Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

í.

, Megállt az idő Murga felett?

A kérdés magyarázatra szorul. Csak az teheti fel. aki a bekötő úton befelé jövet megáll, s a faluszélnél nem megy tovább. Az utat kétoldalt •nádtetős házak követik. De

■ nem alkotnak már összefüggő, zárt sort. Foghíjasak. Egyikük-másikuk düledező, s azokon a helyeken, ahol ház állt nem is olyan rég. ott most alaktalan halmok, vert- fal-omladék hever.

Eddig a faluszél. Menjünk tovább. És ettől kezdve a feltett kérdés nem indokolt.

— Ez már így van, ha megjövök a busztól — mondja

. rnagyarázólag a postás, s a hol németül, hol magyarul beszélgető asszonyok felé mutat.

Az asszonyok türelmetlenek.

■ futnának, mennének már.

— Ezer a dolog — mondják. Kis idő múltán elsietnek,

kezükben a friss újsággal, levelekkel.

— Mióta postás?

— Húszon

__ Mennyi is?

H

uszonnégy. Úgy van. huszonnegyedik esztendeje.

— Meg sem kérdezem, úgy is tudom, hogy mindenkit ismer.

— Ne gondolja, hogy nehéz dolog minden murgait ismerni. Úgy fogy ez » falu, hogy psak. Néha előfordul, hogy olyannak jön levél, aki elköltözött innen. Mondom, fogy a falu. Én látom csak igazán — vélekedik a postás, Pákozdi József.

2.

Hajdan gazdálkodó ember lakott itt. Árulkodik az udvar, ,az épület. Utcára nyíló ablak, szobák,, konyha, kamra. Az udvart hátulról istállóval egybeépített pajta keresztezi. A padlásfeljáró szélén még 'szál maszálak.

Murga szempontjából fontos épület ez. Korábban itt íhű- •ködött az önálló tanács, s annak helyén most a tanácsi kirendeltség, meg a felsőná- naj téesz murgai üzemegységének irodája. A körzeti rendőr is itt kapott helyet, meg hátul, a község egyetlen ipari jellegű munkahelye, a Hőgyészi. Vegyesipari Szövet- ' kezet kicsiny üzeme.

' A fiatalasszony Kétyről, a közigazgatási központból jár ki minden csütörtökön. Csana- ky Tihamérnénak hívják, s az a dolga, hogy hetente egy délelőtt ellássa a tanácsi lci- iippdeltség feladatait.

— Kevés ez az egy délelőtt.

,— Dehogy kevés. Nézze

csak. ma például öten voltak összesen.

—* Milyen ügyekben?

: — Nincs itt más, mint adóügy. Tavaly volt egy családi békétlenkedés; de az ilyen ritka. Nem történik itt semmi különös.

— Hányán élnek Murgán?

— Pontosan kettőszázhar- Ttilncö.ten. De ha itt tartunk, elmondom azt is, hogy az

1970-es népszámláláskor még hárdmszázheten.

— Hány utcája van a községnek?

, — Négy. A Szabadság, a Fő, a Dpzsa meg a Petőfi utca. Négy utca, hetvenkilenc család.

. — Azt mondja, csak adóügy vannak. Sosem jönnek a tar s~a az emberek problémákkal, lakóhelyi gondokkal?

— Ide nem. De Két.yen tessék érdeklődni, ott van a közös tanács.

3.

Az asszonyok megállítanak.

— Tudjuk, hogy a Népújságtól jött. Itt hamar híre megy az idegennek. Jöjjön, nézze csak meg ezt a kutat.

Lotz Lajosné odaáll a régi kút mellé és panaszkodik.

— Nem érdemiünk meg egy

Egy nap Murgán

Az öregedés lépcsői

kutat? Most már mindenki tőlem viszi a vizet, de az is olyan, hogy nem ad annyit, amennyi kellene. Ez szivaty- tyús kút volt, de ahogy elromlott. felnyitották a tetejét és vannak, akik vödörrel merik ki a vizet. De hn nyitva hagyja valaki a tetejét? Kérdem én, ki. felel, ha egy gyerek beleesik?

Az öreg Engerspach András, nyugdíjas tsz-tag közbeszól.

— Volt itt valaki a tanácstól vagy honnan. Azt mondta, minek már Murgára kút? Ki lakik már itt? Azt mondja, nem lehet a történelem kerekét visszaforgatni. így mondta. De lehet-e azt a kereket előre forgatni, ha nincsen vizünk?

Az öreg kifújja magát, szemében a „na, ezt jól megmondtam” elégedettsége. Az asszonyok nevetik.

— Ez az András bácsi ... — mondják.

Gyereksírás hallatszik.

— Jaj. a Gabika! Mi van ezzel a gyerekkel? — kiált az egyik asszony, és már fut is a házuk felé.

Az utcai diskurzusnak vége. Az emberek elmennek, a kút magára marad. Nézem a betontetőt. s akaratlanul arra gbndoiok. itt egy gyerek pontosan beférne, beleeshetne.

4.

Werner bácsi lekiált a bakról:

— Jön velem?

— Nem borulunk fel?

— A bricska kétkerekű ugyan, de nem cserélném el egy hintóra sem — mondja az öreg, aki a felsőnánai Egyetértés Tsz murgai üzemének vezetője.

— Merre járt ma?

, — Megnéztem a vetőket.

— Hogy állnak?

— Kétszáz hold őszi búzát kell elvetnünk itt a murgai határban. Száz már megvan.

— Milyen munka van még hátra?

— A kukoricaszedés. Kétszáz holdból tizet leszedtek a tagok. A többit majd gép végzi, Nánáról jönnek át. Van még napraforgónk, de azzal is végzünk hamarosan.

A sárga kanca nekiiramo- dik a kaptatónak: Werner János magyaráz, dűlőneveket mond németül, s próbálja magyarra fordítani.

Györnyörű őszi táj.

— Ez itt mind művelt terület volt. Az én dédapám a hetvenedik, születésnapján reggel; előtt hetven kosár trágyát vitt ki a hohstelre. Tudja mi az, a hátsó kert.

A domboldalról lekiáltanak.

— János bácsi! János bácsi! Álljon meg!

A hangot halljuk csak. A kukorica útját állja a szemnek.

— Ez a Kellerschal-dülő. Nem tudnám magyarul megmondani. Pincetorok, vagy pincesor. Valahoev ígv. A kukoricaszedők kiáltottak.

Dél van. Az öt kukorica- sze£5 a partoldalban ül. Esznek. Pirosló szalámi — szaj- móka —, sonka kerül elő a szatyrokból, meg bor.

— Ez már idei — mondja Kolb Ádám az italt kínálva.

— Mikor kezdtek ma?

— Fél nyolckor.

— És mondjuk harminc évvel ezelőtt?

Ritmann Márton legyint:

— Haavjuk azt. Volt. hogy kettőkor indultunk aratni.

• — Az már- elmúlt — mondják az asszonyok.

5.

A konyhát finom ételszag töki be.

— Csirkepaprikást főzők — mutat a lábosra Nágelné, Szabadság utcai fiatalasszony.

Nágel Henrik a magas, szóiké

férfi hívott be. Mondta, jöjjön csak, ritkán jár vendég

nálunk.

— Hány éves?

— Huszonnégy. Kalaznón születtem, ide nősültem. Később apám is Murgára- költözött. Sz.eretek itt.

— Pedig kevés a fiatal,

— Ez igaz. Mi akkor is maradunk egy időre. Hőgyész.en, az állami gazdaságban dolgozom. Ez a ház már nagyjából a miénk. Láthatja, rendbe tettem, költöttem rá.

A konyhában gáztűzhelyen főz az asszony. Egy Lehel hűtőszekrény búg álmosítóan. Rend. tisztaság mindenütt.

— Tudja, itt • dolgozni lehet — mondja Nágel. — De boldogulni is. Élelemre nincs gondunk. Két hízónk van, hármónknak elég lesz kettő. Zsoltikát is számítanom kell, hiszen a fiam elmúlott három éves.

— Tervek?

— A házat teljesen rendbe kell hoznunk. Ez az otthonunk. Szeretjük Murgát. Minek tagadni?

6.

Adatok, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy némiképp fogalmat kapjunk az itt élők körülményeiről, hétköznapjái- róL

A falu mindegyik házához jár legalább egyféle újság. A Népújságot negyvenhármán a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének lapját, a Neue Zeitungot heten fizetik elő. De jár ide a Népsport, az Autó-Motor., a Nép- szabadság, a Néoszava és sok más lap. A községben két autó vn. Minden házban szó’ a rádió, s ötvennégyben ott a televízió is. A kereskedelmet egy vegyes- és egy italbolt , képviseli. A vegyesbolt havi forgalma 50—60 ezer forint. Minden reggel friss kenyeret hoznak Kőgyészrő', Fgv r^ap negyven darab kétkilos fogy'ej. Az ellátás, jő, már ami a Légi- fontosabb árukat illeti. Tartó? fogyasztási Cikkekért el kell utazni a mfrgai vevőnek A faluba két busz. a kora reggeli és a késő délutáni jön be. Aki napközben utazni akar. csak másfél kilométeres gyaloglás után, a murgai bei járónál ülhet buszra.

7.

Kéty, községi tanács. Beszélgetés Sárkánv Titusszal, a tanács vb-titkárával.

— Mikor járt Murván, titkár elvtárs?

— Két hete. De az ottani gondokról tudunk, öt murgai tanácstagunk van, minden tanácsülésen részt vesznek.

— Véleménye szerint mi ott a legnagyobb gond?

— A víz. Amit ma közkút- nak használnak, azok sem annak készültek. Tervünk, hogy rövidesen rendbehozzuk a közkutakat. Nem tudom, maga tapasztalta-e. de a murvaiakban kialakult egy téves szemlélet. Mostohagyereknek érzik a falujukat. pedig szó sincs erről. Murga társközségünk. Ennek tudatában végezzük munkánkat. Nem Murga ellen, hanem Murváért!

VARGA JÓZSEF

Az itt következő vázlatos gondolatok nem jelentenek társadalmi problémát, de egyénit mindenkinek, aki a kora révén eljut közelükbe. Azt, • hogy a fiatalság nem kellemetlen állapot, e sorok írója °!s tudja — átesett rajta. Él a . gyanúperrel, hogy talán az öregség sem lesz az, ezt még ki kel] tapasztalni. Az öregséghez vezető út, • az öregedés — melynek a tegnapból a holnapba vezető ma minden röpke másodpercében részesei vagyunk —, már cseppet sem nevezhető élvezetesnek. De * hát tulajdonképpen melyek is az öregedés lépcsői, mikor minősíthető valaki öregnek?

(IVEellékesen megjegyezve: az előbbi feltételezéssel szögesen ellentétes véleményről vall Simone de Beauvoir francia írónő. legutóbb mégjelent, testes és keserű könyvében, mely valóságos korrajza az öregek mindenkori társadalmi helyzetének és kórrajza magának az1 öregségnek.)

Különböző vélemények:

— öreg ember, nem vén ember!

— öreg csak az országút!

— Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát!

— öreg az, aki nem tud dolgozni és nem érdeklik a nők! (A mondat második feléből következően tipikusan férfivélemény.)

— Az öreg biológiailag elhasználódott.

— Az öregedés szellemi megállás...

... és itt érdemes egy percre megállni. Az a 29 éves fiatal férfi, akit ismerek, biológiailag aligha tartozik az öregek közé. Szellemi megállása kétségtelen, a legkisebb cinizmus vagy nyegleség nélkül vallja, hogy hátrább persze nem kívárikozik, de előbbre sem' óhajt jutni’ a pályáján. Megállt. Neki ott ván jól. ahol van. ötvenen jóval túl lévő barátom sokat kínlódik az ízületeivel. de a dühroham határára sodorták egy legutóbbi, társadalmi visszásságokat leleplező írása sorai. Szellemi restnek tehát aligha lehet minősíteni.

Mások így fogalmaznak:

— A fiatalok ritkán aggódnak az öregekért. Fordítva ez inkább jellemző.

A fiatal (esetleg) elnéz, az öregedő kezd megbocsájta- ni! •

—- Az Öregedés zárkózottabbá fordulás, de soha nem közöny.

— El ’ tudok képzelni egy agg rongygyűjtőt, aki egész életében szakmája maximumát akarta nyújtani, és évei számának szaporodtával még mindig azt teszi. Tehát gyü- mölcsözteti praxisát! Nem öreg! (Egy szobrászművész barátom véleménye.)

A praxis: — gyakorlat. Tehetséget nem pótol. Tudást sem. A praxist mégis meg kellett- szerezni valamikor.

— De büszkék vagytok rá!

— mondja fiatal' ismerősöm, és talán igaza van. mert csakugyan azok vagyunk. Az évek

számának próbáit; ennél bosz. szantóbbat fiatalon hallani se lehetne; ki kell állni. Meddig? Erre a kérdésre egyik barátom azt a választ adta, hogy ameddig az ember nem gondol a halálra. Mikor gondol? ötvenen felülivel beszéltem,

. aki tagadja (vagy tagadni szeretné), hogy valaha is eszébe jutott volna. Magam harminc- ' öt éves korom cezúrája tájától jegyzem ezt az időpontot. Egy rendkívüli magas kort megért rokonom jut eszembe. Jómódú ember volt és vallásos is. Amikor az ideje végét közeledni látták, az öreg agglegény halálos ágyához papot hívatott a rokonság. Szemtanútól tudom, hogy Bálint bátyám nagyon figyelő szemekkel, komolyan nézte az egek reverendgs szolgáját és aztán így szólt hozzá:

— Főtisztelendő uram! önt mór bizonyára várják reggelivel a szomszéd szobában, ismerem a húgomat. Ez azonban az én halálom, úgy halok meg, ahogy nekem tetszik! Jó étvágyat és szíveskedjék békén hagyni.

Néhány perccel később, ami« kor a pap reggelizett, valóban békén halt meg. Nyolcvannyolc évével valóban csak. ugyan öreg ember volt?

Az egyik az öregsé®, amelyik iszonyatos emberi keménység mellett, alighanem szellemi fiatalságot is bizonyít. A másik, amiről beszéltünk, az öregedés lépcsőfoka. Végeredményben hát mi is az őre. gedés, melyek lépcsőfokai?

A korábban idézett 29 éves ifjú aggastyán számomra tragikus. Az öreg ifjonc, aki reumáját (csúzát, idegzsábáját. porckorongsérvét stb.) álcáz, va igyekszik kakaskodva fordulni miniszoknyás lányok után, inkább tragikomikus. Az az időpont ugyanis, amikor valaki észreveszi, hogy hirtelen kerékpár nyergébe ülve. ko- vr^ntsem tudja teljesíteni húsz évvel előbbi „normáját”, egy adott pillanatban csak kellemetlen, de ha valaki utánagondol, nem meglepő. Bosz- szantó, amikor egy harminc- negyven évig kitűnően funkciou nált láb egyszer csak felhívja a figyelmet arra, hogy ízületek is rejlenek benne, amelyekről az ördög se képzelte kamaszfejjel, hogy nemcsak részei, hanem érzéseket okozni is képes részei a szervezetnek. . Mindez — kinek-kinek munkás, meghajszolt, eltunyult vagy bármilyen évei révén — okszerű folytatása, darabja, szakasza az ember életének. Aki próbálni kezdi, az hazudna a legnagyobbat, ha úgy vallaná, hogy elhanyagolandó. Rossz, ami fizikailag fáj, és minden, csak nem öröm a biológiai — használjuk a kifejezést, hogy „irreverzibilis”, megfordíthatatlan — öregség.

önmaga érzéseihez mások véleményéből, példájából csak erőt meríthet az ember. Pótlást, cserét nem hajthat végre. Az Öregedésnek akadhatnak lépcsői, sokan négyesével is haladhatnak ezeken. Lefelé. Az el. használódássai — és most ne vitassuk a kocogómozgalmak, a tevékeny fizikai munka, a kiskertek művelése és más sok vitathatatlan módozat érdemét — nem lehet vitatkozni. Az emberiség nagy öregjeit — írókat, költőket, festőket, szobrászokat, az éppen századunkban megszaporodott számú agg politikusokat — nem lehet unalomig emlegetni, hiszen va- lamennyiük pólyája bizonyos fokig kiváltságos, különleges képességek jóvoltából k' emelkedő és emlékezetes. Mégis úgy tűnik, hogy kicsinek és nagynak, az öregedés lépcsőin nem jelenthet biztonságot, és nyújthat támaszt, önbizalmat, de nem mankót más. csak az agysejtek szüntelen tréningje. a szellemi elevenség. Az állandó érdeklődés a világ dolgai iránt. O. I.

Követendő példa Bölcskén

A bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet évente mintegy félmillió forintot fordít nyugdíjas és járadékos tagjainak megsegítésére. A nyugalomba vonulókat ünnepélyes külsőségek között búcsúztatják, s az sem mellékes, hogy ez, alkalommal ezer forint tiszteletdíjat is kapnak. 1968. január 1 -tál havonta ötven-száz forint közötti nyugdíj- és járadékkiegészítésben részesítik az arra leginkább rászorulókat, annak figyelembevételével, hogy ki, mióta mennyit dolgozott a közösség érdekében.

A gondoskodás szép példája, hogy a nyugdíjasok és járadékosok háztáji földjét ingyen munkálja meg a szövetkezet, és mindig a faluhoz közel eső helyen adja ki. Ezen túlmenően 25 négyszögöles lucernaföldet, valamint az évi tüzelőanyag-szükségletet is ingyen biztosítják számukra.

Minden év decemberében öregek napját tartanak, ahol zeneszó és vacsora mellett elbeszélgetnek gondjaikról, , problémáikról, műsort az úttörő- és KISZ-szervezet ad. Méq olyan nyugdi. jas is részt szokott ezen venni, akinek mindkét lába hiányzik.

■ Az említett sokirányú segítség hozzájárul ahhoz, hogy nyugodt körülmények között, a holnaptól való rettegés nélkül él Bölcskén 340 idős ember.

4