Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

Közel-Kelet • (Folytatás az 1. oldalról) adásokba, amelyeket a tűzszü­net hatályba lépésének idő­pontjában birtokoltak; . 2. felkéri a főtitkárt, tegyen intézkedéseket annak érdeké­ben, hogy haladéktalanul küld­jenek ENSZ-megfigyelőket az izraeli és az EAK haderők kö­zötti tűzszünet ellenőrzésére, felhasználva erre a célra az ENSZ-nek jelenleg a Közel- Keleten és mindenekelőtt Kairóban tartózkodó szemé­lyeit. Az egyiptomi hadsereg-fő­parancsnokság szerdán délben közleményt adott ki a katonai helyzetről, különös tekintettel az első tűzszüneti felhívás óta kialakult erőviszonyokra. Áz' október 22-ről 23-ra, majd 23-ról 24-re virradó éj* jel — mondja a közlemény — az izraeliek, kihasználva a sötétségét, a nyugati parton az egyiptomi erők állásaiba behatolva ismét megpróbáltak délnek fordulni, hogy kiszé­lesítsék azt a térséget, ahol erőik mozogtak. Az egyipto­mi . erők viszonozták a táma­dók tüzét. Az izraeliek ezenkívül légi- erejüket " is bevetették, hogy erfnek fédezetével kisebb egy­ségeiket Adabija kikötőjének irányában szivárogtassák élőr re. Az egyiptomi érők helyzete szerdán reggel a következő volt: 1. „Erőink ellenőrzésük alatt tartják a Szuezi-csatoma ke­leti partját és szilárdan biz­tosítják a Raszmeszalától (Szuezi-öböl keleti partja) Port Fuadig terjedő, 200 kilo­méter hosszú 12—17 kilométer széles térségét. Kivételt ké­pez -egy kis rés, kb. 7 kilo­méter hÖsszúságban Deversoir és a Keserű-tavak között. Az egyiptomi erők - elféhőfzése alatt álló terület nagysága 30 002 négyzetkilométer.” .2, „Az ellenségnek nincsenek erői a- csatorna nyugati olda­lán, az iszmaliai út északi szektorában és onnan észak­ra.” 3. „Vannak bizonyos ellensé­ges erők az egyiptomi egysé­gek-között szétszórva a csator­na nyugati partján, az Ada­bija kikötőjéig húzódó déli tengely mögött.” 4. „Nincsenek ellenséges erők a csatorna menti nagy­városokban: Iszmailiábarf, Szuezben és Port Szaidban.” 5. „A tűzszünet beállta után, szerdán -reggel az ellenség megpróbálta elvágni a Szuez városához vezető utakat, de egységeink erővel akadályoz­zák meg céljai elérésében.” ;,A keleti parton tartózkodó egyiptomi erők utánpótlása rendszeres és egyetlen percre sem szünetelt. Erőink szilár­dan tartják állásaikat a Sinai­félszigeten.” Hírügynökségek szerint a kommünikének az a kitétele, hogy az egyiptomi egységek „erővel akadályozzák meg (az izraelieket) céljaik eléré­sében” arra vall, hogy a har­cok egyes helyeken a tűzszü­net után is folytatódtak, illet­ve folytatódnak. Két szerda délelőtti izraeli nyilatkozat — Dajan hadügy­miniszteré és egy katonai szó­vivőé — azt adta hírül, hogy a frontokon „többé-kevésbé” csend honol, illetve, hogy a tűzszünet „megfelelően” érvé­nyesül. Az ENSZ központi apparátu­sának és tűzszüneti megfigye­lőinek intenzív közreműködé­sével beindult a diplomácia gépezete, s végül mindhárom hadat viselő fél: Izrael is, Egyiptom is, Szíria is hozzá já­rult ahhoz, hogy szerdán reg­gel „tüzet szüntess” parancsot adjon ki. Damaszkusz az első tűzszüneti felhívást forma sze­rint még nem hagyta jóvá. de a másodikat már igen. Állás­pontja szerint — mint arról Khaddam külügyminiszter Waldheim ENSZ-főtitkárt tá­jékoztatta — a fegyvemyug- vást elrendelő döntés alapja továbbra is az, hogy — Izrael kivonja csapatait az 1967 júniusa óta megszállt arab területekről; —: aa BNSZ-hatSrozatok szellemében érvényre jutnak a palesztinai arab nép törvé­nyes nemzeti jogai; — Izrael is tiszteletben tart­ja a tűzszünetet. E feltételekkel kapcsolatban nem érdektelen arra emlékez­tetni, hogy Golda Meir izareli miniszterelnök a jeruzsálemi parlamentben elhangzott be­szédében kategorikus formá­ban megtagadta a „hatnapos háború” során megszállt arab területek végérvényes kiüríté­sét, sőt azzal hivalkodott, hogy a mostani háború 18 napja során kialakult tűzszüneti vo­nalak Izrael számára még az előzőknél is jobbak — külö­nösen. ami a Szíriái frontot illeti. A kormányfő — össz­hangban az eddig gyakorolt annexiós politikával — kitar­tott Izraelnek Jeruzsálem egé­szére formált igénye mellett, végül pedig megfenyegette Li­banont: a jövőben, ha a pa­lesztin gerillák likvidálásáról van szó. országa „nem elégszik meg védekező akciókkal” — azaz átlépi a határt. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Az egyiptomi főparancsnok­ságnak a kairói rádióban be­olvasott közleménye szerint az izraeli fegyveres erők megpró­bálták megostromolni Szuez városát, de az egyiptomi erők meghiúsították a kísérletet, megsemmisítettek 13 izraeli páncélost. A harcok folyta­tódnak. Fock Jenő fogadta Mihail Leszecskót Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke szerdán reggel hi­vatalában fogadta Mihail Leszecskót, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tesét, a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság szovjet tagozatának elnökét. A baráti eszmecserén részt vett Lázár György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. Losonczi Pál látogatása Salgótarjánban (Folytatás az L oldalról) Az Elnöki Tanács elnöke a megyei pártszékházban meg­rendezett aktívaülésen párt-, tanácsi és tömegszervezeti ve­zetőkkel, az ipari és mező- gazdasági üzemek, szövetke­zetpolitikai szervezetek, testü­letek képviselőivel találkozott. Az aktívaértekezleten Loson­czi Pál az időszerű kérdések­ről adott- tájékoztatást. Losonczi Pál a többi között a következőket mondotta: — Mezőgazdaságunk általá­nos helyzetét az erőteljes fej­lődés jellemzi, az összehason­lítást kiállja a népgazdaság többi termelő ágazatával, sőt a nagyvilág mezőgazdaságával való összehasonlítás során sem kell szégyenkeznünk. Az ed­dig elért szint, a bíztató kilá­tások egyenes és közvetlen eredményei a párt immár másfél évtizede töretlen ag­A szocialista vállalatok helye és szerepe a gazdasági növekedésben Wilesek Jenő előadása as MSZMP politikai akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak politikai akadémiáján szerdán az Építők Rózsa Fe­renc Művelődési Házában Wil- csek Jenő. a Pénzügyi Kuta­tási Intézet igazgatója előadást tartott A szocialista vállalatok helye és szerepe a gazdasági növekedésben címmel. Dr. Wilcsek Jenő, a többi közt szólt a gazdasági növe­kedésnek a reform bevezeté­se óta meggyörsült . üteméről, amely a központi gazdaságpo­litika mellett a vállalatok jobb munkájának eredménye. A vállalati munka jelentősége a fejlődés intenzív szakaszában egyre növekszik, ezért is szük­séges, hogy a vállalati forma rugalmasan tudjon alkalmaz­kodni az újabb és változó Le One The nem fogadta el a Nobel-díjat A szerdai hanoi lapok ve­zető helyen közlik Le Dúc Tho október 23-án kelt válasz­levelét a Nobel-díj bizottság elnökéhez, amelyben köszöne­tét fejezi ki a bizottság jóin­dulatáért, de jelzi, hogy a dí­ját nem fogadja el. A levélben Le Dúc Thó meg- megállapítja: Az Amerikai Egyesült Államok 18 éven át folytatott öldöklő háborút Vi­etnam ellen, óriási károkat és szenvedéseket okozva a nép­nél:.