Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

Kezdeti lépés a hasznos együttműködés felé Vas István, a Dalmandi Á. G. igazgatója nyilatkozik tambovi tapasztalatairól Kisgép az ácsoknak Az ács nem adja kölcsön a fűrészt. Éveken át használ­ja, gondosan reszeli, vigyáz nehogy megerőltesse, nem tart­ja a tűző napon, sem az esőn. Az ácsnak legfontosabb ke­nyérkeresője a fűrész. A fűrész egyben az ács ellenfele is — folyton ez szívja erejét, karját ez teszi estére kelve, mun­kaidő végén merevvé, zsibbadta. Az ácsok munkáját nem lehet gépesíteni — volt a vé­lemény egészen napjainkig. Pedig mind többet kell az ácsoknak a fűrészt használni: sok a zsaluzás, és a külön­féle formák elkészítése, sok fűrészeléssel jár. A kézigépek beszerzése alig-alig lehetséges: kevés az olyan kéziszerszám, amely az állványon is használható, ugyanakkor a zsaluza­tok között is szolgálná az embert. A Tolna rríegyei Állami Építőipari Vállalatnál most na­pirendre került az „ácsok gépesítése’’. A vállalat vezető­sége utasította az illetékes előadókat, hogy megfelelő gépek mintapéldányát szerezzék be, s mutassák mérj az ácsoknak, próbálják ki, melyiket tudnák használni. Szóba kerül villa­mos hajtású kézi láncfűrész, villamos meghajtású kézi kör­fűrész. azonkívül különféle robbanómotoros kézi fűrészek beszerzése. A választék nem nagy. A gépek ára magas. Az ácsokat ettől függetlenül gépesíteni akarják, mivel az építőiparban ez a szakma szorul leginkább korszerűsítésre — azonkívül, hogy az ácsokra, egyre több munka vár — főleg az egyedi, helyszíni betonozással készülő épületeknél. A vállalatvezetőség elhatározása és a gének beszerzése, munkába állítása között bizonyos idő óhatatlanul eltel. Az anyagbeszerzők, a gépészeti emberek már foglalkoznak az üggyel. S néhány hónap múltán a legfontosabb kéziszer­számokat már használni tudják az ácsok. Ami persze nem azt jelenti, hogy a jól beállított, finom acélból készített, jól reszelt kézifűrészt most majd az ácsok a múzeumba akasztják... A kézifűrész kézközeiben lesz. de a munkát villamos motor és robbanómotor hajtotta fűrész végzi majd — kí­mélve az- embert.- Pf. — ' Másfél millió sertés a vágóhidakra Előnyben részesítik a szerződést kötött ' • v: ■' •>. állattartókat Rendkívül örvendetes, aho_ gyán Tolna szovjet testvér­megyéjével, Tambovval erő­södnek, bővülnek, szélesednek a kapcsolatok. E kapcsolatok­nak újabb megnyilvánulása volt az a látogatás, amelyet szeptember 22—30. között tett Cserép Imre, a dombóvári já­rási pártbizottság első titkára, Vas István, a Dalmandi Állami Gazdaság igazgatója és Dallos István, az állami gazdaság párt-csúcsvezetőségének titká­ra. A rövid, néhány napos lá­togatás nyilvánvalóan előzmé­nye volt azoknak a jövőbeni, szélesebb körű kapcsolatoknak, amely a két megye mezőgaz­dasági üzemei között kialakul. Bár az éghajlati viszonyok, a termelés szerkezete, arányai különbözők, vannak olyan kö­zös vonások, amelyek eredmé­nyei, tapasztalatai hasznosak lesznek Tambovnak és Tolná- nánnk egyaránt. Vas Istvántól, a gazdaság igazgatójától — mint a kül­döttség vezetőjétől — először is a látogatás előzményei iránt érdeklődünk. — Május végén Kolcov elv. társnak, a Tambov megyei pártbizottság mezőgazdaság? osztályvezetőjének vezetésével háromtagú küldöttség járt gazdaságunkban. Ezen a láto­gatáson született a javaslat, hogv látogassuk meg a tambo­vi járási agráripari egyesülést, tanulmányozzuk annak mun­káját. tevékenységét. Az egye­sülés lenyűgöző méretű állat- tenvésztési programot valósít meg, magas fokú koncentráció­val : tizenötezer férőhelyes sertéshizlaldában és 13 000 fé­rőhelyes szarvasmarha-hizlal­dában egyebek között. Egyet rendkívül sajnálunk: az idő rövidségét, mert néhány nap kevés ahhoz, hogy átfogó is­mereteket szerezzünk. A jövő­beni szorosabb együttműködés révén bővebben és hasznosan ismerhetjük meg egymás ered­ményeit, használhatjuk fel a kölcsönös tapasztalatokat. — Ezért is elsősorban az ál­talános tapasztalatokról beszé. lek... A moszkvai Kijev pálya­udvaron fogadóbizottság várt bennünket, Nyikolaj Pavlo- vios Jumasevnek, az egyesülés vezérigazgatójának, Nyikolaj Ivanovics Sebunovnak, a tam­bovi járási pártbizottság má­sodtitkárának vezetésével. On­nan mikrobuszon folytattuk utunkat Tambovba. Rendkívül meghatott bennünket az a ba­ráti szívélyesség, amellyel a megye határán levő motelban — úttörők kenyérrel, sóval, virágcsokorral — fogadtak bennünket. — Fagypont körüli hőmér­sékleten, de annál melegebb közvetlenséggel kezdődött lá­togatásunk tulajdonképpeni programja, a Novoja Ljada fa­luban levő agráripari egyesü­lés központjában, ahol Juma- sev elvtárs ismertette a vál­lalat megalakulásának előzmé­nyeit, körülményeit, helyét, feladatait. Ezután előbb ma­ketten tekintettük meg a sertés- hizlalda működési elvét, majd a valóságban is megláthattuk a 15 ezer férőhelyes sertés- hizlalda, a 13 ezer férőhelyes szarvasmarha-hizlalda egy-egy részletét, a hozzájuk csatlako­zó takarmányos konyhát. Sőt, egy filmvetítő-teremben még külön, kellemes meglepetés várt ránk, ahol levetítették a Novoja Ljada-i sertés- és a szarvasmarha-hizlalda műkö­déséről készült színes, magya­rul beszélő filmet. — A következő napon arról kaptunk ízelítőt, hogy a szov­jet tudomány hogyan kapcso­lódik a gyakorlathoz. A Tudo­mányok Házában — ahogy ők nevezik: a moszkvai tudomá­nyos fellegvárak tambovi he­lyi fiókjában működő — öt szakosztály — növénytermesz­tő, állattenyésztő, a mezőgaz­daság gépesítése, a szervezési és tervezési, a munkairányítási — tevékenységéről kaptunk ismertetést. Itt dolgozták ki a sertés, és szarvasmarha-hizla­lás tambov, módszerét is. — Délután a járás egyik kolhozába, a Pravda kolhozba kalauzoltak vendéglátóink. Ez a kolhoz az üszőtartásra spe­cializálta magát. A Novaja Ljada-i egyesüléshez hasonló­an két másik kolhozzal és egy állami gazdasággal együtt mű­ködik az üszőtartó egyesülés. Egyelőre a vemhes üszőket adja vissza a társgazdaságok­nak. a későbbi években itt le is elletik az üszőket és a bor­júval együtt adják vissza be- fejés után. 1975-ben már nyolc­ezer üszőt tartanak. Megtekin­tettük a jelenleg is folyó épít­kezéseket. Azt tapasztaltuk, az állattenyésztési programok megvalósítását szolgáló építke­zésekhez magas fokon szerve­zett építőipari kapacitás áll rendelkezésre, magas szintű előregyártási, szerelési techno, lógiával. Nálunk is megszívle­lendő lenne az a gyakorlat, hogy az építkezés határidő előtt befejeződik. De ilyen nagyarányú programokat más­ként, ilyen építőipari háttér nélkül nem is lehetne meg­valósítani. Az állattenyésztési telepekre magas fokú automatizálás jel­lemző. de ugyanakkor az egy­szerűségre való törekvés is, te­hát az, hogy a telepek gép­rendszerében minél kevesebb legyen a hibalehetőség. Erről ismételten megbizonyosodtunk a Kari Marx kolhoz építés alatt álló, 3200 férőhelyes, ikerelrendezésű tehenészeti te­lepén is. — Szeptember 27-én a Rassz. kazovo város mellett levő ar- zsenkai állami gazdaságot te­kintettük meg, amelynek a baromfitenyésztés a fő profil­ja. Szerfelett imponálóak a termelés fejlődését jellemző adatok. Jegyzetfüzetembe kü­lön felírtam, hogy az utóbbi öt év alatt hogyan nőtt több­szörösére a tojástermelés, ho­gyan csökkent a takarmány­felhasználás. — A gazdaságnak saját, bent­lakásos szakmunkásképző is­kolája van. De ezen túl is meglepetés volt számunkra, hogy a pártbizottság és a gaz­dasági szervezetek milyen anyagi eszközöket fordítanak az emberek tudatformálására. Mindenütt tágas, szemléltető, eszközzel, oktatófilmekkel, könyvtárakkal felszerelt elő­adótermek állnak rendelkezés­re. Természetes, hogy a látoga­tás rövid ideje alatt is élénk és érdekes eszmecseréket foly­tattunk gazdasági, közgazdasá­gi, politikai és nemzetközi kérdésekről. A rövid idő miatt ugyan jó néhány kérdést nem is tudtunk teljesen tisztázni, mivel számottevő különbségek vannak a területi, az éghajlati viszonyokból, az irányítási és közgazdasági viszonyokból adó­dóan. Az kétségkívüli tény és kézenfekvő tapasztalat, hogy a szovjet mezőgazdaság rendkí­vül dinamikusan fejlődik. Szá­munkra szokatlan az a kiter­jedt együttműködés, amelyet a szovjet mezőgazdasági nagy­üzemek — kolhozok és szov- hozok — a termelés minden területén kiterjedten alkalmaz­nak. A szakosított telepek lét­rehozásánál éppúgy, mint a takarmány megtermelésénél, sőt, esetenként a termőterület közös használatával is. — Tapasztaltuk azt is, hogy törekednek a teljes vertikális integráció kialakítására. Eb­ben a témakörben érdeklődtek az iránt; nálunk milyen gya­korlat alakult ki. Ezért is te­kintenek nagy várakozással gazdaságunk meglátogatása, a magyarországi tapasztalatcsere elé. (Novemberben várjuk a tambovi járási agrár-ipari egyesülés küldöttségének láto­gatását.) i — Látogatásunkat úgy ítél­jük meg, hogy rövidsége elle­nére is nagyon hasznos-.kez­deti lépés volt egy későbbi, sokoldalú együttműködés felé. Mert habár a viszonyok, az arányok különböznek is, Tam­bov és Tolna mezőgazdaságá­nak egyaránt feladata a hús­program, a sertés- és szarvas­marhaprogram megvalósí­tása. Ismételten hangsúlyozom, meglepett bennünket az a messzemenő figyelmesség, vendégszeretet, kedvesség, amellyel fogadtak, elhalmoz, tak bennünket. Tényleg úgy fogadtak, mint barátot, test­vért, a kétezer kilométernél nagyobb távolság ellenére is otthon éreztük magunkat. A világ jó néhány országában jár­tam már, de ilyen fogadtatás­ra még nem találtam. ~ Másfél' millió': hízott sertést vesz át a IV, negyedévben az Állatforgalmi _é§ Húsipari Tröszt, s az előzetes’jelzések szerint 1974. első negyedévé- , ben ennél i&;,4ö$Joefe % jelvá­sárlása várható. A tröszt, fel­készült a nagy mennyiségű ál­lat felvásárlására, és feldolgo­zására. Á vágóhidak az idén két műszákra tértek át, mert mint' ismeretes — a sertés- program beindításának ’ ered­ményeként bővíteni kellett a feldolgozó kapacitást. így vált lehetővé, hogy’,amíg az elmúlt év negyedik negyedévében csak ,900 000 hízott sertést tud­tak feliaolgozni; addig a jelen­legi negyedévben másfél mil­liót. Mint az Állatforgalmi és Húsipari Trösztnél az MTI munkatársának elmondották, a zökkenőmentes átvételhez szükséges, hogy a termelők há­rom hónappal az értékesítés előtt megkössék a szerződést a megyei állatforgalmi és hús­ipari vállalatokkal. A január­ra tervezett sertésátadásokra ezért már csak október végé­ig lehet hízottsertés-értékesí- tési szerződést kötni. Az ál. latforgalmi és húsipari válla­latok a felvásárlásnál a kapa­citás folyamatos kihasználása érdekében, előnyben részesítik a szerződést kötő üzemeket, magánállattartókat. A téli jó szabadpiac reményében sokan elmulasztják ugyanis a szer­ződéskötést. s így a magasabb ár kifizetését és a biztos érté­kesítést. A feldolgozó vállala­tok természetesen a szerződé­sen kívüli sertést is megvásá­rolják, de az esetleges torló­dás miatt egy héttel is elhú­zódhat az átvétel, addig pedig a legkedvezőbb áron értékesít­hető 90—110 kilogramm súlyt nyomó állatok tovább hízhat­nak. s ezért kevésbé értékesek. A februári átadásra terve­zett sertésekre november vé­géig, a márciusiakra pedig december végéig szerződhetnek a sertéstartók. Új típusú panelfalak Dunaföldvárrá l Az elmúlt évben végzett kí­sérletek alapján a Dunaföldvá- ri Építőipari Szövetkezetben új típusú panelfalak gyártását kezdték meg. A hatszor egy méteres épületelemek első da­rabjainak felületét sima és nemes burkolattal látták el. Az építkezéseken az első fal- elemqket a napokban vették át. A vizsgálati eredményeid igen jók. A panelfalak hang. és hőszigetelő tulajdonsága fe­lülmúlja a korábban gyártot­takét. Ezért a tervek szerint a jövő évben már nagy meny. nyiségben gyártják az ilyen építési anyagokat, s akkorra a szövetkezed szakemberei a kí­sérleti gyártás tapasztalatait felhasználva tovább tökélete­sítik az új terméket BOGNÁR ISTVÁN A Pravda kolhoz épülő üszőnevelő telepén Is meggyőződhettünk a mezőgazdasági építés magas színvonalú technológiájáról, szervezettségéről, .

Next

/
Thumbnails
Contents