Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

_ Óvoda — társadalmi összefogással Minden jóban van valami rossz. Jó, hogy a nők munká­ba állásával megnövekedett a dolgozók, a keresők aránya, s hogy ezzel a családok számá­ra a jólétet biztosító lehetősé­gek elérhetővé válnak. S rossz, hogy ezzel párhuzamosan nem emelkedett kielégítő mérték­ben az óvodai férőhelyek szá­ma. A községekben, a falvakban viszonylag jobb a helyzet, mint a városokban; a jelentke­zőket többnyire fel tudják venni. Igaz. hogy itt, „ha úgy­is főz a nagymama, jut a gye­reknek is’» vitatható elv alap­ján igen sok óvodáskorú a nagyszülőknél várja meg az iskoláskort. Az viszont tény, fiogy me­gyénkben az összes foglalkoz­tatottak 42 százaléka nő. S ha a bölcsődei, óvodai hely­zetre gondolunk, erről vitat­kozunk, tárgyalunk, miatta bosszankodunk és örülünk, vagy keressük a megoldást, erre a 42 százalékra is keli gondolnunk. Tudjuk, hogy ez nem kis gondot jelent a me­gye, Dombóvár. Szekszárd ve­zetőinek. Tudjuk azt is. hogy erejükhöz, ^anyagi lehetősége­ikhez mérten igyekszenek is segíteni rajta. Hisz csak Szek- szárdon három óvoda és egy bölcsőde épül a közeljövőben, átalakítják az óvodai szolgá­lati lakások egy részét a gye­rekek részére, bővítenék, egy­szóval nem nézik tétlenül a dolgot. De azt is tudjuk, hogy ezzel korántsem nyugtatjuk meg azokat a szülőket, akik­nek a gyerekét szeptember­ben a „felvételt nem nyert" rovatba sorolták, s havonta 7—900 forintot kénytelenek fizetni Valakinek a gondozá­sért. Elégedetlenek, s joggal, hisz ami jár az egyik gyerek­nek. éppúgy jár a másiknak is. A több óvodai férőhely ket­tős érdek. Társadalmi és egyé­ni érdek, és éppen amiatt, mert társadalmi érdek is, nagyobb részt kell belőle vál­lalni az üzemeknek, vállala­toknak, intézményeknek is. Ez pedig azt jelenti, hogy azok­nak az üzemeknek, ahol nők dolgoznak, hozzá kell járulni a szociális létesítmények épí­téséhez. Nőket, anyákat pedig kivétel nélkül minden, üzem­ben foglalkoztatnak. Ilyenfor­mán nemcsak kell. hanem kö­telességük is erre a célra ál­dozni. Természetesen attól függően, hogy kisebb, vagy na­gyobb üzemről van szó. A jó példát a tévé legutóbbi Hét műsora szolgáltatta, ahol a budai járás óvodái fejleszté­sével foglalkozott az egyik ri­port. Láthattuk, hogy ha akar­ják, száztlzennégy nap alatt j* felépülhet egy óvoda, s hogy vannak üzemek, amelyek ha ötezer forintot is, de adtak a közös programhoz. Mert meg­éri. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az az asszony, aki biztos helyen tudja a gyere­két. figyelmesen, szorgalmasan dolgozik, már csak azért is, mert érzi, hogy neki is vi­szonoznia kell valamit abból, amit kapott, A tények azt mutatják, hogy a városokban az óvodai ellátás iránt nagyok ugyan az igé­nyek, de ennek fejében nem túlságosan sokat tesznek a helybeli üzemek. vállalatok. Ez ideig Szekszárdion mindössze két vállalatról, a BVK-ról és a nyomdáról hallottunk, hogy hajlandók a pénzükből óvodá- rá költeni. Pedig nemcsak en­nek a két vállalatnak a veze­tői és dolgozói tárcsázzák és kilincselik az illetékeseket egy-egy gyerek felvétele érde­kében. Sűrűn felkeresik őket bizony mások is. egyszerűen azért, mert az asszonyok mun­kájára szükség van, Talán egy-egy ilyen kérés — olykor követelés — alkalmával kelle­ne „nyakoncsípni” az üzeme­ket, s elmondani, hogy nem jótékonykodnak, nem adakoz­nak, ha szociális intézmények­re költenek. Mint gazdasági egységnek, az asszonyok mun­kájával nyereséget, többletet elérő üzemnek kötelességük gondoskodni a gyerekekről, a nők és a maguk érdekében. Ha kevés van, kevéssel, annyi­val. amennyi erre a célra jut A mostani óvodásokból is­kolások, az iskolásokból mun­kások, parasztok, értelmiségiek lesznek, s idővel ezekben az üzemekben fognak dolgozni. Nem mindegy, hogy hogyan. Talán éppen a szűkös férőhe­Karl-Marx-Stadt megyei mozisok megyénkben Karl-Marx-Stadt megyéből hattagú delegáció érkezett Szekszárdra. A küldöttséget Werner Klier Karl-Marx- Stadt megye moziüzemi válla­latának igazgatója vezeti. Tag­jai körzeti beruházási, műsza­ki, propagandista szakembe­rek, valamint a városi film­színházvezetők. Vendégeinket Czank József, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója, továbbá a vállalat Párt-, KISZ- és szakszervezeti veze­tősége fogadta. Testvérmegyénk küldöttsége tegnap — szerdán —- a Pa­noráma Filmszínház és a Nagyvilág művészmozi propa­gandamunkáját tanulmányoz­ta. Eszmecserét folytattak ar­ról, hogy az NDK-ban és ha­zánkban milyen eszközökkel élnek a társadalmilag fontos filmek népszerűsítése érdeké­ben. Vendégek és vendéglá­tók egyetértettek abban, hogy sem a tévé versenye, sem más ok nem csökkentheti tartósan a filmszínházak látogatottsá­gát. A Szovjetunióban — pél­dául — nö a mozik látogatott­sága. Ez alkalommal Czank József igazgató elismeréssel szólott azokról a moziveze­tőkről, akik politikai, művé­szi szempontból jelentős alko­tások bemutatása előtt a kö­zönség szervezésétől nem saj­nálják a fáradságot. Többek között megemlítette, hogy „A világ szégyene" című olasz dokumentumfílmet — csopor­tos látogatás keretében — a MÉSZÖV negyven dolgozója tekintette meg egyszerre. A küldöttség a megyeszék­hely filmszínházain kívül fel­keresi az új bátai. továbbá a felújított bátaszéki. bonyhádi, mözsi, bogyiszlói. tamási, dombóvári, dunaföldvári. pak­si. bölcskei és decsi mozit. Az utóbbi megtekintése után a delegáció ellátogat a község híres népművészeti házába. Barátaink két dokumentum­filmet hoztak magukkal. A Karl-Marx-Stadtról szólót pénteken délután fél kettőkor a Panoráma Filmszínházban, a X. VIT-ről szólót aznap dél­után háromkor, a Nagyvilág­ban mutatják be. Az utóbbi különösen közel áll a küldött­ség szívéhez, hiszen Werner Klier tagja a VIT nemzetközi előkészítő bizottságának. A küldöttség és a megvei moziüzemi vállalat vezetősége értékelte a kölcsönös üdültetés eddigi tapasztalatait, s megál­lapodott annak folytatásában. A gazdag program — bala­toni és fővárosi kirándulással — hétfőn fejeződik be. Me­gyénk jövőre viszonozza a testvérmegyéből érkezettek lá­togatását. lyek miatt nem merjük ki­mondani, de attól még igaz; többnyire azok a gyerekek kerülnek hátrányos helyzetbe, akik nem voltak óvodások, nem ismerték meg akkor, mi­kor annak az ideje elérkezett, a színeket, a dalokat, a szép meséket, a közösségi élet tör­vényeit. S nyilván valamikép­pen kapcsolódik ehhez a ma­gas bukási arányszám, s az, hogy többen nem fejezik be a nyolc osztályt, mint ahányan befejezhetnék. Egy óvoda átlagosan két és fél év alatt épül fel. A mosta­ni kérvényezőnek — legrosz- szabb esetben — ennyi idő múlva jut majd hely. Addigra viszont kinő a gyerek az óvo­dáskorból. Mit lehetne tenni? Az ötlet nem új, nyilván ta­lálkoztak már vele. Nyugdíjas óvónőkkel, tanítónőkkel, „gyereknyelven” tudó asszo­nyokkal. gyermekgondozási se­gélyen lévő, arra vállalkozó kismamákkal megbeszélni, hogy megfelelő juttatás fejé­ben vállalja néhány gyerek nappali felügyeletét. Méghoz­zá úgy, hogy az ebédet vala­melyik üzemi konyhából dél­ben hazaszállítanák. Átmene­tileg a „családi óvoda” 13 megtenné. Egészen addig, amíg nem épülnek fel azok az óvodák, amelyeknek igazság szerint már működni kellene. Ha kérnék rá, a szülőkön igazán nem múlna. Egész biz­tos, hogy szívesen fognák a la­pátot, pucolnák az ablakot, varrnák a térítőkét. Mert van kiért, csak nincs hol. S hogy legyen, ahhoz pénz kell, segy, az egész programot átfogó,' jól működő, s kölcsönös segí­teni akaráson alapuló szerve­zet. S azt hiszem, az óvodai program szükségéről, egy-egy vállalatot, üzemet meggyőzni, nem túlságosan nehéz. De ér­demes. Mert megéri, s mert ez nem csupán néhány* inge­rült szülő magánügye, hanem az egész társadalomé. D. VARGA MARTA Takarékosság és hűségjutalom Élen a tengelici Petőfi Tsz — 8256 fiatal 20 milliója Március 4-én hosszabb cikk jelent meg lapunkban, László Ibolya tollából, meíynek címe kérdő mondattal kez­dődött: „Lesznek-e követőik?" A cím további része úttörő vállalkozásnak minősítette azt, amit megyénkben a szed­rest termelőszövetkezet kezdett, a pálfai, tengelici és tolnai folytatott. Az áttörést igazság szerint az OTP kezdte, ami­kor létrehozta az ifjúsági takarékbetétek rendszerét, mely később tovább fejlődött. Ha a cél ilyen formában a köz­keletű propagálásban csak érintöleg említett is, szükségte­len tágadni. Arról van szó, hogy kinek-kinek önmaga és a köz iránti felelősségteljes, kötelességtudó nevelését korán kell kezdeni. Aki időben elkezdi a takarékosságot, az később se csodát nem vár, se a szájába repülő sült galambot. A takarékosság különböző rendszerein, módozatain belül azon­ban jó ideig volt egy „foghíj”, Az iskolai takarékbclyegek gyűjtése csak ideig-óráig vonzotta, vonzza a fiatalokat. Nagyjából az általános iskola IV. osztálya befejezéséig. Cél­szerűnek mutatkozott valamilyen rendszert teremteni a ké­sőbbi életkorok, előbb a 14—26 évesek, most már a 14—30 évesek részére. A feltételek minden OTP-brosúrában és le­porellón olvashatók, újbóli részletes ismertetésük felesleges. A dolgok summája annyi, hogy ha valaki — az említett élet­koron belüliek táborából — öt évre „takarékossági megálla­podást” köt, akkor erejéhez mérten vállal, de a megállapo­dási idő lejáriakor a szokottnál többet kap vissza. Évi 5 százalék kamatot és 1 százalék prémiumot, ami 6000 forint betét esetén egy ezressel többet jelent. Eddig az OTP „üz­lete”, mondhatná bárki. Az előbb idézett kérdő mondat azon­ban éppen a többletre vonatkozott. Arra, hogy egyre több termelőszövetkezet vállalt ugyanennyi kamatot és prémiu­mot. dé csak azoknak az ifjúsági betéttulajdonosoknak ki­fizetni, akik öt évre szerződéssel kötelezik magultat, hogy a termelőszövetkezetben maradnak és dolgoznak. A „hűségjutalom” kifejezés idáig elsősorban a bányá­szok között volt ismeretes. A mezőgazdaság súlya növeked- tének egyik fokmérője, hogy éppen a fiatalok körében im­már ezen a területen is szerepet kapott. Szeptember 30-án 8256 olyan termelőszövetkezeti fiatal volt megyénkben, aki ezt a kétoldalú megállapodást aláírta. Összesen legalább húszmillió forintot jelentenek ezek az aláírások. A sorrend időközben megváltozott. A legfrissebb adatok szerint me­gyei első a tengelici Petőfi Tsz fiatalsága, ahol ehhez a ta­karékossági formához a fiatalok mintegy 60 százaléka csat­lakozott. Követi a pálfai Egyetértés, a sióagárdi Siógyöngye, a bátaszéki Búzakalász, a decsi Egyetértés, a szedresi Petőfi, a tolnai és a kajdacsi Aranykalász. Előrehaladott tárgyalá­sok folynak ilyen irányban az öcsényi és kölesdi termelő- szövetkezettel is. A jó példával idáig a termelőszövetke­zetek területi szövetségei közül a szekszárdihoz tartozók jár­tak elöl. Remény van azonban arra, hogy mihamarabb fel­zárkóznak hozzájuk a tamási szövetség tagjai is. A hasz­nos kezdeményezés sikerre vitelében természetesen nem kis szerepük van a KlSZ-szervezéteknek. A faddi Leninben például a vezetőség készen állna a megállapodásra, csak a kiszesek nem döntöttek még. A fiatalok érdekében, a fiata­lok helyett ebben a hasznos esetben pedig nem dönthetnek mások, csak maguk a fiatalok. Ol. Bővíti üzlethálózatát a Nagydorogi ÁFÉSZ Hét község és Öt puszta keres­kedelmének, vendéglátó egy­ségeinek gazdája a Nagydoro­gi ÁFÉSZ. Negyvenöt kisebb, kilenc nagyobb bolt, tizenhat presszó, kisvendéglő tartozik hozzájuk. A feladat, a lakos­ság korszerű, kulturált ellátá­sa azonban nemcsak azt köve­teli meg, hogy ezeket az egy­ségeket megfelelő szinten tart­sák, hanem — és ez természe­tes is — hogy állandóan fej­lesszék, bővítsék, a hálózatot. Wm, Az épülő sárszentlőrinci ABC-áruház. A közelmúltban fejezték be a cukrászüzem korszerűsítését. A napjaink igényeinek teljes mértékben megfelelő kis üzemben, akár egy mini tor­tagyárban, a technológiai sor­rendet figyelembe véve alakí­tották ki a raktárakat, helyi­ségeket. Innen látják el szá­raz teasüteménnyel, desszert­süteménnyel, tortákkal, fagy­lalttal és egyéb cukrászati ké­szítményekkel a környék presszóit, cukrászdáit, félkész termékekkel, tortalapokkal a kereskedelmi egységeket. A napokban jelentősen bő­vült az üzem körzete. A "Izekszárdi ÁFÉSZ-szal kötött ■zerződés alapján október ele­détől a megyeszékhelyre és -örnyékére is szállítják a Nagydorogon készített édessé­geket. Jelenleg is folyik építőipar! tevékenység a fogyasztási szö­vetkezetnél. Sárszentlőrincen épül a környék legkorszerűbb 'tBC-áruháza. A ma még csu­pán vakolat borította falakat hamarosan domborított alumí- niümlemez-burkolat fedi, s a kNúil-belül modern ABC-áru- házat átadják rendeltetésének. Szepesi

Next

/
Thumbnails
Contents