Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Örvös Lajost

Nyugati történet

Laussane-ban, a Rue du Petit-Chene-en már messziről is látszik az a modern kis kávézó. Egyfelől az utca meredeken fut fel a pályaudvar felől, s lentről nemcsak az égbolt látszik.- az emelkedő házfalak közt, hanem ez a kávézó is, mert épp egy keresztutca sarkán tűnik szembe. Fehér csipkefüggönyein nenv lehet kilátni, de a kávézóba úevsem nézelődni .tárnak az emberek. Vannak, akik hónapok óta vagy még régebben látogatják, de talán még soha nem látták . egymást. Az ember nem mindig lát, amikor néz. s épp ez a pihentető ezekben a kávézókban. Nem kell látni, elég, na néz p7. ember, s önmagával foglalkozhat, gondolataiba mélyedhet. vagy éppen üres szemmel bámulhat a levegőbe. »

És-így teljesen véletlen volt, hogv Philippe észrevette azt a szőke hajú. fiatal nőt. aki teát ivott és papírlapok fölé

hajolt. Philippe is afféle papírlapokat tett ma?a elé és egy expresszi rendelt, mely Párizsban a presszókávét jelenti. De legnagyobb csodálkozására a felszolgálónő egy hatalmas csésze kávét hozott ki, akkorát, amekkorát egész álló napon át sem iszik meg. Tanácstalanul nézett körük s ekkor pillantotta meg maga mellett a szőke leányt.

— Bocsánat — szólalt meg —. én nem egy csöbör kávét kértem, csak egy presszókávét. Hogy lehet az, hogy ilyen sokat hoztak?

A nő elmosolyodott.

— Expresst mondott és azt hitték, hogy egy rendes csésze kávét kér.

— De hát Párizsban ez a presszókávét jelenti!

— Ott igen, de itt, ha erős" kávét kér, risserato-t kell mondania.

— Ez olasz sző, nem?'

— Igen, olasz szó.

Erre a felszolgálónőhöz lépett és elmagyarázta neki, hogy ő egy kis csésze erős kávéra gondolt, nein ilyen töméntelen nagyra.

A felszolgálóhő odament az üzletvezetőhöz, s nyilván elsuttogta neki. hogy egy francia tévesen kérte a risserato-t. Mosolyogtak, s a nő már hozta is egy kis csészében a feketét, melyet franciául is meg lehet nevezni: ez a „café serré”, a szoros kávé, vagy más néven „café a l’italien” olasz kávé, persze ez a típus-. Párizsban még erősebb, még kevesebb, de itt is finom volt, s egy parányi csészében még egy kis tejet vagy tejszínt adtak hozzá.

— No most már hozzáláthatok a dolgozatjavításhoz! — eóhajtotta megkönnyebbülten, úgy félig-meddig csak magának.

De ez megütötte a lány fülét, aki már saját munkájával foglalkozott.

— Dolgozatot javít? — nevette el magát. — Én is azt csinálom.

— Maga is tanár?

— Igen, az vagyok.

A különbség csak annyi volt, hogy a lány itt Lausanne- bán dolgozott, a fiú meg Párosban, s néhány napra jött csak ide, egy másik középiskolával beszélt meg cserelá- togatást egy-egy osztály között.

— Hogy tetszik Lausanne? — kérdezte a lány.

— Nagyon tetszik — felelte őszintén a fiú. — Kicsit szeles, de nyugodt, jól lehet dolgozni itt.

__ Igen. a felső város, rhint

l

átja, dombokon épült, lent meg a Láman-tó terül ^t a dombok és völgyek közt gyakrabban fúj n szél. De itt is annyi már az autó, hogy egyre nehezebbé válik a közlekedés.

— Óh, ez még eszményi — mo- solyodott el a fiú. s váratlanul hozzátette, mintha csak tűnődne: „Itt is dolgozhatnék...”

A lány nem tudta hamarjában, hogy ez kérdés vagy kijelentés.

— Hogyan gondolja? — kérdezte érdeklődéssel.

— Hát úgy — felelte a másik —, hogy elbeszélgettem kicsit az igazgatóval itt. Én ősszel tettem le Párizsban a tanári vizsgát, jó eredménynyel. de egyelőre még csak seeédtanári beosztásom van. Nekik meg éppen szükségük lenne egy franciatanárra és valahogy megnyertem a ro- konszenvét. Most már a képesítő vizsgán dolgozom.

A lány, talán most először, jobban is megnézte a sötétkék ruhás, világosbarna hajú fiút, kinek homloka fölé hulló tincse természetesen kunkoro- dott. De különösen derűs és mégis réveteg szeme ragadta meg. s hosszú ujjal közt erős Gauloise cigarettája. '

— Jöjjön át ide hozzánk — szaladt ki a lány száján önkéntelenül a biztatás. — Mikorra szólna itt a munkája?

— Azonnalra.

— És mennyi idő alatt tudná felszámolni a lakását?

A fiú kedves zavarral nevetett, de inkább csak játszotta ezt a zavart, mintha szelleme kedvelte volna az effajta játékot.

— Nincs lakásom.

A lausanne-i lány sokat hallott a párizsi viszonyokról és nem lepte meg, hogy a csinosan öltözött fiatal tanárnak nincs lakása.

— Szüleivel lakik?

— Nem, albérletben. Jó kis albérletem van a Quartier Latin-ben, nem messze az iskolától. Áz a jó benne, hogy olcsó, gyalog sétálhatok az iskolába, mert ha a kocsimmal' mennék, áz sokkal több időt venne reggel igénybe és ráadásul parkolni se tudnék.

Ujra az a kedves félszeg- ség ült ki arcára, mely érdekesen hatott, ahogy izmos vállai közé húzta nyakát.

— Egy kis manzárd-szobám van az ötödik emeleten. Lift nincs, de nem túl magasak a lépcsőfokok. A folyosóról nyílik, köves a padlója, egy vaságy áll benne, egy kis

1979. október 4-én a lakás- főhivatal vezetője boldogan újságolta helyettesének:

—- Megszüntettük az utolsó társbérletet is! Holnap bejelentem a vb-ülésen.

Ilonka, a titkárnő, aki egy aktát hozott be és hallotta az örömteli megjegyzést, megszó. Iáit:

— Bocsánat, azt hiszem, ön téved. Van még egy társbérlet. A Zebra utca 7-ben két idősebb asszony lakik társbérletben. Egy rokonomat látogattam meg a házban, tőle hallottam.

A főhivatal vezetője dühösen csapott az íróasztalra:

— És én erről nem tudtam! Minden kerület azt jelentette, hogy nincs társbérlet! Ezt az utolsót is meg kell szüntetni. Zebra utca hét? Magam megyek ki!

így történt, hogy a lakás- főhivatai vezetője becsengetett özvegy Branyigáné és özvegy Fekecsné társbérleti lakásába. Elmondta, hogy miért jött és felszólította Fekecsnét. akit 34 évvel ezelőtt társbérlőnek utal. lak be Branyigánéhoz, hogy foglaljon el a hűvösvölgyi új lakótelepen egy összkomfortos, távfűtéses, beépített frizsideres lakást.

— Kevesebbe kerül, mint amit itt a társbérletért fizet — tette hozzá végső nyomatékül.

— IJem megyek, el innen — hangzott a határozott válasz.

íróasztal, a falban egy fehér szekrény, s egy kis gázkályha, amit általában soha nem gyújtok be.

A lány kedvtelve hallgatta.

— Óh. a lakbér nálunk sem olcsó, úgy hiszem, drágább, mint maguknál. De a fizetéséből bérelhet egy szobakomfortos kis lakást, ahol mégis nyugodtan élhet.

— Ott is nyugodtan éltem — nevette el magát a fiú.

— Igen, de mégis számít, hogy egy fűtött kis lakása van az embernek, meleg vízzel, ahol kedvére dolgozhat és nemcsak aludni jár.

— Óh, — nevetett a fiű — nincsenek olyan nagy igényeim.

— De olvasni szeret, nem?

— Szeretek is, meg kell is. Vagy a tanári szobában olvasgattam, vagy beültem egy

kávézóba.

— Tudja, milyen más otthon? — nézte csillogó szemmel a lány. — Egy perc alatt csinál egy csésze kávét és senki sem zavarja.

— Akkor maga miért itt dolgozik? — kérdezte kicsit incselkedve a fiú.

A lány megvonta vállát.

— Nem járok az égvilágon sehová. Egy-egy színházi előadáson kívül. Hetenként kétszer, amikor javítom a dolgozatokat, ide ülök be. Odahaza vagy tisztogatom a lakást, vagy olvasok.

A fiú nem látott semmi különöset ebben. Lányok közt is úgy van, mint a fiúk közi. Van, aki szórakozni szeret járni, s van, akinek maga az élet a szórakozás. Az ő környezete is ilyen alkatokból állt, s ez csak erősítette ro- konszenvét a szép, finomarcú lány, iránt.

— Szóval eldöntötte? — kérdezte a fiatal nő.

— El! — nevetett a fiú. — Olyan típus vagvok. ha várok. akkor nem tudok dönteni. Akkor már elodázom a dolgokat.

— Szóval gondolkodás nélkül szeret dönteni?

— Azt éppen nem — védekezett a fiú. — De nincs mit vesztenem, egyszerűen megpróbálkozhatok itt is. Ha nyugodtan tudok itt dolgozni, akkor a képesítő vizsga után valami más diploma elnyeréséért is dolgozhatok.

Az utolsó társbérlet

— Én csak 65 éves vagyok és a hátralévő harminc-negyven évemet Branyigánéval akarom eltölteni. Megkedveltem őt. És nagyon szeretem ezt a lakást.

— Már hatvanhét éves — jegyezte meg Branyigáné — de ezt csak az igazság kedvéért mondom. Egyébként rémes lenne, ha itthagyna.

A tisztviselő igyekezett rábeszélni Fekecsnét. de minden ékesszólása hiábavaló volt. Hiába ecsetelte a modern lakás előnyeit. Fekecsné ragaszkodott a társbérlethez. Branyigáné is. A főhivatal vezetője ugyanis már azt javasolta. hogy Fekecsné maradjon és Branyigáné költözzön a szép új lakásba.

— Legyenek egy kicsit reám

is tekintettel — könyörgött. — Nekem jelentenem keil, hogy már nincs társbérlet és maguk miatt még mindig van! Tönkretesznek!

— Nagyon sajnáfjuk —, mondták szinte egyszerre az öregek — maradunk.

A lakásfőhívatal vezetője még aznap sürgős értekezletet hívott össze és megkérdezte beosztottjait, ki tudna ebben a kínos ügyben valami megoldást találni?

TOLDALACI PÁL:

ASSZÍRBANIPÁL VÁROSA

Mit látott, aki arra ment? az oroszlánok, a bikák kőbe ágyazva sorban álltak, a sárga, kék szín a virág

helyett ragyogott elbűvölve mindenkit; ez a hatalom nagy szépsége, amely letűnik, homokba fullad egy napon,

de akkor volt még, és rajongva nézték, csodálták mindazok, kik oda mentek, de a félsz is a szívükben szállást kapott,

hazájukra gondoltak, arra, milyen szegények ők. milyen parányok az asszír királyok könyörtelen szemeiben.

— Egyetemre szeretne kerülni?- Ugyan! — nevetett a fiú. A legkisebb tanár szeretnék lenni a középiskolában. Mindössze egy-két probléma érdekel, amiben jobban el szeretnék mélyedni. Ha meg tudom állni a helyemet a középiskolában, az már nagy szó. Annyi a tanár és én olyan keveset tudok.

A lánynak, aki ismert franciákat. tetszett ez a nagyvi- lágias szerénység, de azért megjegyezte:

— Kevés az önbizalma?

A fiú hahotázni kezdett.

— Magában jobban bízom.

A lány megfeddte.

— Pedig az ember mindent csak magától várhat.

— Tudom — biggyesztette el száját a fiú.

— Azért is nem várok sokat.

De a lány mégis kedvtelve nézte a nagy, erős fiút. aki ilyen naív flegmával nézi az életet, és mégis helyt akar állni, tovább akar tanulni, és úgy, mintha az egészből csak az a néhány szellemi probléma érdekelné. Valami mást árasztott ez a fiú. mint ami eddig körülvette, de azért úgy vélte, önbizalmat kell öntenie belé.

Megállapodtak, hogy a fiú visszamegy az iskolába, beszél az igazgatóval, a lány. pedig utánanéz egy szobakomfortos, lehetőleg nem túl drága kis lakásnak és tíz nap múlva itt találkoznak a Rue

Bodrogi szólalt meg:

— Le kell választani a lakást tanácsi költségen.

— Már javasoltam. Fekecsné hallani se akar róla. Nem akar kimenni a gangra, hogy onnan jusson be Branyigánéhoz. Azt mondta, hogy ő nem hajlandó szomszédolni. Rémes egy nő! .

Gubacs, akit csavaros észjárása miatt „Okos Gubacs”- nak neveztek, azt javasolta, hogy mivel az ügyben szereplő lakás 1945-ben az első társbérletek közé tartozott, nyilvánítsák a Zebra utca 7.. II. emelet 5-ös számú lakást műemléknek, és mint ilyen, maradjon meg. A lakásfőhívatal vezetője ilyen értelemben tartotta meg nagy érdeklődéssel kísért bejelentését a vb-ülésen. a társbérletek végleges megszűnéséről. Külön dicséretet kapott, amiért a Zebra utcai lakás „műemlék társbérlet” maradt. Elhatározták, hogy emléktáblával jelölik meg.

A lakásfőhívatal vezetője su_ gárzott a megelégedéstől. Az ülés szünetében a folyosón rágyújtott kedvenc cigarettájára, amikor Fekecsnét pillantotta meg. aki feléje közeledett és lelkendezve mondta:

— Szerencséje van. Csúnyán összevesztem Branyigánéval. Hajlandó vagyok beköltözni abba a lakásba ...

PALÁSTI LÁSZLÓ I

du Petit-Chene-en. ebben a nyugodt levegőjű, finom kávézóban.

Egy fekete kis négylovas Renaultba szállt be p fiú az utcán, mely úgy csillogott, mintha új lett volna, pedig 1951-ben beszüntették már a gyártását, s azóta csekély húsz év telt el. De ez a szépen tartott, öreg kis kocsi is tetszett a lánynak. Azt hitte, bele sem tud ülni a fiú, pedig négy ülése volt — persze: nem túl testes utasok számára.

Egy kicsit hosszabban tartották egymás kezét, s aztán elváltak. Tíz nap múlva pedig ott ült újra a lány a kávézóban, melynek ablakain nem lehetett belátni a fehér föggönyök miatt, de mikor belépett a fiú, a lány tüstént észrevette, s egy halk „helló”- val jelezte ottlétét.

Immár Philippe nem expresst kért. hanem egy riserra- tót, s utána felkerekedtek, hogy megnézzék a szoba-komfortos lakást, mely véletlenül éDP abban a házban adódott, ahol a lány is lakott. Együtt mentek el az áruházba, hogy kiválasszanak néhány szükséges olcsó bútort, amit részlet re vásárolt a fiú. a lány jóit el hozzá stílusosan elrendezni a kevés berendezést, égést vasárnap dolgoztak rajta, valami kis halványsárga függöny is került az ablakra, s utána lemosdottak, előbb a lány, aztán a fiú, a fürdőszobában.

Aztán lementek, de nem a kávézóba, hanem kicsit feljebb, egy pizzeriába. ez olyan olasz elnevezésű étterem, ahol egy-egy előételt ettek, egy-egy adag kis sajtot desszertnek, s hozzá egy-esv kis pohijrka bort, s ünnepi hangulat kedvéért egy-egy kávét is.

— Köszönöm. Henriette — szólalt meg a fiú. némi hallgatás után. amint itták a kávét, s a lány egy svájci ci- garettavál kínálta.

És megfogta a lány kezét és kezében tartotta fehér, meleg kezét vagy egy percen át És nézték egymást, a fiú kicsit szemérmes mosollyal, a lány tágra nyílt szemmel, s akkor hazamentek.

És azontúl mindig a kávézóban találkoztak, csak hetenként kétszer, amikor a dolgozatokat javították. Utána meg halk mondatokban elbeszélgettek egymással.

Egyszer történt, hogy a szemben álló asztalnál egy pár hosszan megcsókolta egymást Ilyet sem vesz észre az ember, de annyira premier plánban pergett le a csók. hogy önkéntelenül is megakadt rajta a szemük. S akkor kicsit csodálkozva, kicsit pajkosan, ők is egymáshoz hajoltak, s néhány másodpercre összetapadt a szájuk.

Aztán boldogan nevetni kezdtek, mintha egy régi némafilm jól sikerült paródiáját játszották volna.