Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-23 / 248. szám

Magyar vélemény a rejtélyes kozmikus rádiójelekről Hazánkban is élénk érdek­lődést váltott ki a hír: szov­jet tudósok a világűrből érke­ző, eddig soha nem észlelt rádiójeleket fedeztek fel, ame­lyek — a hírforrások szerint — több percig tartanak és na­ponta többször megismétlőd­nek. A különös kozmikus je­lekről dr. Kulin György csil­lagász, az Uránia csillagvizs­gáló igazgatója a következő­ket mondotta Miskolczi Pé­ternek, az MTI munkatársá­nak: — Korábban a világ több pontján észleltek a kozmosz­ból érkező hasonló természetű jelzéseket, amelyekről később kiderült, hogy szokatlanul kis, alig tíz kilométer átmérőjű, szupersűrű égitestek természe­tes rádiókisugárzésáról van szó. Olyan égitestek ezek, amelyeknek egyetlen köbcen­timétere — becslések szerint — legalább egymilliárd ton­nát nyomna. Kis méretük mi­att azonban igen gvorsan — esetenként a másodperc tört része alatt — fordulnak meg a tengelyük körül, s valószí­nűleg ennek a nagy sűrűség­nek és a gyors forgásból ere­dő kölcsönhatásoknak a kö­vetkezménye. hogy folyamato­san, a másodperc milliomod részének pontosságával is­métlődő, periodikus impulzu­sokat bocsátanak ki magukból. Ma már sok ilyen változó fé­nyű csillagot — szaknyelven pulzárokat — ismer a tudo­mány. A mostani fölfedezés­ben éppen az az új, hogy a szovjet kollégák által rögzí­tett rádióhullámok a jelek szerint nem az eddig ismert rövid periódusokban ismét­lődnek. Szamuil Kaplan pro­fesszor bizonyára erre alapoz­ta azt a kijelentését, hogy egyelőre korai lenne megmon­dani. vajon mesterséges vagy természetes jelzésekről van szó. mégsem zárható ki annak lehetősége, hogy egy műsza­kilag fejlett, Földön kívüli ci­vilizáció jelzéseit észlelték. Az ismert magyar csillagász osztja szovjet kollégája véle­ményét. Szerinte sem árt az óvatosság, hiszen számtalan eset bizonyítja, hogy fantázia­dús emberek hajlamosak a túlzásokra. Évekkel ezelőtt igen gok légből kapott hír járta be a világsajtót arról, hogy itt-ott Földön kívüli lé­nyek űrhajóinak titulált repü­lő csészealjakat láttak. Az amerikai tudósok több. mint 40 ezer ilyen bejelentést vizs­gáltak meg. Kiderült, hogy minden esetben csupán a ter­mészeti jelenségeket nem is­merő emberek látomásairól volt szó. Ennek ellenére né­hány fantaszta most is állít­ja, hogy Földünkön évezredek­kel ezelőtt már jártak idegen élőlények. Sőt e nézetek hir­detői között akad olyan is, aki váltig hangoztatja, hogy a világ több ezer éves építészeti csodái — például az egyipto­mi piramisok — is ezeknek a Földön kívüli lényeknek a művei. A tudomány egyértel­műen megcáfolta ezeket a fantazmagóriákat — Ennek ellenére minden okunk megvan arra. hogy feltételezzük: a világűrben A Szekszárdi Vasipari Vál­lalat vasraktárba felvesz, anyagismerettel rendelkező raktárvezetőt. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályvezetőjénél. (428) rajtunk kívül is léteznek ér­telmes élőlények — mondotta Kulin professzor. — Tudjuk, hogy a világűrben az emberi képzelet számára felfoghatat­lan mennyiségű bolygó léte­zik ég hogy az egyszerű ké­miai elemekből hogyan ala­kultak ki a szerves moleku­lák, s ezek továbbfejlődésével maga az ember is. S mért az élet kialakulását egyetemes természeti törvények szabják meg. ezek a szabályok más­hol is érvényesülhetnek. Eb­ből ered az a meggyőződé­sünk, hogy nemcsak a Földön lehetséges az élet. A világ­egyetem törvényeinek mai is­merete pedig már feljogosít arra, hogy keressük a kapcso­latot a Földön kívül is min­den valószínűséggel létező ér­telmes lényekkel. A szovjetunióbeli Bjurakan- ban két évvel ezelőtt meg­rendezett szovjet—amerikai nemzetközi konferenciának is ez — a kozmikus érintkezés megteremtése a Földön kívüli civilizációval — volt a témá­ja amely azóta is állandóan 'snden szerepel. Ennek feltételei azonban megkövete­lik. hogy a kozmosz más tá­jain keresett civilizáció ér­telmes lényei is legalább annyira ismerjék a fizika és a matematika törvényeit, mint mi és rendelkezzenek a mi­énkhez hasonló technikai be­rendezésekkel. — Amíg