Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Ezt hozta a hét . a külpolitikában Nixon sajtó ér tekeslete A közel-keleti tartós béke kilátása ma jobb, mint 20 ér óta bármikor ÍGY LÁTTA A HETET HÍR­MAGYARÁZÖNK. PÁLFY JÓZSEF: Egy nyugati lapban olvastam a héten egy Thuküdidész-idé- zetet, az időszámításunk előtt jó néhány száz évvel élt gö­rög történetíró jegyezte meg a peloponnészoszi háborúról írott nagy művében, hogy „egy háborút ritkán fejezne^ be úgy. hogy ahogyan eltervez­ték...” Egy párizsi hetilapban, a Nouvel Observateur-ben pe­dig, a lapnak igen jól értesült tekintélyes főszerkesztőjének tollából az a feltevés kerülhe­tett papírra, Rogy — Kissin- ger amerikai külügyminiszter a háború előtt jóval, már a State Department-be bevonu­lásakor kijelentette: A Közel- Keleten nem jöhet létre „hi­deg” megoldás. Kisebb konf­liktust. egy kevéssé „langyos” háborút szükségesnek tartott volna...-A negyedik közel-keleti há­ború nem indult ugyan „lan­gyosának, de igazán akkor forrósodott volna fel. amikor a Biztonsági Tanács már — szovjet—amerikai közös kezde­ményezésre — tűzszünetre szó. Oltotta fel a harcoló feleket! Akkor indult meg igazán a hadigépezet Egyiptom ellen! A történetírás' feladata lesz tisztázni, milyen hadicsellel, mennyire sértve meg a hadi­jogot. keltek át az izraeli csa­patok a Keserű-tavakon. Tény, hogy tekintélyes nagyságú te­rületet foglaltak el a Szuezi- csatorna nyugati partján, tehát olyan egyiptomi földön, ahová addig még soha nem tette lá­bát izraeli katona. Ugyanak­kor viszont csendesebb maradt a front a Szuezi-csatoma ke­leti partján, a SínaLfélszigeten a Bar-Lev vonalat elfoglaló egyiptomi hadsereggel szem­ben ... Katonai és politikai megfi­gyelők egyaránt arra követ­keztettek az iraeli hadvezetés és a Tel Aviv-i kormány ma­gatartásából, hogy Izrael tu­datosan akar minél kuszább, minél áttekinthetetlenebb tűz. szüneti vonalakat kialakítani a csatorna két oldalán. Annál bonyolultabbá válnak a továb. bíakban az egyszer minden­képp meginduló tárgyalások, annál tovább lehet hivatkozni az Izrael „létbizonytalanságá­ra” — ami' persze az izraeli „héjáknak” kedvez ... Érdekes fejlemény, hogy a háború első napjaiban volt arab sikereket nehezen tud­ják megemészteni Tel Aviv. bán: az izraeli kormányon be­lül vád érte Dajant is. miért nem készítette fel jobban a háborúra hadseregét? A had­ügyminiszter nyilván szemé­lyes helyzetének megjavításá­ra is kockáztatta meg — a tűz. szünet megsértésének árán — az egyiptomi fronton újabb támadások megindítását. Annyi fordulatot hozott ez a hét. hogy közben egy-egy ese­ményre alig figyelt fel a vi­lág, pedig máskor óriási szen­záció lett volna. Gondolok itt például arra. hogy a nyugat­német kormány felkérte az Egyesült Államok kormányát, hogy szüntesse be nyugatné­met területről az Izraelbe irá­nyuló amerikai fegyverszállítá­sokat! Bréma kikötőjéből ugyanis Izrael felé amerikai fegyverekkel megrakott izrae­li hajók futottak ki, USA fel­ségjeles repülőgépek pedig az NSZK területén állomásozó amerikai csapatok raktáraiból vittek „gyorssegélyként” hadi­anyagot Izraelba... A bonni kormány hangsúlyozta, hogy nem engedi belevonni magát az arab—izraeli konfliktusba. A magyarázat: az NSZK függ valamennyi nyugati ország kö­zül a legjobban az arab olaj­tól! Egy másik szenzáció, amely fölött szinte elsiklott a világ: Izrael Dél-Afrikától, a fajüldö. ző pretoriai kormánytól vásá­rolt mintegy 50 Mirage vadász, bombázót, s ezek közül né­hányat már be is vetett Egyip­tom ellen. Francia gyártmá­nyú harci repülőgépek ezek. Vannak ilyenek az izraeli had. sereg birtokában is: még 1967 előtt vásárolták a francia Marcel Dassault-tól, aztán De Gaulle tábornok megtiltotta hogy a vadászbombázókat Iz­raelnek eladják. A fölött per. sze szemet húnyt a francia kormány, hogy — Izraelben Dassault saját leányvállalata gyártott az izraeli felség jel es harci repülőgépekhez alkatré­szeket. Ugyanakkor a párizsi kormány a fajüldöző dél-af­rikai rezsimnek is eladott Mi. rage vadászbombázókat. Ame­lyek most nagy kerülővel Iz­raelbe juthattak el... A közel-keleti válság döntő kérdése, hogy sikerül-e a két közvetetten érdekelt nagyha­talomnak. a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak összehangolnia valamelyest a rendezésre vonatkozó elképze­léseit A hét közepén az USA nem járult hozzá, hogy Szá­dat egyiptomi elnök javaslata szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldjön csa­patokat a konfliktus térségébe. A hét végére aztán úgy ala­kult a helyzet hogy a Bizton­sági Tanács határozata értel­mében elindultak az ENSZ tűzszünetet ellenőrző alakula­tai. Nem sokkal később pe­dig szovjet és amerikai meg­figyelők küldését jelezték. Rendkívüli figyelemmel kí­sérték világszerte Leonyid Brezsnyev felszólalását a moszkvai béke-világkongresz- szuson. A beszéd fő mondani­valója az volt, hogy a nem­zetközi enyhülés tovább tart, s ezt még a közel-keleti vál­ság sem fordíthatja meg. A közel-keleti konfliktus rende­zésére irányuló lépéseknél egy­részt a szovjet—amerikai kö­zös akciók jelentőségét emel­te ki. másrészt hangsúlyozta, hogy az ENSZ Biztonsági Ta. nácsának közel-keleti határo­zatait végre kell hajtani, és ily módon a társág valamennyi állama és népe számára biz­tosítani kell a békét, a bizton­ságot és a határok sérthetet­lenségét. Brezsnyev beszéde után nem sokkal Nixon is nyi­latkozott, és ugyancsak pozi­tívan értékelte a szovjet—ame­rikai lépéseket, reményét fe­jezte ki, hogy a közel-keleti válságot végre békésen ren­dezni lehet. A Biztonsági (Folytatás az 1. oldalról) országokkal folytatott konzul­táció útján történik majd, fi­gyelembe véve azt is, hogy a nemzetközi képviselet föld­rajzi értelemben is arányos legyen. A különleges békefenn­tartó erők összlétszáma eléri majd a hétezret. Az első cso­portok megbízatásának határ­idejére vonatkozóan az ENSZ fél évet javasol: a <'e1merf'!ő költségek körülbelül 30 millió dollárt tesznek ki. — olvas­ható a TASZSZ által ismerte­tett Waldheim-jelentésben. Kairóban egy helyi szóvivő a rendkívüli békefenntartó erők feladatairól az alábbia­kat mondta el: — „Mindenekelőtt biztosíta­niuk kell a tűzszüneti határo­zat végrehajtását. Gondoskod­niuk kell azután arról, hogy az izraeliek visszavonuljanak az első tűzszünet életbe lépte­kor elfoglalt állásaikba. Végül, felügyeletet kell gyakorolniuk valamennyi. Izrael által meg­szállt egyiptomi terület kiürí­tése fölött, miközben Izrael visszavonul az eredeti nem­zetközi (1967. június 4-i) ha­tárokra”. Az ENSZ békefenntartó erői­nek kitelepülésével kapcsolat­ban az AP hírügynökség Tel- Aviv-i tudósítója idézi Eban izraeli külügyminiszternek azt a szerdán elhangzott meg­jegyzését, miszerint „nekünk nincs szükségünk ENSZ-garan ciákra”. A kéksisakosok tevékenysé­gének mikéntjére vonatkozóan egyébként még nincsenek rög­zített gyakorlati szabályok; nyugati hírügynökségek szerint nem egyszerűen a megfigyelés a feladatuk — mint az 1967 óta tevékenykedő UNTSO (United Nations Truce Super, visory Organization) — erők­nek — hanem „ütközőként” kell funkcionálniuk az ellen­ségeskedő felek között. A tűz­szüneti határozatok felüg''ele- tének „harmadik lépcsőjét” a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok képviselői képezik majd; kiküldésükről pénteken mind­két oldalról egyetértő nyilat­kozatok hangzottak el. Azt, „A tűzszünet tartja magát — a közel-keleti tartós béke ki­látása ma jobb, mint 20 év óta bármikor” — jelentette ki Nixon elnök péntek esti élő tv- adásban közvetített sajtóérte­kezleten. Derűlátó helyzetmegítélését elsősorban a két nagyhatalom — a Szovjetunió és az USA — között létrejött egyetemesre alapozva Nixon elnök a leg­utóbbi napok közel-keleti fej. leményeiről adott rövid át­tekintéssel vezette be az ame. rikai fegyveres erők riadó­készültsége, illetve a Water- gate-válság zaklatott belpoli­tikai eseményei miatt feszült izgalommal várt sajtóértekez­letét. Helyeselve a Biztonsági Ta­nács csütörtökön elfogadott ha. tározatát, amelynek értelmé­ben a nagyhatalmak katonai egységeinek részvétele nélkül létesített ENSZ békefenntartó erőt küldenek a Közel-Keletre, az elnök kijelentette: az USA kész (a Szovjetunióhoz hason, lóan) megfigyelőket küldeni a tűzszünet betartásának ellen­őrzésére, amennyiben ezt az ENSZ főtitkára kéri. Mint meg­jegyezte — „Okunk van azt hinni, hogy ilyen kérést fo­gunk kaoni.” Tanács ülése hogy a két nagyhatalom is működjék közre a tűzszünet ellenőrzésében, mint ismeretes, Anvar Szadat egyiptomi elnök kérte. A hadihelyzetről szombaton reggel olyan jelentések érkez­tek, hogy Izrael pénteken újabb légitámadásokat intézett a Szuezi-csatoma déli szekto­rában tevékenykedő egyiptomi erők ellen, amire a megtáma­dottak ellencsapással válaszol­tak. A szórványos tüzelés égé. szén sötétedésig folytatódott. Kairó a támadásokat egy készülőben lévő offenzíva be­vezetéseként értelmezte. Tel- Aviv-i közlések szerint pénte. ken Szuez városának „leg­nagyobb része” Izrael kezére került BECS Sorra érkeznék Bécsbe a kedden kezdődő haderőcsök­kentési konferencia résztvevői. Elsőnek nyugati országok kül. döttségei foglalták el szállás­helyeiket, de érkeznek a szo­cialista országok delegációi is. Mint ismeretes tizenhét euró­pai ország, valamint az Egye­sült Államok és Kanada kül­döttsége vesz részt a jelentős tanácskozássorozaton. MOSZKVA Szombaton 91 éves korában elhunyt Szemjon Bugyonnij szovjet marsall, a polgárhábo. rú legendás hírű hadvezére. CAPE CANAVERAL A NASA, az amerikai űr­hajózási központ hivatalosan is hozzájárult, hogy november 10-én elinduljon a Skylab űr­állomásra az asztronauták újabb csoportja. A Skylab har­madik legénysége a tervek sze­rint 85 napig próbál meg az űrállomáson maradni. Leonyid Brezsnyewel, az SZKP KB főtitkárával folyta­tott üzenetváltásaira utalva Nixon hangsúlyozta, hogy mindkét részről „félreérthetet­lenül" leszögezték álláspontju­kat és „az üzenetváltások alap. ján arra az eredményre jutot­tunk, hogy együttesen támo­gatjuk az ENSZ-ben elfogadott határozatot.” „Ami pedig ezek után a Kö_ zel-Kelet jövőjének kritikus kérdését illeti — mondotta az elnök — meggyőződéssel kije­lenthetem, hogy nem csupán a tűzszünet esélye, hanem a tar. tós béke kilátása is ma jobb, mint 20 éve bármikor. Ennek az a magyarázata, hogy a két nagyhatalom, á Szovjetunió és az USA megegyezett — ez volt dr. Kissinger moszkvai útjá­nak egyik eredménye —, hogy együttesen próbálják előmoz­dítani a tárgyalásokat a köz­vetlenül érdekelt telek között. Ez nem jelenti azt, hogy a két nagyhatalom rendezést erőltetne rá a felekre, hanem azt, hogy a térség nemzeteinél meglévő befolyásunkat a ren­dezés előmozdítása érdekében vetjük latba.” Ezután arról szólt, hogy eb­ben a háborúban mindkét ol­dalon igen nagyok voltak a veszteségek, sem Izrael, sem pedig Egyiptom és Szíria nem engedheti meg magának még egy háború gyötrelmeit. „Ezen túlmenően a világbéke szem­pontjából létfontosságú, hogy ez a válsággóc — a világ po­tenciálisan legrobbanékonyabb válsággóca — ne váljéK olyan térséggé, ahol a vezető nagy­hatalmak egymással szembe­kerülhetnek. Az elnök aláhúzta: a két nagyhatalom eltérő célkitűzé­sei ellenére is egyetért abban, hogy nem áll érdekükben a konfrontáció, „ami nukleáris konfrontációhoz vezethet és ezt egyikünk sem akarja.” Ak érintett felek még meg­lehetősen messze vannak egy­mástól, ma azonban erősebb ösztönzés hat rájuk a megoldás megtalálására — és óriási az ösztönzés az USA, a Szovjet­unió és más nagyhatalmak számára, hogy megoldást talál­junk.” Egy kérdésre válaszolva az elnök sajátos okfejtéssel tett szemrehányást a nyugat-euró­pai NATO-partnereknek. ami. ért elhatárolták magukat az USA közel-keleti politikájától, mondván, hogy Nyugat-Európa és Japán az USA-nál sokkal nagyobb mértékben függ a közel-keleti kőolajellátástól, amelynek elvágása esetén Nyugat-Európa a jövő télen „halálra fagyhat”. Elismerve, hogy az USA számára is egyre fontosabbá válik a közel-keleti kőolaj. Nixon kijelentette: „Te­kintettel a világszerte és az USA-ban is jelentkező üzem­anyag-hiányra, immár paran­csoló követelmény, hogy elhá­rítsuk újabb közel-keletj vál­ságok kirobbanását és biztosít, suk a kőolaj folyamatos áram­lását Európába. Japánba és az USA-ba.” Rátérve arra, amit Nixon el­nök a közel-keletinél is nehe­zebben megvalósítható „hazai tűzszünet” elérésére tett kí­sérletnek nevezett, bejelentette, hogy a múlt héten elbocsátott Archibald Cox különleges ál­lamügyész helyére F.obert Bork ügyvivő igazságügy-miniszter (aki Richarsdon igazságügy­miniszter lemondása és Ru- ckelshaus igazságügy-minisz­terhelyettes leváltása után haj. landó volt aláírni Cox elbo­csátó levelét), a jövő hét ele­jén új különleges államügyészt fog kinevezni, aki a kormány­zat részéről „teljes független­séget fog élvezni” a Water- gate-ügy kezelésével kapcso­latban. A TASZSZ nyilatkozata A közel-keleti eseményekkel kapcsolatban Washingtonban olyan közlések láttak napvilá­got. hogy néhány térségben — beleértve Európát is — foko­zott készültségbe helyezték az Egyesült Államok fegyveres erőit. Hivatalos helyen e lé­pés indokolásául valamiféle szovjet intézkedésekre hivat­koztak, amelyek, úgymond, aggodalomra adtak volna okot. A TASZSZ-t felhatalmazták annak a kijelentésére, hogy az effajta magyarázatok képtele­nek, mivel a Szovjetunió in­tézkedései szigorúan arra irá­nyultak. hogy előmozdítsák a Biztonsági Tanácsnak a tüze­lés beszüntetéséről és a közel- keleti béke helyreállításáról szóló határozatai végrehajtá­sát. Az Egyesült Államok szó­ban forgó lépése, amely egyál. talán nem használ a nemzet, közi enyhülésnek, nyilvánva­lóan egy olyan próbálkozás jegyében fogant, hogy a Szov. jetuniót megijesszék. Helyén­való azonban a kezdeménye­zőkkel közölni, hogv célt té­vesztettek. (TASZSZ).

Next

/
Thumbnails
Contents