Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
Új út előtt... Epizódok az AB-k gyakorlatából Néhány nap óta széles körben ismertek a kormánynak azok az intézkedései, amelyek népesedéspolitikai célkitűzéseink megvalósításához adnak minden korábbinál biztonságosabb alapot. Néhány nap óta — éppen ezért — rendkívül sok helyen, sokféle közösségben téma mindaz, ami a családtervezéssel, a családdal, anyasággal, a tartalmasán egész emberi élet egyetlen biztosítékával, a gyerekkel kapcsolatos. A téma népszerűsége indo_ költ. Társadalmi fejlődésünknek rendkívüli jelentőségű állomásához érkeztünk. Akkor is rendkívüli jelentőségű ez a nemzetünk jövőjét hosszú távra meghatározó állomás, ha a népesedési kormányintézkedések nagyszerűségét nem min-, denki látja világosan. Furcsák vagyunk. Első örömünk kizárólag majdcsak annak szólt — és ez tökéletes összhangzásban — ami anyagiakban lesz több, ami rövidesen kézzelfoghatóvá válik, és valóban hathatós segítséget jelent majd a családoknak. Tiltakozik azonban a köztudat az egészségvédő megszorítások ellen. E vonatkozásban a lét után kullogó tudatnak nem tetszik, hogy a családtervezés igen bőséges eszköztárából ki akarjuk zárni a legember- ellenesebbet, a nem egészség- ügyi, nem szociális körülményekkel indokolt művi vetéléseket. Ez még a régi gyakorlat Szülész-nőgyógyász szakorvosok körében klasszikusnak számító szólásmondás, hogy egy nő két dologért képes a lehetetlenre is. Az egyik az, hogy ne legyen gyereke, a másik pedig az, hogy legyen. Ez utóbbi esetben — nemritkán — már az is mindeggyé válik, hogy kitől, a legyen a fontos. Az ab-bizottságokban tevékenykedő orvosoknak különösen sokat kellett idézniök ezt az igazságot az elmúlt évtized során. Sok asszonyi, emberi dráma tanúi voltak, Természetes tehát, hogy folytatva még ezekben a napokban is a régi gyakorlatot, várakozással tekintenek az AB-k tevékenységének tartalmi változásai elé. A szekszárdi, szekszárdi járási bizottság főorvos-elnökével beszélgettem egy nappal az után. hogy a Parlamentiben meghallgathattam pályatársaimmal együtt, az egészségügyi miniszter sajtótájékoztatóját a népesedéspolitikai határozatok megvalósításáért tett kormányintézkedésekről. írjon tizennégyet Ezt a bizottságot az elmúlt évben 1668-an keresték feL Két ab-ra jelentkezőt él kelLesz hely az óvodásoknak Hőgyész abban a szerencsés helyzetben van, hogy úgyszólván valamennyi óvodásnak tud jelenleg is helyet biztosítani. de a jövőben a helyzet még tovább javul. Jelenleg 172 óvodáskorú gyerek van, de ebből csak kilencvenkettőt tudtak napközisnek felvenni, húsz igényt el kellett utasítani. A szülőkkel azonban közölték: január 1-től a gyerekeket már hozhatják a napközibe, lett utasítaniok, mert túl voltak az időn. Hat asszony a bizottság meggyőzésére állt el a terhességmegszákítás szándékától. ötven kérelmező terhességmegszakítását betegség indokolta. Több mint másfél ezren viszont éltek a család- tervezés legprimitívebb eszközével, a művi ' terhességmegszakítással. A megye többi járásának adatai sem kedvezőbbek, pedjg orvosaink szerint az Infecundin és Bisecurin elterjedésének arányában csökkent a művi vetélések száma. Az orvosnak sem csak esetet jelent elsősorban az ember, aki felkeresi őt, éppen ezért, ha dönt, sokáig hordja még a döntés felelősségének nehezét s alig enyhíti ezt a terhet, hogy mindent megkísérelt, mindent megtett. A bizottsághoz fordulókat megpróbálta pl. lebeszélni a terhesség művi megszakításáról, elmondva gondosan a fennálló veszedelmeket, sorolva fáradhatatlanul milyen szövődményekkel kell számolni, s milyen később beérő következmények jöhetnek ráadásként. Bama fiatalasszony. 