Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: EQER NEVÉRE Az összeszorított fog politikája s a herkulesi erő példája itt testesült meg, a te nevedre dobog szívemben a kard ereje, melyet a maroknyi nép vívott zord tusaként a tömeg iszonyattal, a Nagyok, Csorbák, Aranyok, Bornemisszák nevei erő nekem, a kazamaták mélyeibe sáncolta magát Európa őre, kard és könyv csillagaival dacohm a fátum fekete útján így őrzi századok árkaiba borítva a bástyát a néma magyarság. SIMON LAJOS:. ŐSZ Szárnyuk alá rejtették a~ fény es nyarat már a tolvaj madarak, sárga tollúk belepte a rétet, erdőt, hegyet, domboldalakat. Eső-könnyet pityereg az ablak, sír a szél, mint befogott sirály, mióta a tolvaj madaraknak / szárnya alatt elveszett a nyár. Az őszi ég szilaj villámcsapástól bömbölve háborog, felfényesednek hirtelen a jámbor fészeknyi otthonok. ősz van. Lucsok... A kemény-felhős mennynek forrása felfakad, a fákról nem is levelek peregnek, de csöpp aranyhalak. M1SZLA1 GYÖRGY: ŐSZI SZONETT Pingál a mester. Roppant palettáján ott már a színek tarka tömege. Pipál és fest: A szöllődombok táján fáradhatatlan jár az ecsete. A cseresznyefák csipkés levelére dob vérpiros, ujjongó színeket. S a vén diófa fáradt üstökére apró pöttyökben rozsdát hinteget,:. A kadarkákra ünneplő ruhát ad: felöltözteti sorra, mindahányat, és hajít rájuk lenge őszi fátylat. Csak fess öreg szorgalmasan, kitartón itt. a hegyen, s amott a messzi tarlón, csak fess, és szívd, szívd kialvó pipádat!... A közművelődés új évadja Nemcsak új évad kezdődik az idén a közművelődésben, hanem új szemlélet, nevelés­forma. ízlésformáló tevékeny­ség nagy vizsgája is lesz a most következő tíz hónap. Jú­niusban nem kapnak ugyan bizonyítványt a közművelődés munkásai — de valamennyien nagyon jól tudják, igen sok múlik azon, hogy s mint lát­nak hozzá, milyen eredmé­nyeket mutatnak fel év közben és az évad végén. Tulajdonképpen nagyon egy-, szerű — és nagyon bonyolult dologról van szó. Arról a fel­ismerésről. amelynek érvényt kell szerezni már a mostani esztendőben, s az utána kö­vetkezőben még jobban —, hogy a szocialista kultúra csak valamennyi művelődésügyi te­rület és ágazat együttes és egységes fejlesztésével képzel­hető el. Nincs olyan, hogy ki­váló az iskolarendszer, de aka­dozik az iskolán kívüli mű­velődési tevékenység, nincs olyan, hogy jól működnek a művelődési házak, de rosszul a szórakoztató intézmények, vagy hogy kiváló a könyvtári hálózat, de nem jó az isme­retterjesztés. Elméletben nincs, — tegyük hozzá sietve. Mert a gyakorlatban előfor­dult — előfordul — s ennek a megszüntetése, a ritmus-’ zavarok kiküszöbölése az egyik legfontosabb célkitűzés. A párt Központi Bizottságá­nak 1972. novemberi ülésén hozott határozatából idézünk: „Két éven belül ki kell dol­gozni a közművelődés fejlesz­tésének átfogó tervét.” A KB- állásfoglalás nyomán hatal­mas tervezőmunka kezdődött; a magyar művelődésügy vala­mennyi ágazatának irányítói, szakemberei hozzáláttak, hogy a tudomány, az oktatásügy, a művészetek és a közművelő­dés — korábban népművelés — funkcióit szinkronizálják. Hogy olyan organizmust te­remtsenek, amelynek kereté­ben a művelődésügynek e négy területe zavartalanul és lendületesen fejlődhet tovább. E látszatra egyszerű és köny- nyen felfogható dolog alapel­veinek kimunkálása, a műkö­dés megtervezése és megvaló­sítása azonban nagyon bonyo­lult; tudásra, szívós munkára és magas fokú lelkiismeretre van szükség. Meg kell teremteni a tár­sadalomnak a kultúrához va­ló kívánatos viszonyát. Nem több. de nem is kevesebb a közművelődés munkásainak a feladata. Nem vadonatúj, so­sem hallott munkába kezde­nek. Azt kell csinálniok. amit eddig — csak eszesebben, job­ban, a világra való nagyobb kitekintéssel, az eszközök cél­szerűbb csoportosításával. Le­hetővé kell tenni, hogy a tár­sadalom minden tagja köze­lebb jusson a kultúrához: gon­dolkodásában, műveltségének gyarapodásában, életvitelében. Mert ne feledjük: a kultúra nemcsak bizonyos ismereteket vagy bizonyos ismereteknek a halmazatát jelenti. Azt is. hogy miként élünk, miként töltjük mindennapjainkat, munkaidőnket és szabad időn­ket. A korábbi népművelési te­vékenységben — történelmi­leg indokolt, de itt nem rész­letezhető okokból — kialakult egyfajta mennyiségi szemlélet. Minél több konkrét ismeretet adni az embereknek. Ez ma már nem elég; a társadalom maga szabta meg. fejlődésével, hogy a kultúrát átfogóbban és szélesebben kell értelmez­ni, s ennek megfelelően ter­jeszteni. Ugyanazt a szocialista kul­túrát. — de ha szabad így mondani: válogatottabb eszkö­zökkel, jobb módszerekkel. Mindenekelőtt a feladatok jobb rendszerezésével. Vegyünk egy igen-igen pró­zai tényt. Senki sem vitatja, hogy a termelési értékeket létrehozó ember társadalmi ér. ték, s hogy értékeinek mind tökéletesebb kifejlesztését va­lamennyiünknek támogatni kell. Támogatni, mert — ugyancsak nincs vitapartner, mindenki elismeri — társadal­munk színvonala a munkahe­lyi kollektívák fejlettségétől, világnézeti és ízlésbeli érett­ségétől. gondolkodásának emel. kedettaégétől függ. Súlyosabb írtam egy cikket az alko­holizmusról. Megírtam benne egy ismerős család tragédiá­ját, ahol az apa minden pén­zét italra költi, a csáládjához durva; üti-veri a feleségét és 4. gyerekeit, amikor részegen haza tántorog.' Hogy ne lehes­sen felismerni kiről is van sző, az illetőt a cikkben nem az eredeti nevén szerepeltet­tem. hanem elneveztem őt Vajdulák Hugónak. A foglal­kozását is megváltoztattam, bolti eladót csináltam belőle. A valóságban csak két gye­reke van, de én a cikkben há­rommal „áldottam meg" őt a nagyobb hatás kedvéért. A cikk óriási visszhangot keltett az olvasókban. Renge­teg levelet küidtek be a szer­kesztőségbe. Tanulságként a sok levél közül most közre­adunk néhányat. . 1. LEVÉL Tisztelt cikkíró! A Vajdulák Hugóról .írt cikkével' tönkretette az élete­met. A munkatársaim szerint én vagyok Vajdulák, rólam szól a cikk! A becsületes ne­vem Tarhonya Vendel, és nem bolti eladó vagyok, hanem éj­jeliőr. A többi stimmel azzal a megszorítással, hogy meg­rögzött antialkoholista vagyok, még a lányom esküvőjén. ss itte-m szeszt, s a gyerekeimet sem tudom verni nap, mint nap, mert férjhez mentek, megnősültek és elköltöztek tő­lünk. Ennek ellenére a mun­katársaim rámfagták, hogy zugivó vagyok, a főnököm el­vonókúrára akar küldeni! Ha istent ismer, kérem, tegyen Írtam egy cikket... közzé egy helyreigazítást, mi­szerint nem rólam szól a cikk! Könyörögve