Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-26 / 251. szám
I az ingázók körül EGYED ANTAL Csányi László előadása a szekszárdi várostörténeti klubban Gondok Aki a Bátaszék—Mohács közti útról lekanyarodva éri el Bátát, végtelennek tűnőén hosszú utcára jut és az a benyomása kél, hogy ennél unal_ masabb községet rajzpapíron se lehetne tervezni. Ha viszont nem restelli a fáradságot és kimegy a Duna partjára, hogy a soha meg nem épült vasútvonal töltéséről nézzen vissza, akkor páratlanul szép panorámában. erdős dombgerincben, alatta ártéri erdőben gyönyörködhet .* Báta több, mint háromezer lakosa között vannak jó néhá- nyan, akiknek semmiképpen sincs idejük ilyesfajta szemlélődésre. A nagy történelmi múltú község ma már egyáltalán nincs elzárva a világtól. Naponta kilenc autóbusz indul a faluból Bátaszék felé, öt Mohácsra. További hat jön-megy a különböző üzemek jóvoltából, melyek bátai dolgozókat szállítják munkahelyükre és onnan haza. Sükösdi Ferenc községi tanácselnök becslése szerint a Vázkerámia külöh- buszával mintegy negyvenen utaznak, a Vízügyével tizenöten, az erdőgazdaságéval húszán, a KPM-ével tízen, a mohácsi téglagyár járművével szintén húszán, a MÁV Pályafenntartáséval tizenöten. Ez 120 eljáró, „ingázó” naponta. Csakhogy a reggel 3,40-kor, 5,20- kor, 5,30-kor, 5,40-kor, 6,10-kor, 6,45-kor és 7,10-kor induló menetrend szerinti Volán autóbuszokkal is eljárnak mintegy 220-an. 340 életerős ember, javarészt férfinép, egy olyan faluban, ahol a legutolsó nép- számlálás 1339-ben jelölte meg az aktív keresők számát, már nem csekélység. — Van is gondunk velük éppen elég! — mondja a tanácselnök. — Milyen jellegű gondok? — Bájos rangsorolni, de talán kezdjük a szállítással. A közlekedés tagadhatatlanul jó: — nyáron. Éppen ezért örülök, hogy most foglalkozók vele a Népújság, mert közeledik a tél. Télen pedig a hozzánk levezető út tisztítása, a hóeltakarítás rendszeresen okoz gondokat. Ugyanígy a síkosság megszüntetése, hogy a zsúfolt buszok fel tudjanak kapaszkodni. Ha a munkás nem jut el a munkahelyére, az termeléskiesés az üzemnek, tehát kár a népgazdaságnak. De kár ne. ki magának is, mert ha hosz- szas toporgás. várakozás, fagyoskodás után itthon marad, mi ugyan adunk igazolást a tanácsnál, de ő nem tudja hasznosan eltölteni az idejét, csak a kocsmák forgalmát lendíti föl. Közbevetőleg említsük meg, hogy a hajnali italforgalom nem szorul különösebb fejlesztésre. Október 18-án, csütörtökön, nagyjából az utolsó reggeli busz után érdeklődtünk az aznapi forgalomról a 18-as italboltban (mindközönségesen Bocz-kocsma) és a presszóban, mely e napon a szünnapos vendéglő szerepét veszi át. Egyetlen reggelen elfogyott 5,3 liter különböző pálinka, 2 liter konyak, másfél liter rum és 2,3 liter egyéb tömény ital, likőr, édes és keserű: — ösz- szesen 222 féldeci, ami cseppet sem megvetendő mennyiségés elsősorban az ingázók pénztárcáját könnyítette meg. — A másik dolog viszont az, — folytatja a tanácselnök, — hogy az ingázó tulajdonképpen csak szombat-vasárnap él ténylegesen a faluban, így kiszakad annak társadalmi életéből, de a párttagok a pártéletből is. Nem lesznek aktív részesei üzemeik életének sem. Mohácson több helyen is érdeklődtünk a bátai munkások iránt. Szinte egybehangzóan dicsérték szorgalmukat, de ugyanígy egybehangzottak azbk a vélemények is, hogy — Munka után sietnek haza! Ami a legtermészetesebb, de egyúttal annyit is jelent hogy nem részesei az üzem életének sem. — És az otthoni életük, élet- színvonaluk? — Régen elmúlt már az az idő. amikor nálunk a városbeli, általában nem is szakképzett munkáskereset vetekedhetett a termelőszövetkezeti tagokéval. Inkább azt mon_ danám, hogy előnytelenebb helyzetben vannak. Hiszen ma már a termelőszövetkezet is valóságos üzem, melynek munkarendje elégséges lehetőséget biztosít a háztáji ellátására. A távolról hazajövő ingázó ebben édeskeveset tud segíteni, így az ilyen jövedelme, ha nem is esik ki, de csekélyebb. A hazai településstruktúra, melynek kialakulása évszázadok folyománya, nem engedi meg, hogy az ipar minden dolgozója munkája színhelyén lakjon. (Egyébként ez világszelte sehol sincs így.) Az ipar Két esztendővel ezelőtt született a határozat: decentralizálják a munkáltatói jogkört az alsó- és középfokú oktatási intézményekben. A miniszteri utasításnak megfelelően a tanácsok művelődésügyi szak- igazgatási szervei az elmúlt év szeptemberéig minden, szervezetileg önálló alsó- és középfokú oktatási intézmény vezetőjére átruházták az adott intézmény valamennyi dolgozójára vonatkozó teljes munkáltatói jogkört. Az azóta eltelt idő tapasztalatait összegezte csütörtöki tanácskozásán a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége. Megállapította: a vártnál ugyan lassabban, de folyamatosan kialakul az iskolák önálló vezetése. Elsősorban az önálló bérgazdálkodási jogkörrel is rendelkező iskolákban erősödött az iskolai élet demokratizmusa. általában nyilvánosabbá vált a munkaügyek intézése. Az iskolaigazgatók vezetői munkáját átfogóan meg kell vizsgálni, már csak azért is, mert ettől az esztendőtől fogva fokozatosan bevezetik a határozott idejű igazgatói megbízás rendszerét. Az irányító művelődésügyi szerveknek és a szakszervezeti bizottságoknak egyaránt ügyelniük kell arra, hogy az esetleges igazgatóváltozás ne érintse a szóban forgó iskola pedagógusainak munkajogi helyzetét, ne idézzen elő jogbizonytalanságot. Hatályban maradnak tehát ilyenkor is az előző igazgató által kiadott megfelelő rendelkezések, a közösen kialakított végrehajtási elvek, a már élért kedvezmények. A tervezett jogszabályok szerint az önálló általános iskolák, a gimnáziumok és a szak- középiskolák vezetőit érinti a határozott időre szóló vezetői megbízás rendszere. Ennek időtartama legfeljebb öt, de legalább három tanév lehet. A megbízás újabb öt tanévre több ízben meghosszabbítható. A jelenlegi, határozatlan idejű igazgatói kinevezéseket legkésőbb 1976. szeptember 1-ig határozott időre szóló megbízássá kell átalakítani. A rendeletek védik az igazgatókat, mert az adott iskolában pedagógus-munkaviszonyuk továbbra is határozatlan időre szól. Az igazgatói megbízás lejártakor a megbízó szerv — az igazgató jó munkájának elismeréséül — az igazgatói cím használatát engedélyezheti, a vezetői pótléknak legfeljebb 50 százalékát továbbra is folyósíthatja. Tel- , jes összegben jár azonban a személyi alapbér a megbízás nem boldogulhat az ingázók munkája nélkül, akiknek többsége ilyen, vagy olyan okból megkedvelte munkahelyét és nem is óhajt szakítani azzal. A bátai tanács elnökének esze ágában sincs, hogy valamilyen torz formában erre „agitáljon”. — Ehelyett azt szeretném, hogy ne növekedjen az eljárók száma! A községben legalább százötven olyan leány és asszony van, aki szívesen végezne ipari, könnyűipari munkát helyben. Egyelőre csak a bajai és a decsi háziipari szövetkezetek foglalkoztatnak harminc körüli bedolgozót Minden reményünk az. hogy ezek száma szaporodik majd. A másik reményünk távolabbi, de igyekszünk valóra váltani. Ez valamilyen — szerény — könnyűipari munkahely teremtése Bátán. ORDAS IVÁN lejárta után is azoknak az igazgatóknak, akiknek a megbízás megszűnésekor legfeljebb öt évük hiányzik az öregségi teljes nyugdíj megszerzéséhez. A jövőben arra kell törekedni, hogy egy-egy igazgató pótlására elsősorban az adott nevelőtestületből keressék meg, és készítsék fel a jelöltet. Ehhez sokkal tudatosabban kell az iskolák káderkérdéseivel, a vezetőutánpótlás nevelésével foglalkozni. Mindezzel a pedagógusok számára is nagyobb perspektívát nyújtanak, hiszen bizonyítják, hogy a vezetésre alkalmas pedagógusok saját iskolájukban is lehetnek igazgatók, vagy más vezetők. Gerencsér Miklós t Ara 20. Gróf Vécsey •tábornagy úr, őfelsége nemesi testőrgárdájának parancsnoka talán szégyenkezik az udvar és a bécsi kormány előtt, hogy elfajzott fiúval verte meg a sors. Talán ez az oka, hogy a kisujját sem mozdította fiáért, noha augusztus óta elegendő alkalma nyílott volría erre. De a koros katona, a dinasztia régi szolgálója úgy tesz, mintha a világon sem lenne. Fia, gróf Vécsey Károly pedig a lelkész társaságában éli utolsó óráit, s reggel kivégzik. Ö is Hannower-huszár volt, őrnagy, Kiss Ernő első zászlóaljparancsnoka. Miután felettesét magasabb egységek élére állították a bánáti harcok során, reá bízták a Hanno wer-huszárezredet. Tisztjei körében1 pártoskodás támadt: miként is értelmezzék a sokféle, egymásnak ellentmondó, Bécsből származó proklamá- ciót. Rendet parancsolt azzal, hogy megkövetelte a magyar kormányra és a magyar alkotmányra tett hűséget. Megkövetelte és bizonyította. Semmivel sem lanyhább eréllyel, mint Kiss Ernő, vitézül viselkedett a bánáti—bácskai harctéren. És azt sem kérte, hogy ne állítsák szembe volt baj- társaival az osztrákok elleni hadműveletekben. Harcolt ellenünk a számunkra oly szégyenteljes szolnoki csatában, és győzött. Bátorságát, hozzáértését azzal jutalmazta a debreceni kormány, hogy tábornokká léptette elő, egyútA helytörténetírásnak rengeteg feltárandó területe, megírandó feladata van, de nem kevés veszélye is. Ezek közül az egyik, hogy a buzgó lokálpatrióták — a helytörténetírók mindegyike az — óriásnak látják a közép, vagy éppen alacsony termetűt és ilyenként is „éneklik” meg. A szekszárdi várostörténeti klubban elhangzott előadásában Csányi László elkerülte ezt a veszélyt. Egy tragikus sorsú, de minden ízében középszerű emberről emlékezett meg, aki rokonszenves ugyan volt, de nagy sohasem. Egyed Antal bonyhádi, paksi, majd duna- földvári plébánost ennek ellenére bizonyos fokig a tragikus hősök sorába sorolhatjuk. Virág Benedek tanítványa 'volt, nagy műveltségű, több ezer kötetes könyvtárt gyűjtő ember,’aki abban az időben, amikor az irodalom a magyar fellendülés hajtó motorja volt, erőnek erejével maradandót akart alkotni, ami sosem sikerült neki. Egyed Antal 1779- ben született és 1862-ben Du- nafoldvárott gyilkolták meg. Bonyhádi pap korában barátja, bizonyos fokig felfedezője, a művelődés útjain pedig minden bizonnyal kalauza volt az ifjú Vörösmartynak. ö maga is írt verseket, fordított, de nemcsak, hogy a nagy kortársak — Kazinczy — visszaemlékezéseiben nem maradt nyoma nevének, hanem még a középszerűekében is alig-alig több, néhány mellékmondatnál. A mellékmondatoknak ez a papi köntöst viselő hőse, azonban egyetlen egyszer majdnem nagyot alkotott. Kevés híján megteremtette a magyar szociográfia alapjait. A közvetlen környezete iránt érdeklődő ember lévén, érdeklődését tovább terjesztette az egész metál hadtestparancsnoki posztra állította. Holott gróf Vécsey Károlyt a legvadabb túlzással sem lehetne elvakult magyar forradalmárnak mondani. Gróf létére aligha lelkesedett a re- bellió túlzásaiért. Magyarságát pedig azért képzelhetnénk bajosan elvakultnak, mert szigorúan birodalmi nevelésben részesült. Nagyon rosszul beszélt magyarul, írni, olvasni még úgy sem. Műveltsége révén tökéletes osztráknak hihetnénk. Nyelvi nehézségei miatt csak segítő révén boldogulhatott. De amint a tettei mutatják, boldogult. A győztes szolnoki csata után elfoglalta Arad várát, hadteste biztosította a rendet a Bánátban és körülzárta Temesvárat. hogy azon is erőt vegyen. Szakadatlanul folytatta, az ostromot, de mielőtt megtörte volna az ellenállást, megérkeztek felmentő seregeink. Ekkor már a lengyel Bem parancsnoksága alá tartozott. Éppen Temesvárnál zúztuk szét a Bem vezette honvédfő- erőket. Vécsey a körülményekhez képest okosan és higgadtan bánt. hadtestével. Elérte, hogy Bem visszavonulhatott Erdély felé serege roncsaival: késleltette, végül megakadályozta az üldözést. Ugyanakkor kitért a döntő ütközet elől. mert látta, hogy hadtestének teljes megsemmisülését csak így kerülheti el. Tárgyalt Kossuth-tal — a kormányzó felvilágosította a megmásílhagyére. Valamennyi községhez körlevelet küldött, melyben 22 kérdésben — ha nem is mai igényű szakszerűséggel — a legfontosabbakat tudakolta. A falu fekvése, történelme, a helyi öltözködés, táplálkozáskultúra, szokások, vérmérséklet és így tovább. A tekintélyes plébános minden faluból választ kapott és ezek a válaszok, melyek az akkori idők falusi jegyzőire is jellemzők, ma a megyei levéltár feldolgozás alatt lévő féltett kincsei. Csak a tamási járásbeli adatok tűntek el az évtizedek során. Egyed tragédiája, hogy ezzel az értékes anyaggal nem tudott mit kezdeni, képességei a feldolgozáshoz már nem voltak elegendők. Élete tulajdonképpen az utókor számára már nem érdekes. Legfeljebb annyiban, hogy az akkor viszonylag szegény du- naföldvári egyházközség papja, hogyan válhatott dúsgazdag emberré. Az agg plébánost 1862. augusztus 26-ról 27-re virradó éjszaka három ismeretlen rabló úgy meggyötörte, hogy sérüléseibe belehalt. Az ügy folytatása a Kék fénybe kínálkozó „krimi”. Húsz esztendő megszakadó, újrakezdődő, de már a kezdetkezdetén is pongyolán induló nyomozásai se tudták kideríteni a tetteseket, sőt még azt sem, hogy Egyedtől mit raboltak el. Ez a magyar irodalom szereplői, de még mellékszereplői körében is egyedülálló eset. A rejtély máig rejtély maradt. Egyed Antal népkönyvtár céljaira hagyományozott gazdag könyvtára sosem lett a népé. Évtizedekig a dunaföldvári plébánián tárolták, míg a háború végén a visszavonuló németek az utol. só darabig el nem tüzelték. tatlan bukásról, s ajánlotta; tartson vele. Bem ugyanerre nógatta. Mégis Görgeyre hallgatott, elindult Nagyvárad felé megfogyatkozott csapataival. Jelentkezett Pa&kievics varsói nagyhercegnél. Pontosan tudta, mi okból,' mi céllal harcol ellenünk. Az utolieó illúziója is eloszlott, amikor az elesett rácok között osztrák tüzéreket találtak katonái, a Hannower-huszárok. Amikor a lefoglalt iratok között bizonylatokra lelt, amelyek Grácból érkező lőpor- szállítmányokat igazoltak. Ezért folytatta hónapokon át oly makacs kíméletlenséggel Temesvár ostromát, ezért meneteltette még Nagyváradig kimerült hadtestét Paskievics elé, semmint a mi tábornokaink lábához helyezze kardját. Ugyanezért az összes lázadó vezér közül őt gyűlölik legjobban a mi generálisaink. * Gróf Vécsey Károly legalább törve, de beszélte a magyart. Aulich Lajos egyáltalán nem értette az általa szolgált hadsereg nyelvét. De annál jobban értette a katonai nyelvet, a parancs, az eskü nyelvét. Mi a titka anrtak, hogy Aulich Lajos, a pozsonyi születésű német, aki példás fegyelemmel szolgált hadapród korától, 1813-től egyugyanazon alakulatnál, a Sándor főhercegről elnevezett gyalogezrednél, váratlanul a lázadók pártjára állt? (Folytatjuk) Bevezetik a határozott idejű igazgatói megbízatás rendszerét d i napló