tisztázatlan, hogy megfelelő körülmények kö­zött tud-e az anyag önmagá­ban is ilyen rezgéseket pro­dukálni, igen alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy ezek a világűrből érkéz/! jelek hor­doznak-e valamilyen, a sza­bályostól eltérő, tudatosan manipulált rezgéseket —vagy­is információkat. A jelenlegi kutatásoknak azonban létezik más. a parabola-antennákkal történő vizsgálatoktól eltérő módja is: az idén március 3- ón lőtték ki a Pioner 10 űr­szondát, amely most decem­berben halad el a Jupiter bolygó mellett. A szonda a Jupiterről tv-képeket közve­tít majd a Földre. A bolygó mellett elhaladva azonban a naprendszerünkből kipördül- ve tovább folytatja útját a vi­lágűrben. S mert reméljük, hogy valaha találkozhat ér­telmes lényekkel — olyanok­kal, akiknek szintén vannak űrhajóik —. ezért olyan tár­gyakat helyeztek el benne, amelyek alapján biztonsággal következtethetnek, hogy mi­kor és honnan lőttük fel a Földünk kozmikus üzenetét közvetítő űrszondát — mondta befejezésül dr Kulin György. (MTI) Karácsonyt ünnepekre készül már a Soproni Vegyesipari Vállalat üvegtechnikai üzeme. December elejére egymillió karácsonyfadíszt szállít a kereskedelemnek. A 60 féle dísz közül 18 új formájú lesz. (MTI Foto — Matusz Károly — KS) Gerencsér Mihlós : Aradi napió 16. Sietős léptekkel hagyta el a főőrség épületét Török Ig­nác. A foglár majdnem sza­ladt utána. A sorhoz érve kö­szönt valamennyi társénak. Közvetlen szomszédjával, Lah- ner Györggyel kezet fogott, majd kihúzta magát és egész idő alatt alig moccant. Ma­gas homloka messzire fehér­lett, széles pofacsontjain azon­ban az egészség színe piros- lott. Itt, ebben a tragikus helyzetben sem tagadhatta le az ötvennégy éves férfi, hogy vidám agglegényként élte a császári tisztek életét a bol­dogabb időikben. • Hozzá hasonlóan a ropogó­sán egészséges ember benyo­mását keltette a hetediknek elővezetett Gáspár András. Még mindig a régi zömök, jó bordába szőtt parasztlegény tartását őrizte, akinek testi szívósságát tovább sürgette a huszárszolgálat. Csupa rugal­mas izomzat, rövid derék, görbe lábak. Erről a katona- típusról azonnal megmondják a birodalomban, hogy Ma­gyarországon ringott a böl­csője. Miközben figyeltem a gépies felsorakoztatást, néha-néha a főőrségi épület erkélyére pil­lantottam. Szerettem volna tudni, mit gondol Howiger tábornok. a vár parancsnoka. Könnyen lehet, nem gondolt semmire. Csak a parancsra, amit végre kell hajtani. A végrehajtásra, ami részéről igazán olcsó ár magas beosz­tásáért. ő tábornok maradt. Nem úgy, mint a végítéletre sorakozó vádlottak. Ez is egy fajtája a győzelemnek. Le­gyen hát boldog, aki beéri ennyivel. Nagysándor József követke­zett. Akár Párizs barikádjai­ról is érkezhetett volna. Mindig ilyennek képzeltem a csupa ideg, önfegyelmezettségükbe belesápadó forradalmárokat. Nem álmodozó, nem teátrális, ahogy a buta metszetek mu­tatják a zászlót pátosszal meg­ragadó harcost. Nagysándor József a foszfor légies fényé­vel lángol: izzása is olyan, mint a foszforé — önmagától gerjed hője, mihelyt szabad levegő éri. Ismét egy huszárral növe­kedett a magyar generálisok sora. Schweidel József, a bé­csi negyedik huszárezred volt őrnagya: a virtus, a fenegye- rekeskedés semmi jelét sem mutatta, ötvenhárom eszten­dejéhez illően minden lépését megfontolva, hátratett kézzel tartott Nagysándor mellé. Halk, szelíd ember. Arcáról ezek a nehéz pillanatok sem űzték el teljesen a vele szü­letett finom derűt. Azt a de­rűt, amely nem emberi te­remtmény: tudatunk nélkül vi­seljük a természet akaratá­ból. Kevés olyan megnyerő arcú emberrel találkozni, mint Schweidel József. Egyáltalán, válogatottan jó arcú férfiak léptek az udvar­ra a főőrségi épületnél. Aljas lennék, ha szándékosan az el­lenük Valló jeleket kerestem volna vonásaikban, ám az ilyen vizsgálódási hajlam sem lenne alaptalan. Annyi ször­nyűséget írtak róluk össze az ausztriai és a csehországi újságok, hogy szentül hiszik birodalmunk milliói: csupr: gonosztevő, külsőre is rettene­tes haramia lázadt fel a tör­vényes rend ellen. Ha láthatnák őket szemtől- szembe! Knézich Károlyt pél­dául. Úgy hatott, amikor megjelent fogiára előtt, mint valami szultáni herceg. Olaj­barna bőre, mélyfekete haja és szakálla csupa nemesség. De nem szelíd nemesség. Egyedül belőle éreztem kisu­gározni a büszke ragadozó elektromosságát. Félelmetes látvány volt. lefegyverezve is. Az a hadvezértípus, amelyik elől csak szaladni lehet, vagy behódolni neki. Saját honfi­társai, a horvát granicsárok a megmondhatói, mit művelt ve­lük ez az ember a tápióbics- kei csatában. Bátyja szintén tábornok, a mí oldalúnkon. Őszintén remélem, legalább olyan eszményi katona, mint negyvenegy éves öccse. A páncélozott arcú, kreol Knézich Károlynál merő el­lentéte volt a tizenegyediknek érkező gróf Leiningen-Wes- tenburg Károly. Megjelenése alapján sokkal inkább sorol­ható Apolló, mint Mars kör­nyezetébe, Finom, poetikus lé­nyéhez sehogy nem illett az egyenruha. Mindössze har­mincegy éves. Az egész ■ láza­dás ideje alatt mást sem tett, csak egyfolytában meghazud­tolta külsejét, .amelyhez sok­kal inkább illett Volna a sza­lonok enteriőrje, mint a lő- poros csataterek vére. szeny- nye, hősiessége, örült, kiszá­míthatatlan. hazárdjátékos élet: jött ez a német fiatal­ember. ez a hesseni születésű gróf, angol királyi hercegek rokona, és ide áll magyar tábornokként bírái elé, az aradi vár udvarára. Vonakodva, a helyzet és a környezet iránti egyszerű megvetéssel tűrte Dessewffy Arisztidesz a foglár nógatását. Mégis várni lehetett. hátha rászól kísérőjére a magas termetű, lomha abaúji nemes: „Hé. foglár, ismerj illemet". Nyolc évszázad öntudatát vi­selte magán ez a szuverén birtokos. Nem nagy úr, de úr. A számunkra mindig titokza­tos. érthetetlen, kissé különc magyar nemesek közül való. Amolyan laza konoksággal állt be a sorba. Mint aki megta­nulta a görcsös ellenállásba hamarabb bele lehet pusztul­ni, mint a tartózkodó, vég­veszély esetén kitérő, vagy megalkuvó dacba. Láttam raj­ta, ő gyűlöl bennünket a leg­mélyebben. A sors szeszélye, hogy ennek ellenére előttünk kellett letennie a fegyvert. Akkora szégyennek tekintheti ezt, hogy talán szívesen hal meg. Lázár Vilmos, a tizenhar­madik elővezetett, délcegen mérte lépteivel a rövid utat az épülettől a kijelölt helyé­ig. Mint a diszkoszvető. Fe­szes atillája alatt alig fért el a délceg katonatermet. S kü­lönös, ez a férfiszobornak mintázott katona ártatlan sze- lídségű arcot viselt. Szakálla is, bajusza is lágy. Úgy hatott rám, mint aki cselekvés he­lyett szemlélődésre született-' Pedig bizony kijutott neki a cselekvésből. Ö az egyetlen, aki nem tábornok a tizennégy vádlott közül. Alezredes volt a lázadás utolsó előtti napjá­ig — az utolsó napon léptet­te elő ezredessé a lengyel Bem. Egy dandárt vezényelt, tehát volt beosztása szerint dandártábornoknak számít. Van-e, aki irigyelné tőle ■ a tábornoki rangot?,.. Utolsónak érkezett a sor jobb szélére Damjanich Já­nos. Két foglár támogatta tö­rött lába miatt. Majdnem ösz- szeroskadtak robosztus súlya alatt. De amikor a sor szé­lére ért. elhessegette támoga­tóit, s nyugodtan állt a lá­bán. * Elkotródtak a foglárok; megszűnt mindenféle jövés­menés, mocorgás. Bár nem vezényeltek vigyázzt, önkénte­lenül megmerevedett az alak­zati rend. Az egészben volt valami nyomasztó álomszerű­ség. Olyan képtelen hiedelem támadt egy pillanatra, hogy kitüntetésre vagy dicséretre sorakozott fel a tizennégy kék atillás katona. Valamennyien kihúzták magukat, szabályo­sabb már nem is lehett vol­na rajvonaluk. A didergésre ingerlő nyirkos reggelről min­denki megfeledkezett. Ernst törzshadbíró előrelépett. Nyomában írnoka, aki egy köteg pálcát szorongatott jobb­jában. Mint misekönyvét a pap, ki­nyitotta fénylő fekete mappá­ját a törzshadbíró. Kissé vé­kony hangján, majdnem éne­kelve kiáltotta bele a hűvös reggelbe. i — Őfelsége, a császár ne­vében! ítélet, melyet a ma­gas hadsereg-főparancsnokság parancsnoka folytán összeállí­tott és megesketett hadbíró­ság az alább nevezett urakat, mint a magyar lázadó hadse­reg vezéreivel szemben egv- h-n-,í!ag hozott meg... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents