Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
Az emberség műhelyei Kardos Tibor tanulmányainak újabb gyűjteménye Kardos Tibor az európai hu_ manizmus világhírű kutatója, akinek, nagyszabású összefoglaló munkái, mint a középkori kultúra, középkori költészet, a magyarországi humanizmus kora, vagy Az Argirus-széphis_ tória, tudományos irodalmunk immár klasszikus értékeit jelentik. Több mint négy évtizedes tudományos pályájának képéhez azonban szervesen hozzá tartoznak kisebb tanulmányai is, melyeknek első na_ gyobb gyűjteménye tavaly jelent meg (Élő humanizmus), most pedig Az emberség műhelyei címen foglalta testes kötetbe tanulmányai újabb sorozatát. Érdeklődése, ami mindig a megértés szeretetével párosul, évszázadokat, hatalmas területeket ível át. Mert nemcsak a magyar és az olasz humanizmus világában mozog otthonosan, van szava Prágáról vagy Belgrádról is, megszívlelendő tanácsokat ad az egyetemi oktatásról, de ugyanilyen fontosak — forrásérté- kűek! — visszaemlékezései Bartókra, vagy a régi barátra, az azóta elhunyt nagy íróra, Lénárd Sándorra, akinek életrajzát csak Kardos Tibortól remélhetjük. Ami minden írásának alapvető tulajdonsága: érzékletes stílusa, a megfogalmazás tisztasága, szó és gondolat hibátlan egybefonódása. Mert ez a nagy tudós kitűnő író, s amiről újra meggyőződhetünk most, jeles műfordító is, mint mindenekelőtt Hadrianus császár szép versének (Leikecske, édes röpdöső, testemben társ és jóbarát) fordítása mutatja. A tudós a művész szavával szól hozzánk, s a művészben mindig együtt jelenik meg invenció és ismeret, a szeretet sugallta öröm és a megértés diktálta ítélet. Egy helyen Gaileiről ír, Ita- lo Calvinót idézve, aki szerint Galilei a legnagyobb olasz író, bár „ezen sokan nevetnek. Megmondtam vendéglátómnak: a magam részéről nem nevetek rajta, mert ez a Galilei, aki Dante és Ariosto csodálója volt, a lényeglátás, plasztikus kifejezés, szabad, kombinatív találékonyság és harmonikus egyensúly csodálója az iroda, lomban, minden módszeressége mellett ilyen maradt tudománya kifejezéseiben is. És ihletett volt, mint szeretett mintái. Az irodalmi kifejezést nem kölcsön kapta, ott élt az idegszálaiban, ujjai hegyében. Még többről van szó: Galilei tudatosan építette ki irodalmi kifejező eszközeit.” A Galileiről írott ihletet so_ rok Kardos Tibor művészetét is éppúgy jellemzik, mert aki ezeket a tanulmányokat írta valóban „tudatosan építette ki irodalmi kifejező eszközeit”, e a lényeglátás, plasztikus kifejezés, szabad, kombinatív találékonyság egyaránt jellemzői. S ez már azt is jelenti, hogy mindig belülről közelíti meg tárgyát, nem szemlél, hanem benne él, személyes jelenlétével hozva mindent emberközelbe, bármiről beszéljen is, római utcákról, Leopardi tájairól. vagy Agrigentóról. Tanulmányai kapuján valóban az emberség műhelyeibe lépünk, a tiszta és derűs harmónia világába, ahol a szépség és az értelem fog össze az emberért. Évszázadokon vezet át bennünket, de mindig a ma emberéhez szól, hozzánk, a személyes jelenlét varázsával. Fi. gyelme mindenre kiterjed. Arra is például, hogy Szekszár- don legalább az irodalmi jellegű ismeretterjesztő előadásokat jó lenne a régi megyeháza termében tartani, valóban méltó keretet adva az ismeretterjesztésnek. Az emberiség műhelyei, Kardos Tibor új könyve, irodalmi életünk ünnepi eseménye, „emberségre vezérlő kalauz”. CSÄNYILÁSZLÓ A sport emlékei a népmesékben LOVÁSZ PÁL VERSEI: NÉNÉMHEZ Amíg te itt vagy: az „öcsém" szó megillet, és szalmaszál-hitemben úgy érzem, hogy te mégy most is beljebb a járdán- gyerekkorunk utcáin, s ha léckapuk alól ránk ebszáj vicsorog, felém szólsz angyal-gyáván: „Ne félj. ne... itt vagyok/’’ Alom a pádon Koporsóaljnyi fekhelyem — megtört karokkal a hulló világot ölelem, SZÁMVETÉS Álltái a múltban háttal a tettnek, bíztál a van-ban, hittél a lesz-nek, vakultál rosszban, kápráztál jóban, hű voltál, ember, szóban, csak szóban. A HALÁLRÓL A gyermek: „Félős mese, tudom, hogy nem igaz” A férfi: „Beszéljünk másról, alig múlt még tavasz” Az öreg: „Testem romjából sarjadó vigasz" Nemrég jelent meg Varga Lászlónak a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Heves megyei Tanácsa és még 5 hatóság által közösen Egerben kiadott „Heves megye sporttörténete” című művének I. kötete. E mű néprajzi vonatkozásában új mesevizsgálati módszert tartalmaz. Varga László e művében dr. Berze Nagy János néprajztudós „Égigérő fa" című magyar mitológiai művére hivatkozik, amelyben dr. Berze Nagy János megállapítja. Hogy Heves megyei eredetű népmeséinkben világosan felismerhetők a középkori sportágak (lovagi viadalok és tornák) nyomai is. A népmese hőseit a sporteszközök (a buzogány, kard, nyíl, puska, ló) és a sportszerű készségek (nagy erő, gyorsfutási és távgyaloglási készség, birkózás, súlyemelés, labdázás, úszás és tánc) juttatják a győzelemhez a népi igazságkeresés szolgálatában. Varga Lászó ez irányú — eddig egyedülállóan és igen di- cséretreméltó módon — értékelte dr. Berze Nagy János: „Népmesék Heves és Jász-Nagykun- Szolnok megyéből" című népköltési gyűjteményében közölt népmeséknek a Heves megyében űzött különböző sportágakra és testnevelési eszközökre vonatkozó részeit. Annak ellenére, hogy dr. Berze Nagy Jánosnak egyetemi hallgató korában gyűjtött fenti népmeséit a Kisfaludy Társaság Budapesten 1907. évben adta ki, az ebben közölt népmeséknek a sportra vonatkozó anyagát az elmúlt 65 éven keresztül nem vizsgálta ki senki. Varga László tehát nem kerülte meg a nép emlékeit, hanem dr. Berze Nagy János útmutatása alapján, egyenesen c nép hagyományaihoz (meséihez) is fordult adatok szerzése végett. Művében a népmeséknek a sportra vonatkozó anyagával érvel, sőt bizonyít és ezért új utat nyitott meg a népmeséknek a sport szempontjából való értékelésében és vizsgálatában. Nyilvánvaló, hogy az ország más megyéje sporttörténetének megírásánál — Varga László új meseértékelési módszere nyomán — a kutató nem hagvhatja figyelmen kívül a népmeséknek az érdekelt megye népe sportéletére vonatkozó emlékeit és anyaiját. A magyar népmesék vizsgálatában és feldolgozásában megnyilvánult új módszer azt bizonyítja, hogy dr. Berze Nagy János egyetemi hallgató korában nemcsak azért jegyezte fel a népmesék gyűjtésekor a népmeséknek sportra vonatkozó részeit, mivel a sportnak eseményalakító szerepe van, hanem azért is, mert a megye történelmére, kultúrtörténetére és népe sportéletére vonatkozólag is őriztek meg fontos adatokat. Ifj. dr. Berze Nagy János Tolnai Művelődés egy részterületéről, az ott alkalmazott módszerekről, eléri; eredményekről adnak hírt.. Kappelmayer Mátyásné: Szabály — játék géppel; Révész Ferencné: A komplex matematikatanítási kísérlet hatása; Wukován Sándorné: A tanár— diák viszony fejlesztésének lehetőségei; s Rókus János ugyancsak ide tartozó pálya- választási tanulmánya azzal válik jelentőssé, hogy egyéni vizsgálódások alapján számol be a nevelés ügyének egy-egy fontos kérdéséről. Andrásíalvi Bertalan Mado- csa és a Duna mente néprajzáról szóló tanulmánya, a világos, biztos adatismereten alapuló, s egyben irányt mutató tanulmány iskolapéldája. Dr. Buzinkay Géza és dr. Kap- ronezay Károly Sass Istvánról, a tolnai orvosról értekezik, néhány új adattal gazdagítva Petőfi-képünket, csak azt jegyezzük meg: miért hálátlan dolog egy zseni barátjának lenni? Sass István sem ezt példázza. Dr. Szabó József és dr. Sza_ bó Józsefné Hagykónyi népi hitvilágát ismerteti, roppant anyagismerettel, s írásuk jelentőségét növeli, amit a szerzők bevezetőjükben is megjegyeznek. hogy ezeket a babonás hiedelmeket már alig ismerik a faluban, a gyűjtőmunka tehát az utolsó pillanatban történt. Szerencsés gondolat volt kö_ zölni Fábián Gyula megnyitóját, ami M. Szabó István kiállításán hangzott el, ez is, a közölt jó minőségű reprodukciók is közelebb hozzák ezt a jeles festőt. A Tolnai Művelődés jó úton indult el, s ha megjelenése rendszeresebbé válnék, ha ki tud lépnj abból az esetlegességből. ami — egyebek mellett — korábban jellemezte, hasznos szolgálatot tesz a megye művelődésének. Hosszú szünet után ismét megjelent a megyei tanács időszakos kiadványa, a Tolnai Művelődés, s örömmel állapíthatjuk meg, hogy a sok hányattatást megéLt kiadvány, úgy látszik, végre megtalálja helyét és hivatását. Az új szer. kesztő Méry Éva, biztos kézzel fogja össze mindazt, ami egy megye művelődésébe tartozik, s számos jelentős tanulmányt közöl a megye néprajzi, irodalmi, oktatási kutatásainak eredményeiről. Az ilyen természetű időszakos kiadványnak nem is lehet más feladata, s a rendszert annak kell jelentenie. ami azok művelődését, néprajzi, pedagógiai gyakorlatát segíti, akik számára volta, képp készül. Éppen ezért véljük nagyon hasznosnak az Oktatás-nevelés gyűjtőcím alatt összefogott tanulmányokat. melyek a pedagógia egySTAVB FERENC RAJZA
