáért, különösen számottevő a javulás a párt többször hivatkozott 1970. februári határozata óta. Vizsgaelőkészítőket szerveznek az általános iskolai végbizonyítvány megszerzését elősegítendő, a foglalkozásokon részt vevőknek munkaidő-kedvezményt adnak, a gyermekes anyáknak 1—2 nap pótszabadságot is biztosítanak. Találkozunk olyannal is, hogy a jó tanulókat, tanulmányi eredményeiktől függően, pénzjutalomban részesítik. Az elmúlt három évben közel ezren szerezték meg az általános iskolai végzettséget, az idei tanévben ismét nyolc- százán jelentkeztek osztályozó vizsgára. Az egyes üzemekben általában érvényesül az egyenlő munkáért, egyenlő bért elve, viszont már sokkal kevésbé érvényesül, amit a tanfolyam megnyitóján K. Papp József megállapított, „az egyenlőtlen munkáért, egyenlőtlen bért” elve. — De erről is lesz még szó. Különösen a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata nyomán javult a munkások bérszínvonala, s azon belül csökkent a férfi- és női bérek közötti különbség, és azért kell ismételten nyomatékkai felhívni a figyelmet a helyes bérgazdálkodásra, nehogy az éves bérfejlesztést úgy végezzék a vállalatok, hogy a differencia ismét nőjön. Kormányunk jelentős anyagi eszközöket fordít a gyermek- intézmények fejlesztésére és egyáltalán a gyermeknevelés támogatására, a dolgozó nők munkájának megkönnyítésére. Mindezek társadalmi rendszerünk lényegéből fakadó, szükségszerű kiadások. Ezek nemcsak az anyát, hanem az egész családot, sőt az egész népet segítik. Megyénkben az 1000 óvodás korúra jutó férőhelyszám 701, ezer bölcsodés- re 95. Mindkét arány lényegesen jobb mint az országos átlag. Továbblépésre lehetőség van, ehhez azonban az eddiginél fokozottabb társadalmi összefogásra van szükség. Megyénkben 66 200 gyermek van. Ezek ellátásáról, gondozásáról, neveléséről a családoknak kell gondoskodniok. A teher nagyobb része az anyákra jut. S ha mindehhez hozzávesszük a munkahelyeken a több műszakos beosztást, az esetleges túlórázásokat, az ingázást a munkába utazásban, plusz a háztartás gondjait, akkor tudjuk igazán méltányolni, mekkora teher nehezedik asszonyaink vállára. S ezeknek a terheknek a csökkentése nem szívesség, hanem kötelesség az egész társadalom résziéről. Az elmúlt időben lényeges intézkedések születtek a nők helyzetének javítása érdekében. Bővült a kereskedelmi hálózat, javult a szolgáltatás színvonala, az életkörülmények javulásának eredményeként fokozódott a háztartások gépesítettsége, széles körben bevezették a rövidített munkaidőt és így tovább. Lehetne hivatkozni még nagyon sok intézkedésre, amelyek a párt- határozatok és a kormány- intézkedések eredményeként születtek, azonban mindezek ismertek az állampolgárok körében. Éppen ezért nem folytatjuk az eredményeket igazoló példák sorolását, hanem inkább arra utalunk, hogy következő folytatásunkban né- • hány helytelen szemléletet veszünk bonckés alá és megkíséreljük felvázolni az előttünk lévő tennivalókat. LETENYEI GYÖRGY
