Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

Ötezer kilométer a SzowsetuniciSbcBn Ha már annyi időt szentel­tünk Ukrajnának, nem lehet hallgatni Belorussziáról sem. (Igaz, ezen csak átutaztunk Leningrád felé, de a vonatab­lakból lehetségessé vált lát­vány, a táj, amelyen áthalad­tunk, meg az útközben szer­zett ismeretek kötelességgé teszik, hogy néhány dolgot el­mondjak.) Már az útibeszámoló első részében egyhelyt hivatkoz­tam a hatalmas, beláthatatlan távolságokra. Nos, ezt itt éreztük meg első ízben. Ki- jevből Leningrádba — szinte megállás nélkül, vagy csak annyi megállással, hogy vizet vegyen a vonat és teát a vonatkísérők — két éjszaka és egy napig tartott az út. Pe­dig a vonat ment és nem bal­lagott, azt hiszem hatvan ki­lométeres óraátlagnak megfe­lelt a sebesség. Irdatlan távol­ság ... És a vasút mellett véges­végig szántóföldek, nyírfaer­dők. És falvak, de inkább ház­csoportok, amelyek kicsik, az­tán ritkásan városok. azok viszont, a mi méreteink sze­rint, nagyok. Közel tízmillió* iakosa van ennek a szövetségi köztársa­ságnak, s fővárosa, Minszk is közel egymillió lakost szám­lál. A városoból sajnos keve­set láthattunk, mint ahogy a közel háromszázezer lakosú Gomelből és a kétszázötven­ezer lakosú Vityebszkből. i A vonat viszont keresztülvitt bennünket mindkét városon, némi kéDet kaphattunk a be­lorusz városok méreteiről. Aztán következett Oroszor­szág második legnagyobb vá­rosa, Leningárd. A várakozás izgalma félővé tette, hogy a megérkezés és a majdani lát­ványosság kevesebbet nyújt a reméltnél. Nem így történt. Héj. de kevés két nap I. Pé­ter és Lenin városában.; Szívesen hivatkoznak az it­teniek Velencére, összehason­lítva városukat az itáliai gyöngyszemmel. Van hivatko­zási alap. Nyugodtan állapít­hattuk meg, hogy Leningrád gyönyörűséges gyöngyfüzér a Szovjetunió testén. S ezt még a fájdalom sem halványíthat­ja el, amely Leningrádhoz szervesen hozzátartozik — a hatszázezer halott évszáza­dokra felejthetlenné teszi a néo számára a kegyetlenül hősies kilencszáz napot. És az épületekben, az élet lük­tetésében ma már nyoma sincs annak a kilencszáz nap­nak és annak a hősi küzde­lemnek. Zsibongó világ, moz­galmas utcák, a leningrádi utcák fénye és a tökéletesen Leningrad — Moszkva azonosan újjáépített épületek klasszicista és barokk szép­sége, ha felejtetni nem is tud, úrrá lenni segít a fájdalma­kon és megpróbáltatásokon. Meg Pétervár nemcsak — és most már elsősorban nem is — Péter városa, hanem az orosz nép és a világ népei­nek sokkal nagyobb alakjáé, akinek nevét ma viseli, Le­"' —---------■” • * n iné. Szinte minden Leninhez fűzödik-kötődik itt. Itt járt Lenin ... itt beszélt Lenin ... itt lakott Lenin az illegali­tásban ... szabadon ... Lenin és ez a város egy. mint ahogy egy ezzel a várossal a forra­dalom. o A nyári palotában álmél- kodtunk a mérhetetlen pom­pa láttán, szép is volt, látvá­nyos is, de tulajdonképpen ennél semmivel sem több. El­lenben a Téli palota. A tör­ténelem. Lehet, hogy szólam, amit most leírok, de ezt érez­tük mindannyian: ezt látni kell, itt fordult igazra a vi­lág. Akj itt nem hatódik meg, az vagy cinikus, vagy azért nem volt érdemes elsütni az Aurora ágyúját. Az Aurora legendás ágyú­ját. asnelvet láthattunk, sót meg is foghattunk, mert a hajó ott horgonyoz a Néván, nem eredeti helyén ugyan, de ma is figyelmeztetően és em­lékeztetőén. (Dicskedhetnék is kicsit: a miénk volt az első turistacsoport, amely nem­csak a partról nézhette a le­gendás. ma már bizony el­avult cirkálót, hanem fel is özönölhetett a fedélzetére.) Annvit lehetne írni Lenin- grádról, hogy megkísérelni is túlzott bátorság lenne. In­kább csak egy mondat ere­jéig: Moszkva lenyűgöző, ha­talmas, tényleg a világ egyik fővárosa. Leningrád ellenben Szép. Szép és sokkal szebb, mint Moszkva, méltán társa a messze északon Velencének, csak annál nagyobbb, moder­nebb és a mai kor embere számára történelmibb. Moszkva. Hétmilliónál több ember. Kreml. Mauzóleum. Sugárutak és metró, hatalmas távlatok és embertömfg, alul­járók sokasága és példásan fegyelmezett forgalom, szere­tetreméltó és segítőkész em­berek — ebben talán min­den benne van. Csak még annyit, talán sehol nem látni ilyen nyugodt önbizalmat — a nagyság tudata itt élő való­ság, néha már több is a kel­leténél, de ha arra gondol az ejmber, hogy van mögötte va­lós tartalom, akkor megérti. ,,Mi moszkvaiak!” — igen ez az... ők moszkvaiak. Nem írom meg, annyian megírták előttem, értőbben és láttatóbban, hogy nem vállal­kozom rá, ellenben mégis csak kikívánkozik: láttam a Kreml-t, ahol másképpen lo­bog a sarló-kalapácsos vörös zászló, mint akárhol és lát­tam Lenint. Meg a sírokat a mauzóleum és a Kreml mö­gött és a Kreml falán az em­léktáblákat. (Sztálin sírját is, azon is volt két virágcsokor.) Van egy mondás, ami úgy hangzik: Nápolyt látni és meghalni. Ehelyett > hadd mondjam: Moszkvát látni kell és utána nem meghalni, hanem élni, mert itt valóban erőt kap az ember. LETENYEI GYÖRGY Gerencsér Miklós : íi. Amire iparkodott is rászol­gálni. Ahány csatában részt vett, annyiszor győzött. 1849' januárjára már az ezredességig vitte, s csakhamar kinevezték a hetedik hadtest parancsno­kává. egyszersmind tábornok­ká. Bizony ebben a magas stallumban sem vallott szé­gyent. Először a mi híres Schlick tábornokunkat szégye- nítette meg a hatvani csatá­ban. majd folytatta diadalait az isaszegi. a nagysallói ütkö­zetekben. Aztán jött q függet- lensé?í nyilatkozát és Gáspár András okosan félreállt. Katonai képzetlenségem el­lenére is látom, hogy Gáspár rengeteget ártott hadseregünk­nek. Többet, mint jó néhány halálra ítélt tábomoktársa. Mi a magyarázata hát Haynau őkegyelmessége nagylelkűsé­gének? Minden bizonnyal kér­kedni óhajtott lovagiasságával a táborszernagy. Bizonyosságot tett amellett, hogy korántsem a katonai talentumot nehez­ményezi a lázadó tábornokok­nál. Sőt. elismeréssel illeti a hadvezér; tehetséget. Ellenben megmaradni eselekvőleg a lá­zadó kormány oldalán a füg­getlenségi nyilatkozat után, az egészen más. Az már felség- árulás. Mintha mondaná Haynau táborszernagy úr őkegyelmes­sége: lám. lám ti balga tábor­nokok! Kellett néktek fumi- gálni az osztrák fennhatósá­got? Hát bűnhődjetek. És iri­gyeljétek az okos Gáspár And­rást. Mindebből kézenfekvő szá­momra . hogy politikai tárgya­lás fo'yt le az aradi várban, hadbírósági perrendtartással, gyorsított eljárással. * Igen, a politika. A mi bonyo­lult, sőt zavaros osztrák poli­tikánk. A mi türelmetlen, ki­zárólagosan birodalmi politi­kánk. Bevallom, érzelmeimtől nem egészen idegen. Ösztöne­immel én, a jelentéktelen bi­rodalmi alattvaló is hajlok a türelmetlenségre. De elfog a szédülés, ha az eszemre hall­gatok. Pedig az ész, bizony az és cseppet sem elhanyagolható komponens. Méghozzá minő­ségi komponens, jelentéktelen alattvaló létemre sem mond­hatok le elsőrendű fontosságá­ról. Az etikai komponenst, amely szintén előbbrevaló a n a hatalomvágynál, már nem is merem szóba hozni. Mondom, szédülök, ha tár­gyilagos értelemmel próbálok a politika örvénylő zűrzavará­ba pillantani. Hol is kezdő­dött? Ha majdnem elviselhetetlen a külső zűrzavar, legalább magamban próbáljak rendet teremteni; hogy hányadán is á'lunk ezzel a lázadással és felségsértéssel, amely tudva­levőleg a magyarok bűne elle­nünk. Lázadásukkal a biroda­lom, felségárulásukkal a di­nasztia ellen vétettek főben­járón. Szeretnék meggyőződ­ni arról, hogy valóban így van. Szeretnék elérkezni ah­hoz a logikai végösszeghez, amely kedvez a szívemnek és az értelem számára is meg­nyugtató. így tehát a készen kapott kijelentések lusta elfogadása helyett rákényszerítem ma­gamra a gyötrő türelemjáté­kot, és megpróbálom kirakni az elmúlt másfél esztendő mo­zaikját, úgy, ahogy pillanat­nyilag látom. pló Emlékezetem szerint a pol- gáriasodás elemi erejű igé­nyei tették időszerűvé a ma­gyar kérdést. Ezeket az igé­nyeket senki nem vonhatta kétségbe, hiszen Ausztriában és az örökös tartományokban már szépen kibontakoztak az európaibb állapotok. Abban sem találok semmi felháborí­tót, hogy a magyar vezetők nem óhajtották magukat alá­vetni a bécsi kormányszervek­nek, hiszen a közös uralkodó tiszteletben tartása mellett közjogilag teljesen szabályo­san a külön magyar alkot­mány előírásaihoz alkalmaz­kodtak. Mi osztrákok. soha nem értettük ezt a messze századokba visszanyúló alkot­mányt. Csak annyit tudtunk, hogy mindenkori császárunk, akit magyar királlyá is megi koronáztak, kötelezte magát a külön magyar alkotmány elis­merésére. Másképp föl sem ékesítették volna a hajdani magyar uralkodók felségjel- vényeivel. (Folytatjuk) Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat pécsi kiren­deltsége Pécs. Bajcsy-Zs. u. 35. Telefon: 15—635. Telex: 12272. Műszaki becslést tart 1973. okt. 22-én SZEKSZÁRDON. írásbeli bejelentéseket kérjük Magyar Hirdető Szekszárd, Garay tér 19. címre küldeni. FOGLALKOZUNK HASZNÁLT GÉPEK, MŰSZEREK, SZERSZÁMOK VÉTELÉVEL, ELADÁSÁVAL ÉS KÖZVETÍTÉSÉVEL, (336)- ■ • ■ — %\ *w **• ****** , "Í - f * VS*“--' Moszkvai látkép. A cirkáló. Aradi

Next

/
Thumbnails
Contents