Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-30 / 254. szám

o

A társtulajdonos! felfogásról beszélgettünk néhány nappal ezelőtt Imrő Józseffel, a nagymányoki termelőszövetkezet kocsisával. Lapunk olvasói figyelemmel kísérhették, hogyan vélekedik Imrő József társtulajdonosi mivoltáról. Helyénvalónak tartjuk, hogy ehhez illeszkedve a nagymányoki termelőszövetkezet elnöke és párttitkára is elmondja a véleményét. Az alábbiakban a szövetkezet elnökével folytatott beszélgetést közöljük.

• — A tagok és a vezetők kapcsolata társtulajdonosként

élénken foglalkoztatta Imrő Józsefet. Erről hogyan vélekedik?

— Kényes téma. Én olyan téeszben dolgoztam, ahol megszoktam, hogy a tagság széles körével fórumon, meg fórumon kívül is tárgyaltunk. Kendszeresen tartottunk bri- gádgyűléseket, minden hónapban, ahogy a munkák meg- kíván*ák. A másik; mi sokat voltunk a területen, a téesz- tagok között. Én az itteni korábbi dolgokról nem akarok Véleményt mondani. Azt látom. hogy van egy olyan nem jó tartózkodás a vezetők és tagok között. Ide olyan félve jöttek be sokan, hogy nem is akartam elhinni. Ez zavart, és remélem ez feloldódik.

— Az is furcsa, hogy a brigádvezető semmiről nem beszél a tagokkal. Igaz lehet ez?

— Nehéz téma. Sajnos van •néhány olyan ember, akiket az élet túlnőtt, ez a szóban forgó ember is ilyen. A szövetkezeti mozgalom kezdetitől végigjárt minden létrafokot, inég elnök is volt

— Ahhoz nem kell nagy tudomány, hogy tájékoztasson és -a tagok véleményét kikérje,

— Szóval, ebben a téeszben alapvető baj volt a téesz- demokráciával. Egyszerűen nincs kialakult tájékoztatási fórum, amely a vezetők és tagok közötti kapcsolatot képezné. Az évi két közgyűlés, amit tartunk, kevés. Ez tükröződött Imrő bácsi véleményében is. Lát egy csomó problémát, de úgy látja, ahogyan neki látni lehet. Nekünk rövid időn belül meg kell találni ennek feloldását. Hogy plénumot teremtsünk a téesz-tagoknak, falugyűléseket, brigádgyűléseket kell tartani. Mert a helyzet valóban az, hogy a tagok és a vezetők között van egy bizonyos űr. S ez nem jó. Ennek áthidalására nehéz recéptet találni. Hat község területe van itt.

— Imrő József kifogásolta-; ha valamit kérdez valakitől, mindig máshoz küldik.

— A nyár folyamán egész sor szigorítást tettünk a közös vagyon védelme érdekében. Addig nem volt egyértelműen tisztázva, hogy ki mi fölött rendelkezhet, mire adhat engedélyt, és mire nem.

— A hatásköröket tisztázták.

— Igen. Leírtuk, kinek mi a dolga. De a vezetőkben még nem tudatosult kellőképpen, hogv ki mire adhat engedélyt. Ezért küldi olykor kisebb ügyekben is, amiről ő rendelkezhetne. az elnökhöz a tagot A főagronómus elvtárs a répa- ügyben nem merte azt mondani, hogy vigyék a répát, mert még ilyen ügy nem volt.

— Nagy a távolság a tagok és a vezetők között?

— Bonyolult ez a kérdés. Ez a téesz négy éve egyesült és még néhány olyan területi problémát sem rendeztek, amit az egyesülés évében

Népújság 3

1973. október 30.

Az elnök látja

azonnal kellett volna rendezni. Egy példa; eddig nem volt a téeszben egységes bérszabályzat. A júliusi vezetőségi ülésen fogadtuk el azt az egységes bérszabályzatot. az egész téesz területére, amely mind a hat községben egyformán érvényes. Volt rá példa, hogy egy és ugyanazon munkát minden községben másként számoltak el. Most egységes a bérszabályzat. Sajnos ezt még a tagok nem ismerik mindannyian. Ezért m-'ndtam én. amit az Imrő bácsi is mondott, hogy nem akarom megtudni, hogy egy termelőszövetkezeti tag ne tudja, miért dolgozik. A vezetőknek rá kell szokni arra, hogv reggel, munkakezdéskor mondják meg a tagoknak, hogy az aznapi munkáért, a teljesítményért mennyi bért kaonak. Ennek az értelmét sem látják még teljes mértékben, mert ilyenhez nem voltak hozzászokva.

— Brigádértekezleten tudatták a tagokkal?

— Egy brigádértekezlet volt a traktorosoknál, ahova engem meghívtak. Ott beszéltem erről. Négy óra hosszat válaszoltam a kérdéseikre. Hárc- ban lehet csak megvalósítani, hogy mindenkinek: yér^vé váljon, hogy' havon tg! kéthavonta. negyedévenként brigádértekezletet tartson. Ott kellene értékelni a gazdálkodást, elmondaná a brigádvezető a véleményét, meg a tagok is. Itt kellene tájékoztatást adni a vezetőség határozatairól, jelentéseiről, intézkedéseiről. Ennek bevezetése nem megy zökkenőmentesen. A tájékoztatást egyértelművé és világossá akarjuk tenni. A tájékoztatásra is vigyázni kell. a tájékoztató személyére is. Ugyanazon dolgot lehet többféleképpen is értelmezni. Nem mindegy, ki

hogyan tájékoztat. Meghatározzuk. ki milyen kérdésekben tájékoztasson.

— Van olyan vezetőségi tag, aki alkalmatlan arra, hogy tájékoztasson?

— Nem erről van szó. A vezetőségi tagok között — Imrő bácsi véleményével ellentétben — hat fizikai dolgozó van. Hat személy fizikai munkás, kettő-három fizikai munkás volt, de most brigádvezető vagy csoportvezető. Azt nem lehet elvárni egy ötezer hektáros gazdaságban, hogy egy parasztbácsi összefüggésében lássa az összes problémát. és erről tudjon adni tájékoztatást.

— Egyáltalán, ki foglalkozzon a tagokkal?

— Érdekes kérdés. Ha a téesz rendezettebb körülmények közé kerül, sokkal többet tudok foglalkozni a tagokkal. Az a probléma..«

— Gyakran kellene beszélni a téesz-tagokkal a gondokról. eredményekről, tervekről. Kinek van erre ideje?

— Szerintem ebben a téeszben most nincs senki. aki ilyennel tudna foglalkozni.

, Most nincs. Igen sok a dolog.

, — A pártszervezet megy az események elé?

— Ez kényes kérdés. Engedjék meg. hogy erről ne nyilatkozzam,

— Mi az, amivel nem ért egyet?

— Értem a kérdést. Hét- százan vagyunk, hétszáz tagunk van. Erről a beszélgetésről azt tudom mondani, hogy ez vélemény, • egy a sók közül. Megítélésem szerint abból q helyzetből, ahonnan Imrő bácsi a téesz ügveit nézi és látja, sok kérdésben igaza van. A naoraforgókér.dést nem látja reálisan, én adtam utasítást arra. hogy a

napraforgócséplést le kell állítani, mert tavaszi szántásba vetettük és egyharmada még nyers volt. Kétszer kellett volna szárítani, holott a napraforgót egyáltalán nem szabad szárítani,

— Imrő elvtárs azt mondta hogy nem kellett volna ekkora területen napraforgót vetni.

— Á határnak -nagy részét a tavasszal kellett fölszántani. A terület adva volt, valamit tenni kellett bele. valamiből pénz is kell a téesznek. Ez ösztönözte a téesz akkori vezetését arra, hogy ilyen nagy területen vessenek napraforgót A búzatervet tavaly ősszel nem tudták teljesíteni. Kétszáz hektárral kevesebb volt a búza. mint amennyit terveztek. A bevételkiesést valamivel pótolni kellett. Valóban egyetértek azzal, hogv ilyen sok napraforgót nem szabad termeszteni. Ilyen vetésszerkezetet nem szabad kialakítani. _ Ez veszélyes játék ezt nem szabad csinálni. De ez kényszerhelyzetből adódott

—; Imrő JózSef elmondotta, hogy Váralján Tokodi elvtárs megmondta »néhányszor a véleményét. poruljárt, aztán azóta csendben van. Ismeri, Tokod! elvtársat ? •

'• tm.« * -«'f— Jsnjerem, de> nem, annyira, mint á, traktorosokat. Nem azért, mert. a kocsisokat hátrább kezeljük, hanem mert a traktorosokra’ sokkál több feladat vár, nagyobb munka Ök vannak a súlypontban. Velük foglalkozom kiemelten őket személy szerint ismerem A kocsisokat nem annyira. Nem lehet mindenkit három hónap alatt megismerni.

— Köszönjük a beszélgetést, felkeressük a párttitkár elvtár- sat.

— Rendben van.

(Folytatjuk)

P. V. Sz.

Kevés a szárító- és tárolókapacitás

Akadozik a kukorica betakarítása a szekszárdi termelőszövetkezetekben

Hogyan állnak a legnagyobb őszi munkával, a kukoricabetakarítással a három szekszárdi termelőszövetkezetben ? Erre a kérdésre kerestünk választ

A Garay János Termelőszövetkezetben Horváth Lajos el. nők elmondta, hogy a terület 55 százalékáról takarították be a termést. Az eddigi eredmények nagyon jók. hektáronként több mint 60 mázsa májusi morzsoltban. A rendelkezésre álló gépekkel 30 nap alatt be lehetne fejezni a betakarítást (napi 16 vagont tud. nának teljesíteni), de kevés a szárítókapacitásuk, emiatt napi 7—8 vagonos eredményt tudnak csak elérni.

Bár az utolsó hat évben megduplázódtak a terméshozamok. a tárolótér bővítése korántsem tudott ezzel lépést tartani, a korszerűségről nem is beszélve. A terményforgalmi vállalattal 30 vagon nyers kukorica szárítására és 160 vagon tárolására van szerződésük, de eddig mindössze két vagonnal > vettek csak át. Ennek ellenére jó a kapcsolat a vállalattal, az idén segítséget adtak (anyagot és munkadíjat) egy 160 vagonos tárolószín építéséhez.

A Jóreménység Termelőszövetkezetben Nagy Sándor főagronómus amiatt panaszkodott. hogy nincs szárítójuk. és

ez nagymértékben akadályozza a munkákat. Eddig a kukorica 30 százalékát tudták csak betakarítani, az átlagtermés az eddigi mérések szerint 41 méter-mázsa körül várható hektáronként. A terményforgalmi vállalattal napi három vagon szárítására van szerződésük, de ez nehézségbe ütközik, ugyanis a napi 8—10 vagonos kapacitásukat teljesen lekötötték a várdombi és bogyiszlói termelőszövetkezet részére. Ezért kénytelenek állni a vágással.

A Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezetben Hutai Káz- mér főagronómus arról tájékoztatott, hogy a 290 hektáros területnek mintegy 75 százalékáról. 220 hektárról takarították be eddig a termést. A hektáronkénti átlag a tervezett körül van, 47 mázsa körül alakul. Napi 4 vagonos szárítókapacitással rendelkeznek, ezzel szemben 5—6 vagont vágnak le. szükségük lenne nekik is a terményforgalmi segítségére. Kifogásolta azt a rendeletet, amely szerint az idén csak szárított kukoricát vesz át a vállalat a szövetkezetektől. Végül megemlítette, hogy nagymértékben akadályozza az őszi munkák gyors befejezését az üzemanyaghiány. Az ÁFOR nem tud helybe szállítani, dé az is előfordul, hogy egyáltalán nincs üzemanyag.

A Gabonafelvásárló Vállalatnál Bihari Gábortól kértünk tájékoztatást a szövetkezetek által felvetett gondokról. Elmondotta. hogy amikor a Jó- reménység Termelőszövetkezet belépett ezzel a kívánságával, a másik kettőét napi 4—4 vagonra csökkentették, mert mind a három gazdaságnak segíteni akarnak.

Valóban igaz. hogy a vállalat kereskedelmi igazgató- helyettese október 9-én kiadott egy olyan rendeletet, amely teljesen kizárja a fóliás tá- rolású kukorica felvásárlását. Ezt azok a szigorú előírások indokolják, amelyek nem teszik lehetővé a szabványtól eltérő gyenge beltartalmú kukoricák feldolgozását. Egyébként a minisztériumban most foglalkoznak ezzel a kérdéssel. . s várhatóan már a jövő héten rendeződik a fóliás tá- rolású kukorica sorsa.

