Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: EQER NEVÉRE Az összeszorított fog politikája s a herkulesi erő példája itt testesült meg, a te nevedre dobog szívemben a kard ereje, melyet a maroknyi nép vívott zord tusaként a tömeg iszonyattal, a Nagyok, Csorbák, Aranyok, Bornemisszák nevei erő nekem, a kazamaták mélyeibe sáncolta magát Európa őre, kard és könyv csillagaival dacohm a fátum fekete útján így őrzi századok árkaiba borítva a bástyát a néma magyarság. SIMON LAJOS:. ŐSZ Szárnyuk alá rejtették a~ fény es nyarat már a tolvaj madarak, sárga tollúk belepte a rétet, erdőt, hegyet, domboldalakat. Eső-könnyet pityereg az ablak, sír a szél, mint befogott sirály, mióta a tolvaj madaraknak / szárnya alatt elveszett a nyár. Az őszi ég szilaj villámcsapástól bömbölve háborog, felfényesednek hirtelen a jámbor fészeknyi otthonok. ősz van. Lucsok... A kemény-felhős mennynek forrása felfakad, a fákról nem is levelek peregnek, de csöpp aranyhalak. M1SZLA1 GYÖRGY: ŐSZI SZONETT Pingál a mester. Roppant palettáján ott már a színek tarka tömege. Pipál és fest: A szöllődombok táján fáradhatatlan jár az ecsete. A cseresznyefák csipkés levelére dob vérpiros, ujjongó színeket. S a vén diófa fáradt üstökére apró pöttyökben rozsdát hinteget,:. A kadarkákra ünneplő ruhát ad: felöltözteti sorra, mindahányat, és hajít rájuk lenge őszi fátylat. Csak fess öreg szorgalmasan, kitartón itt. a hegyen, s amott a messzi tarlón, csak fess, és szívd, szívd kialvó pipádat!... A közművelődés új évadja Nemcsak új évad kezdődik az idén a közművelődésben, hanem új szemlélet, nevelésforma. ízlésformáló tevékenység nagy vizsgája is lesz a most következő tíz hónap. Júniusban nem kapnak ugyan bizonyítványt a közművelődés munkásai — de valamennyien nagyon jól tudják, igen sok múlik azon, hogy s mint látnak hozzá, milyen eredményeket mutatnak fel év közben és az évad végén. Tulajdonképpen nagyon egy-, szerű — és nagyon bonyolult dologról van szó. Arról a felismerésről. amelynek érvényt kell szerezni már a mostani esztendőben, s az utána következőben még jobban —, hogy a szocialista kultúra csak valamennyi művelődésügyi terület és ágazat együttes és egységes fejlesztésével képzelhető el. Nincs olyan, hogy kiváló az iskolarendszer, de akadozik az iskolán kívüli művelődési tevékenység, nincs olyan, hogy jól működnek a művelődési házak, de rosszul a szórakoztató intézmények, vagy hogy kiváló a könyvtári hálózat, de nem jó az ismeretterjesztés. Elméletben nincs, — tegyük hozzá sietve. Mert a gyakorlatban előfordult — előfordul — s ennek a megszüntetése, a ritmus-’ zavarok kiküszöbölése az egyik legfontosabb célkitűzés. A párt Központi Bizottságának 1972. novemberi ülésén hozott határozatából idézünk: „Két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét.” A KB- állásfoglalás nyomán hatalmas tervezőmunka kezdődött; a magyar művelődésügy valamennyi ágazatának irányítói, szakemberei hozzáláttak, hogy a tudomány, az oktatásügy, a művészetek és a közművelődés — korábban népművelés — funkcióit szinkronizálják. Hogy olyan organizmust teremtsenek, amelynek keretében a művelődésügynek e négy területe zavartalanul és lendületesen fejlődhet tovább. E látszatra egyszerű és köny- nyen felfogható dolog alapelveinek kimunkálása, a működés megtervezése és megvalósítása azonban nagyon bonyolult; tudásra, szívós munkára és magas fokú lelkiismeretre van szükség. Meg kell teremteni a társadalomnak a kultúrához való kívánatos viszonyát. Nem több. de nem is kevesebb a közművelődés munkásainak a feladata. Nem vadonatúj, sosem hallott munkába kezdenek. Azt kell csinálniok. amit eddig — csak eszesebben, jobban, a világra való nagyobb kitekintéssel, az eszközök célszerűbb csoportosításával. Lehetővé kell tenni, hogy a társadalom minden tagja közelebb jusson a kultúrához: gondolkodásában, műveltségének gyarapodásában, életvitelében. Mert ne feledjük: a kultúra nemcsak bizonyos ismereteket vagy bizonyos ismereteknek a halmazatát jelenti. Azt is. hogy miként élünk, miként töltjük mindennapjainkat, munkaidőnket és szabad időnket. A korábbi népművelési tevékenységben — történelmileg indokolt, de itt nem részletezhető okokból — kialakult egyfajta mennyiségi szemlélet. Minél több konkrét ismeretet adni az embereknek. Ez ma már nem elég; a társadalom maga szabta meg. fejlődésével, hogy a kultúrát átfogóbban és szélesebben kell értelmezni, s ennek megfelelően terjeszteni. Ugyanazt a szocialista kultúrát. — de ha szabad így mondani: válogatottabb eszközökkel, jobb módszerekkel. Mindenekelőtt a feladatok jobb rendszerezésével. Vegyünk egy igen-igen prózai tényt. Senki sem vitatja, hogy a termelési értékeket létrehozó ember társadalmi ér. ték, s hogy értékeinek mind tökéletesebb kifejlesztését valamennyiünknek támogatni kell. Támogatni, mert — ugyancsak nincs vitapartner, mindenki elismeri — társadalmunk színvonala a munkahelyi kollektívák fejlettségétől, világnézeti és ízlésbeli érettségétől. gondolkodásának emel. kedettaégétől függ. Súlyosabb írtam egy cikket az alkoholizmusról. Megírtam benne egy ismerős család tragédiáját, ahol az apa minden pénzét italra költi, a csáládjához durva; üti-veri a feleségét és 4. gyerekeit, amikor részegen haza tántorog.' Hogy ne lehessen felismerni kiről is van sző, az illetőt a cikkben nem az eredeti nevén szerepeltettem. hanem elneveztem őt Vajdulák Hugónak. A foglalkozását is megváltoztattam, bolti eladót csináltam belőle. A valóságban csak két gyereke van, de én a cikkben hárommal „áldottam meg" őt a nagyobb hatás kedvéért. A cikk óriási visszhangot keltett az olvasókban. Rengeteg levelet küidtek be a szerkesztőségbe. Tanulságként a sok levél közül most közreadunk néhányat. . 1. LEVÉL Tisztelt cikkíró! A Vajdulák Hugóról .írt cikkével' tönkretette az életemet. A munkatársaim szerint én vagyok Vajdulák, rólam szól a cikk! A becsületes nevem Tarhonya Vendel, és nem bolti eladó vagyok, hanem éjjeliőr. A többi stimmel azzal a megszorítással, hogy megrögzött antialkoholista vagyok, még a lányom esküvőjén. ss itte-m szeszt, s a gyerekeimet sem tudom verni nap, mint nap, mert férjhez mentek, megnősültek és elköltöztek tőlünk. Ennek ellenére a munkatársaim rámfagták, hogy zugivó vagyok, a főnököm elvonókúrára akar küldeni! Ha istent ismer, kérem, tegyen Írtam egy cikket... közzé egy helyreigazítást, miszerint nem rólam szól a cikk! Könyörögve üdvözli: Tarhonya Vendel éjjeliőr 2. LEVÉL T. Szerkesztőség! Mi, az 5242. sz. Kacatbolt- ban dolgozó Arany homok Szocialista Brigád tagjai mélyen fel vagyunk háborodva a Vajdulák Hugó bolti eladóról írt cikk miatt. Ezennel hivatalosan kijelentjük, hogy a brigádunkban dolgozó Vajdulák Hugó becsületes tagja a kollektívának, többszörösen kitüntetett dolgozó, önkéntes véradó, nem iszik, nem dohányzik, ráadásul ' megrögzött agglegény. Nem tudjuk elképzelni. hogy a cikkíró honnan vette ezeket a hazugságokat. amiket Vajdulák kartársról írt. Kérjük, hogy a cikkben leírtakat sürgősen ko-riffálják és fejezzék be Vajdulák kartárs rágalmazását! Pecsét és 25 aláírás A szerkesztőség kénytelén volt rövid kis cikkben lecsillapítani a felháborodott olvasókat. Megnyugtatta őkét, hogy á Vajdulák Hugó csak kitalált név, úgyszintén a foglalkozás is. Az illetőt nyugodtan nevezhetnénk Csipcsa- la Ákos körállatorvosnak is... 3. LEVÉL T. Szerkesztőség! Csipcsala Ákos körén vagyok. Sajtópert indítok a lap ellen, mert tönkretettek... Mindenki más állatorvost hív a korrigáló cikk óta. A feletteseim vizsgálatot indítottak ellenem, a feleségem a gyerekekkel együtt hazaköltözött a mamájához és a bútorokat is magával vitte. Vaságyon fekszem és száraz kenyéren élek, mert az utolsó filléremet is átadtam az ügyvédemnek, hogy a sajtópert meg tudja indítani. Aláírás: Csipcsaia 4. LÉVÉt Te szeméiláda! Azt hiszed, nem tudjuk, hogy kiről szól a cikk? Hiába nevezted el az illetőt Vajdulák Hugónak, később pedig Csipcsala Ákos körállatorvosnak. tudjuk, hogy rólunk írtál! De ha erre jársz a mi kis talponállónk felé, a beledet kitapossuk és a kezedbe adjuk! Szesztestvéri üdvözlettel: a Zengő kisvendéglő törzsközönsége A. további 4653 levél ismertetésétől eltekintünk. Eny- nyi levél érkezett a szerkesztőségbe, mert sokan találva érezték magukat és azt hitték, hogy róluk szól a cikk. 32 ipari vállalat. 23 termelőszövetkezet, 157 igazgató, 75 főmérnök. 239 ellenőr. 67 főkönyvelő. 62 agronómus, 82 fogorvos. 237 traktorista fosott tollat, tiltakozott, protestált és a cikkíró fejét követelte! A lap vezető munkatársai már-már attól féltek, hogy a szesztestvérek megostromolják a szerkesztőséget ezért az alábbi vitazáró cikket tették közzé: T. Olvasóink! A Vajdulák Hugóról írt cikk kapcsán közöljük, hogy a cikkíró nem a T. Olvasóról mintázta Vaidulák Hugót hanem önmagáról. Igen, ő Vajdulák Hugó, a részeges alkoholista. aki minden pénzét elissza és veri a családját. Szerkesztőségünk az Önök segítségével levonta a megfelelő konzekvenciákat és a cikk írót elvonókúrára küldte. Bízunk abban, hogy intézkedő sünk pozitív visszhangra te. Iái olvasóink körében. A szerkesztősé’ ... És én most itt vagyok az elvonókúrán. A Kezelés kissé szokatlan, de jól bánnak velem. A szerkesztő is meglátogatott és rögtön újságolta, hogy tucatjával érkeznek a levelek a szerkesztőségbe. melyekben az olvadók helyeslik a szerkesztőség döntését, márminthogv engem, a cikk íróját elvonókúrára köteleztek. Mindenki levelei í- mindenki tollat ragad, mindenki gratulál. Egv ember nem fogott még tollat és egy sort sem írt: Vajdulák Hugó, bolti eladó- akiről a cikket írtam. 0 ugyanis nem ér rá. Továbbra is áHandó-n iszik, és üt-i-ve' ' a családját... Kiss György Mihály tényként írjuk ide nyomban azt is, elősegítvén az összevetést, hogy ma hazánkban a 45 éven aluli aktív keresők közül több mint egymillióan nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát! (közéjük számítva, természetesen azokat is, akik tanulmányaikat a múlt rendszerben kezdték meg és szakították félbe, rajtuk kívül álló okokból), s hogy a munkásoknak több mint 60 százaléka szakképzet- len. Nyilvánvaló, hogy ezeken az első hallásra kedvezőtlen számokon javítanak a rendszeres olvasókról, színházlátogatókról, könyvtárlátogatókról, tv-nézőkről készült imponáló statisztikák. Ám a tény, tény marad; a szakmai és az általános műveltség terjesztésében a tennivalók java előttünk áll. A munkahelyi közművelődési tevékenységet az eddiginél jobban differenciálni, szakosí. tani kell; a fő figyelmet az elmaradott rétegekre kell irányítani, a műveltebb. ízlésben magasabban állók segítségével. Elsősorban a szocialista brigádok tagjainak a segítségével, akik igen sokat tehetnek azért, hogy például a munkásszállások lakói, félanalfabéták, nehéz körülmények között dolgo. zó és művelődő ingázók kedvezőbb feltételek között találkozhassanak a kulturális értékekkel. A „feltételek" fogalmán per. sze sok mindent kell érteni. Klubot a fiataloknak. Megfelelő időben nyitv> tartó könyvtárat. Könyvtáros- propagandistát. aki nemcsak jelenti, hogy hány ismeretterjesztő előadást tartottak, hanem az igények szerint készíti elő azokat. Üze. mi jegyeladó helyett közönség- szervező propagandistát, aki ismeri az embereket és érdek, lődésük szerint kínálja a jegyet. S pénzt, anyagi lehetőséget, üzemi és állami szervek költségvetéséből, a korábbinál jobb elosztásban a valódi szükségletek szerinti csoporto- - sításban. A művelődésügyi intézmények korszerűsítésére igen so. kát fordítottak — Több mint 200 millió forintot —. az országgyűlés kulturális bizottsága javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy kezeljék kiemelten a széles tömegek művelődését szolgáló kulturális beruházásokat: javult a könyvtári hálózat helyzete, az üzemek több pénzt tartalékoltak művelődési célokra. Bekapcsolódott a munkába — ezt hetente tapasztalni — a rádió és a televízió; több az olyan műsor — ismeretterjesztő, szórakoztató, művészi —. amely a munkásokat, parasztokat érdeklő témákkal foglalkozik. Városokban, falvakban, kis- és nagyüzemekben a közművelődésnek számtalan új eszközét, módszerét, „fogását" alkalmazzák először a most kezdődő évadban. Nyilván lesz. amely nem állja a próbát. Lesz talán bevezetésre alkalmatlan kísérlet is. De nem szabad megijedni, a regiszter valamennyi billentyűjén játszani kell. mert csak úgy jöhet el a kívánt eredmény. A művelődés szakértőinek, szervezőinek egyik-másikánál talán fellelhető bizonyos szorongás a nagy feladat megoldásának első időszakában. Az a jó, hogy ennél aránytalanul nagyobb az ötletesség — ez már a tervekből is látható —, a felelősségtudat és az elszántság, hogy a szocialista kultúrát újabb én újabb milliók fogadják be. S hogy az ne csak ismeret, han-em az életűit része legyen. TAMÁS ISTVÁN
