Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

*

mond a táplálkozási szokásainkról a tudomány í

Vigyázni, utánozni tilos !

Nem sok jót. Ami azt illeti, e szokásainkról nem is lehet túl:sok jót mondani és erről lépten-nyomon meggyőződhet bárki, akit nemcsak az érdekel, hogy tele legyen a has.

Néhány héttel annak a nagyszabású országos akciónak az indítása előtt, aminek vezérszólamát a televízió és rádió vállalta, a Belkereskedelmi Minisztérium az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központjával közösen kezdett egy fölméréshez. A fölmérés célja nemcsak az, hogy lerántsa a leplet az adatok névtelen ke- "o1ésének biztosíté-cg mellett kifogásolható táplálkozási szokássainkról. A tájékozódás célja több ennél. Azt kívánják föltárni a kérdőlapokat kibocsátók, mit lenne célszerű tenni a helyes táplálkozási szokások terjedéséért. Mert igaz, a televízió és a rádió Megmérettünk és nehéznek találtattunk című adássorozata sok embert kényszerít egyrészt a közhasznú ismeretek befoga- . dósára, másrészt okos dolgok továbbgondolására, de csak ennyi valóban kevés lenne.

Kapkodás.

fantázia-szegénység

Az egyszer egy az egy józanságával vetekedő megállapítás, hogy az étkezés az életmód függvénye. Az életmód következésképpen a táplálkozás is függ n jövedelemtől, az ellátási szinttől, az ország termelési. struktúrájától, a termelés színvonalától. Mindez világos. Hovatovább az is világos, hogy adotfoobjektív lehetőségeinket nem használjuk helyesen. Egyrészt túl sok múltból örökölt táplálkozási rossz szokást őrzőnk másrészt lehetőségeink tökéletes kiaknázásában akadályoz bennünket az étkezési kultúra naponta fetten, érhető hiánya. Tessék csak meggondolni, mi a legfőbb jellemzője étkezési szokásainknak? Hétköznap reggel egyáltalán nem eszünk, vagy ha mégis, akkor kapkodva, keveset eszünk, hivatkozással az idő korlátáira, néha anyagiakra is. A reggeli elsietett evést követi a napközbeni kapkodás, majd betetézi mindezeket az esti bőséges étkezés Hétköznapi táplálkozási normánkat betetőzi a vasárnapi .dőzsölő, bőséges, ugyanakkor fantáziaszegény uniformizált lakoma.

Tolnán kitöltött kérdőívek hevernek előttem. Száz család közül 72 vasárnapi ebédje a következőkből áU:

Húsleves, rántott hús burgonyával' vagy rizzsel.

Sokat szerepel a sütemény, keveset a gyümölcs. Mintha összebeszéltek volna. A kérdésre, hogy szeretik-e a salátákat, a többség nemmel felelt. A főzelékfélék népszerűsége sem mondható kedvezőbbnek. A megkérdezett háztartásokban sok fogy zsírból, lisztből és cukorból, de alig valami tejből, tejtermékekből, főzelékfélékből, gyümölcsből.

Változatosság híján

Érdekes adatokat szolgáltat a kérdőlap a meginterjúvolt családok jövedelmi viszonyairól is. Ezek az adatok — egyebek között — azt is tanúsítják, hogy a családok jövedelmének körülbelül háromnegyede élelemre megy. de tanúsítanak olyasmit is, ami dőzsölés! készségünket, illetve megröszöttségünket leplezi le. A fizetés előtti utolsó héten általában már csak 300—100—600 forint jut a család — legtöbbjük 3—1—5 fős család —élelmezésére. Van aki úgy véli, hogy havonta 1000—2000—3000 forinttal többet kellene élelemre fordítania. Ez tévedés. Bár elismerem, nehéz lenne őket meggyőzni, hogy nem a

mennyiségi fölhasználást kellene fokoznia a családnak, hanem a minőségit,’ a változatosság eszközével.

A táplálkozástudománnya) foglalkozók évek óta kitartó szorgalommal mondják a magukét, hirdetik, hogy szervezetünknek milyen és mennyi tápanyagra van szüksége. Magyarul, hogy mit együnk. A kérdésben sajnos az egyéné a döntő szó, azé az egyéné, aki görcsösen ragaszkodik a hagyományokhoz. Bár néha úgy tűnik, van már némi fogalma arról, hogy baj van ezekkel a hagyományokkal. Csakugyan tudjuk, hogy mind n fogyasztó, mind pedig a szakács szűk körben mozognak, nem keresik a változatosságot, holott megtehetnék. De bele szorultunk kialakult sablonainkba, sőt, 'összebékültünk a mono- tonsággal, a megszokott éfolek állandó ismétlődésével. Valahogy így: a vasárnap a rántott hús napja és a húslevesé. A kedd és péntek tésztanap, a csütörtök pörköltnap és így tovább. Pedig, ha országos méretekben nézzük a dolgot, a változatosság lehetősége országosan érvényes. A másik baj... Többet eszünk, mint amennyi táplálékra szükségünk van. Pedig a túltápHlt- ság betegség, olyan betegség, mely súlyos — más — megbetegedések előidézője lehet. Olyan a táplálkozásunk, hogy segíti a magas vérnyomás, érelmeszesedés, sőt a szívinfarktus kifejlődését. Tény, hogy ezekben a körfolyamatokban szerepe van az embert érő izgalmaknak is, továbbá a szervezetre ható mérgező tényezőknek. de nem'kétséges, hogy az anyagcsere — helytelen táplálkozással megalapozott — zavara is kell a megbetegedésekhez.

19.

Előre tudom, át fogom virrasz- tani az éjszakát, öncsalásból, menekülésből meglátogatnám Lenkey Jánost, de kötelező a helyemen maradni. Kénytelen vagyok együttérezni a haláluk elé tekintő tábornokokkal. Minden pillanatban rájuk gondolok, csak rájuk, semmi másra. Hatalmasan, feketén, fenyegetően tornyosul fölém szellemük.

S ha már nem vagyok képes szabadulni tőlük, nem is védekezem. Hadd maradjanak velem reggelig. Tudom, történelmi hősökké gyilkoljuk őket. Tudom, nevük és minden cselekedetük fontos része lesz az évezredes magyar históriáknak. Mégis lejegyzem, amit megtudtam róluk a harcok idején és elfogatásuk óta. Társaságukban töltöm hát az éjszakát, magam elé idézem őket abban a sorrendben, ahogy a bíróság előtt álltak. Mert a regula kötelező: végtére is osztrák császári tiszt vagyok.

*

ők is azok voltak, mind, egytől-egyig. Többen közülük régtől a tisztikar büszkeségei. Mindjárt az első vádlott, (immár elítélt) ittebei eleméri Kiss Ernő. Már említettem róla, hogy a Hannower-hu- szárolc ezredparancsnokaként szolgáit. Megkapta az első osztályú Guelf rendjelet és a császári-királyi kamarási címet. Hűségéhez, mármint a dinasztia és a birodalom iránti hűségéhez semmi kétség nem férhetett. Mindenki bizonyos lehetett afelől, hogy e hűség jegyében esküdött fel ezredével együtt a magyar alkotmányra. s a magyar ország- gyűlés által hozott tavaly márciusi törvényekre. Gyanúsíthatták-e hamissággal, amikor az eskü a király kívánságára, közvetlen felettese, az osztKalóriadús étkezés kevés mozgás

A kövérség tehát elismerten egyik igen veszélyes rizikófaktorunk. Mi azért mégis helytelenül táplálkozunk, pedig élelmezésünk gazdagabbá vált az utóbbi évtizedekben.

m

Háromszor annyi cukrot, kétezer annyi húst fogyasztunk, mint régen. Tojásból csaknem hatszor annyit eszünk, mint azelőtt és a színes főzelékek közül a zöldborsó, paradicsom, lecsó fogyasztása lényegesen nagyobb, de csökkent például a káposztafélék fogyasztása. Burgonyából is keveset fogyasztunk, tejből, tejtermékből ugyanannyit eszünk, .mint néhány évtizeddel ezelőtt, bár akkor is kevesebbet fogyasztottunk, mint kívánatos lett volna. Az értékes élelmiszerek, a tojás-, hús-, vajfogyasztás növekedése csökkentette a burgonya, de alig csökkentette a gabonafélék fogyasztását. Sok tésztafélét, kenyeret eszünk. Ennek következtében kalóriabevitelünk jóval nagyobb, mint a 20-as, 30-as

években volt, ugyanakkor életmódunk a mezőgazdasági munkák és az ipari tevékenység gépesítésével, a közlekedés kiépülésével, a gépjárművek elterjedésével lényegesen kényelmesebbé vált. Kevesebbet járunk, mozgunk. így a kalóriadús étkezés és a mozgásszegénység együttesen bűnösek abban, hogy hazánkban

Gerencsér Miklós :

Aradi napló

rák Piret altábornagy felszólítására történt?

Nem volt elég az egyszeri eskü, tavaly júliusban újra megkívánta tőle új parancsnoka, Pechtold tábornok, ugyancsak a mi generálisunk.

Egyértelműen arra kötelezte esküje, hogy engedelmeskedjék a magyar kormánynak, a

magyar hadügyminisztérium- tfak, mint őfelsége hatalom- gyakorló tényezőinek.

Hát engedelmeskedett. Szigorral, szívóssággal fékezte meg a rácok lázadását ama nagyobb egység élén. amelyet a hadügyminiszter bízott rá.

Mégszolgálta a bizalmat. Saját szülőföldjén, a Bánátban védelmezte az államrendet. A mi államrendünket. Nyilván így értelmezte az uralkodó is, különben aligha erősítette volna meg egy évvel ezelőtt Kiss Ernő tábornoki kirfevezését.

Közben igen furcsa dolgok történtek. Szakadatlanul sokasodtak a tépelődésre állandó okot adó kétértelműségek. Azzal kezdődött, hogy a magyar kormány mellett esküt kérő Pechtold tábornok Temesvárra rendelte volna csapataival együtt. Temesvárra, ahol az osztrák tisztikar, s vele az egész osztrák helyőrség nyíltan a magyar kormány ellen fordult. Kiss Ernő azoknak engedelmeskedett, akikre esküje vonatkozott. Maga rtem ment Temesvárra, de elküldte hatalmas ingó vagyonát, egyebek között az elhalt felesége utón maradt másfél mázsa ékszert és a tizenkét mázsa asztali ezüstneműt, hogy bizonyítsa, részéről nincs

a kövér ember már légen nem egy társadalmi réteg jel- kéne, hanem lassan „nemzeti” jellegünk ■ hirdetője.

Fölösleges kalória — fölösleges zsírpárnák

Mindezekről beszélni nem túl népszerű dolog, nem szeretjük, ha edényeinkbe idegen kukkant, az sem túl rokonszenves számunkra, ha a tudomány — amit egyébként minden más vonatkozásban tisztelünk — a beleszólás igényével kopog az ajtónkon. Pedig a tudomány érdekünkben beszél. Azt mondja, fogyasszunk kevesebb gabonafélét. kevesebb cukrot, mérsékeli ük zsír- és szalönnafo- gyasztásunkat, fokozzuk

ugyanakkor a fehérjék, a tei'e-mékek, színes főzelékek, salátafélék fogyasztását és együnk több gyümölcsöt. Aztán, mondja azt is a tudomány, hogy csak annyi táplálékot vegyünk magunkhoz, amennyi n napi munka ener- giapótlására kell, mert minden fölösleges kalória fölösleges kilókat eredményez.

Mit akar a tudomány? Azt, hogy egészségesek, muhkabí- rőak maradjunk. Étért pedig igazán érdemes megtanulnunk helyesen táplálkozni, mert nem mindegy, hogy mit, miből, mennyit edzünk és az sem mindegy, hogy mikor. Mostanában különösen sokat olvashatunk, hallhatunk erről. Érdemes figyelnünk rá — saját érdekünkben ;

semmiféle ellenséges érzület a temesvári osztrák helyőrség iránt. Csupán csali oda hajlandó menni, ahova a törvényes kötelesség szólítja.

Ment is, Székesfehérvárra, a Jellasich-íéle betörés hírére. Kezdtek végképp összezavarodni a dolgok. Tárgyalt Jel- lasich-csal. Ez kijelentette, saját elhatározásából indított hadjáratot Magyarország ellen. A király tiltakozott e hadjárat miatt, Jellasich mégis támadott. Ez nem volt felségsértés, nem volt hazaárulás? Nem. Bécs szerint nem. Mert ha az lett volna, ugyan kine- vezik-e Jellasichot a Magyar- országon állomásozó összes császári és királyi csapatok főparancsnokává? A honvédség, benne Kiss Ernő parancsnokává?

Ami ed.ig zavaros volt, egyszerre világossá lett. A kétértelműségek egyértelműséggé váltak, ellenkező előjellel. Semmi kétség, Kiss Ernő is tisztábban látott, miíor Székesfehérvárról visszatért a Bánátba, hogy végképp szétverje a kormánya ellen lázadó rácokat. Aztán a temesvári helyőrség példáját követő Arad várát vette ostrom alá. A mi megítélésünk szerint ez annyit jelentett, mintha Te- mestvárt ostromolta volna.

Ennek ellenére bizonyos, hogy élt benne a bajtársias- ság az osztrák tisztek, katonák iránt. Mert amikor átadta Damjanichnak, az ostrom veNovemberben

Yédjegykiállítás

Á Magyar Kereskedelmi Kamara védjegy- és csomagolási bizottsága november 26-án védjegykiállítást rendez az Építők Rózsa Ferenc Székhé - zában. Nyolcvan vállalat 609 védjeggyel szerepel az első, ilyen jellegű hazai kiállításon. A kiállítással egy időben a védjegyek kereskedelmi jelentőségéről és jogi vonatkozásairól előadásokat is tartanak.

A kiállítást megelőzően jelenik meg a Reklám Kiskönyv , tár sorozat első köteteként „A védjegy” című kiadvány, amely' részletesen taglalja a témát, gyakorlati tanácsokkal látja el az érdeklődőket.

A védjegy minőségjelző, da önmagában nem jelent meghatározott minőséget. Mindamellett bizalmat kelthet az áru iránt, ha azt a védjegyjogosultja állandóan azonos, jó minőségben hozza forgalomba.

A gyártók a bevezetett, ismertté vált védjegy révén szerezhetik meg a vásárlók bizalmát, kedveltethetik meg termékeiket. Még jó árucikket sem lehet -védjegy nélkül kellően propagálni. A vásárlókat a védjegy védi és tájékoztatja. Garanciát nyújt a fogyasztónak azáltal, hogy kötelezi az előállítót a megfelelő minőségre. A védjegy a termék minőségének állandóságához, a színvonal tartásához kötött* ezért műszaki és fejlesztési ösztönzőnek tekinthető.

Magyarországon az Országos Találipáhyi Hivatalnál 7903 védjegyet jelentettek be' (ebből 4716 külföldi és 3187 magyar bejelentés). Nemzetközileg 221 652 védjegy-bejelentést tartunk számon.

zérlését, s a Közép-Tiszáhoa kellett vonulnia, kérte miniszterét: mentsék fel, nem akar ütközni azokkal az alakulatokkal, amelyekben évekig szolgált, nincs benne hajlandóság harcolni olyan személyek ellen, akikkel egy tisztikarhoz tartozott, akiket ő nevelt katonává.

Belátással voltak iránta. Kinevezték főhadparancsnokká a miniszter mellé; Ebben a minőségében látogatta a csatatereket, ellenőrizte a honvéd- egységek harci készültségét, működését, felszerelését. Bár a kormánytestülethez tartozott, s ezzel együtt menekülhetett volna, osztozni akart a hadsereg sorsában. Aradnál csatlakozott a többi tábornokhoz.

Hosszú időn át — Olaszországban — szívesen vallotta őt barátjának Haynau táborszernagy úr őkegyelmessége. Naponta együtt kártyázott a dúsgazdag földbirtokos huszártiszttel. Mindketten a császár és király hűséges alattvalói. És amikor egyetlen határozott szó el nem hangzott Becsből, Kiss Ernő merte vállalni a határozottságot. Az akkori zűrzavar közepette ünnepélyesen nyilatkozta:

— Mostantól, mint magyar katona teljesítem kötelességemet. Eskümet, amely hazámnak szól és mindennél szen- tebb előttem, csakis így értelmezem.

Ugyanezek a szavak a mi értelmezésünk szerint csakis halált érdemelnek.

(Folytatjuk)

— a —