-'A háború befejezését: - és a tényleges béke helyreállítá­sát szolgáló párizsi megállapo­dás a vietnami nép történel­mi jelentőségű győzelme az agresszor felett, a vietnami nép harcát mindenkor segítet­te és támogatta a haladó nem­zetközi közvélemény. ­— Mi következetesen vég­rehajtjuk a párizsi megálla­podás előírásait — folytatódik levél —, $ ezt követeljük a szembenálló felektől is. Ám az USA és a saigoni adminiszt­ráció ma is sorozatosan meg­sérti a megállapodást, a béke ezért nem teljes még Dél-Vi- etnam földjén. Ilyen körül­mények között á Nobel-béke- díjat nem fogadhatom el. Le Dúc Tho végül arról ír válaszlevelében, hogy számí­tásba vehetné ilyen díj elfo­gadását, ha mindegyik ^ fél tiszteletben tartaná a párizsi megállapodást, bä elhallgatná­nak a fegyverek, s valóságos béke köszöntene egész Viet­nam népére. feladatokhoz. A vállalati for­ma a szocialista országokban állandóan fejlődik sok azonos, illetve rokonvonással, és -egy­ben a nemzeti sajátosságok­nak megfelelő változatokkal. A gazdasági növekedés és hatékonyság témakörben hang. súlyozta, hogy a vállalatok gazdálkodásának fokmérője: a hatékonyság. A központi irányítás felada­ta. hogy a torzítások felisme­résével szükség esetén megfe­lelő intézkedéseket tegyen. A vállalatoknak viszont az a fel­adatuk. hogy minden lehetsé­ges és rendelkezésükre álló eszközzel javítsák a hatékony­ságot. Az intenzív fejlődési sza­kaszban különös jelentőséget kell tulajdonítani a munka­termelékenység növelésének, hiszen a termelékenység eme­lése nélkül intenzív fejlesztés meg sem valósulhat. A gyár­kapun kívüli munkaerő-tarta­lékokat lényegében igénybe vettük. így most már szinte kizárólag a kapukon belüli munkaerő-tartalékokkal szá­molhatunk. Az utóbbi években kedve­zően nőtt a munkatermelé­kenység az iparban és a me­zőgazdaságban. de a nemzet­közi összehasonlítások alapján ezen a területen még napja­inkban is jelentős az elmara­dás. Ennek oka: a műszaki és technológiai fejlődésben való elmaradás, a nem kielégítő munkaszervezés. Egyes területeken a munka- fegyelemmel és a munkaer. köíccsel össze nem egyeztet­hető módon alacsony a munka intenzitása is. A szocialista társadalom mélységesen elítéli a tőkéseknek a munkaintenzi­tás mértéktelen. a munkás egészségét károsító hajszolását. De a munkaintenzitás normá­lis mértékét, amelyet a mun­kás egészségének károsodása nélkül él tud émi. a mi1 tár­sadalmunkban is követel­ményként kell támasztani. Az alacsony munkaintenzi­tás természetesen nem kizáró­lag erkölcsi, fegyelmi kérdés. A munkaszervezés hiányossá­gai a várakozási és veszteség, idők kedvezőtlen alakulásával nagymértékben hozzájárulnak az alacsony munkaintenzitás­hoz. A munkaszervezés döntő feladata — és egyben ered­ményességének mércéje — a munka termelékenységének növelése. A termelékenység javítása az önköltségcsökkentésnek is fontos forrása és ezen keresz­tül a nyereség emelkedését eredményezi. A termelékeny­ség növelése érdeke minden dolgozónak, hiszen a termeié, kenység növelése a munkabé­rek. a keresetek rendszeres emelését teszi lehetővé. Nép- gazdasági szinten hosszabb távon a reálkeresetek csak a munkatermelékenységgel ará. nyosan emelhetők. A hatékonyság javításában és az önköltség csökkentésé­ben kiemelkedő szerep jut az álló- és forgóeszközök jobb ki­használásának. Az állóeszkö­zök fokozott kihasználását munkaerőtartalékok hiányá­ban nem lehet a műszakszám általános növelésével megva­lósítani, de mód vari arra, hogy a korszerűbb állóeszkö­zök fokozott kihasználásával az elavult állóeszközöket ke­vésbé használják ki, illetve — megfelelő feltételek esetén — más üzemekbe átirányítsák, illetve kiselejtezzék. A forgóeszközök jobb ki­használása szorosan összefügg a készletgazdálkodás megjaví­tásával. E területen a vállala­tok nemcsak mint vevők, ha­nem a megrendelési és szállí­tási idők lerövidítésével, mint szállítók is sokat tehetnek. rár- és szövetkezetpolitiká iá­nak, amelyet 1957 .júniusában tételesen is megfogalmaztak az MSZMP agrárpolitikai té­zisei, — Uj é$ még ma is tartó korszakot nyitott a termelő- szövetkezetek életében és tör­ténetében a gazdaságirányítás reformja, az önálló vállalati gazdálkodás gazdasági feltéte­leinek megteremtése. Itt mind­járt hozzáteszem, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodásban már ezt megelőzőerf is nagyon sok olyan elem érvényesült és ha­tott, amelyet az új gazdaság- irányítási rendszer törvény­erőre emelt. Érvényesült rész­ben az önállóság, a jövede­lemre alapozott gazdálkodási rendszer, sőt a tagok érdekelt- ■ sége, még akkor is, ha ez az érdekeltségi rendszer nem volt olyan, mint ma. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben már közel tíz esztendeje megszűnt a tervkötelezettség, — a kenyérgabona kivételével —, ami lehetőséget, adott, a gazdaságoknak a nagy fokú önállóságra, a gazdaságos ve­tésszerkezet kialakítására. Az­óta az idő már igazolta, hogy a mechanikus terylebontásos rendszer nélkül tervszerűbben, nemcsak többet, hanem jobbat -is és nggy biztonsággal képes .termelni a mezőgazdaság. — Tudjuk, hogy vannak még problémák — folytatta beszédét Losonczi Pál. —Aka­dozik a zöldságeliátás, nem kielégítő a cukorrépa-termelés. A szarvasmarha-tenyésztés -tartás, a tejellátás a fellen­dülés kezdeti szakaszában van. A problémák megoldása túlnő a gazdasági üzemek keretén. Társadalmi figyelmet, törő­dést és az eddiginél is na­gyobb anyagi ráfordítást igé­nyel. — Azt hiszem; itt helyén­való emlékeztetni arra, hosv a mezőgazdaság eddig még mindig megoldotta azokat a feladatokat, amelyeket a párt és a kormány állított elé. — Gondolok itt kenyérellátásunk hazai termésből való fedezésé­re, a takarmánygabona-ellá­tásra. Gabonából exoortálni is tudunk. A parasztság szorgal­ma, tehetsége és hozzáértése azért eredményezhette ezt, mert olyan szövetségese volt és van, mint a haza sasáért felelősséget érző, felelősséget vállaló, a parasztságnak er­kölcsi, politikai, ideológiai és gazdasági segítséget adó ma­gyar munkásosztály. Á továbbiakban Losonczi Pál n parasztság társadalmi és osztályhelyzetében bekövet­kezett változásokkal foglalko­zott. — A nagyüzemi gazdál­kodás, a szocialista földtulaj­don győzelmével egységes osz­tállyá lett a parasztság, tulaj­donviszonyaiban szocialista lett az egész társadalom — mondotta. Megbonthatatlanná vált társadalmunk politikai alapja: a munkás-paraszt szö­vetség. Ezért mondhatjuk azt, hogy a szocialista mezőgazda­ság létrejötte, megszilárdulása, fellendülése több, mint egy­szerű számokban kifejezhető mennyiség. *

Next

/
Thumbnails
Contents