Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
A kínai külpolitika ösvényein „Zónák" és kapcsolatok Montever di és Per golesi a megyeháza udvaráji A Pécsi Kamaraopera vendégjátéka Csengery Adrienn és Marczis Demeter Az úrhatnám szolgáló egyik jelenetében. Bakó Jenő felvétele rí: Abból a célból, hogy a kínai külpolitika szovjetellenes „fővonalát” ideológiailag alátámasszák, a kínai vezetők kidolgozták az úgynevezett „közbeeső zónák” és a „szuperhatalmak” elméletét. Ez a két elmélet szoros kapcsolatban van egymással és természetszerűen teljesen önkényes: aszerint formálódik és alakul, ahogy a kínai hatalompolitika célkitűzései módosulnak. A szovjet tanulmányok általában három szakaszt különböztetnek meg ennek az elméletnek a kialakításában. Az első szakaszban Peking arra áz álláspontra helyezkedett, hogy két azonosan kezelendő „szuperhatalom” van: a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Az összes többi országok az úgynevezett „közbeeső zónába” tartoznak, amellyel Pekingnek valamilyen formában szövetségi. együttműködési politikát kell kidolgoznia. Ezt az elképzelést később úgy módosították, hogy két „szuper- hatalom” egyenlő kezelése helyett (amely még az 1969-ben tartott IX. kínai pártkongresz- szus vonalát jellemezte) egyértelműen a Szovjetuniót jelölték meg fő ellenségként. Ezt a kínai elméleti folyóirat, a „Vörös Zászló” (Hungcsi) által folytatott „magyarázó kampány” követte. Eszerint „van főellenség és van másodlagos ellenség, s egy adott időszakban együtt lehet haladni a másodlagos ellenséggel a főellenség elszigetelésére”. Teljesen világos: ezt a „vonalmódosítást” azért hajtották végre, hogy megpróbálják érthetővé tenni a kínai tömegek előtt az Egyesült Államok felé történő látványos politikai nyitás szükségességét. Ezzel párhuzamosan olyan változás is kibontakozott, hogy az. immár nem egyenlő kezelésben részesülő két „szuper- hatalom” között nem egy, hanem két „közbeeső zóna” van. Az egyik: a fejlett kapitalista országok zónája. A másik: a harmadik világ országainak zónája. Erre a vonalváltozta* fásra azért volt szükség, hogy az új szakaszban differenciált politikát dolgozzanak ki az Amerikán kívüli fejlett tőkés országok és a harmadik világ országainak vonatkozásában. A különbséget Alekszejev szavaival úgy lehet megfogalmazni, hogy Peking szerint Kína „az első közbeeső zónának természetes szövetségese, a második közbeeső zónának pedig természetes vezetője”. A fentebb vázolt folyamat mutatja, hogy a kínai hatalmi politika szolgálatában és annak változásait követve milyen „ideológiai” módosításokat hajtottak végre. Ez természetesen gyakorlati lépésekben is megmutatkozik. Elsőként és legnyilvánvalóbb módon abban, hogy Kína gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatait teljesen átállította a fejlett tőkés országokkal fenntartott forgalom növelésére. 1972-ben Kína és a fejlett tőkés országok árucsere-forgalma már 2 és fél milliárd dollár volt és egyetlen év alatt 14 százalékkal növekedett. Ebben az évben Kína teljes kereskedelmi forgalmának 44 százalékát az iparilag fejlett kapitalista országokkal bonyolította le. Ezen belül a forgalom csaknem fele Japánra esett, amely ma külgazdasági tekintetben a kínai gazdaság legfontosabb „felszerelője”. Ez az arány a továbbiakban nyilván megváltozik, minthogy az Egyesült Államok és Kína közötti nagyobb szabású kereskedelem kibontakoztatására csak a következő években kerül sor. Természetszerűen ennek a politi,kának nemcsak gazdasági kihatásai vannak. Stratégiai és hatalmi szempontból a legvilágosabb megnyilvánulása, hogy a kínai külpolitika ma mindenütt, ahol ez Peking legközvetlenebb hatalmi érdekeit nem sérti, az amerikai megszálló erők további fenntartása mellett száll síkra. Az indokínai félszigeten természetesen nem ez a helyzet, mert ezt történelmileg Peking a maga érdekterületének tekinti. Egyértelműen az amerikai csapatok állomásoztatása mellett foglalt állást azonban Kína, Japán és a nyugat-európai országok viszonylatában. Csi Peng-fej kínai külügyminiszter 1973 júniusában tett londoni és párizsi látogatása során nyíltan felhívta partnereinek figyelmét arra, hogy „az amerikai erők visszavonása a Nyugat-Európa feletti szovjet befolyás veszélyét eredményezné”. Csou En-laj a legutóbb Pekingbe látogató amerikai kongresszusi képviselőknek nem kevésbé nyíltan azt ajánlotta: ne vo^iák ki az amerikai haditengerészeti és légierőket a Csendes-óceán és a Délkelet-Ázsia térségében lé”' támaszoontokról. A kínai külpolitikának természetesen számolnia kell azzal, hogy „nincs egyedül a sakktáblán”, s hogy az Egyesült Államoknak a Szovjetunióhoz fűződő viszonya megjavításához rendkívüli érdekei fűződnek. Ennek megfelelően különös erővel koncentrálja erőfeszítéseit a nyugat-európai „közbeeső zóna” országaival fenntartott kapcsolatokra. Csou En-laj már májusban sietett kijelenteni, hogy Kína feltétlenül kapcsolatokat kíván teremteni a Közös Piaccal. Ezzel egyidőben tárgyalásokat kezdtek bját harci repülőgépek vásárlásáról. Sőt, odáig mentek, hogy Brandt „keleti politikáját” elítélve, a legszélsőségesebb nyugatnémet jobboldallal működtek együtt. Májusban a Zsenmin Zsipao főszerkesztője Strauss-szal Sikerült megtalálni a Der Tag című német lapban a német fasiszták nyilvánosságra hozott, hivatalos indoklását a lidicei vérengzésről. Az alábbiakban szóról szóra olvassuk el a magyarra fordított cikket: „A Heydrich SS-Obergrup- penführer gyilkosainak felkutatására indított nyomozás során kétségtelenül bebizonycxso. dott, hogy a Kladno közelében levő Lidice lakossága támogatást és segítséget nyújtott a bűntett elkövetőinek. Az idevágó bizonyítékokat a falu lakosainak közreműködése nélkül szereztük meg. A tettesekkel való bebizonyított kapcsolatukat még súlyosbítja az, hogy egyéb olyan bűncselek, ményeket is követtek el, amelyekkel ártani akartak a Birodalomnak: lázi tó iratokat rejtegettek, fegyvert, lőszert halmoztak fel, illegális rádió- leadójuk volt, nagy mennyiséget gyűjtöttek össze olyan élei. miszerekből, amelyeket a lakosság jegyre kap, továbbá az is bebizonyosodott, hogy egyes falubéliek ellenséges idegen államok hadseregében szolgálnak. Mivel a falu lakosai Heydrich meggyilkolásával kapcsolatos tevékenységük és a tetteseknek nyújtott segítségük révén a kihirdetett törvényeket megbocsáthatatlan módon megszegték — a falu felnőtt férfilakosait agyonlőtték, folytatott megbeszélésén lándzsát tört az Odera—Neisse határ és a két német állam közötti határ „nyitva tartása” mellett és gyakorlatilag helyeselte Strauss vonalát: az NDK „bekebelezését” Nyugat- Németország által. E vázlatos kép is jelzi, hogy Peking a tőkés világ egészével szemben alapvetően módosította politikáját. Az Egyesült Államokhoz, mint ..nem főellenségként kezelendő szuper- hatalomhoz” közeledik. Ugyanakkor pedig minden erővel igyekszik fejleszteni kapcsolatait az első „közbeeső zóna” elmélete alapján Nyu- gat-Európa fejlett tőkés országaival és Japánnal, (-i-e) Bolgár kultúra hete a rádióban A hagyományokhoz híven az idén is megrendezi a bolgár kultúra hetét a Magyar Rádió. Szeptember 3-án, hétfőn este bolgár könnyűzenei felvételek csendülnek fel ,a Petőfi adón. Kedden a Kossuth adón a bolgár rádió és televízió népi együttesének programjából hallhatunk válogatást. Szerdán a Kossuth adón Juhász Péter előadása hangzik el Nikola Vapcarovról. Csütörtökön este világhírű bolgár operafelvételekből kapunk válogatást a Kossuth adón, míg a Petőfi adón bolgár előadóművészek tolmácsolnak klasszikus és bolgár zenedarabokat. Az esti órákban Verdi „Aida” című négyfelvo- násos operáját tűzik műsorra világhírű bolgár énekesek interpretálásában. Szombaton a Kossuth adón ünnepi összeállítás kerül a mikrofon elé, ^melyben többek között elhangzik Osgyáni Csaba és Stefan Szimeonov „Baráti összefogások” című riportműsora. az asszonyokat koncentrációs táborba szállították, a gyermekeket pedig megfelelő nevelőintézetekben helyezték el. A falu házait földig lerombolták és a helység nevét törölték az összes helységnévtárakból”. Természetesen Lidice lakosságának kiirtása semminemű kapcsolatban nem állott a merényletben való részvételükkel — annak pusztán és kizárólag MEGTORLÁS jellege volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hivatalos nyilatko. zat maga is bevallja, hogy ezeket a rendkívül terhelő adatokat a faluban végzett nyomozás mellőzésével „állapították meg” — s hogy még egyetlen merénylő sem került rendőrkézre. Hát akkor vajon honnan szerezték ezt a tengernyi terhelő „bizonyítékot”? AZ ÁRULÓ A protektorátus területén szerte, óráról órára nőtt a feszültség és a félelem. S ez a félelem végül is a német náciknak való behódolásra késztetett egy Karéi Curda nevű, cseh volt tizedest. Az árulóvá aljasodott Curdát hasonlóan Angliában képezték ki a kommandóakciókra és dobták őt is le egy repülőgépről az országba, hogy segítse az ellenállók egyre intenzivebb és egyre hatékonyabb náciellenes tevékenységét. ___. Az elmúlt két évtizedben már nem egy kísérlet tanúi voltunk, melyek a régi megyeháza klasszikus szépségű udvarát próbálták művészeti események színhelyévé tenni, de a kezdeti siker, úgy tűnik, mindig kevés volt a folytatáshoz. Azóta a Pollack-udvar középkori romokkal gazdagodott, s ez a kettős keret valóban készen kínálja, hogy éljünk is vele, hisz ez a történelmünk két vonulatát őrző környezet természetes háttér, s legalább olyan hangulatteremtő, mint a szombathelyi Isis-szentély, vagy a fertőrá- kosi kőfejtő. A megyei tanács művelődési osztályának áldozatkészsége csütörtökön este Karéi Curda természetesen tudott Gabcik és Kubis vállalkozásáról, hiszen közös táborban nyertek kiképzést. Sőt, hazájába való visszatérése után fel is vette velük a kapcsolatot és ismerte rejtekhelyüket, A 20 millió cseh koronáról ~ szóló vérdíj június 18-ig volt érvényes, addig kellett feladni a merénylőket. Kari Hermann Frank ultimátuma kimondotta, hogy amennyiben június 18-ig nem kerülnek kézre a tettesek, gyorsítani fogják a megszálló német hatóságok a túszok és családjaik kivégzését és megkezdik a lakosság tömeges deportálását. Curda közölte „az ejtőernyősök” által Prágában rendszeresen felkeresett cseh família nevét és címét. Curda besúgása alapján rohanta meg a Gestapo és az SS a Moravetz család lakását. Moravetzné a terrorlegények megérkezése hatására nyomban öngyilkos lett. A férjét elhurcolták, de az minden embertelen kínzás hatására sem árult el semmit. A Gestapo prágai börtönébe szállított 20 éves Moravetz fiú, azonban a pokoli kínzások hatására megtört és bevallotta a merénylők rejtekhelyét — a kriptában. 1942. június 18-án tehát, óriási készültség vette körül a prágai borrómei Szent Károly templomot... (Folytatjuk) meggyőző bizonyítékkal is szolgált, s akik — sajnos kevesen — résztvevői voltak a Pécsi Kamaraopera vendégjátékának, azzal a biztos tudattal távozhattak, hogy egy majdani hagyomány keletkezésének tanúi voltak. Amint hallottuk, mindez nem remény, mert a következő esztendő tervei már a kipróbált lehetőségre épülnek. Csütörtökön este két egy- felvonásos operát mutatott be a Pécsi Kamaraopera kitűnő együttese. Monteverdi operája, a Tankréd és Klorinda párviadala (eredeti címén, Com- battimento di Tancredi e Clo- rinda) 1624-ben keletkezett a „stile concitato”, az „izgatott stílus" jegyében, s az opera történetében korszakos jelentőségű. Az opera cselekménye Tasso eposzának, a Megszabadított Jeruzsálemnek egy epizódja, s Monteverdi több zenei újítás (tremolo, pizzicato), mellett azt akarta megmutatni, hogy a zene képes olyan ellentétes szenvedélyek kifejezésére, mint a harc, a könyörgés, a halál, ahogy maga mondja előszavában. A darab tulajdonképpen egyetlen énekes, a Testo (tanú) szerepe: ő mondja el a történetet, melyet csak néha színez Tankréd és Klorinda rövid éneke. Mészöly Katalin emlékezetesen, szépen énekelt, tökéletesen eggyéválva Monteverdi szándékával. Pergolesi remekműve jó száz évvel később keletkezett, egy régen elfelejtett „opera seria” közjátékaként, s frissességét, derűjét azóta sem vesztette el. Csodálatosan gazdag dallamvilága — egyes témáival a Stabat Materben is találkozunk — adta meg az „opera buffa” rangját, s hatása végig nyomon követhető az operairodalomban. Az úrhatnám szolgáló (La serva padrona) két szerepre épül: a jókedvű, ravasz szolgáló elveteti magát gardájával. Csengery Adrienn és Marczis Demeter igazi vígoperai hangulatot tudott teremteni. s legföljebb a záró duett alig észrevehető botlását tehetnénk szóvá, de úgy hallottuk, Az úrhatnám szolgáló egyetlen pécsi előadás után került Szekszárdra, s ezzel — csak sajnálni lehet — le is kerül a műsorról. Károly Róbertben kitűnő dirigenst ismertünk meg, aki imponáló biztonsággal mozgott Monteverdi és Pergolesi világában. Cs. L. Sugár István; Merénylet „Prága hóhéra” ellen 1942-ben (S.) A lidicei verengtes indoklása i
