Tolna Megyei Népújság, 1973. november (23. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-13 / 240. szám

A nyerges! ezüstgyapjú Leleplezték Pápán Petőfi szobrát Á Magyar Viscosagyár nyer­gesújfalui PAN-üzemében az automata gépsor száján hófe­hér zuhatagként ömlik ki a „Crumeron”, az első hazai gyártmányú poliacfilnitril mű­szál. Nevét az ősi pannoniai te­lepülés nevéről, a római bi­rodalom Duna menti erődrend­szerének egyik castrumáról, Crumerym-ról kapta. E név a történelmi múltat, a selyemfényű ezüstgyapjú pe­dig a görög hősmondák arany- gyapját juttatja az eszünkbe. A legendás aranygyapjút ugyanis az argoszi argonauták •— az Argofi hajó hősei — hozták el a távoli Colchisból; az ezüstgyapjút viszont — il­letve a PAN-műszál titkát — a nyergesi argonauták hozták el hozzánk a távoli Sardegna •— Szardínia — szigetéről. Amíg azonban a colchiszi aráriygyapjúból soha senki serh szőtt szövetet, a nyergesi erűm erőn-szálból ma már fel- sorolhatatlanul sokféle textília készül. Bravó Emerico ! A Magyar Viscosagyár ter­mékeit már régóta ismerjük. Ezek a textíliák, miként a magyar textilipar hasonló mű­száltermékei, például' a kash- milon vagy az acril, kivétel nélkül külföldről importált mű­szálból készültek. A Magyar Viscosagyámak jutott az a nagy és szép feladat, hogy a PAN-üzem révén végre ha­zánkban is gyárthassunk szin­tetikus műszálat. Kormányza­tunk a kínálkozó partnerek közül az olasz SNIA-Viscosa cég ajánlatát fogadta el, tőle vásárolta meg a berendezések zömét, s a gyártás technológiá­ját. így indultak el a nyergesi argonauták, de nem hajóval, hanem repülőgéppel a SNIA Sardegna szigeten lévő üzemé­be, tanulmányútra. Az utasok között volt Vass Imre is, a PAN-üzem jelenle­gi csoportvezetője. A PAN-üzemet akkoriban szerelték az olasz munkások. Vass Imre és társai ezt a mun­kát figyelték, három hétig ta­nulmányozták a technológiai leírásokat, majd szeptember végén" repülőre szálltak, és meg sem álltak Villacidro-jg. Már az első napon körülnéz­tek az üzemben, s különös­képpen leendő munkájukat fi­gyelték meg: hogyan keli a „kábelt”, ezt a több ezernyi szálból álló köteget a három- szintes mosókádba befűzni. .— Nem is lesz ez olyan ne­héz, — vélte Vass Imre. — Ha megengedik, holnap ma­gam is megpróbálom. Nemcsak, hogy megenged­ték, egyenesen felszólították: Emerico, fűzze be! Az elsőre nem sikerült. A másodikra már meg is tap­solták: Bravó, Emerico! leijili kimre: a rajzó: hirdetés A három hét elteltével iszákjukban a PAN-titokkal, hazatértek. Reszket a toll a kezemben Milyen célból építette kor­mányzatunk — egymilliárdos beruházással! — a nyergesúj­falui PAN-üzemet? — kérdez­tem Kovács Imre vegyészmér­nöktől, a PAN-üzem vezetőjé­től. — A már régóta ismert kashmilon- vagy acrilanvagok eddig olasz vagy francia ere­detű importszálakból készül­tek. A PAN-üzem célja ket­tős; egyrészt az, hogy az im­portot csökkentse, másrészt, hogy a lengyel—magyar mű­szálegyezmény alapján a len­gyel poliesterért poliacrilnit- rilt adhassunk. Kovács György szavaiból végre az is kiderül, hogy a PAN-szócska rtem egyéb, mint a poli-akril-nitril rövidítése. S az üzem végterméke, amelyet én önkényesen ezüstgyapjú­nak zeveztem, ugyancsak po- liakrilnitril-szál. egyszerűbben: PAN-szál, amely Nyergesújfa­lun a Crumeron márkanevet kanta. Ám, hogy ez a PAN-szál hogyan készül? Az újságíró ezúttal hatalmas sóhaíjal. a vegytudomány múzsáiéhoz (ha lenne!) fohászkodik. Mert igaz, hogy Kovács György szelíd tü­relemmel, minden tőle telhe­tőt megtett, hogy a PAN titká­ba az újságírót beavassa, még­is reszket a toll a kezemben!, amikor az olvasó kérdésére most felelnem kell... Nos, az úi hazai műszál­üzem szénhidrogén bázisra épül. Ez, konyhanyelven kife­jezve, de közérthetően annyit jelent, hogy ezt a holdsugár fényű, a női hajszálnál is fi­nomabb szálat, korunk alki­mistái, a szurtos. büdös kő­olajból állítják elő. A PAN három alkotóeleme: az akril-nitril. a metilakrilét és az allilszulfonát. Ez a 'há­rom komponens a dimetilfor- mamid nevű oldószer kíséreté­ben három hatalmas, szabad­téri reaktoron ömlik keresztül. Eközben megy végbe a poli- merizáció, vagyis az a vegyi folyamat, amelynek során az eredeti molekulák óriásokká nőnek, s az így keletkezett polimer-oldatból végtelen hosz- szúságú szálak képezhetők. Magyarországon egyetlen A polimerizáció láthatatla­nul zajlik le. Az alapanyagok rejtélyes útját a tartályok, tor­nyok, csövek, kompresszorok, szivattyúk és adagolók renge­tegében csupán a vezénylőte­rem műszerfalán villogó égők mutatják. Amikor a polimer- anyag végre látható lesz, hó­fehér masszaként lép a színre, hogy a „szálképző lapon” ke- resztülpréselődve angyalhaj finomságú szálakká bomoljék. Ez a szálképző lap egy fém tízforintos nagyságú arany-pla­tina ötvözetből készült ko­rong, amelyben 5720 furat van. Egy-egy nem egészen három centiméter átmérőjű .PÁN-ká- bel tehát 5720 szálat tartal­maz. .. Egyetlen ilyen, 60 mikron átmérőjű, 9 kilométer hosszú Qrumeron-szál súlya — három gramm! Jogos a kérdés, hogy a Cru- meronból mit lehet gyártani? Erre a kérdésre azonban je­lenleg lehetetlen pontos és ki­merítő választ adni. A PAN- szál karrierje ugyanis szinte beláthatatlan. E szál szinte mindenre alkalmas, aminek a textilhez valami köze van. A műszálas holmik előnyeit már jól ismerjük. Ami műszálból készült: könnyű, éltartó, puha, hőtartó, könnyen mosható, va­salni nem kell, a molyok utál­ják, a színe szép és tartós... A Crumeron mindeme jó tu­lajdonságokkal rendelkezik. Végigjártam a hatalmas csarnokot, láttam, hogy festik, miként csomagolják az ezüst­gyapjút, s ma úgy gondolok vissza a PAN-üzemre, mint a vegyészet és a gépészet okos és harmonikus házasságára. — A PAN-üzem — fordulok Kovács György üzemvezetőhöz — talán Magyarország legmo­dernebb műszálüzeme? Kovács György szelíden megcsóválja a fejét. — A PAN-üzem az egyetlen műszálüzem Magyarországon. De ez az egy — világszínvo­nalon termel. MOLNÁR AURÉL Gerenesér Miklós i Aradi napló 8. De én nem tudtam megsza­badulni a vizit hatásától. Elő­ször is lesúj tónak éreztem a komédiát a káplárokkal, őr­mesterekkel és hadnagyokkal. Hiszen mindannyiunk számára kezdettől világos volt. hogy a legfelsőbb akarat fütyül a káplárok és a Franz von Ot- tenfeldek verdiktjére, A leg­felsőbb akarat a lázadó vezé­rek kivégzésére szánta el ma­gát és döntését véghez is viszi. A káplárokkal, őrmeste­rekkel űzött komédia egyetlen értelme, hogy megossza az ele­ve elhatározott ítélet felelős­ségét az egész hadsereggel: íme, a legfelsőbb hadvezető­ség csak szentesíti a káplárok akaratát! Másodszor pedig az igazság valódi természetére hívta fel a figyelmet Franz von Otten- feld látogatása. Magam is ha­zaáruló lennék, ha kétségbe vonnám uralkodónk és hazám igazságát. De vajon csak ne­künk van igazságunk? Tudom, fölösleges ezen tépelődnöm. Szégyenkezve és félelemmel,, írom le, hogy az iSitság fá­Sony szakkiállítás A belkereskedelemben a fogyasztási műszaki cikkek választékának további bővíté­sét tervezik. A lehetőségekhez képest nő majd — a hazai igényeknek megfelelő minősé­gű és árú — rádió- és tele­víziókészülékek, kazettás magnetofonok, mono- és szte­reó lemezjátszók importja. Ezért az Eiektroimpex Külke­reskedelmi Vállalat sorra rendezi meg a különböző „nagy cégek” szakbemutatóit. Leg­utóbb a japán Sony műszaki újdonságait állította ki az osztrák Lupul Co. A most véget ért Sony szak- kiállításon nemcsak az olcsóbb műszaki árukat láthatták az érdeklődők, hanem a luxus­igényeket kielégítő, vagy _a közületi, oktatási intézmé­nyekben alkalmazható drá­gább berendezéseket is. így a hordozható rádiótípusok kö­zött kiállították a nagy telje­sítményű CRF 220-as világ- vevőt. Nagy sikert arattak a színes televíziók, a kisképer- nyőjű hordozható tv-k, és a sztereo kazettás, illetve orsós magnetofonok. A ’ legtöbben azonban egy video-magnóké- szülék és négycsatornás szte­reó kvaddrofonberendezés ■iránt érdeklődtek. Ez utóbbit hazánkban most első ízben mutatták be. Pápán ünnepélyesen leleplezték Somogyi József Kossuth-' díjas szobrászművész Petőíi-szobrát. Képünkön: A pápai Petőfi-szobor. I ,, radhatatlan emlegetése szüksé­ges ürügy. A lényeg a soha be nem vallható gőg, és annak kielégülési formája, a hata­lom. * Immár több helyről is érte-’ sültem, minden esetben szigo­rú titoktartás kérése és ígéré- se mellett, hogy megtörtént az ítélkezés a tizennégy magyar tábornok ügyében. Egy kivé­telével mindannyiukra halált szavazott a hadbíróság. Ne­vekről nem esett szó. Maguk a vádlottak csak akkor tud­hatják meg leendő sorsukat, ha az ítélet megerősítve visz- szaérkezik Haynau táborszer­nagy úr ácsi főhadiszállásáról. • Még áprilisban súlyos bal­eset érte Damjanich Jánost. A komáromi Csillagerődben időzött a hetedik honvéd had­test parancsnokaként, amikor kinevezték a lázadó kormány hadügyminiszter-helyettesé­nek. Próbautat tett a kocsival, amellyel Debrecenbe, hivatala átvételére szándékozott utazni. A lovak megbokrosodtak, Damjanich leugrott a borúié­ban lévő kocsiról, de lába a küllők közé akadt. Azóta sem heverte ki nyílt bokatörését. Többi tábornok- társával együtt a főőrségi épü­letben őrzik, az egyik század­irodát jelölték ki börtönéül. Viziteltem nála. Övatosság- bóL jelen volt Wochengruber főtörzsfoglár. Hátát a falnak vetve üldögélt a tábornok, be­teg bal lábát a priccsen nyug­tatta, jobb lábát pedig úgy tartotta a padlón, mintha föl akart volna kelni. Szokása szerint most is nagy nyuga­lommal szivarozott. Beletörődő mosollyal csóválta fejét, ami­kor megjelentem szobájában. — Mire jó ez a fontoskodás, főorvos úr! — méltatlankodott, de úgy. hogy érezhettem, jól­esik neki a látogatás. — Érdekel az állapota. Van­nak fájdalmai? Lassan, sokatmondón meg­rázta fejét és befelé figyelve válaszolt; — Nincsenek fájdalmaim; főorvos úr... A bokámnak nincsenek... ■ önkéntelenül máshova néz­tem. Semmi kedvem ahhoz, hogy ellenségeim láttán meg­hatódjam. Hajlandóságom csu­pán annyi, hogy emberi mér­tékkel szemléljem őket, és az elvakult gyűlölet helyett fel­nőtt mérlegeléssel- próbáljam megérinteni a birodalomra ve­szélyes tetteik okát. Damja­nich János a veszélyesek kö­zül is az egyik legveszélye­sebb volt. Summás vélemé­nyünk szerint gonosztevő. Ne­vét nyilván e pillanatban ' is szent borzadáílyal emlegetik Ausztriában. Én hasztalan ke­resem rajta az elvetemült rossz ember jegyeit. Ellenke­zőleg. Bárhogy kerülgetem a patetikus jelzőket, ki kell mondanom róla, hogy rendkí­vüli jelenség. Soha nem fogom őt elfelej­teni, amint ott üldögélt a priccsen, keresetlen méltóság­gal, s ííhogy nagyúri egysze­rűséggel szivarozott. Magatartása mellett a kül­sejére is értettem, hogy rend­kívüli. Nem tudok szabadulni a gondolattársítástól, amely az antik világ katonahőseit juttatja eszembe Damjanich láttán. Ez a magyar tábornok eleven ókori hős. A hajítódár­dák. nehéz pajzsok, a széles, kétélű kardok világába való herkulesi termete. Aki a fejét látja ennek az embernek, meg­érti, miért engedelmeskedtek neki a honvédek babonás tisz­telettel még akkor is. ha minden idegszálukkal futni szerettek volna előlünk a vesztésre álló csatából. Ógö­rög szakálla, bajusza zordon- ná teszi, eleven barna szeme meg szelíddé; nagy fénylő homlokáról megingathatatlan- ság olvasható le. Egész arcá­ból mégis a nemes metszésű, erőről és harmóniáról tanús­kodó orra az. amiért az antik férfiakra emlékeztet. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents