Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-18 / 244. szám
Beszélgetés egy Express-útrój Lippai Tamást ehelyütt nem szükséges bemutatni a kedves olvasóknak, különösen nem a fiataloknak. Számos képző- művészeti munkáját publikálta a Népújság, legutóbb bemu. tatta a Fiatalok rovat is, 1971 _ es első tamási kiállításáról annak idején Csányi László írt kritikát a lap hasábjain. Tamásiban, Hőgyészen, Simon- iornyán, Iregszemcsén és Bétán azokban az ifjúsági klubokban, ahol útiélmény-beszá_ mólóit tartotta, azt is tudják róla, hogy mihelyt összegyűjti pénzét — utazik. Mostani beszélgetésünket Lippai Tamással az teszi időszerűvé, hogy az Express Ifjúsági Diák Utazási Iroda szervezésében Olaszországban járt. Első kérdésemmel mindjárt azt is tudakolom; — Az idei utazás előtt mikor és hová jutottál el eddig hazánkon túl? — Negyedik alkalommal voltam most külföldön- az Ex- presszel. 1965-ben Csehszlovákiában, 1969-ben Olaszországban, Rómától délre, 1971-ben Párizsban és Londonban, idén pedig újból Itáliában, ezúttal Rómától északra. Hogy elébe vágjak a kérdésnek, rögtön mondom: Olaszországba egyelőre nem szándékozom újra elmenni — bár sosem lehet tudni! — mivel e két alkalommal szinte teljes egészében bebarangoltam a félszigetet, amely eddig számomra is csalt egy kis csizma volt. — Egy üres kis csizma a térképről...? — No persze, nem szó szerint: csak. Korábban képekről, könyvekből, filmekből ismertem ezt a déli országot, és ahogy így gyarapodtak ismereteim, egyre éreztem, képző- művészeti munkámhoz is feltétlenül jó hatással lenne, ha az antik, több ezer esztendőd római művészet világát személyesen is megismerném. Olaszország egy a festő szemével, kész történelem; Pom_ pejitőla reneszánsz Firenzéig, s a mai olasz világig csupa élmény, ihletés, megörökítésre csábító téma. Már első ott- jártamkor megkapott varázsa, hiszen megismertem Rómát, Nápolyt, Pompejit, Amalfit és Caprit. Most szeptemberben ismét az „örök városból”, Rómából indultunk különbusszal Firenzébe. Velencébe, Raven- nába, Riminibe és a világ legkisebb államába, San Marinó- ba. — Rómából elindulva különbusszal mentetek. És addig? — Budapestről a MALÉV római járatával indult 27 tagú csoportunk. Indulás előtt kicsit féltem, hogy elhalasztják az utazást a kolerajárvány miatt. Ám miután túlestem a védőoltáson és a járvány is szűnőben volt, nem lehetett akadálya az indulásnak. Sokan aggódva intettek a vállalkozástól, ez egy kissé bennem is szorongást keltett. Eddigi külföldi kirándulásaimra — Csehszlovákiát kivéve — mindenhová repülőgéppel utaztam. Erről csak annyit mondhatok: gyors és kényelmes. Valahogy úgy gondolom »hogy az a látvány semmivel sem pótolható amikor az ember először a magasból pillantja meg a ten. gercsipkével övezett napfényes Itáliát. — Ezt olyan szépen mondtad, hogy ebből én azt érzem, még valamennyi impresszió elevenen él, működik emlékezetedben. — Természetesen. Rómát másodszor láttam, az utcák, a terek ismerősként fogadtak. Úgy értem, hogy most már nem tévedtem el a városban. Firenze új volt, először láttam, hangulatos, kedves, hagyományőrző város, két csodálatosan gazdag múzeummal,' az Uffizivel és a Palazzó Pit- tivel, a Dómmal — de csak e helyszíneket is felsorolni külön oldalak kellenének. Firenzéből Velencébe menet, mintha a napfényes délről a rideg északra tartottunk volna, viharos eső kísért bennünket. A lagúnák városát igazán csak hosz- szas barangolással lehet megismerni, de mindannyian vállaltuk ezt, átázó cipőben is. Mit mondjak Velencéről? Fajth Tibor Velence c. könyvében így ír: „Velence, az Velence, amellyel nem lehet betelni. Nem lehet megunni, mert nem lehet megismerni, jártunk legren ott egyszer, kétszer vagy akár százszor is,” Ezt még az utazás előtt olvastam, ott többször eszembe jutott, és ahogy járkáltam dideregve. máris éreztem a csábítást, hogy egy_ szer jó időben, napfényben is megismerjem Velencét. A három nagyváros után Riminibe érkeztünk, itt már újból kellemes, nyárias volt az idő. és fürödhettünk is a pezsdítő Adriában. Sok vázlatot készítettem. Remélem a színes diáim is jól sikerülnek és nem lesz akadálya, hogy elvihes- sem őket azokba a klubokba, hova meghívnak útiélményeimről — melyekről itt nem szólhattam részletesen — beszélgetni. — Azzal köszönöm meg a beszélgetést, hogy a klubnak is, neked is azt kívánom, él. jetek ezzel a lehetőséggel. Balipap Ferenc Klubtalálkozó novemberben November negyedikén rendezik meg az ötödik megyei ifjúsági klubtalálkozót Szekézárdon. A rendező szervek a Tolna megyei klubtanács, a Babits Mihály megyei művelődési központ és a megyei KISZ-bizottság. A találkozó délelőtt 10-töl 22 óráig fog tartani, a művészmoziban és a művelődési központban. A program változatosnak ígérkezik. Délelőtt a klubosok megnézik a Nincs idő című filmet, Kása Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor alkotását. Délután beszélgetés lesz a film alkotóival, öt órakor módszervásár kezdődik. A klubtalálkozó esti programja táncos klubfoglalkozás a megyei művelődési központban. Remélhetőleg igen sokan fognak eljönni a klubtalálko- %óra, és igen, jól fogják magukat érezni! A holnapi Ml A lap holnapi száma ismét vezető anyagként foglalkozik a KISZ-vezetőségválasztással. Bemutatja a Borsod megyei ÁÉV 1. alapszervezetét, a sze. gedi Hangszergyár taggyűlését, valamint Gara község nemzetiségi együttesét. Nyári hangulat a lap 9. oldalán, ahol összegzi az OIOT nyári munkáját, és előzetest ad az ifjúságpolitikai tanács következő munkáiról is. Szép képes riport szól a süttői kőfejtőről, bemutatja a kőfejtők munkájának nehézségeit és örömeit. A Dunai Cement és Mészművek váci gyárában akkor is igyekeznek jól dolgozni a KISZ-fiatalok, amikor gondokkal küzdenek, amikor nem süt rájuk a reflektor. A Tisza II. vízlépcső építésének második szakasza következik, s a KISZ KB Intéző Bizottsága a helyszínen szabta meg a teendőket a jövőre nézve. „Nevelés csípőfogóval” c. írás. egy volt XIV. kerületi pedagógusról szól, aki bíróság •előtt áll ifjúság elleni bűn- cselekményeiért. A népszerű Gulliver-sorozat- ban ez alkalommal a budai ifjúsági park „kincskereső” felszolgálóit vette célba a messze földfői érkezett Gulli. ver. A soortrovat a pécsi sátortetős uszoda körül keletkezett bonyodalmakat bírálja, dicsérve a segítő szándékot, elmarasztalva a bürokratikus intézkedéseket. Kovács Zsuzsanna LIPPAI TAMÁS .ÚTIRAJZA Dalmcmd — Vörösegyháza jelentkezik Klubunk tagjainak érdeklődési köre az irodalomra irányul, ezért szerveztünk egy irodalomszínpadi csoportot. EÍ- ső műsorunkat szeptember 29- re, a fegyveres erők napjának tiszteletére rendeztük. Az előadást sok munka előzte meg. Megfelelő verseket kellett ösz- szegyűjtentink, és a versek alapján állítottuk össze a mű. sorunkat. Verses összeállítást tűztünk műsorunkra, éppen ezért sokat kellett próbálnunk, hogy necsak egyszerűen elmondjuk a verseket, hanem szórakoztassunk is velük. Kórusrészleteket iktattunk közbe, hogy színesebb és elevenebb legyen előadásunk. Verses összeállításunkat a klub- helyiségünkben adtuk elő. Az irodalmi színpad vezetője — és egy klubtag bonyolította le a vendégek meghívását. A munkásőröket, az önkéntes rendőröket és a tűzoltók parancsnokát szóban hívtuk meg. Külön elmentünk mindenki, hez. Meghívtuk gazdaságunk vezetőjét, a szakszervezet képviselőjét, a párttitkárt és a KlSZ-alapszervezet tagjait. Plakátot készítettünk, melyben pusztánk lakosságát hívtuk meg. Felkértünk egy munkásőrt és egy önkéntes rendőrt, hogy röviden foglalják össze munkájuk lényegét. Az ünnepély után klubestet rendeztünk. Sokat táncoltunk, beszélgettünk és társasjátékoz. tünk. Rene Anna klubvezető Gyere velünk repülni ! Mit csinál a szél, ha nem fúj? E sorok írója szerény tudományának mai állása szerint ez még rejtély. És, mit csinál a vitorlázórepülő, ha hidegre fordul az idő? Tanít, tanul, toboroz. A szekszárdi MHSZ Gyulai György Repülőklub rendezésében az idén ősszel először hét. főn este fél hatkor volt erről 6zó a TIT székházában; legközelebb a jövő hétfőn lesz. Az első összejövetelen úgy tűnt, a műszaki szakközépiskolások körében a legnagyobb az érdeklődés a vitorlázórepülés iránt. Talán nem érdektelen, hogy kétszer annyi leány jelent meg onnan, mint fiú; annak jeleként is, hogy a leányok élnek az egyenjogúsággal. Repülni csuda jó. Szikrázó napsütés, fehér felhők, suha- nás a táj fölött, ésszel és tudással. uralkodás a természeten, szabad mozgás három dimenzióban, pihentető csend, biztonságos szárnyak surraná. sánalc semmihez sem hasonlító szépségű muzsikája. Repülni nem boszorkányság; aki havonta három vasárnapot amúgy sportosan tölt el az őcsényi repülőtéren, már az első esztendőben eljut az egyédül repülésig. A repülőklubba minden, munkában és tanulásban helytálló, egészséges fiatal beiratkozhat. Az orvosi vizsga korántsem támaszt akkora feltételeket, amint sokan vélik. Még szemüveges pilótájuk is van a szekszárdiaknak... Egyetlen technikai sport sem olcsó mulatság, a repülés különösen nem az. Amíg valaki először egyedül repül, addig hozzávetőleg 15 000 forintot költött rá a klub... És á klubtag? Ha ipari tanuló, vagy diák, havi tíz forintot. A tőkés világban gazdag szülők gyermekeinek sportja a vitorlázórepülés; nálunk valamennyi, arra alkalmas fiatalé. Téged is őszinte barátsággal vár a repülőklub. Gyere el hétfőn, szóban és filmmel adunk ízelítőt a vitorlázó- repülő-eportból. Ha megtetszik, látogass el velünk Öcsánybe. Van egy mikrobuszunk. neked is jut benne hely. Siöv-klub Október 21-én kerül sor Bonyhádon a szövetkezeti klubok tapasztalatcseréjére a Vénusz klubban. A találkozón sor kerül majd előadásra, bemutató klubfoglalkozásra. Meghallgatják a résztvevők a Vénusz klub irodalmi színpadának műsorát. Délután sor kerül vitára, amelyen részt vesznek szövetkezeti vezetők, ifjúsági vezetők és klubvezetők. Az összejövetelt látogatás zárja a mázai KISZ-szervezet fiataljainál. mm Üzenetek Tornyos Marianne, Oszlánczi János Dombóvár. A beküldött anyagokat elfogadtuk, a közeljövőben megjelennek oldalunkon. Kovács Ágnes, Tamást: Sem Időnk, sem szándékunk arra, hogy szavazatokat gyűitsünk slágerekre.