• A tárolótér valóban kevés, hiszen amíg 1970-ben 1624

vagon volt a felvásárolt kukorica mennyisége, ez 1973- ban 4800 vagon lesz. A gondokat nagymértékben enyhíti a járás négy termelőszövetkezetével közösen készítendő kétezer vagonos szükség-tároló- hely, amely rövidesen elkészül. 1974-ben pedig Szekszárdon egy kétezer vagonos betonsilót építenek.

Reggeli,

vacsora

A táplálkozási szokások nehezen változnak, — de változnak. Mindenesetre meglehetősen konzervatívok vagyunk! Az egészségesebb étrend kialakítására vonatkozó tanácsokat nehfezen fogadjuk el és még nehezebben tartjuk be. Pedig az az igazság, hogy a felnőtt emberek többsége saját közérzetén naponta leméri, lemérheti, hogy mit kellene elhagyni, s helyette mit kellene bevezetni. Úgy tűnik, az idősebbek. a középkorúak „javíthatatlanok”, s főleg azok, akik megszokták az egyoldalú, gyümölcs-. tej- és zöldségszegény étkezést, életük végéig azt tartják; nem vasárnap a vasárnap, nem ünnep az ünnep a Bűitek, a pörköltek tömege nélkül. Ebből a meggondolásból sokan úgy vélekednek, a csak tejből, tejtermékből álló reggeli és vacsora nem számíthat igazán reggelinek, vacsorának. Olyan emberek véiep kednek így. akik a régihez képest a gépesítés következtében összehasonlíthatatlanul könnyebb munkát végeznek.

Legyünk belátóak és meg- értőek? A szokás hatalma? A donábóvári, a bonyhádi járás több termelőszövetkezetében a •vezetők gondterhelten panaszolják; nehéz a munkába induló embereket leszoktatni a fél deci, a deci pálinkáról. Hiába minden okos szó, akik megszokták, csak fenyegetések árán hajlandók lemondani a megszokott italról. A gépek, a berendezések kezelőivel szemben nem lehet elnézés, megértés. belátás. Egy vigyázatlan mozdulat, egy féldecivel több és azonnal megvan a baj, a szerencsétlenség.

Igaz viszont, hogy a táplálkozási szokásokat utasításokkal, előírásokkal megváltoztat.

. ni lehetetlen. De jó irányba befolyásolni kell is, lehet is. Ilyen szempontból nem nevezhető maximalizmusnak az az óhaj, hogy célszerű az igények elé menni; nagyobb bőséggel. áruválasztékkal, jobb, igényes kiszolgálással. S a tejipar ebben a vonatkozásban készségesen megteszi a magáét. Gondoljunk csak arra, hogy az utóbbi időben néhány alkalommal a Tolna megyei Népújság szóvá tette; nem kielégítő tejtermékekből a választék, például nincs az üzletekben joghurt, kefir. Szek- szárd kis város, s van ennek egy olyan hátulütője, hogy a kis város a keresletet, a kínálatot figyelembe véve soha nem képes azt nyújtani, amit Pécs, Miskolc, vagy Budapest nyújthat választékban a fogyasztóknak. De az igényeket nyilvánvalóan akkor is ki kell elégíteni, ha azok csak kevés embert érintő igények.

Főleg akkor érvényes ez az utóbbi megállapítás, ha valóban komolyan gondoljuk a táplálkozási szokások megváltoztatását. A Népújság is komolyan gondolja, amikor a mága eszközeivel észrevételez, kifogásol, javasol, de tegyük hozzá nyomban, hogy a tejipar is komolyan gondolja, minthogy a hiányzó áruféleségeket immár ott látjuk a boltok hűtőpultjaiban. S ez jó dolog. A kínálat, meg az, hogy szeptember 1-től változatlan fogyasztói árak mellett felemelték a tej, a tejföl, a tehéntúró és a vaj zsírtartalmát, feltétlenül elősegítheti azt, hogy a „maradiak” is elismerjék: kifogástalan, ízletes, s egészséges reggeli, vacsora állítható össze tejből és tejtermékekből.