Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
Uri mulatság a „Korona44 Nagyszállóban Egy 65 év élőit! piahát tanúsága Arra a/ Úri vigalomra. amelyre megyei levéltárunk érdekes és értékes archív plakátgyűjteményének egy sárgára fakult, de öles plakátja hívja fel még ma is az utókor kutató, s egyben elmerengő figyelmét, akkor került sor, amikor a Ka- pas-vidék embere, ha Dombó- várott volt dolga, utazásának te'.epüléscélját említve: egyszerűen csak „Dombóra” ment. Ahogyan a szomszédos népek is „Kapósba", „Szigetbe” jártak. ha éppen Kaposvárott, vagv Szigetváron volt intéznivalójuk. Anno: ez a mulatság akkor szerveződött, amikor még a Kis-Állomásra érkező vendég pár száz méter megtételével és a Kakas-Domb emelkedőjének leküzdésével elérte és megpillantotta .,Dombó” akkori városközpontját: a Fő-teret. A Fő-teret: amelyet északról a katolikus templom: nyugatról iparos-polgárházak, egy hercegi magtár, s egy vegyeskereskedés üzlete; keletről a hercegi uradalom intézményei egy részét csúcsos sipkájuk alá menekítő, széles talapzatú s háromnegyed méteres falú épületei; délről pedig a múlt század első évtizede körül klasszicista stílusban, Fekete Antal (Fekete István író nagy- anja), hercegi építész vezetésével emelt „Korona” Nagyszálló — kissé elnyújtott téglalap alakban fogtak közre. A „város” küszöbére emígyen lépő minden vendégünk további informálását is természetszerűleg magukravállalón őgyeleg- tek a téren kopottas-fényes fogataik körül konfliskocsisok, s Rákeresek, s álldogáltak ottan hosszú padstandjaik mögött piaci árusok. Ám, ugyancsak ott strázsált (a tér útelágazásának északi csücskében) településünk közrendjének fekete kemény köcsög-csákóba, szürke posztónadrágba, sötétzöld atillába bújtatott, kardlappal is ellátott, s évi 500 korona ftsszkonvencióért felfogadott egyetlen őre: a községházi rendőrtizedes is. Az emlékezetes vigalom közvetlen színtere: a „Nagyszálló” pedig (mivel Esterházy-tulajdon volt, s így az üzleti leégések tömkremené- sek egy-egy rövid időszakáig legtöbbször messze idegenből jött vendéglősök és kávésok meg-megújuló bérleményeként üzemelt) Szabó János, a „soros” bérlő-tulaj vezetésével, valamint Látó János Európa- szerte ismert cigányprímásunk bandájának hangolásával fogadta akkor az ünneplésre érkezőket. .. ' i A mulatságot^ se£ jére tehetjük. Egész pontosan: 1908. október 1-re. merthogy: „Tudjátok meg népeink, ma van 25 esztendeje annak, hogy herceg Esterházy egy kitűnő sáfárja, Paál József inspektor a nyakunkon van.” A szakcsi Szemere Kálmán- nr>, a „Dombóvár-vidéki Szabad Gazdáik” bátor elnökének: „Somogy, Tolna és Baranya vármegyék Földmívelő Népeihez!” szóló, s egész Dél-Du- nántúlt elárasztó plakátján a „dambói” úri-muri ünnepeltje — többek között — így leple - ződik le: „Polgártársak! összevetődtek a helyi farizeusok és képmutatók, s már hetek óta működnek a sereghajtók, lázasan készülve a nagy cécóra és felfordulásra... — Dombóvár urai ma ünnepelnek. Ünnepük Paál József inspektor jubileumát, mert ma van 25 esztendeje, hogy hercegünknek e magasrangú tiszttartója a szolgálatában áll. Ünnepet ülnek, de nép nélkül, mert ahol az uraink ünnepelnek, ott a népnek nincsen he- lve, mert nincs min vigadni. Társadalmi viszonyaink rohadt állapotának egy szomorú jelensége ez, nem lehet eléggé ostorozni, mert mindennek egészen másképpen kellene lennie. .1 — Lesújtó az egybegyűlt urakra és szomorú az ünne- peltre, mert az elmondottak összeforrtak egy nagy alkotá- soikra hivatott férfiú életével, eredménytelen és káros működésével. A végeredményt nézzük csupán a mai napon a mi szempontunkból, hogy az, akitől rengeteg földmíves népünk sorsa függött, mit tett embertársaiért, s akként cselekedett-e, ahogy hatáskörénél fogva volt hivatott: adott-e a népnek földet, hogy az megélhessen. .. — Mindenkinek adott földet, csak földmíves népeinknek nem. Ennek szomorú következménye, hogy Pinczehelytől —Kaposvárig 20 000 embernek nincsen semmiféle munkája, nincsen keresete, nincsen megélhetése. Regöly, Szakái, Kó- nyi. Döbrököz. Kurd stb., stb. népeinek nagy része még aratáshoz sem jutott. A bérlőuraknak pedig a legkisebb gondjuk arra, hogy mi lesz az embereikkel a télen, a föld- mívelők kényszerülnek állataikat a vásárokon elkótyavetyélni, mert nincsen takarmányuk a földínség miatt. Utóbbi évben azonban Paál változtatott eddigi taktikáján. Adott földet, egyes embereknek silány és csekély területeket, de meg is emlegetik örökké e nagy jótéteményt. Uzsorabéreket szedett e szerencsétlenektől Somogy—Baranyában, Dombóváron, Döbröközön. Attalán stb. S Nakon is a legrongvabb földeket kínáltatja a népnek...” De nemcsak ról, hanem az őt ünneplő (s ünnepeltető) hasonszőrűekről is lehull a lepel: „— Polgártársak! Hozzá hasonló múltú és je» lenű, vele egy húron pendülő népbarátok gyülekező helye ma a „Korona” Nagyszálló. Együtt lesznek mindannyian Haller (az Esterházy Hitbizomány századeleji főkoimányzója. aki a herceg szolgálatából 900 ezer korona ,differentiával’ állott odább!) vitézei, ők: a sötétség lovagjai. Akik nem ismertek sohasem mást, mint érdekszövetségük önző céljait, s akik egyetemben zsarnoki urukkal 25 esztendő óta reá-nehezedtek népeink ezreire. Ök uralkodtak idáig, ók, a kiváló férfiak, akik sohasem voltak szívvel és lélekkel, még kevésbé érzőikkel embertársaik iránt..: — A főkommányzótól le az utolsó parancsolóig mindenki lopott. Loptak a tiszttartók, úgy mint a patkányok. Loptak e kitűnő urak, rengeteget loptak, csak a parasztok végezték becsülettel dolgukat. És milyen szigorúak voltak ezek a főtolvajok. Jaj volt a parasztnak, ha csak egy rothadt tököt is lopott, az mindjárt deresre került. Ehhez kellettek a szolga bírók, s ebben mesterek voltak, a szolgabíÉpül a magyar tengerjáró flotta rók —. azok nem loptak, csak nagy sápokat kaptak. Kijárt a baksis a földesúrtól, s titokban kijárt a tiszttartóktól, így természetesen mindig a parasztot húzták a deresre. .. — Nem adunk a parasztnak földet, ez a'sententia, amelyet kimondottak a ma ünneplő urak, s így járt el Veletek az a. keményszívű ember is, akit kebelbarátja — Nagy István, • a dombóvári főszolgabíró — ma a Koronában megünnepeld : tét. S a főbíró tábora lakomáz, í gond nélkül vigad, éjszakáz! Pedig puskaporos a levegő, s '■ ők vigadnak. Vigadnak akkor, V amikor a nép néma és szórna- I rú. Hat korona egy teríték á>-a i a Koronában, amikor a nép- a nek hat korona ára takarni»- ‘ nya sincs az udvarában, és ] kukorica csumát sem etethet, j És mégis vigadnak a bűnösök, íj ahelyett, hogy magukba&záll- jj va vezekelnének...” Sülit tegyenek, egyáltalán „földmíves népeink” e jeles napon? í,— Itt élt közöttünk mai napig a jó öreg, pompás egészségben, s úgy tudom, hogy még a szolgabíró sem közelítheti - meg őt népszerűségben, közszeretetben. Gondolkodjunk, Polgártársak! Gondolj un k vissza az elmúlt időkre, mi-*1; Íven kitűnő férfiú volt herce- l} günk embere teljes életében!? lí Puha, lágy szíve mindenkor a , néphez hajlott, a néphez szí- j tott, s a mai napon 32 közsé- ' günk 40 000 pépe áldva sóhajtja az ünnepelt nagy nevét. Népeink! Húzzátok, meg a harangokat és sorakozzatok mindannyian a földmívesek óriási seregeibe, és ostromoljátok meg Dombóvár sáncait egetverő lelkesedéssel. forgassátok ki sarkaiból a nagy bagolyvárat, ahol eddig tanya- • zott ó. — a dicső, a népek apostola, a vasorrú bába!...”. mindehhez aligha szükséges. Legfeljebb annyi, hogy a korabeli statisztika nyers számaival is igazolhatók azok a „mulatni-való” idők. Amikor például; , , *1«. Kommentár Géphocsisxállító hajók, önjáró úsxódaruk — A Duna: a barátság folyója — a mezőgazdasági terme-léssel foglalkozó lakosságból Évente másfél millió tonna árut szállítanak a hajók a Szovjetunió és Magyarország közötti Duna-szakaszon. Iz- mailban és Renyiben az uszályokat érccel, szénnel, cementtel, a tartályhajókat kőolajipari termékekkel rakják meg. A magyar kikötőkben, Dunaújvárosban és Csepelen, a szovjet külkereskedelmi egyesülések által vásárolt acélárut, ipari berendezést és vegyipari termékeket rakodják. 1972-ben több százszor keresték fel szovjet hajók a magyar — és 550-szer a magyar hajók a Szovjet kikötőket. Baráti együttműködés alakult ki a szovjet Dunai Fo- Ivamhajóziási Vállalat és a MAHó RT között. Megállapodást kötöttek, hogy kölcsönösen egyeztetik „ szovjet és a magvar hajók rakodási ütemtervét Renyiben. Évente több mint egymillió tonna ércet szállítanak a Szovjetunióból Magyarországra. A part menti magyar falvakban és városokban már jól ismerik a Dunaj, Amur. Volga, Nnyepr személyszállító turistahajókat, amelyek rendszeresen közlekednék a Becs—Pozsony—Budapest—Belgrád— Izmait útvonalon. Sok száz magyar turista is utazott eze^, ken a hajókon, majd tengerjárókra átszállva,. n napfényes Jiltában kötöttek ki. Gyümölcsöző a Szovfraht Ossz-szöve‘ségi Egyesülés és a magyar szállítás' vállalatok . együttműködése. 1972-ben például magyar megbízásból szovjet hajók 400 ezer tonna Birtokos és bérlő % Dunántúlon: 59,28 Tolna v.megyében 59,41 D.vári járásban: 55,14 U j -Dombóváron: 0,78 volt; seléd és mg-i Gazdatiszt munkás % % 41,42 0.29 40,58 0.1 44.61 0.25 97,90 1,32 árut szállítottak Indiából, Finnországból, Algírból és Olaszországból, valamint magyar exporttermékeket juttattak el számos országba. A szovjet teherhajózási minisztérium és a magyar Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megállapodást írt alá a műszaki és szállítási kérdésekkel kapcsolatos tudományos kutatások koordinálására. így például befejeződött a hajók automatizálása, a nehéz fizikai munkák gépesítése érdekében folytatott kutatássorozat. Jelenleg a szovjet és a magyar hajózási szervek, s a kutatóintézetek olyan jelentős kérdésekkel foglalkoznak, mint a Duna vizének olajszennyeződését megakadályozó intézkedések kidolgozása, a konténeres szállítások bevezetése, speciális gépkocsiszállító hajók — Zsiguli- és Moszkvics- konténerek — kialakítása. Ezek az Európában közkedvelt gépkocsik hamarosan vízi úton érkeznek Magyarországra. Jelenleg a Szojurmor Kutató- és Tervezőintézet a leningrádi Központi Tengerhajózási Kutatóintézettel közösen új típusú, majdnem a Rajna-Majna —Duna csatornán közlekedő uszály tervén dolgoznak. Ismeretes, hogy tengeri szállításai egy részének lebonyolítására Magyarország saját tengerjáró flottájának létrehozásán munkálkodik. Ezek a hajók teageri kikötökben bérelt rakparttal rendelkeznének. Ennek a fiatal flottának a tagjai között szovjet gyártmányú hajók is vannak. A múlt évben például Herszon- baa 12,8 ezer regisztertonnás Diesel-motoros hajó épült magyar megrendelésre. Ebben az évben a magyar tengerészek még egy óceánjárót kapnak. A Szovjetunió a magyar tengerészek kiképzésében is részt vállal. Az 1971-ben Budapesten aláírt egyezmény értelmében a magyar flotta létrehozásában Bulgária, NDK. Lengyelország, Románia és Csehszlovákia is közreműködik. A Szovjetunió 1946 óta rendel hajókat a Magyar Hajó- és Darúgyártól. Az eltelt időszakban- több mint 80 — Tisza és Tartu típusú — 1100 és 1400 regisztertonnás ömlesztettáru-, 1500 regisztertonnás Spartak típusú fűrészáru- szállítóhajó. valamint 2000 lóerős teljesítményű tolóhajó és önjáró úszódaruk épültek sEovjet megrendelésre. A Budapesten épült hajókat q Dunán Izmailig. vagy Kiliig bocsátják le, ott szerelik fél a fedélzeti építményeket. A szovjet és a magyar hajózási társaságok a KGST Közlekedési Állandó Bizottságának keretében együttműködnek. 1970. júniusában megalakult az INSZA, a Hajótula.ido- nosok Nemzetközi Társasága, amelynek a Szovjetunió. Magyarország és a többi szocialista ország is tagja lett. A szovjet kikötőkben örömmel és szívélyesen fogadják a magyar hajók legénységét. A szovjet folyami hajósok és tengerészek a magyar kollégáikhoz fűződő baráti kapcsolatok elmélyítésére törekednek. , (BUDAPRESS — APN) — az összlakosságnak bérmunkára szorult agrárproletár része százalékban Dunántúlon: 38,28; Tolna v.megyében: 28,99; D.vári járásban: 33,36; Uj-Dombóváron: 78,98 százalék Volt; — egy mezőgazdasági munkás évi átlag napszámbérével Tolnában a férfimunkás — élelmezés nélkül — napi 1 korona 77 krajcárt, a női munkás — élelmezés nélkül — napi 1 korona 27 krajcárt, a gyermekmunkás — élelmezés nélkül — naponta 93 krajcárt keresett; — 1907-ben „nemes Vármegyénkből” 2665 férfi és 566 nő. összesen: 3231 ember volt kénytelen külföldre vándorolni: — 1905-ben a „gumókor” — a TBC — betegségében 1021 lakosunk halt meg vármegyénkben. Az ez ügyben i összképhez — statisztikán kívül — még esetleg egyetlen dolgot tehetünk. Tudjuk: Paál József hercegi főfelügyelő 1919. június 24-én bekövetkezett halála, amelyet akkor szinte egyetlen mondattal, s minden különösebb nekrológ jelleg nélkül, csak „szürke hírként” mert közölni a „Dombóvári Proletár”, egyik legelső és igen dühödi, támadását váltotta ki az ellenforradalmat helyben szolgáló: „Dombóvári Hírlap” szerkesztőjének, Ta-' d es Benő káplánnak tollából. A latifundiumokkal és képviselőivel való nyílt azonosulást a Horthy-rendszer is átvállalta. Dombóvár sáncainak s benne hercegi inspektorunk bagolyvárának hatvanöt év előtti népi ostromára — természetesen — nem kerülhetett sor. Mégis: pusztáink magtárainak falán, község; beazálló- vendéglőink, s nagykocsmáink ajtaján, vasúti bakterházaink oldalán és faluvégi kerítéseinken a „folytatásokban” any- nyira várt és oly népszerű Szemere-plakátok — ha múltbeli történelmünknek csak egy villanásnyi percére is —. de Tolna—Baranya—Somogy vármegyék „földmívelő népeinek” a társadalmi igazság elöl elzárt szemét nyitogatták. ... A „sáncok” ostroma, s a „bagolyvár” kifüstölése pedig 45-ben a mi nemzedékünkre maradt. SIMON KAROLY Népújság 4 1973. szeptember ifi.