üdvözli: Tarhonya Vendel éjjeliőr 2. LEVÉL T. Szerkesztőség! Mi, az 5242. sz. Kacatbolt- ban dolgozó Arany homok Szo­cialista Brigád tagjai mélyen fel vagyunk háborodva a Vaj­dulák Hugó bolti eladóról írt cikk miatt. Ezennel hiva­talosan kijelentjük, hogy a bri­gádunkban dolgozó Vajdulák Hugó becsületes tagja a kol­lektívának, többszörösen ki­tüntetett dolgozó, önkéntes véradó, nem iszik, nem do­hányzik, ráadásul ' megrögzött agglegény. Nem tudjuk el­képzelni. hogy a cikkíró hon­nan vette ezeket a hazugsá­gokat. amiket Vajdulák kar­társról írt. Kérjük, hogy a cikkben leírtakat sürgősen ko-riffálják és fejezzék be Vajdulák kartárs rágalmazá­sát! Pecsét és 25 aláírás A szerkesztőség kénytelén volt rövid kis cikkben lecsil­lapítani a felháborodott ol­vasókat. Megnyugtatta őkét, hogy á Vajdulák Hugó csak kitalált név, úgyszintén a fog­lalkozás is. Az illetőt nyu­godtan nevezhetnénk Csipcsa- la Ákos körállatorvosnak is... 3. LEVÉL T. Szerkesztőség! Csipcsala Ákos körén vagyok. Sajtópert indítok a lap ellen, mert tönkretettek... Mindenki más állatorvost hív a korrigáló cikk óta. A felet­teseim vizsgálatot indítottak ellenem, a feleségem a gye­rekekkel együtt hazaköltözött a mamájához és a bútorokat is magával vitte. Vaságyon fekszem és száraz kenyéren élek, mert az utolsó fillére­met is átadtam az ügyvédem­nek, hogy a sajtópert meg tudja indítani. Aláírás: Csipcsaia 4. LÉVÉt Te szeméiláda! Azt hiszed, nem tudjuk, hogy kiről szól a cikk? Hiába nevezted el az illetőt Vajdu­lák Hugónak, később pedig Csipcsala Ákos körállatorvos­nak. tudjuk, hogy rólunk ír­tál! De ha erre jársz a mi kis talponállónk felé, a beledet kitapossuk és a kezedbe ad­juk! Szesztestvéri üdvözlettel: a Zengő kisvendéglő törzsközönsége A. további 4653 levél is­mertetésétől eltekintünk. Eny- nyi levél érkezett a szerkesz­tőségbe, mert sokan találva érezték magukat és azt hitték, hogy róluk szól a cikk. 32 ipari vállalat. 23 termelőszö­vetkezet, 157 igazgató, 75 fő­mérnök. 239 ellenőr. 67 fő­könyvelő. 62 agronómus, 82 fogorvos. 237 traktorista fo­sott tollat, tiltakozott, pro­testált és a cikkíró fejét kö­vetelte! A lap vezető munka­társai már-már attól féltek, hogy a szesztestvérek megost­romolják a szerkesztőséget ezért az alábbi vitazáró cik­ket tették közzé: T. Olvasóink! A Vajdulák Hugóról írt cikk kapcsán közöljük, hogy a cikkíró nem a T. Olvasó­ról mintázta Vaidulák Hugót hanem önmagáról. Igen, ő Vajdulák Hugó, a részeges al­koholista. aki minden pénzét elissza és veri a családját. Szerkesztőségünk az Önök se­gítségével levonta a megfele­lő konzekvenciákat és a cikk írót elvonókúrára küldte. Bí­zunk abban, hogy intézkedő sünk pozitív visszhangra te. Iái olvasóink körében. A szerkesztősé’ ... És én most itt vagyok az elvonókúrán. A Kezelés kissé szokatlan, de jól bán­nak velem. A szerkesztő is meglátogatott és rögtön újsá­golta, hogy tucatjával érkez­nek a levelek a szerkesztő­ségbe. melyekben az olvadók helyeslik a szerkesztőség dön­tését, márminthogv engem, a cikk íróját elvonókúrára kö­teleztek. Mindenki levelei í- mindenki tollat ragad, min­denki gratulál. Egv ember nem fogott még tollat és egy sort sem írt: Vajdulák Hugó, bolti eladó- akiről a cikket írtam. 0 ugyanis nem ér rá. Továbbra is áHandó-n iszik, és üt-i-ve' ' a családját... Kiss György Mihály tényként írjuk ide nyomban azt is, elősegítvén az összeve­tést, hogy ma hazánkban a 45 éven aluli aktív keresők kö­zül több mint egymillióan nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát! (közé­jük számítva, természetesen azokat is, akik tanulmányai­kat a múlt rendszerben kezd­ték meg és szakították félbe, rajtuk kívül álló okokból), s hogy a munkásoknak több mint 60 százaléka szakképzet- len. Nyilvánvaló, hogy ezeken az első hallásra kedvezőtlen számokon javítanak a rendsze­res olvasókról, színházlátoga­tókról, könyvtárlátogatókról, tv-nézőkről készült imponáló statisztikák. Ám a tény, tény marad; a szakmai és az ál­talános műveltség terjesztésé­ben a tennivalók java előt­tünk áll. A munkahelyi közművelődé­si tevékenységet az eddiginél jobban differenciálni, szakosí. tani kell; a fő figyelmet az elmaradott rétegekre kell irá­nyítani, a műveltebb. ízlésben magasabban állók segítségével. Elsősorban a szocialista bri­gádok tagjainak a segítségével, akik igen sokat tehetnek azért, hogy például a munkásszállá­sok lakói, félanalfabéták, ne­héz körülmények között dolgo. zó és művelődő ingázók ked­vezőbb feltételek között talál­kozhassanak a kulturális ér­tékekkel. A „feltételek" fogalmán per. sze sok mindent kell érteni. Klubot a fiataloknak. Megfe­lelő időben nyitv> tartó könyv­tárat. Könyvtáros- propagandis­tát. aki nemcsak jelenti, hogy hány ismeretterjesztő előadást tartottak, hanem az igények szerint készíti elő azokat. Üze. mi jegyeladó helyett közönség- szervező propagandistát, aki ismeri az embereket és érdek, lődésük szerint kínálja a je­gyet. S pénzt, anyagi lehetősé­get, üzemi és állami szervek költségvetéséből, a korábbinál jobb elosztásban a valódi szükségletek szerinti csoporto- - sításban. A művelődésügyi intézmé­nyek korszerűsítésére igen so. kát fordítottak — Több mint 200 millió forintot —. az or­szággyűlés kulturális bizottsá­ga javaslatot terjesztett a kor­mány elé, hogy kezeljék ki­emelten a széles tömegek mű­velődését szolgáló kulturális beruházásokat: javult a könyvtári hálózat helyzete, az üzemek több pénzt tartalékol­tak művelődési célokra. Be­kapcsolódott a munkába — ezt hetente tapasztalni — a rádió és a televízió; több az olyan műsor — ismeretterjesztő, szó­rakoztató, művészi —. amely a munkásokat, parasztokat ér­deklő témákkal foglalkozik. Városokban, falvakban, kis- és nagyüzemekben a közmű­velődésnek számtalan új esz­közét, módszerét, „fogását" alkalmazzák először a most kezdődő évadban. Nyilván lesz. amely nem állja a pró­bát. Lesz talán bevezetésre al­kalmatlan kísérlet is. De nem szabad megijedni, a regiszter valamennyi billentyűjén ját­szani kell. mert csak úgy jö­het el a kívánt eredmény. A művelődés szakértőinek, szervezőinek egyik-másikánál talán fellelhető bizonyos szo­rongás a nagy feladat megol­dásának első időszakában. Az a jó, hogy ennél aránytalanul nagyobb az ötletesség — ez már a tervekből is látható —, a felelősségtudat és az el­szántság, hogy a szocialista kultúrát újabb én újabb mil­liók fogadják be. S hogy az ne csak ismeret, han-em az életűit része legyen. TAMÁS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents