Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

Miben segített idáig a TIT ? EGY KIS SEGÍTSÉG.. (MTI Foto— Hámor Szabolcs — KS) Sült gesztenye A szekszárdi park szélén egy fekete, tűzhelyszerű kis alkalmatosság fölött alig ész­revehetően vibrál a levegő, az őszi szél bele-belekap a véko­nyan szálló kékes füstbe. A parázs fölött sül a gesztenye. Nagyon szeretem a sült gesz­tenyét, mindig is szerettem. Talán azért, mert gyerekko­romban ritkán jutottam hozzá. Többnyire csak a vásárokon. A faluban esztendőnként két vásárt szoktak tartani: egyet Nyulak Olaszhonba tavasszat, egyet meg ősszel Ezeken a napokon hét órán kellett iskolába menni, a szü netek is rövidebbek voltak é. tíz-tizenegy óra körül kiraj­zottunk az iskolakapun. Házi se mentünk, hanem a táskát meg a madzagra kötött tintás- üveget meg-meglódjtva futót, tunk a vásártérre, hogy fél őre múlva irigykedve mustráljuk egymás lábán — egyszer az w; szandált, másszor az új bakan­csot, attól függően, a téln vagy a nyárra készítettek-t föl bennünket. A háború előtti uradalmak cselédembere nem ismerte a fizetett szabadság fogalmát. A front ütötte sebek begyógyí- tásának éveiben álomnak is távoli volt a szabad szombat és a rövidített munkaidő. Azóta a szabad idő hasznos eltöltése közüggyé vált. Sű­rűn cikkeznek erről a prob­lémáról a lapok, foglalkoznak vele kutatók és nagy appará­tussal igyekszik érdekeit szol­gálni a Tudományos Ismeret- terjesztő Társaság, mely már nemzetközi konferenciát is tartott ebben a kérdésben. Ezen dr. Vonsik Gyula főtit­kár egyebek között a követ­kezőket mondotta: „Az euró­pai szocialista országok több­sége a mostani történelmi pil­lanatban jut el oda, hogy a gazdasági fejlődésben oly örömmel fogadott vívmányt, — ami eovúttal komoly, meg­oldásra váró problémát is je­lent számunkra — a szabad időt magáénak tudhatja, prob­lémái közé sorolhatja.” Az is­meretterjesztés ma már szol­gáltatás. melynek társadalmi­lag kitűzött nevelő célokat is meg kell valósítania, de ugyan­akkor bőséges választékot kell kínálnia a közönségnek, mely szabadon választ. Szabadon választ például aközött, hogy szombat délután öttől nyolcig sörözik-e, moziba megy, kis­kertet kapál, papucsban nézi a tévét, alszik, vagy részt vesz egy emelt szintű nyelv­tanfolyamon. Valamennyi le­hetőségnek, van kellemes ol­dala,, rangsorolásukra azonban aligha kell időt vesztegetni. Idézzük egy olasz szakember — Alberto Jacometti — meg­fogalmazását: (Szabad idejében) »...a dolgozónak semmi másra nem szabad gondolnia, csak a szó­rakozásra. Ezt azonban csak a munkáltatók akarják! Néz­zük csak a sportot, a nagy futballmérkőzéseket. Sok tíz­ezer néző tombol, ordít, fü­tyül és felfokozott feszültség­ben nézi a mérkőzést egy heti munka után. Az izgalom meg­fosztja őket a normális gon­dolkodás lehetőségétől és a mérkőzés után 2—3 napig nem beszélnek másról, csak a fut­ballmérkőzésről. S-mpii más nem érdekli őket, de legkevés­bé a politika.” Ezek olasz helyzetképet összegező sorok, melveknek azonban más for­mában uevan, de van magyar megfelelője is. Köoeczi Béla mondotta az említett tanács­kozáson: „...a demokrácia gyakorlása szempontjából az ismeretszerzésnek, információ- szerzésnek. tájékozódásnak a szükségességére feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet. Azt hiszem, hogy ez a mai idők egyik legfontosabb kérdése... a személyiség formálásában az egvik legjelentősebb tényező a kultúra.” Tudományos intézetek fog­lalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a szabad idő növekedé­se milyen életmód-változások­hoz vezet, egyáltalán vezet-e életmód változáshoz? Nálunk az utóbbi tíz évben kétségtelenül átalakult a szabad idő szer­kezete. Az 50-es években még a mozilátogatás volt a leg­gyakoribb szabadidő-tevékeny­ség. ami a 60-as években visszaesett. Megnőtt a gépko­csik száma, emelkedett a tu­rizmus, az utazások aránya. Ncpirság 0 19)3. október 30. A 60-as években pedig belép­tünk a televízió korszakába. A munkaidő csökkenése azon­ban csak 1968-ban indult és 1969-ben bontakozott ki. Vagyis az időmennyiség az év­tized végéig alig változott, de a tevékenység struktúrája már akkor is nagymértékben át­alakult. A döntő nyilván az anyagi élet javulása, az intéz­ményrendszer alkalmazkodása és az eszközök, lehetőségek kínálatának bővülése volt. Hogyan jelentkezett ez a vál­tozatosság szűkebb pátriánk. Tolna megye életébert a TIT révén? Ezzel szerdai számunk­ban, néhány alapadat ereiéig mór foglalkozott egv rövid kis híradás, most egészítsük ki az ott már közölteket. Az idei év e'ső felében az Ország-vJlág- iárók Baráti Köre révén 917-en utaztak a megyéből. Működött és távcsöves bemutatókat is tartott a csi'lagászati szakkör. A tudományos-fantasztikus klub tagjai filmeket tekintet­tek meg és változatos temati­káid előadásokat hallgattak meg. Nébánv cím: .K«nc.«oIat- felvéte7 lehetőségei Földön kí­vüli élőlényekkel.” „Fantaszti­kus kísérletek a pszichológiá­ban." „Hipnózis hipnotizálás­sal. való gyógyítás.” „Az aku­punktúra alkalmazása a gyó­gyításban." „A jövő városai.” A geológiai kiállítás látoga­tóinak száma 360 volt. a Bony- hádon, Pakson és Dunaföld- várott tartott jelenségbemuta- tókó 2800, Verseghy Ferenc keramikus kiállításán 560-an jártak. Gyömk műszaki klub­jában hatrészeS előadássoroí zat volt: A műszaki értelmi­ség a tudományos, technikai forradalomban. — Az üzemen belüli emberi kapcsolatok. — Korszerű mezőgazdasági erő­gépek, — Korunk csillagászati Amikor a paduai (Padova) SCI cég kamionjai sorban állnak, a telepvezetőtől a se­gédmunkásig mindenki rako­dik, az irodában nekiveselke­dett munkában állítják ki a szükséges iratokat, akkor alig­ha van kevésbé szívesen lá­tott vendég, mint az érdek­lődő újságíró, vagy a fényké­pezőgépét emelő fotoriporter. A hét utolján a Baromfiipari Vállalat Kecskeméti Gyáregy­sége bátaszéki telepe előtt tartóztatott fel bennünket a késő délutáni forgalom. Ve­lünk együtt mindenki megért­problémái. — Megyénk irodal­mi életének története. — Hi­baforrások a gépkocsiban — címekkel. A megvén belül is kiemel­kedően jó volt a TTT-munka és eleven az érdeklődés ilyen irányhan Dunaföldvá-ott. A vezetés tudományáról már nem­egyszer írtunk lapunkban. Ar­ról, azonban sajnálatos mó­don már nem, hogy egv csep­pet sem könnvű előadássoro­zatnak, melvet Földesi Pál, a Felsőoktatási Pedagógiai Kuta­tó Közoont tagia tartott, het­venkét hallgatója volt a ter­melőszövetkezeti. üzemi, kts" és ÁFÉSZ-iráovítők soraiból A vezetéslélektani soroz"' ecves előadásai: A vezető­pszichológiája. — A vezető'- típusai. — A vezető és beosz­tottak munkatársi kapcsolatai — Vezetést módszerek, bánás­mód. — Minősítés, a munka­társak teliesjtménvének érté­kelése. Ugyancsak ebben a nagyközségben Varró József, a MÉM Információs Irodáiénak vezetője: „Korszerű informá­ciók a mezőgazdaságból” cím­mel tartott előadást. Tíz elő­adásból összetevődött iWisági sorozat is zailott, befejezésé­nél vetélkedővel. A tények, az adatok arról tanúskodnak, hogy a TIT kellő változatosságú programokkal igyekezett az elmúlt idényben, és igyekszik a most indulóban alkalmazkodni a közönség szerteágazó igényeihez. Ezen belül a jövőben is cél. mely­nek elérésére nagy súlyt akar­nak fektetni, a minőség mel­lett a mennyiség emeEredése. Az, hogy a szabad idő hasz­nos eltöltéséhez rendelkezés­re álló forrásokról minél töb­ben szerezzenek tudomást és merítsenek is azokból. O. t heti, hogy csak nagy vonalak­ban jellemző, de az arányokat mégis érzékeltető adatokat kaphattunk. — Idáig huszonkét úgyne­vezett „export-hetünk” volt — kaptuk a felvilágosítást. — Heti átlagban 2—3 kamionnal szállíto'tunk nyulakat Olasz­országba. — Ez milyen mennyiséget jelent? — kérdeztük. — A ka­mion nem éppen az a min­dennapi mértékegység, mely­ben olvasóink gondolkodni szeretnek vagy szoktak. — Kamiononként 5—7000 darabot. — Milyen fajtákból? — Október utolsó előtti hetében 12 000 darabot vitt el tőlünk az SCI. Ezek fele az Ujzéiandi és Kaliforniai, a többi vegyes fajtákhoz tarto­zik, — Honnan érkeztek a nyu­lak Bátaszékre? — Sok szabad helyük van az újágban? Az ÁFÉSZ-ek felvásárló tevékenysége révén a megye mintegy hatvan tele­püléséről. Soroljuk valameny- nyit? —s. —n. foto; GKj Az őszi vásárokat mindig többre tartottam, mint a tava­sziakat. Ilyenkor, október kö­zepén már rozsdásodtak a sát„ rakat övező kőrisfák levelei és alóluk nemcsak a lacikonyhák cigánypecsenyéiének illata tér- jengett a párás-ködös levegő­ben, hanem a sült gesztenyéé is. Az egyik közeli faluból hozták a gesztenyét lovas ko­csin, tragacson vagy biciklin. Furcsa, idegen népviseletbe öltözött parasztasszonyok rak­ták a kis, fekete kályhákba a parazsat. Körülöttük is leg„ inkább sokszoknyás, töpörödött nénikék: öregszülék, nagyma­mák várták az iskolából el­eresztett unokákat, hogy meg­vegyék nekik az ilyenkor kijá­ró vásárfiát. Könyökig nyúltak i mély szoknyazsebbe a zseb­kendőért, ennek sarkából Jci- lomózták a forintosokat, két­forintosokat, amiért aztán legpúpozott kétdecis, féllite­re - bádogbögrével fnérték a gesztenyét — tölcsérré csavart újságpapirosba vagy egyszerű­en csak az ember zsebébe. Nagyjából leszedtük a héját, ami meg rajta maradt, kiköp­tük. Még a kukacos szemekből is megmentettük az egészsé­ges részt. Nagy keletje volt a gesztenyének, hiszen mindig egy esztendőt kellett rá várni, előfordult, hogy nem is jutott mindenkinek. Most meg úgy látom, nem nagyon tolonganak a szekszár- di gesztenyeárusnál. Sorba sem kell állni. A bácsi megmenti a kétdecis bádogot, leszurkolom érte a hat forintot. A frissen sült gesztenye illata a régi. Az íze sem rosszabb. Mégis úgy érzem, ez a gesztenye más. Talán azért, mert nem aS őszi vásárban vettem. — BV -T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents