Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-16 / 242. szám

Imrő József társtulajdonos A Tolna megyei ipari emlékek Ezt a beszélgetést 1973 őszén, ok­tóber 10-én Imrő József váraljai szö­vetkezeti gazdával folytattuk késő este' otthon, a lakásán, felesége jelenlé­tében. Arra szerettünk volna választ kapni, hogy társtulajdonosként ren­delkezik-e ,,nagyüzemi látásmóddal”, mit lát jól és mit lót rosszul. A be­szélgetésből nagyjából kiderül: a vezetőség dolga roppant nehéz, mert néhány lényeges kérdésben — hitel, komplex gépesítés — Imrő József gondolkodása méa a régi. Más dol­gokban véleményét célszerű indula­tok nélkül elfogadni, még akkor is. ha érdesen fogalmaz. Ez a beszél­getés ismét felhívja a figyelmet: a téeszekben az üzemi híradó, az üze­mi lao hiánya nehezíti a tagok és a vezetők megfelelő együttműködését, a szövetkezeti demokrácia maradékta­lan érvényesülését. A táiékozottsáq igénye erőteljesen kiérződik Imrő József szavaiból. * — Ami a vezetőségi ülésen elhangzik és ami magukat érinti, azt közli magukkal a brigádvezető? t— Senki nem közli. Sokszor még azt sem tudjuk hogy mi­lyen bért kapunk, miért meny­nyit. Most itt van ez a kuko­ricahordás, ezt sem tudjuk mennyiért csináljuk. Pedig az elnök kijelentette, nem akar­ja megérni azt. hogy ha ő va­lakitől a mezőn megkérdezi, mennyiért dolgozik, az ne tud­ja. Ezt nem akarja megérni. Minden brigádvezető tudja milyen munkáért mennyit kell fizetni, csak nem mondják meg a dolgozóknak. Ezért ad­ta az elnök a parancsot, hogy mindenkinek meg kell mon­dani mit mennyiért csinál. — Ki a maga brigédvezető- je? — Az Orbán az én brigád­vezetőm. ö vezetőségi tag is. Bencze Ferenc, paksi halá­szati tsz-elnök személyében magyar alelnököt választott amerikai és janáni alelnökei mellé a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetségének Halá­szati Albizottsága, az elmúlt napokban Budapesten tartott ülésén. Ebből az alkalomból A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége Központi Bizottsá­gának küldöttsége, élén Pierre Lacour-ral, a Nemzetközi Szö­vetség, Végrehajtó Bizottságá­nak tagjával, a halászati albi­zottság elnökével, meglátogat­ta a paksi Vörös Csillag Ha­lászati Tsz-t. A küldöttség -— köztük al­gériai. dán. francia, japán, kanadai és lengyel delegátu­sok — a fél napig tartó láto­gatás során felkeresték a ma- docsai és a paksi halászbrigá­dokat személyesen találkoztak a szövetkezetei 1945—46-ban alapító tagokkal, ismerkedtek gazdálkodásukkal, munkájuk­kal és életükkel. A szövetke­zeti tagság nevében és megbí­zásából a vezetőség a látogatás végén vacsorán látta vendégül a magas szintű nemzetközi szö­vetkezeti delegációt. A szívé­lyes hangulatú összejövetelen Pierre Lacour, a delegáció ve­zetője köszönte meg a szíves vendéglátást és szakmai be­mutatókat. Kifejezte azon vé­1973. október 16. — A vezetőségi ülés előtt megkérdezi maguktól, hogy mi a véleményük a soros témáról, elviszi a maguk véleményét a vezetőségi ülésre. — Nem kér az véleményt. — Akkor maguk miről be­szélgetnek? — Semmiről. — Cigarettaszünetben? — Heten vagyunk kocsisok, egy sem dohányzik. — Közösségi ügy nem kerül szóba? — Nem. Nálunk sem, másutt sem. — A brigád vezető miről tár­gyal a tagokkal? — Odajön hozzánk, megnézi mit csinálunk. megkérdezi mennyit csináltunk, azután hova megyünk. Ennyi az egész beszéd. De hogy a gazdaság­ban mi folyik, arról minket ríem informál senki. — Nincs semmi táiékoztató eszköz újság ilyesmi? — Nincs. Hetenként kellene tartani gyűléseket, ahol a ta­gokat tájékoztatnák. Dehát nem tartanak. — Ha maga vezetőségi tag lenne, hogyan készülne a gyű­lésre? — Megkérdezném az embe­reket, hogy a témáról mit mondanak hogy beszélni tud­jak a gyűlésen, ha megkérdez­nek. Elmondanám az embe­rek véleményét. A nyáron is mondtam, amikor jó idő volt, hívjuk össze a hat községből a tagokat egy helyre, mondjuk ide a mánvoki sportpályára leményét, hogy a paksi szö­vetkezeti halászok jól szolgál­ják a szövetkezés ügyét. Sokat és sokszor hallhatunk a hűtőláncról. Három legfőbb láncszeme: a gyártó, a szállí­tó és a kereskedelmi vállalat. Ha megvan és jól működik, a hűtésre szoruló mirelitáru kellő feltételek — hűtőbéren, dezések — mellett juthat el a fogyasztóhoz. Arra kértünk .választ Borbás Vendeltől, a Tolna megyei Tanács V. B. ke­reskedelmi osztályának cso­portvezetőjétől, hogy a negye­dik ötéves terv eddig eltelt időszakában hogyan alakult megyénk bolthálózatának hű­tőkapacitása? — A jó áruellátás egyik nagyon fontos feltétele az, hogy az üzlet el legyen látva különféle hűtőfelszerelésekkel. Nem kis feladat eleget tenni ennek. Az utóbbi tíz eszten­dőben például az élelmiszer­boltokban a hűtést és mély­hűtést igénylő áruk választé­ka megháromszorozódott. A mirelitáruk száma ezen belül az elmúlt hat év során 63-ról 160-ra emelkedett. Megyénk boltjaiban ezeknek az áruféle­ségeknek csak egyharmada ta­lálható. Hogy miért? Egyrészt azért, mert több áruféleséget az ipar csak idényjelleggel gyárt, vagy sok termék csak exportra készül, tehát nem fe­lel meg a mi fogyasztói szo­kásainknak. A másik legfon­tosabb tényező pedig az. hogy a boltok nem rendelkeznek a megfelelő hűtési berendezések­kel. így nem is rendelhetnek a hűtést igénylő árukból. — Jelenleg milyen a megye élelmiszerboltjainak hűtőfel­és ott beszéljünk szövetkezeti ügyekről. Ott határozzuk el mindenki előtt nyilvánosan, ne susmussal. hogy mit akarunk építeni, vásárolni, eladni. Ak­kor nem lehetrfe azt mondani, hogy ezt már eldöntötték a váraljaiakkal, amazt az izmé- nyiekkei, ezt meg a nagymá- nyokiakkal. Akkor tiszta len­ne az ügy. mindenki tudná miről van szó. — A téesz párttitkárával szokott találkozni? — Régén találkoztam vele. Talán az idén még nem is járt a határban, amerre mi dolgoztunk. — És a szövetkezet szakve­zetőivel ? — Reggel ott vaoríak mun­kaelosztáskor, néha látjuk őket. Nem sokat tárgyalnak velünk. — Miért? — Nem tudom. — Az úi elnököt hogyan mutatták be? — Bemutatták. Jobban mondva ő mutatkozott be. El­mondta kicsoda-micsoda. El­mondta. harmincnégv éves. legutóbb a bonyhádi Petőfiben volt függetlenített pártHtkár. Dolgozott azelőtt az állatte­nyésztésbe^ is meg a növény­termesztésben is. Érti a dolgát. — Maga gazda a téeszben? — Gazdák vagvunk. mert a mi földünk van benn. — Tulajdonosnak érzi ma­gát? — Annak érzem magam. — Éreztetik ezt magával? — Igen. Rendesen megfizet­nek. Adják a föld járadékot, így rendben van minden. — Jól érzi magát a termelő- szövetkezetben ? — Igen. Jól érzem magam, nincs nekem semmi problé­mám. Megtalálom a számítá­somat.-A 4 4;\ f," . szerelésekkel való ellátottsága? — Megyénkben 266 élelmi­szerbolt van. Ebből valami­lyen hűtőberendezéssel 170 bolt rendelkezik. Megyénkben ' je­lenleg 36 hűtővitrin, 18 hűtő­pult és 12 hűtőkamra üzemel. Nagyon kevés a mélyhűtő szekrény, a hűtőkamra, bár a legújabb és legmodernebb ke­reskedelmi egységekben már van ilyen, például a szekszár­di déli kertvárosi ABC-áru- házban. Előrelépés azonban mégis tapasztalható. A negye­dik ötéves terv eddig eltelt időszakában mintegy harminc százalékkal emelkedett a mély- hűtőkapacitás. ami plusz 2500 liter hűtőtérnövekedést jeleni. A Belkereskedelmi Miniszté­rium az utóbbi években je­lentős összeggel. évi 40—50 millió forinttal támogatja a kereskedelmi vállalatok és szö­vetkezetek hűtőkapacitásának növelését. A vállalatok általá­ban 30—50 százalékig terjedő ártámogatást kapnak a hűtő- berendezések vételénél. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a jelentős ártámogatást megyénk nagyobb kereskedelmi vállala­tai és szövetkezetei fejlesztési alap hiányában nem veszik igénybe. Arról van szó, hogy sok esetben a nagy ártámoga­tás mellett nincs megfelelő anyagi forrásuk. Ezért történ­het meg például az. hogy me­gyénk két városában. Szek- szárdon és Dombóváron a hű­tőkapacitás az elmúlt kát év folyamán nem fejlődött az igé­nyeknek megfelelően. A megve kisebb ÁFÉSZ-ai további ked­Egy hónappal ezelőtt hir­dették meg a pályázatot az­zal a céllal, hogy feldolgozás­ra kerüljön Tolna megye ipa­rának története. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa. a Népfront és más szer­vek kezdeményezte akció révén minden bizonnyal ér­tékes dolgozatokban tár­ják fel Tolna megye iparo­sodásának eredetét, történetét. Az írásos, anyag majd évek, évtizedek múltán lesz felbe­csülhetetlen értékű, mint ahogy az ipartörténet tárgyi egyéb emlékei is azok lenné­nek, ha valaki gondozná, rendszerezné, gyűjtené ezeket. A Tolna megyei ipari em­lékek gyűjtésével senki nem foglalkozik. A régi gépek, be­rendezések, felszerelések a MÉH-telepre kerülnek, válo­gatás nélkül. Tolna megyének lesz majd írásos ipartörténete, de ezt kiegészítő tárgyi gyűj­temény nem. Pedig volna megőrzésre ér­demes üzemi gép, felszerelés. Nem kell messzi menni: a Szekszárdi Nyomdában a re­konstrukció előtt hetven­nyolcvan éves nyomó- ég fű­zőgépek is működtek, ezek sorsa ismeretlen. Sőt, az új nyomdai nemzedéknek egy évtizeddel ezelőtt nem mu­lasztották el a régi szaktár- sak megmutatni azt a nyom­dai gépet, amelyen a szek­szárdi direktórium újságját ké­szítették. Dombóvárott értékes vasút- történeti relikviák tűnnek el. helyt adva a korszerű beren­dezéseknek. De már egyszerű vasutaslámpát is alig talál­ni. a százéves évforduló ki­állítási anyagát a fél Dunántúl adta össze. A dombóvári nvomdák történetét minden bizonnyal Vhlaki majd Inég- írja. De. hol található fel Moósz Alajos nyomdájának egy-égy géDe? A felszabadulás utáni napokban boldog-bol­dogtalan hordta, pusztította a dombóvári Rechnitz Nyomda gépállományát, felszerelését — vajon melyik padláson poro­vezményeket í is kaptak. Az idén februárban a Belkereske. delmi és a Pénzügyminiszté­rium kezdeményezésére á 230 literes Lehel hűtőszekrényeket 1000 forinttal olcsóbban vásá­rolhatták. A kedvezmény ered­ményeként több mint 120 hű­tőszekrényre érkezett megren. delés, amelynek azonban a RAVILL csak ötven százalék­ban tudott eleget tenni. ;— Melyek a negyedik ötéves terv hátralévő időszakában várható fontosabb intézkedé­seit*? — Mindenekelőtt megyénk hat kereskedelmi központján bán . és öt alközpontjában sze­retnénk előrelépni. Az újon­nan épülő ABC-áruházakban, így a szekszárdi újvárosi, va­lamint a dombóvári Tanács- köztársaság terén felépítendő áruházban korszerű hűtőkam­rát létesítünk. Az épülő ki­sebb élelmiszerboltokban pe­dig az összes szükséges hűtő- berendezést üzembe helyez­zük. További célkitűzésünk a gasztrofol készítmények továb­bi terjesztése. Ezek a készít­mények speciális hűtő. és fel- melegítő-berendezéseket igé. nyelnek. Ez év végén vagy a jövő év elején a szekszárdi vásárcsarnok emeletén gasztro- folüzletet létesít a Mecsek- vidéki Vendéglátó Vállalat. Ha a kezdeményezés sikerrel jár, tervezzük, hogy hasonló üzleteket nyitunk megyénk más helységeiben is. * — vj — sodik nyomdagép, betűszek­rény? A bonyhádi zománcgyár megyénk legjelentősebb ipari üzeme volt a felszabadulás évéig. A régi berendezéseket itt is újakkal cserélték fel, azok, amelyek a századfordu­ló utáni években kerültek Bonyhádra — valamelyik ko­hó gyomrában tűntek el. Nincs a Pétermann és Glaser cipőgyár régi gépeiből, vagy ha van, senki nem gondol ar­ra, hogy a helytörténeti mú­zeum részére megszerezze. Si­mon tornyán több közel két­száz éves a bőrgyártás. Az óriási gyárban nem jutott hely — néhány négyzetméter csupán —. hogy régi tímár­tőkéket késeket, faragószer­számokat stb. állítsanak ki. A hatvanas évek vé­gén hazánkban megszűnt a hemy óselyem készítése. A tolnai gyárban ma jórészt műszállal dolgoznak. A her- nyóselyemkészítő gépek né­melyikét meg lehetne mente­ni — a hulladéktelepről. Szek- szárdon a híres Debulay-cég — lényegében a vasipari vál­lalat előde — emblémáját csak néhány mestermunkán láthatjuk, sehol másutt. A Tolna megyei helyi villamos­üzemek felszerelése, berende­zése is eltűnt. A gépeket, a használhatat­lannak ítélt masinákat fillé­rekért kótyavetyélik, szinte olyan kevés pénzért, hogy kár eladni, elvinni . a MÉH- telepre. Egy-egy régi gép meg­őrzése, megóvása — ifjúsági brigádok felújítanák — dísze lehetne az új üzemek, mű­helycsarnokok előterének, iro­daházak tágas folyosóinak. Az ipar tárgyi emlékeinek Tolna megyében nincs gazdája. Nem lehet egyértelműen va- Tatmely intézményt ilyen tár­gyak gyűjtésével megbízni, de arra mindenképpen van lehe­tőség, hogy az üzerrtak saját ipartörténeti emlékeit meg­mentsék az utókornak. Egyéb­ként szinte biztosak vagyunk abban, hogy Dombóvárott le­hetne találni megfelelő épüle­tet megyei ipartörténeti mú­zeum létesítésére, amely egy­ben helytörténeti múzeum sze­repét is betölthetné ... Mi­után Dombóvárott, ebben a fiatal városunkban még egy kis helytörténeti múzeum sincs. A Tolna megyei ipari em­lékek megőrzése, a tárgyak gyűjtése, úgy hisszük, a szo­cialista brigádok körében is megoldható volna. Lapunkban szívesen helyet adunk olyan értesítéseknek, amelyekben egy-egy munkagép, felszerelés, berendezés stb. megóvásáról, megmentéséről van szó. PÁLKOVACS JENŐ A Főv. Óra- és Ékszer- ipari V. szekszárdi gyár­egysége felvételre keres szerszámkészítő, hegesztő és lakatos szakmunkásokat, vala­mint férfi és női dolgo­zókat betanított munká­ra. (311) A Volán 11. számú Válla­lat azonnali hatállyal ALKALMAZ: GÉPKOCSIVEZET ÉS SZÄLLITÖ- MUNKASOKAT. Jelentkezési hely: Volán 11. sz. Vállalat, Szekszárd, Tartsay V. u. 4. (241) Külföldi látogatók a paksi halászoknál (P. V. Sz.) Hétfői kérdésünk: Hogyan fejlődik megyénk kereskedelmi hűtőkapacitása ?

Next

/
Thumbnails
Contents