Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-12 / 239. szám
Műszaki konyvnapók 197ti Előadás és kiállítás a városépítészetről Ezt a beszélget ást 1973 őszén, október 10-án Imrő József váraljai Szövetkezeti gazdával folytattuk késő este otthon, a lakásán, felesége jelenlétében. Arra szerettünk volna választ kapni, hogy társtulajdonosként rendelkezik-e „nagyüzemi látásmóddal", mit let jól és mit lát rosszul. A beszélgetésből nagyjából kiderül: a vezetőség dolga roppant nehéz, mert néhány lényeges kérdésben — hitel, komplex gépesítés — Imrő József gondolkodása még a régi. Más dolgokban véleményét célszerű indulatok nélkül elfogadni, még okkor is, ha érdesen fogalmaz. Ez a beszélgetős ismét felhívja a figyelmet: a téeszekben az üzemi híradó, az üzemi lap hiánya nehezíti a tagok és a vezetők megfelelő együttműködését, a szövetkezeti demokrácia maradékta- : lan érvényes”-lését. A tájékozottság igénye erőteljesen kíérződik Imrő József szavaiból. t — Gyakran előfordul, hogy este nyolckor ér haza? — Hordjuk a háztáji kukoricát, nem lehet kiszámítani, mikor végzünk. Elmegyünk Kismányokra, mire onnan hazaérünk Nagymányokra, elmennek a buszok és este van. X>e ha egy mód van rá. a félhatos busszal hazajövök, a háztáji jószág miatt. Ezen a héten három nap már így sikerült: késő este értem haza. ' — Mi azt hallottuk, hogy reggel hétkor kezdik és négykor mindig befejezik a közös munkát. — Ilyen is van. Négy órakor már nem indulunk neki az ötkilométeres útnak. Megrakodni és visszatérni, sok időbe telik. Ezt nem csináljuk. Nincs jármű. Hat kilométert én meg már nem tudok éjjel megtenni a beteg lábaimmal. — Hány éves maga? — Ötvenharmadikban vagyok. — Mindig földműves volt? — Mindig. Itt Váralján. Itt is születtem. Ebben a házban. Állatállománnyal foglalkoztunk, szarvasjószággal, csikókat neveltünk, disznókat tartottunk. Aztán később fuva- rozgattam. — Család? — Két lány. Férjnél van mindegyik. Egyik Szekszárdon, másik Bonyhádon, egyik a cipőgyárban dolgozik, de most szülési szabadságon van, a másik a háztartásban dolgozik. — És a vők? — Egyik szobafestő, másik erdész. — Maga mióta tsz-tag? — 1959. március 15-e óta. Egy évvel előbb léptem be, mint az átszervezés. — Nem tartozik azok közé, akiket agitálni kellett... — Nem. nem. Volt itt Váralján három-négy család. Mi előbb beálltunk a tsz-be, — Viselt valamilyen tisztséget ? — Soha. semmit. Nem kell énnekem semmi. Nyugodtabb vagyok így sokkal. Nem maceráinak az emberek. — A tagok a vezetőket macerái ják? — Mindig. Most a háztáji kukoricánál mind mondja; enyimet vigyétek, ne a*ét. Lehetetlen igazságot tenni. Egyik azt mondja, én előbb bejelentettem. másik is, ebből van a vita. ölég igazságot tenni. Jönnek reggel a fogatért harmincán is. Az ember csak hallgatja, amint megy a vita. Cukorrépát is kellene szállítani, háztáji kukoricát is. mindent. — Lehetett volna vezető? — Lehettem volna. Kértek is, nem vállaltam. Semmit nem vállalok. Bi-igád vezetőnek akartak. Nem. nem. Nem szeretek én ilyennel vesződni. A magamét elvégzem, aztán kész. — A vezetőnek nehezebb a dolga, mint a tagnak? — Nehezebb a dolga. — És a tanulás? Mióta a tsz-be lépett, van rá módja? — Én annak idején akartam, de édesapám kórházba került. Aztán megnősültem, s a tanulás elmaradt. Jó fejű voltam, nagybátyám mindig azt akarta tanuljak, papot vagy tanítót akart belőlem nevelni. Ketten voltunk testvérek, öcsém meghalt. így rám maradt a föld. Ha az nem hal meg, soha nem lettem volna paraszt. — Megszerette a földművelést? — Meg. Ném is volt más választásom, de meg is szerettem. — Ki dirigált magának, amikor egyéni gazda volt? — A muszáj. — És most? — A vezetőség dönti el, hogy mit kell csinálni, ök eltervezik. és én hiába mondom, hogy másként is lehetne. Egy fecske nem csinál nyarat. Se kettő, ök eldöntötték, akkor hiába beszél az ember. Szénahordásnál például, amikor legjobban tűzött a nap, akkor kellett a szénát hordani. Én a családot ki sem engedtem ilyenkor a földre. Tönkremegy a széna, lehullik a legjobb része. amiben a táperő van. Hajnalban kellett volna összegyűjteni, hordani. így csak a szára maradt meg, az értéke elment. Amikor legjobban sütött a nap. akkor jöttek rendsodrózni. A rendsodró meg összeverte a szénát, hogy nem lett belőle semmi, maradt a szára. — Magát ez bántja? — Ha énrám, vagy a többi gazdára van bízva, ez nem történt volna meg. Nem. Az én jószágom, amit én hajtok, meg a másiké is, a közös istállóban lévők is, megsínylették a kárba veszett szénát. A fejlődés rovására ment. — Igen, de a tsz-ben ez nem olyan egyszerű ... — Általában az emberek a parancsot végrehajtják, ha egy mód van rá, végrehajtják. — Az agronómus nem tudja, hogy a lucernaszénát nem délben kell sodrózni? — Az is előfordulhat. — Hol szokás az ilyet szóvá tenni? — Sehol. Egy fecske vagy kettő nem csinál nyarat. Amikor az új elnökválasztás megvolt. azt mondták, rendszeresen lesznek majd gyűlések, a problémákat fölvethetjük. De gyűlések nincsenek. — Máshol is el lehet mondani, brigádgyűlésen például. — Olyan sem volt. Brigádértekezlet van a brigádvezetőknek, aztán kész, bezárul minden. Azok minclen héten kapnak eligazítást. — Atérzi maga. hogy ennek a termelőszövetkezetnek egyik gazdája? — Hiába érzem. — Ha akar. ne mondja, hogy nem élhet társtulajdonosa jogaival . — Nincs rá módom. Ha többször meghallgatnának bennünket, az volna a jó. Hat községből vagyunk összetéve, és négy helyen tartjuk a közgyűlést. Hamar odavágják az embernek, hogy a másik község már megszavazta. (Folytatjuk) P. V. Sz. Érdek« programmal folytatódtak a műszaki könyvnapok eseményei csütörtökön délelőtt. Mátyás István, a városi tanács elnökhelyettese megnyitotta a szekszárdi Balogh Adám Múzeumban az „Építészet. városépítészet” című kiállítást, köszöntötte a délelőtt előadóit. A kiállítás, amely a múzeum emeleti nagytermében látható október 16-ig. igen érdekes és színvonalas. Fényképeken, makettek és térképek segítségével mutatja be Szekszárd építészeti jelenét és terveit egészen 2000-ig. A kiállítás megtekintése után. az összegyűlt érdeklődők előadást és korreferátumokat hallgattak meg város- építészeti témákból. Az előadó Kismarty-Lechner Gyula volt. A városépítészet történetének vázolása után az utóbbi évtizedek építészeti irányvonalairól, gondjairól beszélt. Hangsúlyozta az ún. „kö_ zösségi zóna” — szórakozó-, bevásárlóhelyek stb. — fontosságát. amelyet a korábban divatossá vált sávos beépítési módszer elhanyagolt. A lineáris beépítési módszer, amely ismét utcákra tagolja a városrészt, kedvez a közösségi zónák kialakításának, segít megkerülni az „alvóvárosok”, mesterséges keletkeztertését. Az előadót Tillay Ernő követte. Szenvedélyes hangú hozzászólásában az építészet társadalmi jellege mellett foglalt állást, taglalva azokat a nehézségeket, amelyek végül is az építészek munkájában csapódnak le, bár koordinációs pontatlanságok következményei. Tillay Ernő után, Váczi Imre beszélt. Korreferátumának címe .(Építészeti eredmények Szekszárdon” volt. Szólt a város építészetének közelmúltjáról, a lakásépítés szakaszairól, majd a városközpont kialakításáról. Mindhárom építészmérnök véleménye egyezett: Szekszárd városközpontját szépnek, építészetileg jól megoldottnak tartják. A műszaki könyvnapok dél_ előtti programja Mátyás István zárszavával végződött. — Háztáji gazdálkodás Tegnap egész délelőtt és a kora délutáni órákban valósággal „maratoni” ülést tartott Szekszárd város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága. A sok, egytől egyig közérdeklődésre számot tartó napirendi pontot minden részletében terjedelmi okok miatt nem ismertethetjük, így a szokástól eltérően igyekszünk tudósításunknak szinte jegyzőkönyvi tömörségű jelleget adni. A lejárt határidejű feladatok végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadása után került sor A GYÁMÜGY problémáira. Az igazgatási osztály előterjesztését a végrehajtó bizottság tagjai. a gyámügyesek jó munkájának elismerése mellett elfogadták. Nem ítélték azonban megnyugtatónak a megelőző tevékenységet, főleg már az óvodai korosztály vonatkozásában is, de a középiskoláknál nem kevésbé. Olyan vélemény is elhangzott, hogy bár a megyeszékhelyen nyilvántartott 127 veszélyeztetett gyerek nyilvántartása pontos, a jelzések elmaradása sok. veszélyt rejt magában. A társadalom önmagának árt, amikor rosz- szul értelmezett „jószomszédi” alapon (,én se bántlak. te se bánts!”) a közvetlen ismerősök elhallgatják, hogy egyikmásik kiskorú élete, fejlődése veszélyeztetettre fordult. Az iskolák és a gyermekvédelmi megbízottak jó munkát végeznek, megszűnt a „kelleVb-ülés Szekszárdon t Gyámügy metlen’’ gyerekek korábban előfordult eltanácsolása is a tanintézetekből. A vb kötelezte az igazgatási osztályt, hogy megfelelő vizsgálatokat folytasson azoknak az eseteknek kiderítésére, amelyekben az állami gondozást hivatalból meg lehet szüntetni. Rövidebben foglalkozott a vb a szekszárdi termelőszövetkezetek HÁZTÁJI árutermelésének helyzetével. Konkrét számokat felmutatni nehéz. Jogos feltételezés szerint a háztáji gazdaságok jövedelmének több mint fele szőlőtermelésből, több mint egyharmada hízott sertés értékesítéséből. mintegy 8 százaléka tojásértékesítésből, a különbség pedig baromfiból és szarvasmarha-eladásból származik. Utóbbi, az állami támogatás ellenére, változatlanul visszaesőben van. Mint azt a Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet meghívott elnöke kifejtette, részben azért, mert a város fejlődése, iparosodása az állattartást szűkebb területre szorítja, részben pedig mert a munkaigényes állattenyésztési ággal a fiatalabb korosztály nem kíván foglalkozni. A város lakáshelyzetének javulása közérdek. A jelenlegi ötéves tervben az OTP-LAKÁS ÉPÍTÉSEK ebben sokat segítenek. Ez a következő városi tanácsülés elé kerülő téma, éppen ezért itt csak rövidebben érintjük. A pénzügyi osztály előterjesztésében és az OTP beszámolója szerepelt a tanács és a pénzintézet közötti együttműködési megállapodás állásáról. Az egymással sok szempontból vitázó két anyag, a vb határozata szerint, közös előterjesztésben kerül majd a következő tanácsülés elé. A viták elsősorban különböző költségtényezők körül forogtak. Mint azt Császár József tanácselnök összegezésében megállapította, a tények rögzítése mindenhogyan hasznos volt, noha a nézetek egyeztetésére még szükség van, hogy a tanácsülés érdemi döntéseket hozhasson az eljövendő időszak épífcezéseivel kapcsolatban. A szeptemberben lezajlott SZÜRETI NAPOK lebonyolításáról szóló beszámolót a vb elfogadta. Ezt Gajdos Gyula népművelési felügyelő terjesztette elő, pontokba szedve a különböző rendezvényeket és említve a lapunkban, annak idején szó- vátett kifogásokat. Az előterjesztésben bírálat érte a rendőrség munkáját is a szüreti napok lebonyolítása során. A községfejlesztési hozzájárulás csökkentése iránti kérelmek elbírálása és egy előköz- művesítési program elfogadása után a végrehajtó bizottság a LAKÁSKIUTALÁSI NÉVJEGYZÉK részleteivel foglalkozott. Külön elismerését nyilvánította a lakásügyi bizottságnak áldozatos munkájáért, melynek eredményességét az is bizonyítja, hogy az előírásos ideig kifüggesztett előzetes névjegyzék ellen rendkívül kevés bejelentés érkezett. A névjegyzéken százhatan szerepeltek, a beérkezett és a végrehajtó bizottság elé terjesztett kifogások száma tizenhat volt. Mindez azt bizonyítja, hogy nemcsak egy bizottság döntött, hanem az érintett lakosság érdeklődő tagjai szinte mindahányan. Hónapok tapasztalata igazolta, hogv a névjegyzéknek a hirdetőtáblánál szinte állandó olvasótábora volt. A beérkezett kifogásokkal kapcsolatban a végrehajtó bizottság nagyon hosszú' és minden részletre kiterjedő vita után, az esetek többségében elfogadta a lakásügyi bizottság döntését. Három esetben szavazással kellett dönteni. Egy bátaszéki, magas jövedelmű, és házzal rendelkező özvegyasszony kérését — sok. egyébként méltánylást érdemlő családi ok elismerése ellenére — a végrehajtó bizottság egy ellenszavazattal elutasította. Szótöbbséggel elfogadta egy magányos személynek a lista megfelelő helyén való szerepeltetését, egy személyt pedig — ugyancsak szavazás árán — sorrendben 107.-nek felvett a névjegyzékre. •, Befejezésül és napirenden kívül TANÁCSTAGI JAVASLATOK kerültek a végrehajtó bizottság elé. Pataki László tanácstag javaslata, mely szerint a Mérey-lakótelepen végzett műszaki vizsgálat megnyugtató eredményét mielőbb a végrehajtó bizottság, majd a tanácsülés elé is kell terjeszteni. Szigetvári Ernő tanácstagé a parkbéli fák hiánypótlásával kapcsolatban és arról, hogy a Rákóczi út 122. számú ház bontási törmelékét, ami' a Vasas Sportkör felületességéből ékteleníti el a város „kapuját”, tüntessék eL Nedók Pál tanácstag többszöri sürgetés után immár végérvényes döntést követelt az Esze Tamás utcai nagyarányú sertéstartás megszüntetése ügyében, azzal, hogy a következő alkalommal halogató, vagy elodázó választ semmi körülmények közt nem hajlandó tudomásul venni. A javaslatokkal a végrehajtó bizottság tagjai egyetértettek. O. I.
