Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
PROLETÁRJA), EGYES ÖLJETEK) MAGYA-R SZOC I AUS TÁ M U NKASPÁM TOLNA MEGYEI B I Z OITSÁG A N A K L'APJ A , XXIII. évfolyam, 250. szám ARA: 90 FILLER Csütörtök, 1973. október 25. Közel-Kelet A BT 48 órán belül másodszor szólított fel tűzszünetre A Biztonsági Tanács, amely Egyiptom kérésére ült össze, hogy megvitassa a tűzszünetnek Izrael részéről történt ÍLosonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán Salgótarjánba látogatott. A vendéget a megyei pártszékházban Géczi János, az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottságának első titkára fogadta, és tájékoztatmegszegését, az ülés rövid felfüggesztése után 14 szavazattal, ellenszavazat nélkül elfogadta a közös szovjet—amerita a megye politikai, gazdasági, kulturális helyzetéről. Lo- 6onczi Pál, a délelőtt folyamán Géczi János társaságában felkereste a Lampart Zim salgótarjáni gyárát. (Folytatás a 2. oldalon.) kai határozati javaslatot, amely 48 órán belül immár másodszor szólít fel tűzszünetre a Közel-Keleten. Kína — akárcsak hétfőn — ezúttal sem vett részt a szavazásban. A Biztonsági Tanács által elfogadott határozat szövege a következő: „A Biztonsági Tanács utalva az 1973. október 22-i. 338. számú határozatára 1. megerősíti az azonnali tűzszünetről hozott határozatát, sürgetve, hogy mindennemű harci cselekmény szűnjön meg és hogy a két fél fegyveres erői térjenek vissza azokba az (Folytatás a 2. oldalon) Losonczi Fái látogatása Salgótarj ánban K. Papp József előadása a politikai vitakörvezetők évadnyitó tanácskozásán Tolna megye egyike ama négy megyének, ahol a múlt év őszén — kísérletképpen megszervezték a politikai vitaköröket. A megyei ' párt- végrehajtó bizottság elemezte az első év tapasztalatait és megállapította, többek közt, hogy a vitakörök jó és állandó lehetőségét biztosítják az emberekkel való termékeny (eszmecserének. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy növelni kell a vitakörök számát. A már működő 142 politikai vitakör mellett ez év őszén újabb százat szerveztek az alapszervezetekben. Tegnap a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztálya évadnyitó tanácskozást rendezett a közel 250 régi és új politikai vitakör vezetői részére. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára előadást tartott a nemzetközi helyzet alakulásának fő tendenciáiról, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Előadásában részletesen foglalkozott a nemzetközi erőviszonyok alakulásával, külpolitikánk helyével, szerepével a párt és az állam politikájában, a szocialista országok egységes külpolitikájával, valamint a mai nemzetközi helyzettel, a közelmúlt eseményeivel. A megyei pártbizottság első titkárának nagy érdeklődéssel fogadott előadása után Varga István, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársa adott tájékoztatást a politikai vitakörök helyéről, szerepéről, az eddigi tapasztalatokról és a feladatokról. A szekszárdi írótalálkozó Nehéz feladatra kényszerül az újságíró, amikor a lapunk adta korlátozott terjedelmi keretek között legalább nagyvonalakban érzékeltetni kísérli a szekszárdi írótalálkoző tegnap lezajlott eseményeit. A találkozó fontosságát talán érzékelteti. hogy annak elnöki tisztét Dobozy Imre, a Magyar írók Szövetsége titkára látta el. azon részt vett és felszólalt Borbély Gábor, a KISZ Központi Bizottsága titkára és Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettese, megyénk pártbizottságát pedig Tolnai első napja Ferenc, a pártbizottság titkára képviselte. Megnyitójában Dobozy Imre hangsúlyozta, hogy milyen szerencsés a találkozó összetétele, ahol nemcsak írók vannak egymás között, bár a meghívott írók(Folytatás a 3. oldalon) A moszkvai békefórum Még a színhelyben is van valami szimbolikus: Moszkvából indult ki az elmúlt évtizedek sok, nagy, valóra váltott békekezdeményezése. Most, amikor ezeket a sorokat írjuk, csaknem bizonyosnak látszik: a béke-világkongresszus, amely ma nyílik meg a szovjet fővárosban, a békemozgalom egész eddigi történetének legnagyobb fóruma lesz. A maguk „nyelvén" a számok is erről szólnak: 130 országban és 98 nemzetközi szervezetben folyt e tanácskozás előkészítése. Minden jel arra mutat azonban, hogy, az eddigi tanácskozásokhoz képest nem csupán a nagyságrend változott. A részt vevő szervezetek mintegy egyharmada az elmúlt években kezdte meg tevékenységét, s ez is kifejezi, hogy a békemozgalom minőségileg is új szakaszba lépett. A mostani világ fórumon már nem lesznek ott sokan a »nagy öregek" közül, akik a második világháború után ott voltak az „indulásnál". 1948-ban csak viszonylag kevesen értették meg: a háború után oly rövid idővel, milyen közel jutott az emberiség a szakadék széléhez. Az amerikai imperializmus volt az, amely a háborúból megerősödve kikerülve, és saját megdönthetetlennek hitt atommonopóliumára támaszkodva, kieresztette a zsákból a hidegháború dermesztő' szelét. És a világ tudósainak, művészeinek elitje, emlékezve arra, hogy mi történt a második világháború előtt, meghirdette a lOroclawi „Értelmiségi kongresszust a békéért”. A résztvevők neve ott van a történelemben, s nemcsak a békemozgalom történetében. Frederick és Irene Joliot-Curie. Pablo, Picasso, Lukács György, Martin Andersen Nexő az emberiség eleven lelkiismeretét testesítette meg. Negyedszázad telt el, egy nemzedék nőtt fel azóta. S ha Földünk ma nyugodtabb, békésebb hely, mint akkor volt, ha az atombomba gombafüstje nem vet árnyékot a bölcsőkre — mint abban az időben — akkor ebben, a szocializmus javára megváltozott nemzetközi erőviszonyok mellett, része van a szerény indulású békemozgalomnak is. E mozgalom azóta immár maga is részévé vált a megváltozott nemzetközi erőegyensúlynak. Évtizedek alatt milliókat vonzott soraiba: e tömegek hangja és cselekvése a nemzetközi politika küzdőterén gyakorlatilag egybecsendült a szocialista országokéval, akkor is, amikor a leszerelésről, a fegyverkezési verseny megfékezéséről volt szó, s akkor is, amikor a koreai, az algériai, a vietnami imperialista intervenció, a háború ellen kellett küzdeni. Mindenki tudja, hogyan végződött a vietnami háború, amely még elevenen él emlékezetünkben, — de közben máris része a sikeres szabadságharcok történelmének. E mérhetetlen sok vérrel és könnyel terhes háború befejezése egyike korunk legfontosabb fordulatainak: a legdrámaibb azon sikerek közül, amelyeknek eléréséhez a békemozgalom hozzájárult, A legdrámaibb — de azért nem az egyetlen. A politika barométere Európában az alkalmankénti „felhősödés” ellenére tartósan derült időt regisztrál, és új fogalmak vonulnak be a diplomáciai szótárakba. A politikai enyhülés után itt realitássá válhat a katonai enyhülés és mind gyakrabban teszik hozzá Európához ezt a jelzőt: békekontinens. Az NSZK, amelynek állami léte háborús csillagzat alatt kezdődött, realista alapokra fektette kapcsolatait a Szovjetunióval, Lengyelországgal, az NDK-val. Ilyen és hasonló európai fejlemények tették lehetővé, hogy nagyot léphessünk előre az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése felé. A nemzetközi politika alapvető változásai a béke erőinek javára, elválaszthatatlanok a szovjet—amerikai kapcsolatokban végbement változásoktól. Á Szovjetunió szempontjából ezek az eredmények a XXIV. kongresszuson kidolgozott békeprogram realitását tükrözik, annak a programnak valóságát, amely ma már sokkal több, mint egy párt, mint egy nép programja. Az Egyesült Államok mai vezető politikusai pedig — tekintet nélkül arra, hogy milyen eszmék jegyében indult politikai pályafutásuk — megértették, hogy a Szovjetunióval nem lehet az erő nyelvén beszélni. Két csúcstalálkozó után, a normalizálást s a békés egymás mellett élést ma már kiegészíti a mindkét fél számára előnyös kooperáció is. A szovjet—amerikai megállapodás a nukleáris háború, sőt a háborúval fenyegető szituációk elkerüléséről felteszi a koronát a normalizálás eddigi művére, s jelentősége messze túlnő a kétoldalú viszonylatokon. Ez az okmány napjaink új realitásainak hű kifejezője, a nemzetközi stabilitás és biztonság egyik Pillére. Azok az eredmények, amelyeket az egybehangolt politikát folytató szocialista államok értek el a békemozgalom támogatásával, igen nehézzé teszik azoknak dolgát, akik visszafordítanák az óramutatókat. De nem lehet tagadni bizonyos analógiát: a fizikához hasonlóan, a politikában is érvényesülhet az „akció-reakció” elve, s a békeszerető erők sikereire a nemzetközi enyhülés ellenségei fokozott aktivitással reagálnak. Kádár János elvtárs nyíltan beszélt erről október 4-én készült tv-interjújában. hangsúlyozva, hogy a reakciós jelenségek, az „ellennyomás” rendszerébe illeszkedik a chilei ellenforradalmi puccs is. Már azóta robbantotta ki Izrael a közel-keleti háború új szakaszát. De — mint Kádár elvtárs is utalt rá interjújában — az idő nem az „ellennyomás” javára dolgozik. „Ez a hullám — mondotta — le fog vonulni, e nehézséget a tisztességes és jóakaratú emberek és erők le fogják küzdeni!” Ezeket a tisztességes embereket és erőket, aktivitásukat, éberségüket képviselik a moszkvai békekongresszus résztvevői: munkájukhoz ezért kíván sikert minden jó —öer a földkerekségen. VAJDA PÉTER
