Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

Régi orosz építészet MiRD - SZLUHA PUSZTA Amikor valakit a közvetlen íellettese nagyjából az alábbi módon jellemez, akkor arra fel kell figyelni: — Ritka derék ember, ren­geteg probléma van vele. Ha csupa ilyen dolgozna a ma­gyar mezőgazdaságban, jóval előbbre lenne az országi. Az ellentmondásosan ható két, mondat a lehető legőszin- tébbén cseng, tehát tovább ér­deklődünk: ) Ferkelt János telepvezető. •— Milyen problémák? —■ Munkaügyiek! Kiderül, hogy Ferkelt Já­nos kurtán intézi el a mun­kakerülőket. Aki lazsál, lóg, részegen jelenik meg a tele­pen dolgozni, vagy indoko­latlanul távol marad. azt rövid úton beküldi a kerület­vezetőhöz, hogy adják ki a munkakönyvét. Ezt 5 maga sem tagadja, csak kicsit fi­nomabban fogalmaz: — Előbb megkérdem tőle, hogy óhajt-e, tud-e tisztessé­gesen dolgozni és csak ha meggyőződök az ellenkezőjé­ről. akkor zavarom el. Igaz, nagyon sokáig nem szeretek kísérletezni. Igaz az is — te­szi v>n-»zá mintegy a salát módszerét igazolandó — küld­tem el én már annak idején élmunkást is. akit elkaptam, hogy szatyorban lopja a jó­szág elől a darát. Ez még a hatvanas évek elején volt, amikor a Serne- váll egvkori telepén vaskéz­zel kellett rendet teremteni. Ferkelt János „áttervezte” a hibásan épített szállást és ahol az első évben egyetlen télen ezerkétszáz malac fa­gyott meg. ott az elhullási B'-ánv normálisra változott, az állategészségügyi helyzet, jó. Utóbbiért nem győzi dicsérni a gyapai kerület üzemi állat­orvosát. dr. Jancsó Árpádot, aki a jelek szerint szintén olyan ember lehet, aki nem restell .dolgozni, ö maga, az egykori szedresi részes arató fia. koráh megtanulta a mun­kát. 1954 óta van a szakmá­ban és bár nem így mond­ja, tevékenysége, tudása a Sgpn°vfl1 fezen belül bizo­nyos Jánizs Zsigmondi ká­dernevelő tevékenységét di­cséri Elemi iskolai bizonyít­ványát -a lengveli szakmunkás. kéDző levelező úton megszer­zett kénesítésével fejelte me” kg11 a ség úgy kívánja, a távol mam-it helyett hánvja a trá­gyát. ami ugyan nem a leg­modernebb vezetési módszer, de Szluha-nuszta se modern és itt bevált. — Miért .élek itt? — gon- cMk'dik el. — Szeretem az erdőt, a iószágot és ha keveset háborgatnak. jArra a közlésre, hogy iga­zán ió piomző riportot csa> akkor lehetne írni a pusztáról, ha az ember egy hétig kinn maradna, a legőszintébben összeborzad: — Egy hétig?! Az még rendőrből is sok, nem hogy újságíróból! Szobája legényszállás, ami­ben csak a három unoka fényképe képviseli a szépséget és a Fradí-híradó a szakmán kívüli érdeklődést. Ferkéit Já­nos Baracsra jár haza a csa­ládhoz, szabad napjait pedig többnyire csak a Fradi neve­zetesebb mérkőzéseikor veszi igénybe. A pusztában külön­ben csendesen folyik az élet. Az évente több. mint tízezer­nyi malac előállítása azonban folyamatos munkaszervezést, fegyelmet, szaktudást követel; A Paksi ÁEami Gazdaság leg­inkább hagyományosnak mondható módszerekkel dolgo­zó telepének termelési ered­ményei nem „hagyományo­sak”, nagyon jónak mondha­tók. — Választottunk már mala­cot 28 napos korban is, az 50 naposnál viszont már szé­gyenkezem — meséli. Ferkelt Jánossal a kerület gazdasági és pártvezetése egy­aránt elégedett. A telepvezető háromszoros kiváló dolgozó, az öt- és tíz­éves fokozatú törzsgárda- jelvény tulajdonosa. Már jó órája járjuk a pusztát, ami­kor rádöbbenünk, hogy miért rokonszenves az a. bemutatási stílus, amivel a vendéget kö­rülvezeti. A munkástulajdo­nos és az elért eredményekre joggal büszke ember öntuda­ta csendül ki a szavaiból, akár a jószág között járunk, akár ha a szépen átépített és való­ban emberi lakhelyet nyújtó otthonokat látogatjuk. Egy hosszú épület istállóként szol­gált valamikor, amit sose gon­dolna a belépő. Itt bebizonyo­sodott, hogy jól is lehet ter­vezni. Td. Lénárt József me­zőőr, ifj. Lénárt József aggre­gátorkezelő. n kiváló dolgozó jelvénnyel most kitüntetetett Lénárt János fogatos, lénárt László rakodó. Katona József és István állatgondozók csa­ládostól egészséges, tiszta, tá­gas és száraz szoba-konyhás lakásokban élnek. Régi, nád- fedeles cselédház is van. Bol- di János, id. Szűcs Pálné és Lénárt György né lakja. •— Idáig hatan építettek Szluháról a faluban házat — meséli a telepvezető, majd váratlan gondolattársítással hozzáteszi — öt fiatal asz- szonyunk van szülési szabad­ságon! A pusztában van üzemi ét­kezés és az étkezde előtt egy régi harangláb, ami arra a k^rd'sre ineerel. hogy: — Pap jár ki ide? — Nem jár. A postás az igen. Hétfő kivételével napon­ta. A faluban megtudjuk, hogy 12 Népszavát, 15 Népújságot, 9 Nők Lapját, 20 Rádióújsá­got és 32 Szabad Földet hord Szluhára. Délutánba fordul az idő, ami­kor búcsúzunk Szluha-pusztá- tól és Ferkelt Jánostól. Jó a hangulat, évődve megkér­dezzük: — Mikor jöjjünk legköze­lebb? Mosolyogva szorít kezet: — Tudják mit? 1983. már­cius 2-án. — Miért épp akkor? — Mert én elsejevei me­gyek nyugdíjba és másnap már biztos nem leszek itt! Foto: Gottvald Károly ORDAS IVÁN Tavaly nyáron nagy zivatar mosta szét a szárítóteret év végéig a kárt rtem tudták pó­tolni. Tamásiban hiánycikk volt a tégla. A megelőző év­ben sem tudták az igényeket kielégíteni. Az építkezés eb­ben a nagyközségben hat­nyolc év óta mind nagyobb arányú. Az állami és OTP-beruhá- zások — üzemek, lakások — a megyében sorra készülnek el, nagyrészt azonban már korszerűbb építőanyagot hasz­nálnak, mint a tömör, és kis­méretű tégla. A községben — az új településeken és a régi utcákban is — szemtanúi le­hetünk, hogyan változik ez a — korábban alig-alig moz­golódó — település: bérházak tucatja épült, új üzemek, szál­loda, iskolabővités-felújítás biztosítja a fejlődést. A középületek a célnak meg­felelnek, úgyszintén a laká­sok is. A bérháziak nem sok­ban különböznek attól, ami­lyent Soroksáron, vagy Gyu­lán építenek, egyberí azonban igen: itt még több hagyomá­nyos építőanyagot — téglát — használnak, mint más építke­zéseken. Éppen azért mert itt és a környéken sincs beton- panel-készítő üzem, házgyár. Az építkezéseknél még a tégla az „alapanyag”. Csakhogy Tamásiban sokáig „beteg” volt a gyár. A gép­November 30-ig áll nyitva a közönség előtt Szekszárdon a megyei művelődési központ­ban a „Régi orosz építészet”' című fotókiállítás. Magyar- országon nemzedékek tanultak a különböző iskolákban törté­nelmet, de ez az oktatás ta­gadhatatlanul egyoldalú volt. A képzőművészeti ismeretek terjedése épp ennyire. A most bemutatott fényképek érintés­közeibe hozzák az orosz nép építészeti múltját, olyannyira, hogy nehéz nem összehasonlí­tási alapokat találni. Termé­szetesen nem a teljesen egye­di (és a hó terhe leküzdésére tökéletesen megfelelő) hagy­ma-kupolák megvalósítása te­rén, hanem ott, ahol mi a ná­lunk sajnálatos módon zöm­mel elpusztult román építke­zés jegyeit regisztráljuk. Nov- gorod, Jaroszlav, Kosztroma, Szuzdal, Rosztov, Pecsora, íz­bor szk, Vlagyimir, Pszkov, park fejlesztése nem volt olyart, mint másutt, például Palánkon, ahol a téglaigények kielégítésére új, nagy teljesít­ményű gépeket vásároltak. A tamási téglát azért is keresték, mert minősége jobb volt az át­lagosnál. Csak, kevés volt. A munkások, akik a gyár­ban több évet eltöltöttek — kezdtek hátat fordítani: a ke­reset nem volt kielégítő — a fizikai megterhelés egyre ne­hezebben volt elviselhető. Tavaly kezdték a tamási téglát — képletesen szólva — elindítani, a régi jó hírét visz- szaszerezni. A téli felkészítés: bányaművelés korszerűsítése, a gépek felújítása csak egyik oldala volt a fő kérdésnek, a másik a személyi ügyek ren­dezése. Uj embert helyeztek a gyár élére, a régi munkások­kal, a törzsgárda tagjaival hosszasan beszélgettek, hogy mit vár ettől a gyártól a köz­ség, Tamási társadalma és mit a vállalat központja, amely Pécsett működik... Tisztáz­tak sok, az emberekben hó­napok óta őrlődő kérdést, jó hangulatban kezdhették az évet. És az időjárás is kedvezett. A nyersgyártó- és a kemence­brigádok példásan dolgoztak. Az új munkásokat segítették, mielőbb megszokják a környe­zetet, a jobb munkaeszközök­Rjazany, Nyizsnij NovgorodJ Zagorszk nevei elsősorban csak a történelemnek az átla* gosnál valamivel alaposabb ismerői előtt köztudottaki Egyik-másik itteni építmény azonban szinte „lelki össz­hangban” van a jáki tempói lommal, a feldebrői altemp­lommal sőt — egyszerűsége, révén — az egymástól meg­lehetős távolságban lakó né­pek leikével is. A moszkvai Kreml falait ismerni, legalább fényképről, ma már minden iskolás részére természetes. De szinte félelmes az onyegai ácsok áltál, egyetlen vasszeg felhasználása nélkül emelt Preobrazsenszkij templom le­nyűgöző hatása. Szükségesnek sőt fontosnak tűnik, hogy az iskolák erre a fotó-tárlatra a lehető legnagyobb számban vi­gyék el tanítványaikat. kel könnyebbé vált a munkálj a fizetés-norma viták is meg­nyugtató módon elintéződtek, A gyárban a tavasztól az em­berek már többet és lelkeseb­ben beszéltek a tervről, a munkáról, mint a megelőző évben. A versenyt rendszere­sen értékelték, hét végén azt is tudták a dolgozók, meny­nyit kerestek és vállalásukat miként teljesítették.., A téglagyártásra kedvező időjárás, meg az emberek aka­rata révén meghosszabbítot­ták a szezont. Tamásiban van bő vert tégla. És ez a mostani már jobb mint a régi. Acélo­sabb, formásabb. Egy kollektíva munkájának értéke mérhető millió téglák­ban, forintban. Mérhető »így is, ha összehasonlítjuk a je­lenlegi helyzetet az évekkel ezelőttivel. Ekkor az ember­nek kérdések és miértek jut­nak az eszébe. Ilyenek pél­dául : miért építenek a gyári munkásoknak lakást, miért nem tatarozták korábban a ré­gieket; miért lehet egy új vezető elindítója egy egészsé­ges munkafolyamatnak; miért szeretik a munkások a rendet, a fegyelmet, a határozott in­tézkedéseket,- Pj. ­Városgazdálkodási Válla­lat gyakorlattal és anyag- ismerettel rendelkező RAKTÁROST KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi u. 4. (260) AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK: GÉPKOCSIVEZETŐT, PORTÁST, TAKARÍTÓNŐT. J elentkezés: Szekszárdi Körzeti Sütőipari Válla­lat Szekszárd, Rákóczi u. 10. munkaügyi csoport. ____________________(262) 1 973. november 14. A több, mint húsz éve működő telep egyiK példásan kai bantui tott istállója. O. i. fi tamási tégla #

Next

/
Thumbnails
Contents