Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-17 / 243. szám

Kádár János látogatása a Magyar Sakk Szövetségben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a Magyar Sakk Szövetségben találkozott PortischLa. jós nemzetközi nagymesterrel és szekundánsával, Csőm Ist­ván nemzetközi nagymesterrel. Kádár János gratulált Por- tisch Lajosnak a petropoliszi világbajnoki zónaközi sakk. vereenyen és a portorozsi hármas körmérkőzésen elért ki­váló teljesítményéhez, amellyel bejutott a nyolc világbajnok­jelöl. közé. Egyben szerencse kívánatalt fejezte ki Csőm Istvánnak, akinek a nemzetközi sakkszövetség (FIDE) a kö­zelmúltban ítélte oda a nemzetközi nagymesteri címet. Chile Kereszténydemokrata pártvezető elkésett önkritikája Kozel-Kel et A chilei katonai junta be­jelentette, hogy eltörli a népi egység agrárreformját. Évtize­dek óta minden elnök prog­ramjára tűzte Chilében a nagybirtokok felosztását, s a legkirívóbb esetekre nézve már a népi egységet megelő­ző kereszténydemokrata kor­mányzat, Frei elnöksége alatt kezdeményezett bizonyos föld­osztást. Most Sergió Calonge százados, a junta egyik szóvi­vőié közölte, hogy minden tu­lajdonos visszakapja korábbi birtokát, még azok is, akik­től annak idején a keresz- ténvdemokrata kormányzat vette el a földet és majd esetleg egy év múlva „egé­szen más feltételek alánján” újra kezdik a kisajátítást. A iunta kedden hivatalos rendeletben is betiltotta mindazoknak a politikái pár­toknak a működését, ame­lyek részt vettek a népi egy­ség koalíciós kormányában, vagy támogatták azt. A ren­delkezés a kommunista és a szocialista pártra, a radiká­lis pártra vonatkozik, továb­bá a Baloldali Keresztény Mozgalomra, az Egységes Né­pi Mozgalomra és a Népi Füg­getlenségi Akcióra, valamint a baloldali Forradalmi Mozga­lomra. Ugyanez a rendelet egyúttal hivatalosan tiltja ,.a marxista propaganda min­den formáját”. Egy katonai közlemény 107- et Ismert be a múlt heti le­tartóztatások közül. A közle­mény azt állítja, hogy a le­tartóztatottak ^rémhíreket ter­jesztettek”. Elkésett önkritikát gvako- rolt a kereszténydemokrata párt balszárnyának vezetője, Kadomiro Törnie az Avvenire d'Italia című olasz lapnakí adott interjújában. Elismer­te. hogy az államcsíny elke­rülhető lett volna, ha sikerül kialakítani a párbeszédet a kereszténydemokrata párt és a népi egység koalíciója kö­zött. Azt is elismerte, hogy pártja közvetlenül támogatta a fuvarozók sztrájkját és ez­zel hozzájárult az ország éle­tének megbénításához. Sze­rinte a végső csapást — még a katonai puccs előtt — az mérte a kormányra, hogy az ellenzéki többségű képviselő­ház nyilatkozatban minősítet­te illegálisnak a kormány va­lamennyi cselekedetét. (Folytatás az 1. oldalról.) létesítményeket — közöttük radarállomásokat — támad­tak. * — Az Egyesült Államok két­ezer tengerészgyalogost küld a Földközi-tengeren operáló 6. flotta megerősítésére — jelen­tette be kedden a Pentagon. Szadat tűzszünet i ajánlata Böcz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Egyiptom kész elfogadni a tűzszünetet azzal a feltétellel, hogy Izrael azonnal visszavon, ja csapatait az összes meg­szállt arab területekről az 1967. június 5-e előtti vonalak, ra —, mondotta Szadat elnök abban az üzenetben, amelyet az egyiptomi parlament keddi üléséről intézett Nixon ameri­kai elnökhöz. — Egyiptom ugyancsak hajlandó béketár­gyalásokat kezdeni az ENSZ keretében az összes népek jo­gait figyelembe vevő közel- keleti békéről. Szadat elnök felajánlotta, hogy a többi arab országot és a Palesztinái nép képviselőit is igyekszik meggyőzni a java­solt béketárgyalások elfogadá­sáról. Végül Egyiptom hajlan. dó megnyitni a Szuezi-csator- nát a nemzetközi hajózás szá­mára, s mint Szadat bejelen­tette, már utasítást adott a csatorna keleti partjának fel­szabadítását követő napon, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket e fontos vízi út újbóli hajózhatóvá tételére. Ezzel szemben Egyiptom nem hajlandó elfogadni olyan ígéretet és időhúzó manővert, amely a rendezés elodázása, hoz. a megoldatlanság állan­dósításához vezethet, An var Szadat élesen bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy első tűzszüneti felhívásén október 6. előtti vonalakra va. ló visszatérését követelte, majd olyan tengeri, és légi - hidat nyitott Izrael felé, ame­lyen hatalmas mennyiségű fegyverzet, új repülőgépele, tankok, rakéták tömege áram­lik az agresszor fegyvertárába. Folytatta munkáját a szakszervezeti világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) taktikáját azonban kénytelen módosítani, s a nemzetközi fe. szültség folyamatos csökkenése kedvező feltételeket teremt a dolgozók jogaiért vívott harc­hoz szerte a világon — mutat, tak rá a beszámolók. A kedd délelőtti ülésen hangzott el a román küldött felszólalása és szót kapott Alekszandr Selepin, a szovjet szakszervezetek vezetője is. Közben megkezdődött a kongresszus munkabizottságai­nak szervezése, összesen hét ilyen bizottság alakul: az első az „Orientációs dokumentum” a másik „A kapitalista orszá­gok dolgozói szakszervezeti jo­gainak. gazdasági és szociáhs követeléseinek chartája” című dokumentum végleges megfo­galmazásával foglalkozik, a harmadik munkabizottság a kongresszus felhívását szöve- gezi meg. Rajtuk kívül mű­ködik majd ügyrendi bizottság, jelölő bizottság, mandátum- vizsgáló és javaslattevő bizott­ság is. E két utóbbi kivételé­vel a világkongresszuson részt vevő magyar szakszervezeti delegáció mindegyikben kép­viselteti magát. A Vietnammal kapcsolatos párizsi megállapodások elő­készítésében kifejtett munkásságáért Le Dúc Tho és Kissin- ger kapta meg az 1973. évi Nobel-békedíjat. A Pravda szerkesztőségi cikke a KKP X. kongresszusáról A Pravda szerkesztőségi cikket közölt a Kínai Kom­munista Párt X. kongresszu­sáról, amelyben a többi közt megállapítja: „Az utóbbi időben a maois­ta propaganda kampányt in­dított a KKP közelmúltban tartott X. kongresszusával kapcsolatban, s megpróbálja a kongresszust Mao Ce-Tung eszméinek hatalmas győzel­meként” beállítani. Az augusztus 24—28-án Pe- kingben tartott kongresszus az Uj Kína hírügynökség köz­leménye szerint jóváhagyta Csou En-lajnak, a KNK ál­lamtanácsa elnökének politi­kai beszámolóját, meghallgat­ta a párt szervezeti szabály­zatának módosításáról szóló beszámolót, amelyet Vang Hung-vem mondott el, el­fogadta az új szervezeti sza­bályzatot és megválasztot­ta a KKP Központi Bizottsá­gát. Ez volt a legrövidebb és több külföldi megfigyelő sze­rint „a legkülönösebb” kong­resszus a KKP történetében. A X. kongresszus előkészí­tése rendkívül titokzatos kö­rülmények. között folyt. _A küldötteket az Uj Kína je­lentése szerint nem megvá­lasztották, hanem „sokoldalú véleménycsere és konzultáció” útján jelölték Pekingben. A kínai sajtóban alig található információ a kongresszus le­folytatásáról, nincsenek meg­nevezve még a vitákban fel­szólaltak sem (amennyiben ilyenekre egyáltalán sor ke­rült). Minderre a konspiráció­ra, ha figyelembe _ vesszük, hogy. kormányzó pártról van szó, nyilvánvalóan azért volt szükség, hogy leplezni lehes­sen Mao Ce-tung katonai-bü­rokratikus csoportjának dik­tatúráját, elrejteni a társada­lom elől politikai mechaniz­musát. A kongresszus titkos­sága egyidejűleg tanúskodik a jelenlegi pekingi vezetésnek a néptömegektől való mélyü­lő elszakadásairól, a vele szembeni bizalmatlanságról. A kongresszus anyagai és légköre mindenekelőtt arról tanúskodnak, hogy a pekingi vezetők ledobva „ultraforra- dami” ideológiai álarcukat, minden irányban a szocialis­ta világ politikájával és ér­dekeivel ellentétes erőként lépnek fel, olyan erőként, amely szemben áll a világ küzdőterén végbemenő pozi­tív folyamatokkal. A maoista csoport a legreakciósabb im­perialista körök közvetlen szövetségesévé válik. Ily módon Mao Ce-tung és környezete megőrizte irány­vonalának antileninista lénye­gét. A kongresszus nem tudta biztosítani az egységet a párt­ban és az ország vezetésé­ben, csupán ideiglenes komp­romisszumot ért el az egy­mással vetélkedő csoportok között, ami újabb politikai kataklizmákkal fenyeget. Peking minden politikai fondorlata ellenére a Kínai KP X. kongresszusának ered­ményei arról tanúskodnak, hogy a maoizmus, mint dokt­rínák és politikai rendszernek a válsága egyre mélyül. A kongresszus szentesítette a megújhodásra irányuló intéz­kedéseket — természetesen maoista alapon —1 a szakszer­vezeti. az ifjúsági szervezetek, a kínai országos népi gyűlés tevékenységét. Ez utóbbi leg­utoljára kilenc évvel ezelőtt ülésezett. Meghirdette a „párt­nak mindenkit irányítania kell” elméletet. Ténylegesen jóváhagyta a „kulturális fórra, dalom” időszakában megtorlá­soknak alávetett párt- és állami káderek egy részének rehabili­tálását is, néhányan közülük (Teng Hsziao-ping, a KKP KB volt főtitkára, akit koráb­ban „a kapitalista úton haladó, a pártban hatalmon levő má­sodik legnagyobb személyiség­nek” neveztek, valamint a po. litikai bizottság egyes volt tag­jai), részt vehettek a kongresz- szuson, s még a KKP vezető szerveibe is beválasztották őket. A felszólalók a „kulturá­lis forradalommal kapcsolatos valamennyi bajért és törvény- sértésért másokra próbálták hárítani a felelősséget, Lin Piaót, akit Ma Ce-tung utód­jául kiáltottak ki és Csen Po-tat, Mao legközelebbi esz­mei tanácsadóját, aki a „kul­turális forradalom” ügyeivel foglalkozó csoportot vezette, a kongresszuson árulóként és a párt legádázabb ellenségeként tüntették fel. A kongresszuson ismét fel­melegítették a rágalmazó ko­holmányokat, amelyek szerint a két „szuperhatalom” a Szov­jetunió és az Egyesült Államok, a „világuralom érdekében” összeesküdött. A szovjet—ame­rikai tárgyalásokat és megál­lapodásokat. amelyek a hábo­rú utáni időszakban a leglé­nyegesebb előrelépést jelentik a nukleáris világháború elhá­rításában, kedvezően befolyá­solják az egész Nemzetközi helyzetet, Pekingben leple­zetlen ellenségességgel fogad­ták. Alapvetően a Kínai KP X. kongresszusa a modern forra­dalmi fejlődés valamennyi jelentős kérdésében megőrizte korábbi maoista irányvonalát. A kongresszusi anyagokban egyetlen szó említés sincs a nemzetközi kommunista moz­galomról. Ugyanígy nincs említés a szocialista világrendszerről sem. Peking a jövőben is éket akar verrti a testvéri szocia­lista országok közé és minde­nekelőtt a Szovjetunióval akarja szembeállítani őket. A X. kongresszus megmu­tatta Pekingnek a nemzetközi felszabadító mozgalmak érdé-' keivel szemben teljes közöm­bösségét. Anyagaiban nincs olyan megállapítás, amely tud­ná, miként értékeli a KKP helyzetét a mozgalomban, mi­ként kívánja vezetősége to­vább építeni kapcsolatait a mozgalommal. A politikai be­számolóban azonban van egy kitétel, mely bizonyos követ­keztetést enged meg ezzel kapcsolatban. Kiderül, hogy ,.a harmadik világ” erősödik és tömörül „a két szuperha­talom, a két imDerialista elle­ni küzdelemben”. E megnyi­latkozásban könnyű meglátni Pekingtfek a „harmadik világ” vezetésére támasztott igényét. A pekingi vezetők a X. kongresszus után ismét fel­tárták irányvonaluk lényegér, alkura léptek a chilei nép hó­héraival. A KKP X. kongresszusa nem nvuit alaoot arra. hogy bár­miféle elvi változásra követ­keztessünk a kínai vezetés po­litikai irányvonalában. E vál­tozások szükségességét azonban a szocializmus objektív érdekei, a Kínai Népköztársaság dol­gozóinak érdekei, gazdasága és kultúráia fejlődésének érde­kei diktáliák. Végső soron ez az objektív szükségszerűség kétségkívül utat tör magának. Nem szükséges annak bizonyí­tása, hogy minden ilyen jellegű mozgás pozitív visszhangra ta­lálna a nemzetközi kommu­nista mozgalomban és az egész forradalmi mozgalomban. (TASZSZ)

Next

/
Thumbnails
Contents