Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
I Nők és férfiak a népesedéspolitikai intézkedésekről Az állam, eddig évi 11,7 milliárd forinttal járult — további hasonló célú, de nem közvetlenül élvezett 7 milliárd mellett — a gyereknevelés családi költségeihez. A hozzájárulásnak ez a két összege 1974. január egytől további kétmilliárddal növekszik az MSZMP népesedéspolitikai határozatai alapján tett kormányintézkedések életbelépésével. A demográfiai intézkedések céljáról sok szó volt már eddig is. Mi több — minden lehetséges változatban — valószínű sokáig lesz majd közvéleményünk napirendjén a téma, hiszen a kormány anyagi, erkölcsi, társadalmi intéz, kedéssórozatábói kezdetként a legsürgősebbek hatályosulnak először — a cél érdekében jól átgondoltan. A későbbiekre szólóan pedig a fokozatosság elvének betartása az okos kívánalom. Január 1-tői tehát tovább emelkedik az az összeg, amivel államunk hozzájárul a gyereknevelés — ha úgy tetszik a jövő benépesítésének — családi költségeihez és aligha szorul magyarázatra, hogy a segítség mindjárt a kezdet kezdetén elsősorban a már kétgyermekes, három, vagy több gyermekes családok életében jelent könnyítést. Erről beszélgetnek ezekben a napokban a legtöbbet az emberek otthon, családi és baráti köreikben. munkahelyi kollektíváikban. Van egymásnak bőven mondanivalójuk és mert így igaz. vitatkoznivalójuk is akad. Egyszerűen azon oknál fogva. hogy gáncsoskodók mindig voltak, vannak és lesznek. Munkatársaink nőket, férfiakat kerestek föl, véleményükét kérdezve a demográfiai határozatok nyomán meglett intézkedésekről, A megkérdezettek között — aligha csak a szerencsés kiválasztás miatt — egy sem volt, aki elhárította volna magától a válaszadás feladatát, amit nem várt, nem kért. A vélemény- nyilvánításnak ez a készsége ritka madár, noha országos dolgokban jogként gyakorolt, kötelességben is jól ismert állampolgári felelősségünk egyre kevesebbszer „engedélyez” ilyen, vagy olyan meggondolásokból táplálkozó hallgatást. Akik itt szólnak, országos dolgokról szólnak. Nem emelthangú ünnepélyeskedéssel, hétköznapin, de abban a tudatban, hogy sok más. az embert szolgáló intézkedés után január 1-től minden eddiginél humánusabb, emberközpon- túbb fejlődést szolgálhatnak hazánkban a megvalósításra váró és a megvalósítást biztosító kormányintézkedések. A humanitást értékelem A szekszárdi rendelőintézetben nem a betegek, hanem a kismamák várakoznak dr. Kol- tai Jánosra, aki a nővédelmi tanácsadást végzi. — On nemcsak orvos, hanem fiatal családapa is. Mint magánembernek, mi a véleménye az új népesedéspolitikai intézkedésekről? — Bár nálunk még csak egy gyerek van. biztos vagyok benne, hogy a következőre sem kell túlságosan sokáig várnunk. így a családi pótlék gyermekenkénti 200 forintról 300 forintra történő felemelése majd nálunk is pozitívan befolyásolja a családi költség- vetést. így van ez a szülési segéllyel is. Annak idején, ha jói emlékszem, a segély és a csecsemőkelengye 1100 forintot jelentett ezután pedig 2500 forint lesz. Eddig ugyan az intézkedések anyagi oldala került szóba, szeretném hangsúlyozni. hogy mégsem ezt, hanem elsősorban a bennük rejlő humanitást, emberiességet értékelem nagyra. — A kormány arról is határozott, hogy tovább kell szélesíteni a családtervezéssel kapcsolatos felvilágositó-nevelő tevékenységet Az intézkedésnek ez a része Ont, mint nőgyógyászt, „hivatalból” is érinti. Köztudott, hogy január elsejétől bevezetik a házasság előtti kötelező tanácsadást. — A felszabadulást megelőzően már volt kötelező orvosi vizsgálat. A mostani intézkedés ettől alapvetően különbözik. Például a házasulandók a házasságkötés előtt megtudják, mi is az a család- tervezés, mi az egészséges gyerek megszületésének feltétele, hová fordulhatnak, ha akaratuk ellenére sem következik be a terhesség. Az orvosi vizsgálatnak az a célja, hogy megállapítsa: a férfi és a nő mindenféle szempontból alkalmas-e a házasságkötésre. Ez nem kizárásos alapon történik, nem azt kötjük ki. hogy nem kelhetnek egybe. Mindössze az esetleg várható veszélyre figyelmeztetjük őket, elmondjuk, mit kell tertniük. Csak példaként említem meg: ha az egyik házasulandó fél csípőficamos, javasoljuk neki, hogy a születendő gyereket feltétlenül vigye el szakorvoshoz, vagy ha mindketten veleszületett szívbetegek, nagyobb a valószínűsége annak, hogy az utód is hasonló betegséggel születik. — Előfordulhat-e, hogy az orvos valakinek kifejezetten megtiltja a házasságkötést, egészségi okokra hivatkozva? — Hangsúlyozni szeretném, hogy a részletes intézkedéseket egyelőre én sem ismerem — ezek még rfem jelentek meg — így csak a magánvéleményemet mondhatom: nem. Végezetül még egy dolgot szeretnék elmondani. Sokan azt gondolják, hogy ez a tanácsadás csak hivatalos formaság lesz, csak egy pecsétet kell szerezni. Nekik — a magam és a kollégáim nevében is — elmondhatom, hogy csalódni fog, aki erre számít Ezeket az intézkedéseket — már csak jelentőségüknél fogva is — valamennyiünknek komolyan kell vennünk. Eszterbauer Jánosné mondja: A Szekszárdi Nyomda dolgozóinak közel fele nő, s közöttük is többséget képviselnek az egy vagy több gyermekes édesanyák. A munkaügyi osztály érdekes statisztikát bocsátott rendelkezésünkre. A nyomdában 1970 januárjától számítva napjainkig 44 nő dolgozó vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Közülük azonban tizenheten nem várták meg a három év leteltét. hanem már előbb munkába álltak. Hogy miért? Elsősorban anyagi meggondolásból, s különösen érvényes ez azokra a nyomdában dolgozó édesanyákra, akik gyermeküket egyedül nevelik. Jelenleg tizennyolc asszony van gyermekgondozási szabadságon. A kötészet egyik munkásasszonyát, Eszterbauer János- nét kérdeztük meg, hogyan vélekedik a kormány népesedéspolitikai intézkedéséről, s neki, személyszerint mit jelentenek az újabb kedvezmények? — A rádióból hallottam először erről a dologról. Mindjárt mondtam a férjemnek, hogy bárcsak a gyerekeim most születnének. Két kisfiam van, ikrek. Én igénybe vettem a gyermekgondozási segélyt, s három évig otthon maradtam. Mondanom sem kell, hogy a rádióban hallottak után mindjárt számolgatni kezdtünk. Jelenleg négyszáz forint családi pótlékot kanok, de jövő június 1-től hatszázat várok. Most azután azt is kikalkuláltuk, hogy — ha valóság lesz — a születendő harmadik gyerekünk után ezer forintot kapnék havonta. Megmondom egészen őszintén, hogy nagyon gondolkodunk a harmadik gyereken. Kéozelje csak el, ezer forint havonta, plusz a családi pótlék. Alig kapnék kevesebbet, mint a fizetésem, és emellett otthon lehetnék és nevelhetném nem csak az újszülött gyermekemet, hanem r két kisfiámat is. Arra pedig, hogy esetleg igénybe venném-e újra a teljes három évet, csak azt mondhatom, természetesen. Kérdeznék is valamit. Igaz, hogy négy év lesz majd a gyermekgnnd-vrá- si idő? — Nem, ez nem igay — Pedig az is jól jött volna. Négy év. Majdnem az iskolás korig otthon maradhatnék a gyerekekkel... Freudné, dr. Baráth Márta gyámügyi főelőadó Meglepetést ígért a telefonba. A találkozásnál aztán kiderült: dr. Baráth Márta a legérdekeltebbek közé tartozik. januárra várja második gyermekét — Kellemesen érintettek az intézkedések. Számomra a legfontosabb, hogy nemcsak egyéves korig lehet igénvbe venni gyermekápolásra táppénzes szabadságot. A megnövekedett családi pótlék fedezni fogja nálunk a gyerekek bölcsődei, illetve napközidíjait — ez jelentős köny- nyítés lesz a családi költség- vetésen. — Naponta fordulnak meg irodámban gyereklányok, akik terhesek lettek. Bízom benne, hogy a rendelkezés hatására kevesebben lesznek, a megszigorított abortusz-törvény talán megfontoltabbá teszi majd a lányokat • A jogászasszonytól megérdeklődtük, hogy a férfiakat miként érinti az új rendelkezés? Mindeddig az anyai jogok kiszélesítése és megerősítése volt napirenden. A férfiak szülői jogaival kevesebbet törődünk. így például akár ha kényszerítve van — az anya halála miatt — akár ha jószántából az apa kívánná igénybe venni a hároméves gyermekgondozási segélyt, nem lenne rá lehetősége. Nagyobb megbecsülés a családoknak Göttlinger József, a szekszárdi bőrdíszmű igazgatója háromgyermekes családapa. — Három fiam van. Mondhatom, sokszor gondoltam mostanában arra, milyen jó lenne, ha a fiaim most születnének. Azt hiszem, ez lényegileg utal arra is, hogy milyen véleményem .van a közelmúltban napvilágot látott kormányintézkedésről. Természetesen az előbb, mint családapa mondtam el véleményemet. — És hogyan látja az intézkedést, mint igazgató? Véleménye annál is inkább fontosabb számunkra, mivel egy olyan gazdasági egység élén áll, amelyben nagyon sok nő dolgozik. — Közel 700 női dolgozónk van. Először arról beszélnék, hogy milyen volt a visszhang. Nos, állíthatom, hogy mostanában nem volt olyan kormányintézkedés, amely ekkora népszerűséget váltott volna ki — csak így tudom pontosan megfogalmazni — széles néptömegekből. A kormány- határozat téma a munkahelyen, az utcán, mindenütt. Asszonyok állítanak meg az üzem területén, kérdezgetnek, hogy van ez, hogy van az, valóban 100 forinttal emelkedik a két gverek után járó családi pótlék? Jelenleg 120 asszony van a bőrdíszműtől gyermekgondozási szabadságon. Előre számolgatunk, vajon mennyivel több asszony távollétével kell számolnunk a jövőben. Mert bogy a szülések száma meg fog emelkedni, az biztos. Éppen az egyik dolgozó hőnk mondta a minap — s ez jól érzékelteti az intézkedés hatását, — hogy végérvényesen határozott. Két gyermeke van, s harmadikat szeretne. A dolog azért figyelemre méltó, mert a fiatalasszonyt régóta ismerem. Ezelőtt mindig azt hajtogatta, elég a két gverek. Most egészen más véleményen van. összegezésképpen: a most megjelent kormányhatározat mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásban nagyobb megbecsülést biztosít a családoknak. De már most is óva intem a látványos eredményekre számítókat. Ez a határozat rendkívül jelentős, de máról holnapra nem hoz és nem is hozhat látványos eredményeket. Azt hiszem, hogy hatását legelőször mérni tudjuk, legalább egy-két esztendőnek kell eltelnie. Dr. Csehák Judit Szekssárd vár ősi-járási főorvos — Valószínű, nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a népesedéspolitikai intézkedések főorvosasszonyt munkaköréből adódóan és magánemberként egyaránt érintik. — Így van. Anya vagyok és dolgozó nő- Utóbbiként különösen sok a gondom. A bölcsődei elhelyezések iránti szekszárdi igénnyel a Népújság is foglalkozott egészség- ügyi osztályunknak a végrehajtó bizottság elé terjesztett dokumentumai alapján. Őszintén bevallom, teljesen el voltam keseredve, és most sem vagyok épp a legvidámabb, bár változás van. A csecsemőotthonban megnyílt bölcsőde révén a pillanatnyi igényeket ki tudjuk elégíteni. Ha azonban, a jelenlegi igényszint jövőre is fennáll, az új 80 férőhelyes bölcsőde se köny- nyít majd a dolgunkon. Minőségi változás lesz ugyan, de mennyiségi nem. — Ez nem hangzik vigaszta- lóan! —1 Ne értse félre! A felemelt gyermekgondozási segély minden bizonnyal enyhít a feszültségen — többen maradnak otthon — ugyanígy a családi pótlék folyósítása terén bekövetkező változásoktól is ez várható. Csak megállni nem szabad,.. — Hogy érti ezt? — Ügy, ahogy a külföld ál* tál irigyelt, csodált 600 forintos segély bevezetése után tettük, abban bízva, hogy a kismamák többsége úgyis otthon marad, azért fektettünk kisebb súlyt a bölcsődei férőhelyek számának gyarapítására. Most ennek isszuk a levét. ( — A megoldás? — Még egy bölcsőde felépítése a megyeszékhelyen működő vállalatok anyagi támogatásával. A helykijelölés még nem történt meg, de elképzeléseink szerint az új bölcsődének jelenleg rosszul ellátott területre kell kerülnie. Beszélgetésünk kezdetén kérdezték, magánemberként mennyire érintenek az új rendelkezések? Két gyereket nevelek,' egyedülálló asszony vagyok; természetes, hogy épp olyan öröm tölt el, mint bármilyen más hasonló helyzetű nőt Szabó Józsefné, Nagy Imréné, Takács Józsefné mező gaz dasági dolgozók A három fiatalasszony kinti dolgozik az őcsényi termelő- szövetkezet meting-földjén. Szabónénak három, Takács- nénak két, Nagynénak egy gyermeke van. — Elégedettek vagyunk a rendelkezéssel. Bizonyítja, hogy elismerik a nők jogát az anyasághoz — mondja Nagy- né. — Igaz, a termelőszövetke-i zeti tagok 100—100 forinttal kevesebb anyasági segélyt kapnak, mint az ipari dolgozók, és én például ugyanolyan körülmények között élek, mintha városban laknék. Albérletben lakom, egyedül ne-; velem a két gyereket — teszi hozzá Takács Józsefné. — Aki saját házbarf lakik, módja van állatot tartani, dolgozni a ház körül; annak igen jó a felemelt anyasági segély. Az én gyermekeim már nagyobbak, annak idején nem sok kedvezményt kaptam miattuk. Most könnyebb anyának lenni! — szólal meg Sza- bóné is. Az asszonyok a leginkábba gyermekek betegsége idejére járó táppénznek örülnek: sokat segít minden anyán. — A gyerekek nem aszerint betegednek meg hogy nincsenek még egy évesek, vagy sem... Sajnos a betegség később is leveszi a gyereket a lábáról. Takácsaié két kisgyereke tavaly annyit volt beteg hogy az idén nem kapott a / hiányzások miatt háztáji földet. Pedig, ha megkeressük is az 1800—2000 forintot havonta, arra azért szükség van! — mesélik az asz- szonyok. — Anyáink, nagyanyáink el sem képzeltek ilyesmit. Pedig hát akkoriban még több is volt a gyerek, mint ma. Nem hiszem, hogy akadna, aki ne emelne kalapot a rendelkezésnek — teszi hozzá végül Szabóné. Népújság 1973. október ZU
