Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-18 / 244. szám

Ötezer kilométer

ea ^aBOBvietuníőbsm

Vasvári János veterán újra látogatja a régi tájakat

Ukrán, belorusz, orosz tájakon repít bennünket a vonat. Nem túlzás a repít, mert ugyan azt írtam egy előző

részben, hogy hatvan kilométeresre becsülöm az óra- átlagot, magukat szakértőnek mondók úgy vélekednek: volt az nyolcvan is, ha nem száz. Tehát repít a vonat, s aki a legtöbbet áll az ablak mellett, elmerülten nézi a tájat,

hatalmas öregember, arca

mintha egy darabból lenne faragva, -s robosztus testét a közel nyolcvan év sem gör- nyesztette meg. Vasvári János bátaszéki nyugdíjas, szintén a barátság-vonat utasa.

Érdekes módon mindenki számára János bácsi, pedig nem különösebben barátkozó természet, nem is beszél sokat. szófukarnak tűnik inkább. Amikor az induláskor felajánlkozott a túravezetőknél, hogy szívesen segít, ha szükségét érzik, bizonytalankodva visszautasították, ugyan miféle segítséget lehet várni egv öregembertől. Pedig csak orosz szókincsét kínálta, amely máig sem kopott meg, meg helyi ismereteit, amelyek bizony megkoptak, mert az elmúlt fél évszázad nemcsak János bácsiból csinált tiszte’et- re méltó öreget, hanem újjáformálta az egykori kedves és jól ismert várost. Kijevet.

— Tudja, hadifogoly voltam én is. A monarchia katonája. Aztán jött a forradalom és önkénteseket toboroztak. Je- lentkezlem. így lettem a Vörös Hadsereg tagja.

— Nézze, János bácsi, ismerős a táj?

— Ismerős. — Aztán hosz- szasan néz, nézi a vonat mellett futó mezőt, a nyíreket és fenyőket, meg a sok rétet a rajtuk legelésző fekete-fehér tehenekkel. — Igen ... talán. Ilyen volt, ilyen ... orosz táj.

Már egy későbbi beszélgetés során előkerül két fénykép. Karakán, tagbaszakadt vöröskatonát ábrázol. Az arcvonások ismerősek, de a szálfaegyenes termet, meg az egyenruha...

— No, ugye. Stramm gyerek voltam. Hej, de tetszettem a lányoknak.

A lányok bezzeg öreg anyókák lettek azóta, mint ahogy János bácsi is csak szálfatermetét és kedélyét őrizte meg az ötven év előtti Jánosnak.

— Azt mondja a Rudi, a Garasin, Jani neked köztünk a helyed, gyere közénk. Hát én láttam, hogy magamhoz való emberek ezek, mentem közéjük;

Garasin Rudolf. A forradalom, az intervenció elleni harc egvik magyar hőse. Ma már történelmi alak — történelem. Talán az iskolákban is tanítják. S János bácsinak „te Rudi”. Persze joggal, hiszen ma már Vasvári János — életében és ez a sors ajándéka — maga á történelem, egy a százezer közül, akik magyar létükre védték Szovjet-Orosz- országot.

— Tudja, elvan ugri-bugri fiatalember volt, de tudta, hogy mit akar. Ezért mentünk vele. Nyomdászgyerek volt, az... én meg vasutas.

S aztán, mintha Garasin neve. meg a régi emlékek felemlítése gátakat szakított volna, János bácsi beszél. Kirajzolódik egy nagyszerű út. egy életút feledhetetlen szakasza.

1915-ben esett fogságba Galíciában. Az előtte való katonaéletről. meg az utána következett had.ifogolyéletről nem sok a mondanivalója. Oh-n volt, amilyen, amilyen százezreké, millióké. De amikor kitört a forradalom, egyszeriben megváltozott minden. Toboroztak a Vörös Hadseregbe.

— Kijevben jelentkeztem.

fel is vettek. Képzelje, én mindig gyalogos voltam, ott huszárnak vettek fel. Igaz — mosolyog, megmosolyogja az egykori füllentést —, azt mondtam, huszár voltam, az is akarok lenni.

A továbbiakban ez a hu- szárság már korántsem hangzik ilyen szépen szólóan, mert kiderült, hogy."..

— ... a csapatnak, ahová beosztottak, volt két lova is. No jó, ha kettő, akkor kettő.

Meg kellett az írástudó ember. á Vörös Hadsereg a kezdeti időkben nem bővelkedett számszaki ismeretekkel rendelkező katonákban. János bácsi pénztáros lett, gazdasági vezető, amolyan géhás. És meg is maradt ennek mindvégig, pontosabban leszereléséig.

— Mondom, tizenhétben lettem vöröskatona, Kijevben. Aztán rövidesen Kazányba kerültem, itt ismerkedtem meg Garasin Rudival és neki lettem az ezredgéhása. Ez tiszti rang volt. olyasféle volt az enyém, mint manapság egy őrnagyi rang.

Tehát a Vörös Hadsereg egykori őrnagya, aki 1921-től, leszerelésétől vasutasként szolgálta az alakuló, formálódó szovjethatalmat, együtt utazott velünk, újra látni a réKészüljön a télre! Olajkályhavásár

A NÉPBOLT SZAKÜZLETEIBEN OKTÓBER 20-IG

GEMENC olajkályha ZIM olajkályha 7500 cal MINI MEKALOR 2500 cal

Eredeti ár

2860—,

3010,—

1950,—

Engedm. ár 2660,— 2700,— 1800,—

Már csak 3 napig!

(375)

gi tájakat, felidézni az emlékeket. Az emlékeket, amelyek legtöbbje a mi számunkra már felemelő és még ha pajzán is akadt köztük — amit semmi pénzért nem adok közre —, azt mutatja, hogy János bácsi, elnézést. Vasvári János őrnagy, szívesen emlékezik azokra a szép időkre. 1967-ben a Szovjetunió kitüntetéssel ismerte el Vasvári János érdemeit a polgárháborúban. Fénykép dokumentálja, hogy a kitüntetést Tyitov. akkori szovjet nagykövet adta át, s Moszkvában szovjet és magyar újságírók faggatták János bácsit élményeiről, emlékeiről. Még a Pravda is irt róla.

Kiiev—Kazány—Buhara— Szama rkand—Moszkva. És a végállomás Bátaszék. irdatlan távolság, alig befogadható sok élmény. De nem így voltunk-e valamennyien, akik Indultunk a mi kis Tolna megyénkből, hogy találkozzunk az Ő3i Oroszország fővárosával. Ki- jewel; Lenin városával, Le- ningárddal; majd a világ egyik fővárosával, Moszkvával; a Téli Palotával, az Aurórával, a Szmolnljjal, a Kreml-lel — és Leninnel. A történelemmel.

LETENYEI GYÖRGY

A Vörös Hadsereg egykori tisztje a Téli Palota előtt.

Gerencsér Miklós :

Aradi napló

12.

Nem csodálkozhatunk hát, amikor V. Ferdinánd császárunk aláírta a pozsonyi országgyűlésen hozott törvényeket. s mint alattvalóit, kinevezte a magyar kormány tagjait. Azt hittük, szent a béke, következik a boldog aranykor. Ehelyett lázongások következtek a Dráva mentén, a Bácskában, a Bánátban. Erdélyben. Sokan örvendeztek ennek a keserű fordulatnak, de én azok közé tartoztam, akik bizonyosra vették, hogy felséges uralkodónk az általa kinevezett törvényes magyar kormány védelmére siet. Döbbenten tapasztaltam a várható lépés ellenkezőjét. Fékezés, fenyítés helyett bátorítást kaptak a lázadók.

Annál fenyegetőbb hangokkal telt meg a birodalmi főváros a magyarok ellen, amikor elhatározták kétszázezer honvéd fegyverbe állítását. Arról, hogy a toborzás a magyar kormány létére törő rácok, szerbek, horvátok, románok megfékezését szolgálja, szó sem hallatszott. Legfeljebb gyanúsítás formájában. Elhittem, mert jólesett elhinnem, amikor írták újságaink, hogy Kossuthék voltaképpen a bécsi kormány ellen fegyverkeznek. A bánáti és erdélyi zavargások csak ürügyül szolgálnak erre. Bűnös képzelődő- nek véltem volna magam, ha feltételezem akkor, hogy a zavargások előidézésében nem vagyunk ártatlanok.

Makulátlanságunk tévhitéből tavaly szeptemberben gyógyultam ki. Amikor császárunk önhatalmúlag a bécsi kormány hatáskörébe utalta a magyar pénz- és hadügyet. Arról mélyen hallgattunk, hogy a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül jogellenes volt uralkodónk eljárása. A súlyos döntés által faktummá lett: leléptünk a törvényes útról. S elindult a lavina. Jellasics horváth bán a magyar ország- gyűlés teljes mellőzésével jutott a magas méltósághoz és megkezdte hadjáratát uralkodónk egyenes felszólítására.

Ezután már csak a nyílt és közvetlen összecsapás következhetett Bécs és Pest között. Több szó nem esett a törvényes jogalapról. Az alkotmányosság nevében megindult folyamatokat erőszakosan áttereltük a felségjognak nevezett Parancsolgatás medrébe. Müit- ha egész Magyarország ■egy újoncszázad lett volna, mj_ pedig a kiképző őrmesterek. Gróf Lamberg elvakult önteltséggel sietett Budáról Pestre, feloszlatni az alkotmányosan megválasztott országgyűlést. Csoda-e. ha a lázongó tömeg felkoncolta? Amikor kiszállították kocsijából, még mindig csőcseléknek nevezte a pesti polgárokat. Azokat a pesti polgárokat, akik az uralkodó által kiírt választásokon küldtek törvényes képviselőt a most szétkergetésre ítélt országgyűlésre.

E tragikus fordulatokból két mozzanatot látok sorsdöntőnek: először a szabályosan kinevezett kormánytól akartuk megfosztani Magyarországot, másodszor a közjogilag teljesen rendjén való parlamentjétől. Ez utóbbi a durvább, mert mélyebben támadja a magyarok államjogi érdekeit. Sajnos. el kell ismernünk a tisztességünkre hátrányos tényt, hogy uralkodónk visszalépett az abszolút monarchia keretei közé. Ez önmagában még nem vetne árnyékot dinasztiánk erkölcsi tekintélyére. Legfeljebb a konzervativizmusát bizonyítaná. Ott szenved csorbát a presztízs, hogy akkori felséges császárunk, V. Ferdinánd önként és ünnepélyesen nyilvánította alkotmányos monarchiának a magyar királyságot.

Megértették parancsolóink, hogy a rácok, szerbek, horvátok, románok együttesen sem képesek letepemi a rebellis magyarokat. Kénytelenek voltak császári hadakkal

érvényt szerezni az uralkodói akaratnak, Windischgraetz herceg tavaly októberi győzelme a Lajtánál az ellenszegülő magyarok gyors szétszórását ígérte. S az ígéretből csaknem valóság lett a tél folyamán. Nagy felbuzdulásunkban még az uralkodó lemondatását is keresztülvittük, mivel seregeink vezérei elszántabb erélyt reméltek az ifjú trónörököstől, immár I. Ferenc József császár őfelségétől. Februárban a Kápolnánál aratott győzelmünk után büszkén adta hírül Windischraetz herceg: ,.A lázadó csordákat letiprom, négy nap múlva debreceni főfészküket is eltaposom”.

Mámorunk növekedése közben fogalmunk sem volt a honvédek bánáti és erdélyi sikereiről. Fogalmunk sem volt. csapataink készülő közép-tiszai vereségéről, arról a számunkra riasztó erőgyűjtésről, amely biztosítéka lett a magyarok tavaszi hadjáratának.

És bemutatkozott ifjú uralkodónk. Híres olmützi mani- fesztumával eltörölte a magyar alkotmányt. így a lázadók kormánya és országgyűlése után magát az országot is közjogilag törvényen kívül helyezte. A közel tíz évszázados ország, az Árpádok büszke állama, az osztrák birodalom legfontosabb alkotóeleme, ezzel a döntéssel a közönséges koronatartományok szintjére degradálódott.

Persze, sokan örültek ennek, én is. noha nem fenntartás nélkül. Akkor még nem láttam be, mennyire magától értetődő volt a törvényes létében teljesen összezúzott ország válasza. Az államjog halálos ítéletére csakis a dinasztia trónfosztása következhetett. Felnőtt politikusoktól, a feladataikkal és céljaikkal tisztában lévő államférfiaktól más lépés el nem képzelhetői

(Folytatjuk)

1