32 éves, gyereke nincs. Élettelen hangon diktálja a szükséges adatokat. mondhatnám, a vízállás- jelentések hangszerelésében beszél. Üres a hang. Nem sok emberi tartalmat árul el. — Hányadik lesz ez a megszakítása? Zavar csak a pillanat tört ezredrészéig tükröződik a kérdezett arcán, máris rándul a válla. — Mit tudom én! Tessék beírni a tizennégyet! Teljesen reménytelen, mégis megpróbálják a bizottság tagjai lebeszélni az állítólag tizennegyedik ab-ról. A reakció ... harcias hangon kérdezi: — Jogom van hozzá, vagy nem? Nem maguknak kell megszülni, hanem nékem. Én pedig nem akarom. A „miért” meghallás nélkül marad, se jó napot, se köszönöm. A fiatalasszony egyenes derékkal távozik. Ki tudja miért érzi, hogy egyenes maradhat a dereka, fennen hordott a feje?! — Nagyon sok ilyen látogatónk van. kérelmüket nem is indokolják a legtöbben, jogukra hivatkoznak, és nem kevesen támadó hangnemben. — Milyen a kor szerinti megoszlás? — Sajnos, nagyon vegyes. Jönnek ide gyakran 14—15— 16 éves lányok. Maguk is gyerekek, akiknek az élete még a küszöb előtt torpanna meg, vagy törne ketté, ha világra kellene hozniok a felelőtlenségben megfogant gyereket. Nemrég a járás egyik községéből maga az édesanya hozta be tizenhatodik éves lányát, aki azt sem tudta megmondani, ki volt a partnere. Neki semmi megrázkódtatást nem jelentett, hogy ide került a bi. zottság elé, az anyja viszont Tovább javul óvoda terén a helyzet, mivel a községi tanács a ktsz irodaházát 580 ezer forintért megvásárolta, és a hét elején megkezdték az átalakítási munkálatokat. 800 000 forintot költ a tanács az átalakításra. melynek az első fele december végéig átadásra kerül. Az átalakításban a vállalatok. intézmények dolgozói társadalmi munkákat is vállaltak. sírt. kétségbe volt esve. hogy mit szólnának az emberek?! Tudja mi történt? A lány rá- ripakodott az anyjára, hogy ■ „ne dilizzen, nem az őskorban élünk, és a fnai fiatalok modernebbek”. Fütyül arra, amit az emberek mondanának. A rosszul értelmezett modernség azonban nemcsak így, a szó erejével lepleződik le itt, ebben a rendelőintézeti szobában. A bánat későn jön A sorom következő asszonyt mintha a divatlapból „vágták” volna ki. Huszonnyolc éves, régi ismerős, visszatérő „vendég”. Férje jól kereső ember, ő maga is dolgozó nő. Mindenük megvan, ami igénye lehet egy mai embernek. De ő „még élni akar”, azért nem vállalja a gyereket. — Mikor akar asszonyom? A „majd!” elutasítóan csattan. Bátortalanul kockáztatom meg távozása után: — Biztosan, hogy akarhat majd? — Nagyon kevés eséllyel. Rengeteg olyan esetet tudnék mesélni, aminek rossz végeként csődöt mond az akarat. Valamelyik nap találkoztam azzal a szekszárdi fiatalasz- szonnyal, aki gorombaságig ragadtatta magát, amikor első terhességének megszakításáról le akartuk beszélni. Nem lehetett. Megbánta, de későn. Ez után ugyanis volt három spontán vetélése, most ismét terhes. de veszélyeztetetté kellett nyilvánítani, és még így is kicsi az esélye a gyerek kihordására. Az orvos szempontjai a döntés meghozatalában: figyelmeztetni, hogy a terhesség megelőzésének rengeteg lehetősége van, a művi beavatkozás veszélyes és nemcsak az anyaságot elhárítóra. hanem a majd, a később., a most még nem kívánt helyébe lépő csecsemőnek már magzati életére is. Lehetetlen, hogy annyi nő nem látja az összefüggést a gyakran alkalmazott ab-k és a spontán vetélések, koraszülések között!- I , . Az anyós is beleszól öt élő gyerek. Csak a férj dolgozik. Nem olyanok a szociális körülmények, hogy biztosítható lenne a hatodik gyerek számára minden, ami ahhoz kell. hogy egészséges emberré fejlődjek. Ez rendben. — Albérletben lakunk — mondja a következő. Utána pedig: — Az anyósommal lakunk együtt — pityergi a huszonnégy éves asszonyka — ő nem engedi, hogy gyerekünk legyen. — Hogyhogy nem engedi!? — Azt mondja, hogy neki ne hozzak a nyakára gyereket. — Értse meg, nagyon kocká. ERÖSÁRAMÜ MŰSZERÉSZT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Bérezés a kollektív szerződés alapján. 1702 GELKA-szerviz Tamási, Szabadság u. 17. Tel.: 33. (346) zatos az első terhesség megszakítása, a következményei... — Kérem, nagyon kérem! Majd ha megépül a házunk, és különmehetünk. Akkor megtartom, mert nem szólhat bele az anyósom. Ebből az asszonykából hiányzik az a gyakorlottság, ami az itt már többször megfordultakban van. Sajnálatra méltó, mert anyósi hatalom alá rekesztetten, nem a saját asszonyi életét éli. Nem akarhat gyereket, mert éberen leskel az anyós, aki nem elsősorban kényelmi szempontok miatt nem akar nagymama lenni. A megosztástól félti azt. amit a család meg tud szerezni a termelőszövetkezetben és a háztájiban. — Előbb a ház, meg az autó. Ráértek! A kérlelhetetlen, szigorú statisztikai adatok azt tanúsítják, hogy a művi vetélések 30 százalékánál fellép valamilyen eredetű gyulladás. Azt ismét statisztikai adatók bizonyítják, hogy a koraszülésekben menynyire bűnösek az ötvenes évek adminisztratív szigorát, merevT ségét túlzott liberalizálódással felváltó mai ab-lehetőségek. De röviden, új útra lépünk. Hatósági jogkörrel felruházott AB-k a nők és a születendő gyerekek egészségvédelmének érdekében megkapják az észszerű tagadás kötelességét és jogát. Ismétlem: hatóságként, mely nem méltányolhat duplázott és' triplázott kényelmi szempontokat. vagyonféltő anyósi tirannizmust és más efféléket. Nagyon időszerű száműznünk életünkből a családtervezésnek legelterjedtebb, egyben legártalmasabb eszközét, a művi vetéléseket. Most hozzáláthatunk végre, és hasznát mi látjuk, a társadalom. — pa — Á kis lopás kedvet csinál a nagyhoz A Legfőbb Ügyészség nemrégiben összeállította tájékoztatóját a bűnözés tavalyi fontosabb adatairól, amelynek tanulmányozása önvizsgálatra, tények és hibaforrások számbavételére késztethet vállalatokat, állampolgárokat. Évről évre figyelemmel kísérve a bűnözés alakulását, különösen a közvagyon, a társadalmi tulajdon elleni cselekmények számszerű alakulása érdemel megkülönböztetett figyelmet. Tavaly 126 ezer bűncselekményt derítettek fel a bűnüldöző szervek, 100 százaléknak véve ezt a számot, kiderül, hogy ennek 61 százaléka — vagyon elleni bűncselekmény. A vagyon elleni bűncselekmények nagyobb része személyek javai ellen irányult — 43 646 eset — a társadalmi tulajdont ugyanebben az időszakban 34 064 esetben károsították meg. Több mint tízezer alkalommal betöréses lopás történt s 300-nál többszöri esetben az okozott kár értéke meghaladta a 100 ezer forintot. Talán elég is ennyi a számok idézéséből. Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy leszűrhessük a következtetést: a közvagyon védelme, s főként az a közösségi szemlélet, amelynek a károsítása ellenében hatnia kell, még „gyermekbetegségekkel” is küszködik. Valamennyi állampolgár rendkívüli gonddal óvja a saját lakást, kertet, gépkocsit, ingóságokat, de mindjárt hézagosabb a tudat, ha nem az „enyém”, hanem a „miénk” fogalmáról van szó. A kisebb károkozások forrása sok esetben az, hogy többért „bocsánatos bűnnek” tekintik: valamit, (szerszámot, anyagot) hazavinni a gyárból, a tsz-ből. A Legfőbb Ügyészség — több megyei főügyészség bevonásával — a kohó- és gépipar területén nagyszabású, javarészt a közvagyon védelmét elemző vizsgálatot végzett. A tapasztalatok bizonyos fokig általánosíthatók is. Nemcsak az említett iparág, hanem — sajnálatosan — más ipari területek „módszerbeli” jellemzője bizonyos nagyvonalúság, a közös értékek fokozott védelmének elmulasztása egyes helyeken. Különösen a nagy építkezéseken, szanálások, üzemi és lakásépítések területén gyakori, hogy a drága, hasznosítható bontási anyagok, a még drágább új nyersanyagok bekerítetleníil hevernek hetekig, hónapokig; jobb esetben egyetlen éjjeliőr óv milliós értékeket, kétséges sikerrel. Sok hiba, sőt bűn forrása a laza bizonylati fegyelem, a szakszerűtlen raktározás, a szállítások ellenőrzésének elmulasztása. Hadd írjuk mindezek mellé a leggroteszkebb példát is: tsz-ekben, de üzemekben, ktsz-ekben is előfordult már jó néhányszor, hogy „kecskére bízták a káposztát”, csalás, sikkasztás miatt elítélt, börtönviselt pénztárost, raktárkezelőt, sőt könyvelőt is alkalmaztak, természetesen erkölcsi bizonyítvány nélkül. Ezért állapítják meg joggal a különböző szintű ügyészi vizsgálatok, hogy az ilyert „nagyvonalúság” később százezrekkel károsítja meg a közvagyont. A nagy kárt okozó bűncselekmények megelőzésére sokszor jó „fegyver” a szignalizáció. Sok megyei rendőri szerv él rendszeresen ezzel a módszerrel, figyelmeztet a bűn forrásaira, a lazaságokra — nem is mindig eredménytelenül. De a közvagyon mainál hatásosabb védelme ennél is többet, sokszor személyekhez szóló meggyőző és tudatformáló munkát is követel. A laza munkahelyi fegyelem szinte melegágya a bűncselekményeknek; ez a szerszám, ez az anyag itt hever, nincs gazdája, nekem jó lesz. Elviszik ... S a kis lopás rendszerint kedvet csinál a nagyobbhoz, lazul a morál, a cselekmények láncreakciója óhatatlanul vezet a na- . gyobb bűnhöz. Bizonyos sajátos, az állampolgárok személyi gyarapodásával járó, hibássá torzuló szemlélettel is meg kell birkózni a közvagyon védelmében. Sokan és egyre többen építkeznek, víkendházak, nyaralók nőnek, kell kerítés, faanyag, cement, pala. S veszedelmes „sikk”, hogy a kényelmet, kikapcsolódást szolgáló „objektumot” sokan úgy vélik olcsón, gyorsait elkészíteni, ha „szereznek” innen is, onnan is. Jól kereső, addig feddhetetlen állampolgárok vállalják í®v kapzsiságból, zsugoriságból, pár száz vagy pár ezer forintnyi saját költség bűnös „megtakarításának”, kockázatát. A közvagyon fogalma nem azt jelenti, hogy mindnyájunké, tehát elveszünk belőle. Aki hozzányúl, az a társadalmat, benne minden becsületes embert károsít meg, akár kis, akár nagy tételekről van szó. Differenciált módszerekkel, sokkal nagyobb éberséggel és felelősséggel kell őrködni a közvagyon védelmében valamennyiünknek,’ minden poszton. VÄRKONYI MARGIT .
