Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

Napirenden a belső ellenőrzés A megye kereskedelmének vezetői Rozsda tanácskoztak Szekszárdim Tegnap délelőtt Szekszár­don a régi megyeháza dísz­termében a megye kereskedel­mi tevékenységét lebonyolító vállalatok, szövetkezetek igaz­gatói, elnökéi, vezető szakem­berei tanácskoztak a kereske­delmi tevékenységet nagymér­tékben befolyásoló ellenőrzés­ről. Az értekezletet Komóczi János„ Tolna megye Taná­csának vb. kereskedelmi osz­tályának helyettes vezetője nyitotta meg, majd Korsós István, a kereskedelmi osztály vezetője tartotta meg előadá­sát. Először általánosságban beszélt az ellenőrzésről, mint a vállalati információs rend­szer igen jelentős részéről. A kereskedelmi vállalat há­lózatának irányítása csak ak­kor lehet eredményes, ha a központnak az egyes hálózati egységek tevékenységéről, munkájáról megfelelő infor­mációi vannak. A későbbiek­ben részletesen szólt azokról a problémákról, amelyek az elmúlt időszakban jelentkez­tek a megye kereskedelmében. Elmondta, hogy nem megfe­lelő az. hogy ha ellenőrzés címért ismételten feldolgozzák az egyes egységek áruforgal­mi és statisztikai adatait. Ugyanis ezek az irányításhoz új adatokat egyáltalán nem, vagy csak igen kismértékben adnak. Az elmúlt néhány évben több párt- és kormányhatáro­zat fontos feladatként jelölte meg az ellenőrzés színvonalá­nak növelését. Az MSZMP Központi Bizottságárfak tavaly novemberi ülésén külön ki­hangsúlyozták. hogy az állami, szövetkezeti és egyéb gazdál­kodó szerveknél fokozni kell az ellenőrzés hatékonyságát és szigorát. Kihangsúlyozta, hogy az esetleges felelősségre voná­sok. a feltárt visszaélések számszerű adatai legtöbb eset­ben korántsem adnak valós képet az egységek munkájáról. Nem mérhető ugyanis, hogy az ellenőrzés ténye' önmagá­ban milyen prevenciót jelent, milyen hibákat, szabálytalan­ságokat, vagy visszaéléseket akadályoz meg. Sajnos azonban gyakori, hogv az ellenőrzés által feltárt hibák alapján ítélik meg az egyes vállalatok, vagy szövet­kezetek tevékenységét. De bí­rálta az ellenőrzést is. kiemel­ve hogv még mindig előfordul­nak olyan esetek, hogy külön­böző kisebb előnyökért — ne­hezen beszerezhető árucikkek beszerzési lehetőségéért vagy a vendéglátásban a térítés nél­küli fogyasztásért — a kisebb szabálvtalartságok feltárásában elnézőbbek az ellenőrök. Té­ves felfogásnak lehetünk ta­núi. eav-két fogyasztási szö­vetkezetnél is. ahol helytelenül úgy értelmezik, hogy a minő­ségellenőrző intézetek igénybe­vételére csak a tanácsi, szak- igazgatási szervek jogosultak. A minőségellenőrzés döntően a termelőknek és forgalma­zóknak a feladata, s a jövő­ben ilvert jellegű technikai eszközökkel el kell látni a ke­reskedelmi vállalatokat, szö­vetkezeteket. Az ellenőrzést végzőkről szól­va megemlítette, hogy a füg­getlenített apparátus képzett­ség és szakmai gyakorlat szem­pontjából nem eléggé felké­szült, ezért a vizsgálatokat lefolytatoknak a jövőben el­lenőrzési továbbképzéseken kellene részt venni. Vannak egyéb személyi problémák is, amik gátolják az ellenőrzés hatékonyságát. Ezek között említette meg a kereskedelmi osztály vezetője azt, hogy az ellenőri munkakör rtem szim­patikus feladat Az emberek többsége nem szívesen foglal­kozik hivatásszerűen mások munkájának bírálatával. Gyak­ran előfordul olyan eset is, hogy néha még ismétlődő hiányosságok esetén sem tör­ténik hatékony intézkedés, ami feltétlenül zavarja az el­lenőrök munkáját Előadásának második részé­ben1 Korsós István kihangsú­lyozta, hogv a vállalatok, szö­vetkezetek belső ellenőrzése — mint a vezetés nélkülözhetet­len eszköze — különösen je­lentős a gazdasági tevékenység javítása, a belső rend és fe­gyelem biztosítása, valamint a társadalmi tulajdon védel­me szempontjából. A belső el­lenőrzés rendszerének kiala­kításáért feltételeinek megte­remtéséért eredményes mű­ködéséért minden gazdasági vezető felelős. ' Végezetül felsorolta azokat a feladatokat, amelyeket a megye vállalatairtál, szövetke­zeteinél a belső ellenőrzés ha­tékonyabbá tétele érdekében meg kell oldani. Az ellenőrzést előre kidolgozott munkaterv alapién kell végrehajtani és gondoskodni kell arról, hogy a belső ellenőr tájékoztatva legyen minden fontosabb in­tézkedésről, utasításról, a kül­ső szervek ellenőrzésének megállapításairól. Gondoskod­ni kell arról, hogy a belső ellenőrök szakmai képzettsége növekedjék. Szoros együtt­működésre van szükség a vál­lalati belső ellenőrzés és a szervező részlegek között. A vezetőknek a belső ellenőrök munkáját azoknak a terüle­teknek vizsgálatára kell irá­nyítani, amelyek a vállalat, szövetkezet gazdasági műkö­dése és a társadalmi tulajdon védelme szempontjából döntő jelentőségűek. A hozzászólások során Csap­iáros Lajos, a Tolna megyei kereskedelmi felügyelőség ve­zetője elmondta, hogy me­gyénkben az ellenőrzések so­rán az országos átlagnál nem több hiányosságot, szabálysér­tést tártak fel. Ennek meg­felelően a kiszabott bírságok nagysága is hasonló az orszá­gos szinthez, átlagban 780 fo­rint. Dr. Pajger Vince az ügyész­ség nevében mondta el az évek során szerzett tapaszta­latokat. A törvényesség betar­tása megyénkben kedvező. A gazdasági reform nagyobb le­hetőséget biztosít a gazdál­kodásban. Hiba még. hogy a nagyobb nyereség elérése ér­dekében egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél kiskapukat keresnek melyek igénybe­vétele sok esetben a lakosság megkárosításához vezet. Egyes vezetők vezetési szabadságuk korlátozásaként fogják fel a belső ellenőrzést, ezért nem segítik megfelelő mértékben annak tevékenységét. Dr. Kálmán Gyula, a MÉ­SZÖV elnöke kihangsúlyozta, hogy megfelelő ellenőrzés nél­kül nincs jó vezetés. Az élet bizonyítja, hogy az ellenőrzés léte ma már nem lehet vita­téma. A kereskedelemről szól­va elmondta, hogy az ÁFÉSZ-ek üzlethálózatának ötven százalékát az egysze­mélyes vegyesboltok teszik ki, ahol a leltárhiánv magasabb mint a többi üzletekben. Ki­hangsúlyozta. hogy ezt ellen­súlyozni csak az ellenőrzés fo­kozásával lehet. Dr. Lugosi Lajos, az Orszá­gos Kereskedelmi Felügyelő­ség vezetője összegezte a hoz­zászólásokat. maid elmondta, hogy hazánkban 55 ezer üzlet­ben 250 ezer kereskedelmi dolgozó tevékenykedik. Leg­többször itt alakult ki az üt­közőpontja mindazon problé­máknak, amit a kereskedel­men kívül az ipar és a szál­lítási vállalatok hanyag mun­kája okoz. Ezért különösen ne­héz feladatot kell ezeknek a dolgozóknak ellátni. Ez is in­dokolja. hogy a belső ellen­őrzés segítse — a hibák feltá­rásával is — a kereskedelem tevékenységét. Hozzászólásá­nak befejezéseként az ellen­őrző tevékenység további fej­lesztéséhez adott jól hasznosít­ható tanácsokat. Tegnap délelőtti ülésén fog­lalkozott a dombóvári Városi Tanács V. B. Boruzs Barnabás tanácselnök-helyettes jelentése alapján a megye második vá­rosa életének egyik legfonto­sabb kérdésével, az iparfejlesz­tés és a munkaerőhelyzet ala­kulásának mérlegelésével. A jelentés megállapításait mintegy alátámasztandó, a vá­rosi tanács kereskedelmi bi­zottsága is beszámolt a témá­ban elvégzett vizsgálatának ta. pasztalatairól. Hasznos javas­latokkal szólva a munkaerő­gazdálkodás jövőbeni felada­tairól. Mint az ismeretes, a megye negyedik ötéves tervidőszakra készített településfejlesztési tervében Szekszárd és Dombó. vár iparának fejlesztése szere­pel kiemelt helyen, valószínű, hogy a fontosságnak ez a sor­rendje nemcsak ebben a terv­időszakban érvényes, hanem az ezt követőben is az marad. Ki tudná megszámolni hányán és hányszor szóltak már a rozsdamarta csövek, a tábla szélén hagyott rozs­dás vetőgépek, tárcsák, munkagépek miatt. S hány embert, gazdaságot, üzemet róttak meg már azért, mert nem vigyáz eléggé gépekre, munkaeszközökre, berende­zésekre. A válaszok isme­rősek: a gép elavult, régi, ócskavastelepen lenne a he­lye; épp most készültünk bevontatni; most vittük oda; számtalanszor szóltunk miatta, de mindig sürgő­sebb munkánk akadt. Egyik válasz sem elfogadható. A gépek erkölcsi elavu­lásának legjobb ellenszere: minél hamarabb, minél töb­bet kihajtani egy-egy erő- és munkagépből. Fölösleges azokat agyonkímélni, hisz pár éven belül újabb, mo­dernebb gépek kerülnek forgalomba. Ez így is igaz. De addig, míg a meglévő gépekkel, berendezésekkel dolgozunk, kötelességünk azokra vigyázni, rendben tartani. Mint ahogy a lakó­házat is javítjuk, foltozzuk, meszeljük, óvjuk, s csak akkor költözünk ki belőle, ha végképp életveszélyes benne lakni. A rendben tar­tás azonban nemcsak azt jelenti, hogy a helyén le­gyen minden alkatrész, s hogy folyamatos üzemelésé­ről gondoskodjunk. Rend­szeres évenkénti festésük, javítgatásuk elengedhetet­len, hisz jól tudjuk, hogy egy karcolás is elegendő ahhoz, hogy a felületkeze­lés alatt dolgozni kezdjen a rozsda. Sajnos kevés üzemben állnak fedett szín alatt a gépek. Többnyire a gép­Mit állapíthatott meg a doro. bóvári Városi Tanács V. B. teg­napi ülésén arról a nagy mun­káról, amely már kezdeti ered­ményeivel átformálta a város arculatát, megváltoztatva gaz_ dasági életének struktúráját? A testület azt szögezhette le, hogy az ipartelepítésre kije­lölt terület közművesítési ter­vének első üteme sikerrel zá­rult le. Dombóvárott a Láng Gépgyár és a Pátria Nyomda nyitotta meg az ipari üzemek letelepülését, bár a telepítés­sel kapcsolatos egyes beruhá­zások későn indultak. Az indu­lástól számítva azonban így is megtörtént az iparterület egy- hatodának benépesítése, ta_ gadhatatlanul nagy azonban még a további hasznosításra váró terület. Vißzont hosszas előkészítés után. az iparfej lesz-j tési, -telepítési tennivalók na­pirendjére most kerül a Buda. pesti Csavaripari Vállalat gyár­egység-telepítése. Települni kí­ván a város közlekedési cso­mópont jellegére építve ezt a szándékát az ÁROF is, mely kiviteli szinten tervezteti már az üzemanyag bázistelepének kiépítését, sőt a tervidőszak utolsó évében, 1975-ben indí­tani kívánja az üzemet. Szin­tén a tervezés stádiumában van egy 1974—75-ben felépülő AFIT-szerviztelep létesítése. Folynak a tárgyalások a Hű­tőipari Tröszttel, mely 1000 va- gonos hűtőbázist kíván Dóm. bóvárott létrehozni. 