Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
f A sokadik újrakezdés után A sokadik újrakezdés után Mizsák Tibort arra kértük, szánjon rá egy délutánt, s ,,értékelje" fordulatokban bővelkedő éveit. Tekintsen vissza az eddig megtett útra. Mizsák Tibor hajlott a beszélgetésre, ilyenformán közreadhatjuk egy vállalkozó szellemű ember némiképpen elfogult, de mindenképpen bátor szembenézését önmagával. O — Tehát minden további nélkül elfogadta az Állami Biztosítónál felajánlott munkakört? — Elfogadtam. Napirendre tértem a dolgok felett és úgy voltam, én ugyanolyan lendülettel dolgozom, mint eddig, vagy még jobban. — Volt más választása? —•' Nem kerestem hiást. György elvtárs,— a járási hivatal vezetője I— közölte velem, hogy egy ilyen lehetőség van, mit szólok .hozzá? Köszönöm, elfogadom és szívesen bele is mentem. — Istenigazából mihez lenne kedve? Mit szeretne csinálni? — A mezőgazdaság ma is érdekel és ilyen felkészültséggel, ennyi tapasztalattal már nem hagynám ott a mezőgazdaságot. Most már tudnék ott olyan dolgokat összehozni. ami már elfogadható. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én a mezőgazdaságba akarok visszamenni. Elégedett vagyok ezzel a járműkárrendezési témával, látok benne perspektívát. Szóval, nem akarok más pályára átlovagolni. — Mi lenne, ha megint ki akarnák valahova „emelni”? — Meggondolnám a dolgot, és bizalmatlanul fogadnám az ajánlatot. Elnézést kérek. le-, hét, hogy kicsit erős kifejezés, de én nem jelentkeztem tanácselnöknek. És éppen azért tartottam rendkívül furcsának, felkérnek, kineveznek, megválasztanak, nagyobb községbe akarnak elvinni, elvégzem a tanácsakadémiát, visz- szajövök és akkor kijelentik, hogy igen, az elvtárs alkalmatlan és az elv társ gyorsan álljon odébb. Ilyen szituációk utón az emberben meginog a bizalom ... Kicsit elfáradtam. Nagyon meggondolnám a dolgot, mert én amennyire 'megismertem azokat, akik az én sorsomban az utóbbi időben döntöttek, azok nem mondanák azt, hogy Mizsák elvtárs, mi is tévedtünk. És ez ma is fáj. Szóval... — Szóval az állami biztosítónál most már szeretné „véglegesíteni” magát? — Szívesen. Az igazgató, a párttitkár, Perecsi elvtárs, kommunista módon fogadott. Tudták, mi volt körülöttem, ismertek régóta, és van olyan érzésem, hogy sokkal többet nyújtottak emberileg, elvtársiig, mint amennyi hivatali kötelességük lett volna. Ez engem kötelez. — Elmúlott az életéből tizenöt év... — Húsz év. — Volt főagronómus. téglagyárvezető, tanácselnök, és nem fejezett be semmit. Nem ért el semmit. — Ebben igaza van. S ez valóban így van. — Sok mindenbe belefogott, de sehol nem tudta bebizonyítani, hogy mire is lenne képes. — Lehet, hogy nem voltam elég állhatatos. A látszat kétségtelen ezt mutatja. Szóval, minden befejezetlen, nem egy egész. No de nem én vagyok az egyetlen ember, aki a mezőgazdaságból indult és a vegyiparban kötött ki. vagy éppen fordítva. Hát olyan nagyon sok újat kezdeni én már nemigen tudok. Tizennyolc év van vissza a nyugdíjig. Az előbb már mondtam, hogy itt az ÁB-nál a gépjármű-kárrendezés egészen új téma. Volt némileg eddig is... — Elmúltak az évek és ... — Ez fölvetődik az emberben. , De azért, amikor végigmegyek q hatvanhármas úton, és a kajdacsi határban látom, a kialakított táblákat, a fasorokat, gyönyörű erdőket, vagy éppen egy-két csatornát, amelyek vagy akkor készültek, amikor ott voltam, vagy az-’ óta, akkor az emberben van olyan érzés, hogy valamit mégis tettem. Nem én fejeztem be, de hogy mások befejezhessék, úgy érzem, egy kicsit a munkám nekem is benne van. — Kétévenként új környezetbe kerülni, új munkahelyre, rossz gazdálkodás, öntékozlás. — Éppen ezért vagyok olyan állásponton, hogy nem mozdulni. Itt lehet alkotni, van rá lehetőség, nagyok a távlatok. Ez a szakma mindenkinek új. Itt nincs olyan, hogy valakinek ez volt a szakmája és produkál. Ilyen, hogy gépjármű-kárrendező. Magyar- , országon korábban nem volt. Ez 1—2 éves múltat mondhat csak magáénak. Talán megkísérlem itt befejezni azt, amit a többi helyen nenh tudtam. — Még. egyszer megkérdezzük. mihez érezne igazán kedvet? — Ha ez a lehetőség nem adódott volna az ÁB-nál. ha ezt igy kikapcsolom, akkor termelőszövetkezetben. vagy állami gazdaságban, de ott sem szorosan a termelésben, a szakirányításban, inkább az üzemszervezési témában fogr laLkoznék a dolgokkal. Hát elemezni, értékelni, feldolgozni. bizonyos tapasztalatokat. Mikor Kajdacson voltam, akkor egy pályázat volt a KISZ KB-nak a karbamidos levéltrágyázásról. Lehet, hogy csinálták többen is a megyébisn, lehet, hogy nem, én csináltam, nem a felhívásba, magamnak. Kaptam egy füzetet. írjam bele a tapasztalataimat, amit saját magamnak készítettem. Az értékelés során a második díjat kaptam. Nem volt egy megvetendő cselekedet abban az időben, és ezzel a témával ma is szívesen foglalkoznék. Munkahelyi körülményeim, lakáskörülményeim most már kötnek Szekszárdhoz. És nyilván ez is befolyásolja, hogy az ember mit tesz, mit csinál. — Mondotta, hogy elfáradt, csalódott... — Hogy mondjam? Az emberekben nem. A dolgozó emberekben nem. Azokkal ragyogóan megértetnem magam, a huszonhárom éves pályafutásom alatt mindig. Voltak vitáim. az az érdekes, hogy akikkel tényleg igen sok vitám volt, tíz, tizenöt éve, ma: is rámköszönnek a városban. Sokszor a nevükre sem emlékszem,- és jóleső érzés, hogy igaz, ezxel az illetővel lucernakaszálás közben vitatkoztunk és lám. ez az ember revideálta gondolatait. Ez azért jó érzés. — Miben csalódott? — Hát az előbb Kölesd esetében már kifejtettem, hogy miben. Másként alakult volna a sorsom, ha velem őszinték és a tényleges, reális, valóságos helyzetet vizsgálják. — Nyílt kártyákkal szeret játszani? — És talán az, hogy szemtől szembe megmondom a véleményemet. Ez az álláspontom. Le is írtam. — Biztos, hogy igaza van? — Győzzön meg, hogy nincs igazam. P. V. Sz. PAKSI UTCARÉSZLET Foto: Gottvald Az ftSDK ünnepe Az NDK népe október 7-én ünnepli a történelem el. ső munkás-paraszt német állama megalakulásának 24. évfordulóját. A majdnem negyedszázaddal ezelőtti, nagy jelentőségű esemény felidézésére olyan időszakban kerül sor, amikor a szocialista Németország újabb, nagyon fontos nemzetközi sikert könyvelhet el: szeptember 18-án tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A csúcsról visszatekintve megállapíthatjuk: nem volt akadálytalan az idáig vezető út. A nagy német humanisták elképzeléseit megvalósító NDK népének számtalan nehézséggel kellett megküzdenie. A második világháború szörnyű kataklizmáját követő társadalmi és gazdasági bajok leküzdése, a reményvesztett ember- milliók felrázása, a jövőbe vetett hit visszaadása — mind megannyi, minden haladó erő összefogását igénylő gigászi feladat volt. Az NDK szorgos népe, a NSZEP irányításával, a Szovjetunió és a szocialista országok segítésére támaszkodva, szinte a semmiből teremtett élenjáró ipart, korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot. Az áldozatos munka meghozta gyümölcsét A lakosság életszínvonalának fejlesztésében különösen jelentős állomásnak tekinthető a párt VIII. kongresszusa. A munka- és életkörülmények javítására hozott határozatok egy része már valósággá vált, más részük napjainkban, szinte szemünk láttára ölt testet. A szocialista építőmunkában elért eredmények önmagukért beszélnek. Az ország ipari hatalommá nőtte ki magát, a nemzetközi gazdasági élet olyan tényezőjévé. amellyel a legfejlettebb tőkés államok is szívesen fejlesztik kapcsolataikat, s ma már-ha akarnák sem hagyhatnák számításon kívül. Talán nem ünneprontás emlékeztetni rá, hogy a hidegháború éveiben még megkísérelték elszigetelni az NDK-t. E törekvés elsősorban a szocialista országok szolidaritásán és azon bukott meg, hogy az ország — ragaszkodva a szocialista külpolitika elveihez — támogatott minden törekvést, amely a békés egymás mellett élés irányába hatott. Segítette a függetlenségükért küzdő népeket, szembeszállt az imperializmus újgyarmatosító terveivel, s minden lehetőséget megragadott, hogy elősegítse a nemzetközi enyhülést. Ez vezérelte akkor is. amikor rendezte kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal és Nyugat-Berlinnel. Az NDK képviselői, a többi szocialista ország küldötteivel együtt, hasznos munkát végeztek az európai együttműködési és biztonsági értekezlet előkészítésében, s a konferencia sikeréért fáradoztak Helsinkiben, azon munkálkodnak napjainkban Genfben. Az NDK kormánya már 1966-ban kérte ENSZ-tagságának rendezését. Az ismert nemzetközi konstelláció miatt erre csak az idei közgyűlésen kerülhetett sor. A probléma na- gvon is megérett a rendezésre. Ezzel az aktussal lényegében befejződött a demokratikus német állam nemzetközi jogi elismeréséért vívott több mint két évtizedes küzdelem. A világ népeinek legmagasabb nemzetközi fóruma is elismerte és szentesítette a két — egymástól független, szuverén — német állam létezését. Az ünnepi évforduló alkalmából gratulálókhoz csatlakozva, kívánunk újabb sikereket az NDK testvéri népének, mind a szocialista társadalom építésében, mind a nemzetközi enyhülésért, a népek békéjéért és biztonságáért folytatott harcban. K. A. Állásfoglalás a magánkereskedők tevékenységének szüneteltetéséről A Belkereskedelmi Miniszté- ■ rium hivatalos lapjában állás- foglalás jelent meg a magán- kereskedők tevékenységének szüneteltetéséről. Ebben felhívják az első fokú hatóságok figyelmét arra, hogy ha a kereskedő kérelmére a kereskedés gyakorlásának szüneteltetését engedélyezik — vagy ' ennek határidejét meghosszabbítják — akkor a szüneteltetés idejére vonják be az iparigazolványt az érdekelttől. Enél- kül ugyanis a kereskedő a szüneteltetés idején nem részesülhet adó- és társadalombiztosítási járulék-kedvezményben, mentességben. Az első fokú hatóság a kereskedés szüneteltetéséről szóló igazolást csak arról az időszakról adhatja ki, amelyre a szüneteltetést engedélyezte. Fontos tudnivaló az is, hogy ha a kereskedőt a nyitva tartási kötelezettség teljesítésében valamilyen körülmény — betegség — akadályozza — akkor nem szüneteltetésre kell engedélyt kérni, hanem csak az akadályozó körülményt bejelenteni. Az a kereskedő pedig, akinek orvosi bizonyítvánnyal igazolt betegsége a bejelentéstől szárpított 30 napot meghaladja, a betegség idejére adja be iparigazolványát az el. ső fokú hatósághoz. KlSZ-yezetőségrálasztás a BVK-bsn A Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi gyáregységében megtartották az üzemi KISZ- alapszervezet új vezetőségválasztó taggyűlését. A gyűlésen részt vett és felszólalt Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára, ott volt Kappel Károly, a városi pártbizottság politikai munkatársa, Sebestyén Dezső, a megyei KISZ Bizottság ifjúmunkás-felelőse, s a vállalat vezetősége is. Kemény Zsuzsa, a KISZ- alapszervezet titkára számolt be az elmúlt kétévi eredményes közösségi munkáról, nem hallgatva el a hiányosságokat sem. Varjas János felszólalásában a beszámoló önkritikus voltát is kiemelte, s hasznos tanácsokat adott a további feladatok megvalósításához. A gyűlésen megválasztották az új vezetőséget. Az alapszervezet titkára újra Kemény Zsuzsa lett; szervező- titkárnak Horváth Zoltánt, gazdasági felelősnek Sólya Zsuzsannát, kulturális felelősnek Budai Zsuzsannát, sportfelei nek Link Györgyöt választották. A BVK szekszárdi gyáregységének küldötteként Kemény Zsuzsa vesz részt a városi gyűlésen.
