Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-16 / 242. szám

Ukrajnáról és fővárosáról, Kijevről Bocsásson meg az olvasó, hogy megint történelmi ada­lékokkal kezdem, de Ukrajna és Kijev, ezek ismerete nél­kül nem érthető. Az első jelentős orosz ál­lam a IX. század közepén lét­rejött kijevi fejedelemség volt. Ez a fejedelemség volt a kereszténység központja a szlávok között, s gyakran volt kénytelen súlyos harcokat vívni az átvonuló népekkel. Nem véletlen tehát, hogy Kijevet az „orosz városok anyja” néven emlegetik. Hat­száz négyzetkilométeren fek­szik az ukrán főváros, na­gyobb területen tehát, mint Párizs. Nem beszélek én most p nagyarányú iparfejlesztés­ről, meg a lakásépítkezésről sem, ami pedig példaként szolgálhatna nekünk, inkább egy olyan kérdést feszegetnék, amelyből mi magyarok na­gyon, de nagyon sokat tanul­hatunk, ha akarunk. (A je­lek szerint eddig nem akar­tunk — itt Szekszárdon sem!) Nincs a világon még egy olyan város, amely versenyre kelhetne Kijevvel a parkosí­tás és főleg a parkok meg­őrzése terén. 150 parkja van ennek a városnak és Kijev minden lakosára la négyzet- méter zöldövezet jut! S ezt, hogy 18 négyzetméter zöld­övezet jut — ne úgy tessék érteni: itt a város, amott az erdő, a park. Nem. Kétségte­r V ■ ‘ - J . ' ' • ' 's**. •>, .' ,• V •••*' • , vpr* 1 ‘. í . j; .'/ v r *- ' v-1 H "/• f’í ../v+'Ars.’S.'ssS.'b’trS.-J V-. . .r.jgv .y ; í T Népköztársaság útja — két­oldalt nemcsak gyalogjárda, hanem két-két fasor is övezi. Meg a facsoportok — a belvárosban is vannak ilye­nek. Hozzájuk nem nyúlna senki, az építkezéssel inkább kikerülik azokat. Egyetlen fá­nak sem szabad mesterséges beavatkozás miatt pusztulnia, vagy h^ elkerülhetetlen, ak­kor azonnal pótolni kell, A parkok hatalmasak. Á város éppen ezért szétterült. De nem baj, mondják a kije­viek. A park nagyon fontos, S terüljön inkább a város, mert könnyebb kényelmes közlekedést biztosítani, mint jó levegőt adni az emberek­nek. Ezért választják azt a megoldást, hogv ahol park van. az maradion, a követke­ző városnegyedet a parkon kívül, vagy az mellett építik fel. Az olcsó trolibusz-, autó­busz- és rendkívül olcsó taxi­közlekedés mellett minden tá­volság pénztárcát bíró módon megoldható. S hogy mennyire szeretik városukat a kijeviek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy háborús romokat ma már nem láthatunk, minden újjáépült, úgy, ahogy volt annak előtte, változatlan stí­lusban. (Erről egyébként Le­ningrad esetében is szeretnék néhány szót szólni — sőt.) Személyes megjegyzésem még: érdekes módon Kijevben nem érvényesült az ötvenes évek > *í>> - v vf '5 5 ál*-* _ u meg,..j^, Jug(lan Hmeiuyicaij szobra, hát­térben a Szofija székesegyház. len, hogy az úgynevezett bel­városban itt is egymás után sorakoznak a házak, találkoz­ni néha zsúfoltsággal is. de nincs utca fa nélkül, a híres Krestyátyikot, a főutcát — olyan, mint a mi Pestünkön a Felveszünk női és férfi dolgozókat — új, kétműszakos asztalos­üzemünkbe — betanított gépmunkásnak. Jelentkezés: Tolna megyei ÁÉV. Szekszárd, Tartsay V. u. 10. asztalosüzem vezető­jénél. (206) álklasszicista stílusa,' valóban stílustalansága úgy, mint pél­dául Moszkvában, A Krestvátyik rendkívül hangulatos. Itt helyezkedik el a legtöbb középület, a nagy áruházak és általában min­den, ami fontos ebben a közel kétmilliós városban. Ez az utca vezet el a Vlagyimir magaslatra, ahonnan felejthe­tetlen kilátás nyílik a Dnye­perre, meg az új Kijevre. Sorozatunk utolsó részében akarok majd beszámolni az áruházakról és a vásárlási lehetőségekről, de nem mu­laszthatom el, szólni arról a hatalmas tömegről, amely a délutáni órákban ellepte Kije­vet és a kjievi áruházakat. Ember ember hátán, olyan forgalom, amilyenről a mi nagyvárosainkban nem is ál­modunk. E?y kissé talán már sok is ... Igaz, szabad szom­bat volt — a Szovjetunióban általában ' minden szombat szabad —, meg fizetés napja. Az áruházak zsúfoltak, nem­csak vásárlóval, hanem áruval is, a választék viszont nem oly bőséges, mint nálunk és egynémely árucikkeknél a minőség sem éri el a mién­ket, ugyanakkor, amikor má­sutt lényegesen felette van. Engedje meg viszont az ol­vasó, hogy Kijev helyett minderről majd .összefoglalót adjak. Ukrajnában jártunk, láttuk Kijevet és átutaztunk Ükraj- na jelentős részén. A köztár­saság második legnagyobb vá­ros*^ Harkov, egyúttal a köz­társaság legjelentősebb ipari gócpontja, egy és negyed millió lakosa van. Ogyesszáról. ame­lyet sajnos nem láthattunk, csak annyit, hogy megközelí­tőleg egymillió a lakosainak száma. 1917. decemberében — egy hónappal a Nagy Októberi Szociális!a Forradalom győ­zelme után — Harkovban ki­kiáltották az Ukrán Szovjet­köztársaságot, s azóta, renge­teg megpróbáltatás után Uk­rajna a Szovjetunió szövetségi köztársasága, egyébként az ENSZ alapító tagja, amire az ukránok rendkívül büszkék. A Nagy Honvédő Háborúban az ukrán nép, a Szovjetunió többi népeivel vállvetve, küz­dött a szovjethatalom védel­méért, hazája felszabadításá­ért. A szovjet hadsereg so­raiban és a partizánegységek­ben küzdő ukrán harcosok közül több mint egy és há­romnegyed millió harcost tün­tettek ki, közülük 2037-en kapták meg a Szovjetuniói Hőse címet. Itt harcoltak Kov- pak, Fjodorov és Naumov partizánvezérek és itt harcolt a legendás „Ifjú Gárda”. S hogy a magyarokról is emlé­kezzünk meg, itt küzdöttek a fasiszták ellen Dékán István, Ösz-Szabó János magyar par­tizánok, hogy 1944-ben hősi halált haljanak a szovjet, az ukrán és a magyar nép sza­badságáért. Kijev és Ukrajna — már amennyit láttunk belőle —* felejthetetlen élményt jelen­tett mindannyiunknak. Nagy- nagy megindultsággal, ég a rövid idő ellenére is nagy szeretettel búcsúztunk el et­től a szovjetköztársaságtól, hogy megismerkedjünk Lénin- gráddal és Moszkvával, vala­mint az Orosz Szovjet Szö­vetségi Köztársasággal. Ezek­ről az élményeinkről követke­ző folytatásunkban számolok; be. LETENYEI GYÖRGY Jellegzetes ukrán táj, innen már messze a Kárpátok. Gerencsér Miklós : Aradi napló 10. Jelenlétem némiképpen megnyugtatta. Menekülve ka­paszkodott belém, egész testé­ben hevesen reszketett. Dé­delgető unszolásomra elfogadta a teát, amely brómos nyugta­tót tartalmazott. Vele marad­tam, amíg nagy nehezen el nem aludt. Alig merem hinni, hogy Lenkey mindössze negyvenkét éves. Aggastyán benyomását kelti. Erősen őszül. megtört arca bessett, halántéka hor­padt. szája összesorvadt és aléltan mozog, mint a végel- gyengülőké. Rozogán, hétrét görnyedve képes csak megáll­ni a lábán. Nemegyszer ágyra emeltem 0 padlóról. Teste olyan könnyű, .akár a csontváz. Nemhogy az esztendő, de a hónap végét is bajosan érheti meg. «-'• ,,!■■■.■ Jól emlékszem olvasmánya­imra. A fellelhető friss szak­irodalom szerint az elmebajok szinte kizárólag exogén jelle­gűek, tehát szerzettek. Ami öröklött, vagyis endogén, az elhanyagolható hányad, noha a bizonvosság kedvéért ennek lehetőségét nem szabad kizár­ni. Mégis, szilárdan hiszek a kór szérzeít jellegében. Ta­pasztalat szerint leggyakoribb kiváltó ok a katasztrofális lel­ki megrázkódtatás. Úgy vé­lem, többé-kevésbé valamenv- nyi lázadó tábornokban lezaj­lott az, ami Lenkeyt pusztulás­ba kergeti, Haynau őkegyel­messége akarata nélkül is. A különbség annyi lehet a többi tábornokhoz képest, hogy Len- keyre sokkal »ürí tettebben ha­tottak a magyarokra nézve trag'kus események. Ilyen iránvban lenne tanácsos vizs­gálódnom, ha a kellő felelős­séggel akaróm tisztázni a rej­télyt mind feljebbvalóim, mind a magam számára. Csak az a különös, hogy ép­pen Lenkey Jánosról tudom a legkevesebbet. A magam is­meretei, a suttogva kóválygó híresztelések, az augusztus óta kiszivárgó értesülések alapján nagyjából körvonalazhattam az összes perbe fogott tábornok pályafutását. Lenkey múltjá­ról senki nem beszél. Mindösz- Bze azt emlegetik róla, hogy tavaly májusban megszökött századával kelet-galíciai állo­máshelyéről. Amióta elborult az elméje, titokzatosság lengi körül. Engem faggatnak, be­széljek állapotáról. Undorító ez a faggatódzás, mert emberi részvét helyett léha kíváncsiságból fakadj * % , Mielőtt a betegség rohamá­ban vergődő Lenlkeyhez hívtak volna, meglátogatót1: Franz von OUenfeld főhadnagy. Örömmel értesített foefáiásn te'jes megszűntéről. Ezúttal nem volt olyan papoaan mél­tóságteljes, mint a hadbírósá­gi tárgyalások idején. Inkább paposán nVájn* volt. látott Ernát tö-zshadbíró hivatalá­ban a bizalmas tájékoztatón, ezért hát ő is bizalmába foga­dott. Honoráriumképpen elúj­ságolta. hogy Gáspár András,, az a lúzonyos tizennegyedik lázadó vezér, akit ha'á! helyett tízévi várfogságra ítélteik. Véletlenöl Gáspár András is éno annyi idős. mint Lenkey János. A kegyelemnek számító ítélet nyilvánvalóan azért esett rá. mert az egyetlen olyan tá­bornok volit, aki a debreceni lázadó országgyűlés április ti- tzennegyedikei függetlenségi nvi'atkoznta után tartózkodott mindenféle katonai tevékeny­ségtől. , Addig viszont sokszorosán rászolgált a Kossuth-kormány minden elismerésére. Már a magyarok pártütése előtt szí­nes és impozáns katonamúltja volt. Kecskemétről, erről a vad pusztai vidékről származik. Apja csizmadiát alkart belőle faragni, a maga műhelyében, de a kamasz megszökött a szülői háztól egy hús zár tobor­zás alkalmával. Olasz földön szolgált. Lombardiában. Ti­zenhárom évig volt, közhuszár, majd apránként lépkedett elő­re a tiszthelyettesi létrán. Kétségtelenül rászolgálhatott a tiszti sarzsira, ha minden katonaiskola nélkül hadnagyi kinevezést kapott tábornoká­tól. innen már a várakozási idő is előrevitte. Század pa­rancsnok volt kapitányi rang­ban, amikor elérkezett az omi­nózus 1848. A lázadóik oldalán ^ aztán megmutatta, hogy nem téve­désből hittek rátermettségé­ben. Először a horvátoknák •adott ízelítőt vakmerőségéről a Drávánál. Aztán Perczel Mór hadtestében mutogatta félel­metes kardját. Kitűnt az ozo­rai hadműveleteikben, ráadásul a ravaszságáról is bizonyságot tett, amikor elfogták a mi Roth-hadtestünket Nagy híre lett ennek, Kossuth magasz­talta az országgyűlésben a hőstettet, amikor éppen a kar­zaton tartózkodott Gáspár András. A lélektani érzékéről híres Kossuth azon nyomban, az országgyűlés előtt kinevez­te őrnaggyá. Nevét, személyét éltől kezdve különös nimbusz övezte. (Folytatjuk) Ötezer kilométer a Szovjetunióban

Next

/
Thumbnails
Contents