1972-höz viszonyítva tehát — előzetes számítások szerint további 1500—2000 fős munkaerő- igénnyel kell számolniok a vá­műhely udvarán vannak, a hó, a csapadék, a napfény pusztító hatásának kitéve. A gazdaságok nem szívesen áldoznak gépműhely építé­sére, mindig másra kell a forint, olyan beruházásra, amely hamar megtérül. Az emberek szeme pedig las­san hozzászokik a rozsdás gépekhez, legfeljebb akkor tűnik fel az ütött-kopott gépek szomorú sorsa, ha időnként új gép kerül a régiek közé. Pedig meny­nyivel jobb érzés szépen, rendben tartott, jó gépen dolgozni. Különösen mos­tanában, mikor a traktoro­sok már arról is hallottak, hogy olyan vezetőfülkéket terveznek, amelyekben a gépkocsivezetők kényelmes körülményei között dolgoz­hatnak. Légkondicionáló be­rendezés, a testhelyzethez igazodó érzékeny rugójú ülés, a műszerfalba épített kávéfőző gép, öngyújtó gon­doskodik a traktoros ké­nyelméről. Talán nem is olyan so­kára már ilyen fülkékben ülnek a traktorvezetők. És nem kell szenvedniük por­tól. hőségtől, hidegtől, zaj­tól, rázkódástól. Addigra talán olyan felületkezelési módszert is feltalálnak, amihez nem kell időnként elővenni az ecsetet, a fes­tékszórót. Ezek a szerszá­mok azonban egyelőre nél­külözhetetlenek. A gépek­kel való törődés, festés, ja­vítás nem kerül sokba, leg­feljebb néhány kiló festék­be. De megéri, mert a rozs­da nem nekünk, hanem el­lenünk dolgozik. V. M. ros vezetőinek. Jelenleg a vá_ ros keresőképes lakosságának már csak hat százaléka dolgo­zik a mezőgazdaságban, vagy folytat valamilyen kisipari te­vékenységet, szabadfoglalko­zást. Egyébként, a város von­záskörzetében (ahonnan már ma közel két és fél ezren jár­nak be naponta dolgozni) adott az iparfejlesztés, -telepítés ál­tal megkívánt munkaerő-tarta­lék is. A napirend felett nyitott vi­ta befejeztével a városi tanács vb. a testület vezetőit bízta meg azzal, hogy kutassák föl azokat az ipari üzemeket, ame­lyek vidékre kívánnak tele­pedni. Fontos tennivalóként jelölte meg határozatában a várost tanács vb. azt a felada­tot is, hogy a következő öt­éves terv előkészítésének idő­szakában — figyelemmel az ipartelepítés megyei koncep­cióira — sor kerülhessen a nagy költséggel előközművesí. tett ipartelep 40—45 ha-os sza­bad területének benépesítésé­re, méghozzá lehetőség szerint úgy, hogy az ipar 80 százalé­kát a nehéz, 20 százalékát pe­dig a főként női munkaerőt igénylő könnyűipar képezze. Selyem István őrnagy arról számolt be ezt követően a vég­rehajtó bizottságnak, milyen eredménnyel folytak Dombó­várott a polgári védelem ki­képzései. A testület ezt köve­tően a bejelentések megtárgya­lásával fejezte be soron lévő ülését Félezernél több TIT-hallgató Tolnában Megkezdődött az ,,amatőr tanulók” évadja Tolna megyé. ben. Csupán a TIT megyei szervezetének kéttucatnyi tan­folyamán mintegy hatszázan képezik tovább magukat, vagy új ismeretre tesznek szert a hallgatók. Szekszárdon négy német és három angol nyelv- tanfolyam, Dombóvárott és Szekszárdon 3—3 műszaki rajz- tanfolyam« kezdődött, különbö­ző fokon. A megye székhelyén a vállalatok munkaügyi ügy­intézői, valamint az irodagé­pek kezelői és a titkárnők ré­sziére indítottak külön-külön tanfolyamot. Igen nagy az ér­deklődés az egyetemi felvételi vizsgákra felkészítő matemati­ka-fizikai, továbbá biológiai, valamint magyar nyelv és történelem tantárgyakból elő­készítő tanfolyamok iránt. Új­donság az ország:árás-vezető- képző tanfolyam is, amelyet a megyei TIT-szervezet földraj­zi szakosztálya rendez, (—só) Ülést tartott a dombóvári Városi Tanács V. B. Iparfejlesztés és munkaerőhelyzet

Next

/
Thumbnails
Contents