Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

.4 sajtó történetéből 'srw Lúdtoll és lyukkártja A segédcsapat is — hogy az irodalom és a gyors lábon-szár­nyon jaró sajtó egy seregbe tartozását így jelezzük — tábort vert "a 'Károlyi-palota komor ’ falai közt. A Petőfi Irodalmi Mú­zeum első, központi termében „A ma­gvar sajtó múltjából” kiállítás fo°ad. A „sepádcsapat” — a sajtótörténet kiállítá­sa — fogadja - mos* egy hónapon át a lá­togatókat, szép egy- másmellettiségben. bizonyítva az együvé tartozást: a Petőfi­kiáll'tás. a Nyugat- kiállítás, nyitva aj­tókat, termeket az irodalomhoz, történe­lemhez, alkotásokhoz. Az indulás — a sajtód a betűnyomta- tás —• közös. Az 500. évfordulóval. Hess András Budai Kró­nikájának mevjele- nésável. peregnek a lapok. Az első ma­gyarországi könyv- nyomtatót Karai . László (budai pré­post és alkaneellár) - hívta Mátyás udvarába. Hess Ró­mából költözött Budára, s az 1475-ben megjelent Chronica Hungarorum előszavában szin­te az újságírók ars poeticáját fogalmazta meg: nagy és hosszadalmas munkába fog­tam. tudniillik, Magyarország krónikájának nyomtatásába, . o’yan munkába,. amely, úgy gondoltam, minden magyar­nak kedves és ölömére lesz. Mert mint szülőföldjét min­denki úgy szereti, ahogyan mást nem ... akként minden ember szívből tudni vápyia, hogy övéi, honfitársai miként éltek..” A krónikát azóta mondjuk, írtuk; hírekben, hadijelenté­sekben (a Mercurius Hunga- ricus vagy, amint- már máso­dik számától nevezték: a Mercrius Veridicus ex Hun- ""ria — Igazmondó Magyar JVtercurius, Rákóczi hadiújság- ja, a szabadságharc, híreit e la­pon juttatta külföldre), tudósí­tásokban —, „hogy 'övéi, honfi- *'’rs"i miként élnek” —, le­ikben, magyarázatokban. '.'.állítás a hírről, az újság­ról. Fegyverzetét is bemutat­ja, fegyverzetének fejlődését is, Lúdtoll és lyukkártya. A Magyar Hírmondónak, Rát Mátyás lapjának (szerdán és szombaton jelent csak meg, hisz a postajáratok ekkor in­dultak) 320 előfizetője volt; A híríró uralt lúdtollal írták a Már a megnyitás napján szépszámú érdeklődő kereste fel az érdekes kiállítást. Látogatók egy csoportja a tárlók előtt. tudósításokat. Az óránként sok tízezer példányt sebes folyam­ként árasztó-öntő nyomdagé­peket már elektronikus lyuk- kártyaszalag vezérli. Telefonok, Fafogantyús — mint egy kalapács nyele — kagyló, faládikára szerelt mik­rofon. Tölcsérbe hajlott tele­fonok. A hír száguldását je­lentette a századfordulón, a technika diadalát. Fényképek: Ady a szerkesztőségben a te­lefonba beszél. Kosztolányi te­lefonos képe. Krúdy — így szól a kép aláírása — az örökös hírlapíró. S az elnémult, múzeumba került fegyverzetek — telefo­nok, óriási, láda nagyságú fényképezőmasinák — mel­lett a múzeumi falakon kívüli világ száguldó eseményeire fi­gyelmeztet egy telexgép csiri­pelő csengőszava, az MTI fel­állított telexgépe. amely reg­geltől estig kattogja a híreket, a múzeumlátogató az elsár­gult lapok, arcképek közt ol­vashatja a telexszalag üzene­teit kintről: .. Lemondott Agnew amerikai alelnök... A szovjet—japán közlemény nagyszabású gazdasági együtt­működést helyez kilátásba.” A Magyar Sajtó múltjából című kiállítást a Magyar Új­ságírók Országos Szövetsége és a Budapesti Művészeti Hetek vezetősége rendezte. A kiállítás anyagát összeállította és gon­dos szeretettel rendszerezte: Dersi Tamás és Szántó Tibor. A Petőfi Irodalmi Múzeum egy hónapig mutatja be a gaz­dag anyagot. (kőbányai) Metróra» a mélyben Építészeti kialakítását, szer­kezeti megoldását tekintve, egyaránt különleges múzeum­mal gazdagodik a főváros: mintegy négy., méterre a föld felszíné alatt, egy alagútban rendeznek be közlekedési jár­műveket bemutató kiállító­termet. A helyszín — ahol már ja­vában dolgoznak — a Belvá­ros, közelebbről a Deák-tér, a most épülő észak—déli metró­vonal leendő ideiglenes végál. lomása. Itt volt az 1896-ban megépített földalatti vasút utolsó megállója. A mostani metróalagút-fúrások során a mélyben „felszínre” került a millenniumi „kis” földalatti régi végállomásának úgyneve­zett felhagyott alagútszakasza, vagyis az a rész, ahol a sze­relvényeket visszafordították. Az ötven méter hosszú föld alatti folyosó közvetlenül a metró Deák-téri gyalogos-alul­járója mellett húzódik. Tulaj­donképpen a felhagyott alagút kedvező fekvése adta az ötle­tet a múzeum létesítéséhez. A Deák-téri aluljárórend­szerben a főváros három föld­alattivonala találkozik: a ke­let—nyugati és az észak—déli metró, valamint a millenniu­mi vasút. Az alagutak több emeletnyi mélységben keresz­tezik egymást. Legmélyebben a kelet—nyugati vonal húzó­dik, erre „épül” most — nyolc­tíz méterrel feljebb — az észak —déli. Efölött van a századfor­duló előtt létesített régi föld­alatti. Az állomások is Ilyen­képpen helyezkednek majd el. Mindenhová mozgólépcső ve­zet. A hatalmas gyalogos-alul­járót több helyről lehet majd megközelíteni: a Tanács-kör- útról, az evangélikus templom irányából, az Anker köz és ter­mészetesen á villamosperonok felől. A múzeumba az utaselosztó»’ térből — mozgólépcső igénybe­vétele nélkül — lehet majd lejutni. A „restaurációs” mun­kák az aluljáró kialakításával egy időben, október végén, no­vember elején kezdődnek. A vitrinek kiképzése, a berende­zési tárgyak — régi földalatti­kocsik és közlekedési ritkasá­gok — elhelyezése szintén erre az időpontra esik. A metrómúzeum berende­zése látványos és csöppet sem egyszerű műveletnek ígérkezik, A kiállítási tárgyakat, a ha­talmas, több tonnás szerelvé­nyeket a felszín megnyitása után különleges gépek segít­ségével engedik le a múzeum­ba. Amint vége a költöztetés­nek, a kiemelt föld visszake­rül helyére: a vonatok végleg a mélyben maradnak, felhozni őket nem lehet. A múzeum be­járatát az építkezések ideje alatt befedik, a megnyitást 1976-ra tervezik. (Gordon) JD—970 típusú kombáj­nokkal KUKORICA­BETAKARÍTÁST és november 5-től 12 ton- na/óra teljesítményű sze­mestermény-szárítónkkal KUKORICA­SZÁRÍTAST BÉRMUNKÁBAN VÁLLALUNK. Érdeklődés: „Búzakalász” Mg. Tsz, Bátaszék. Telefon: 135. ________ K épzőművészeti ösztöndíjak — idén először Idén először osztották ki el­ső ízben Tolna megye képző- művészeti ösztöndíjait. Az első alkalommal három, megyénkben élő és alkotó Mély fájdalommal tudat­juk, hogy szeretett fér­jem, édesapánk, testvé­rünk FENYVESI JENŐ hosszas szenvedés után 1973. okt. 16-án 62 éves korában elhunyt. Búcsúz­tatása okt. 20-án délelőtt 11 órakor lesz az újvárosi temető halottasházában. Gyászoló család (3TU képzőművész. Martinék Jó­zsef. Staub Ferenc és Molnár Mózsi György részesült az ösztöndíjban. Martinék József és Staub Ferenc három alka­lommal, Molnár Mózsi György hat alkalommal kap majd há­romezer forintot, Ä művészek a szerződés ér­telmében kötelesek kiállításon — önálló kiállításon — be­mutatni egy év múlva alkotá­saikat, köztük Tolna megyei ihletésű művet is. Egy-egy ér­tékes alkotása a kiállítások­nak a megyei tanács tulaj­donába kerül majd*. Az ösztöndíjat idén nem h'rdették meg, de az elkövet­kező években pályázat útján kerülnek odaítélésre. Gerencsér Miklós s Aradi napló 14. Damjanich tehát harcolt to­vább. Végigkergetett ben­nünket szinte az egész Kár­pát-medencében. Tehet róla, igenis tehet, hogy nevét fog­csikorgató tisztelettel emleget­tük. Mindig, mindenütt meg­vert bennünket. Amíg lábát nem törte, az összes ütközet­ben részt vett ellenünk. Tit­kon mondogattuk, bárcsak ne­künk lennének ilyen táborno­kaink. Most viszont lekicsiny­lőn századosnak tituláljuk, megtagadván tőle azt az őr­nagyi rangot is. amelynek vi­selésére még István királyi főherceg, a nádor jogosította fel uralkodónk helyetteseként. Ördögien következetes ez az ember. Megbocsáthatatlanul önérzetes. Nem elég, hogv a csatatereken sorra megalázta legjobb hadvezéreinket, ráadá­sul a fegyverletétel alkalmá­val sem tekintette őket egyen­rangúnak lovagiasság dolgá­ban. Csakis az oroszoknak volt hajlandó átadni Arad várát. Kijelentette. - kész az utolsó emberig harcolni, kész ebben a harcban elsőnek elesni, ha főttünk, osztrákok előtt kel­lene kapitulálnia. Ha másért nem, ezért fel­tétlenül halál jár. A bosszú­vágy szerint. Haymau tábor­szernagy úr őkegyelmessége szerint. Ami azt illeti, ránk nézve elég dermesztő a szégyen, amelyre Damjanich személyes sorsa rádöbbentett bennünket. Eleinte azt hittük, zsöllyéből nézhetjük, miként marcangol­ják szét a szájhős magyarokat a felbújtatott rácok, horvátok, románok. Amikor csalódtunk várako­zásunkban, kénytelenek vol­tunk saját csillogó, kényes haderőnket a büszkeségünk­höz méltatlan magyarok ellen küldeni. Mi lett a vége? Meg­történt a hihetetlen, a minden képzeletet felülmúló: bennün­ket is megvertek. Az ilyen századosok mint ez a Dam­janich. Mehettünk kétrét gör­nyedve Pétervárra. a minden oroszok cárja kegyes pártfo­gásáért könyörgni. És akkor felbőszülünk Dam­janich következetességén. Nem értjük, miért azoknak adta meg magát, akiket mi hívtunk ide győztesnek. Szegény, sze­gény Damjanich. Szegény, szegény Ausztria.,; * Jó lenne öntudatlanul át­vészelnem ezeket a borzasztó napokat. Ha akarom, ha nem. önkéntelenül az ítéletek része­sének érzem magam mind a bírák, mind az elítéltek olda­lán. Osztrák létemre felelek irgalmatlanságunkért, ember létemre osztozom a megbün- tetendók szenvedéseiben. Hi­szen ez a legszörnyűbb, ezért kényszerülök enyhíteni ful- doklésomat a magamnak szó­ló gyónásommal: hogy különb­séget kell tennem osztrák mi­voltom és ember mlvoltom kö­zölt. Ezért sújtanak ítéletük­kel engem is azok, akiknek elegendő, hogy csak osztrákok. Bárhogy menekülök gondo­latban a jelentől, mindunta­lan vússzaráncigálják figyel­memet az egyre komorabb fejlemények. Nincs menekvés, a közvetlen szemtanú szerepét rám is kiosztotta a sors. A parancsnoki törzs tagjaként kénytelen-kelletlen tudomást szerzek mindenről. Amióta megerősítette Haynau a halá­los ítéleteket, a törzs szűkebb körében megszűnt a szigorú titoktartás, így hivatalból ju­tok hozzá a gyászos értesülé­sekhez. Howiger tábornok úr, a vár parancsnoka a következőkép­pen rendelkezett. Október ötödikén, azaz holnap reggel fél hat órakor szemle alakzatban, élesre töl­tött fegyverekkel felsorakozik a Wócher gyalogezred máso­dik zászlóalja, hogy biztosít­sa az ítélethirdetéshez szük­séges rendet. Helyszín a fő­őrség épületével szembeni alakulótér. Ugyancsak holnap reggel hat órakor köteles megjelenni Ernst törzshadbírónál Wo- chengruber főtörzsfoglár az összes foglárral egyetemben. Feladatuk átvenni a tábori- csendőr-osztagtól azt a tizen­négy kéz- és lábbilincset, amelyekre az aktushoz szük­ség lesz. Ugyanis mihelyt ki­hirdetik az ítéletet és ki­mondják az elítéltek tiszti rendfokozatuktól való meg­fosztását, a bűnösöket azonnal láncra kell verni. így. megláneoltan kísérőn - dők vissza az ítélet elhang­zása után a főőrségi épület­ben lévő celláikba, amelyek ettől kezdve siralomháznak tekintendők. Mindaddig, amíg sor nem kerül az ítéletek végrehajtására, valamennyi fő­benjáró bűnös mellett két katona és égy foglár tartson őrséget. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents