Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
f / Gondolatok az „olaszozásról” és az ara-exporiról 'Nein is érdemes beszélni róla. Unalmas. Film, kabaré és sláger foglalkozott a „digó- zással”. Lányaink — és most jmár nemcsak Budapest belvárosában — továbbra is au- tókáznak, szórakoznak a „nőügyben utazó” olasz férfiakkal. A múltkor riportot olvastam; Szűkszavúan bizonyította, inkább a lányokat beszéltetve írója, hogyan terjesztik a kalandozó olasz legények a legkülönfélébb nemi betegségeket. Olyan rétegekbe is eljuttatva, akik jószerével nem is ismerték fogalmát sem, hiszen 16—17 évesek. Abban a korban nevelődtek, amikorra sikerült gyógyíthatóvá tenni a nemrégen még halálos bajokat is. Nyilatkozik a 16 éves gimnazista leányzó, imádja az Alfa Rómeó Guliá-í, egy-két autózásért kapta cserébe a betegséget. A terhesség ellen már megtanult védekezni, a ■nemi betegség ellen nem. Sorban jómódú családok burokban nevelődött csemetéi, akik a nemibeteg-gondozó látogatói lettek. Valami nagy-nagy hibát vétettek ellenük, másként nem váltak volna autó, pulóver, csizma-centrikus, ostoba, fény után kapkodóvá.. Itt vannak közöttünk, mi is felelősek vagyunk értük. Most már a szó szoros értelmében is közel a veszély: lehet, mosolyogtató úgy beszélni a kiránduló olasz férfiak vonulásáról, mint valami ragályos betegség terjedéséről, de nem alaptalan az aggodalom. Itt is, ott is parkoló olasz gépkocsik Szekszárdon. Fiatal pesti fiú meséli, hogy az Olaszok vidékre áramlanak, ott még nem olyan követelőzőek a lányok, mint a fővárosban és a hatóságok sem figyeltek még föl rájuk. A fiú is egy olasz „barátjával” volt, ő a jobb keze, én úgy mondanám: a felhajtója. Szekszárdiba természetesen nem a mulatók csábították őket, nem is az, hogy több a szép szőke lány, mint egyebütt. Itt évek óta tanítanak olaszt a gimnáziumban, és az olaszok Is igényt tartanak valami beszélgetésre, persze, miftden könnyebb tolmács nélkül. A szekszárdi anyakönyvben szerepel néhány idegen név, Expedíció a világ legmélyebb barlangjába A wroclawi Egyetemi Tu- ristaSJub 12 főből álló barlangkutató csoportja elindult a Pireneusokba, a világ legmélyebb barlangjának meghódítására. Az Aramits és Arette helységek közelében lévő Pierre Saint Martin barlang mélysége 1360 méter. A wroclawi kutatók, akik már az Alpok, a Kaukázus és Afrika legmélyebb barlangjaiba is leereszkedtek, a jelenlegi expedíciót angol barlang- kutatókkal közösen szervezik. A cél a teljes barlangrendszer végigkutatása. Népújság 1973. szeptember 30. az utóbbi években főleg . olaszoké. Az ismeretségekből időnként frigy lesz. Hát akkor minden jóra fordul! — ünnepelheti naiv korlátoltság. Lehet, hogy ezzel kezdődött a nagyobb baj. Szándékom ellenére végighallgattam egy beszélgetést, amit két hölgy folytatott Valódi hölgvek voltak, fodrász- szagú hajkoronával, első osztályú kozmetikai mázzal, finom ruhában. Arról beszélgettek, kinek hová sikerült eladnia a lányát. Az idősebbé Angliában virít, ,egy Joe oldalán, akit azért választott a charme-os és dúsgazdag francia Pierre helyett, mert neki fontosabb volt a szerelem. Persze Joe is szerzett házat, tisztes berendezéssel, és hétvégeken kirándulni viszi asszonyát, persze külföldre, legutóbb éppen Norvégiából küldtek üdvözletét... A fiatalabb hölgy Juli lánya bizonyos Paolóval készül összeházasodni, Milánóban laknak majd. A mama drukkol, hogy kisebbik lánya is egy olasz gyereket válasszon, mert az egészen más mint itt ragadni és „tudod, akkor ugranak haza, amikor akarnak, ma már Európában nincsenek távolságok”; Az úgynevezett előkelő körökben sikk külföldre házasítani a lányokat. Mondván, hogy ott magasabb a „nívó” és a feleség nem dolgozik. Vagyis nem dolgozhat — és az elkábult kis arák esetleg évek múlva veszik majd észre, hogy ez mekkora különbséget jelent. A dolgok relativitása közismert. Korlátoltság nem észrevenni, hogy a horribilis órabér, amit Franciaországban osztanak, ugyancsak horribilis lakásbérekkel és élelemárakkal párosul. Az elkényeztetett leányka hamar rá fog jönni, hogy kocsiban pompázó nyugatnémet vőlegénye mellett csak az itthoni barátnők szemében csinált karriert. Kinn más normák vannak, ezeknek a rendszerében az autós férj nem rang és a szép és csalódott asszonyok sokszor indulnak e felismerés után kalandozni: egyértelmű végkifejlettel. Vannak persze eltérő rossz példák — ahogy az sem tagadható, hogy kivirulhat a tiszta szerelem is, honleány és külföldi fiú között — a házasulandók, akik csakis vegyészt, orvost, gyógytornászt keresnek: külföldön értékes szakembert. Vagy egykori disszi- densek, akik olcsó szakácsnőre vadásznak, akin aztán még kissebbrenrjűségi érzésüket is levezethetik... Hála a felfedezésnek, hogy Szekszárdon évek óta folyik az olasz nyelv tanítása, a közeljövőben több leányunk kerülhet válaszúira: Maradjon itthon, dolgozni, tervezgetni úgy, ahogyan a többi százezer, vagy válassza a napfényes Itáliát új hazául. Itáliát, ahol a délszaki növények pompáznak, remekművekbe csetlik- botlik a járókelő, ahol ragyog a kreol fiúk fogsora, és azt az Itáliát, ahol nő a munkanélküliség, kötelező a vallásgyakorlás, a megfogant gyermek megsEülése (ámde tiltott a védekezés) és ahol az asszony még ma is feudális módon kiszolgáltatott férje családjának. Szelídebben szólva; összegezve: a józanságról könnyű megfeledkerani, luxusálmokat dédelgetni kellemes. Alaposan tájékozódni, felelősséggel mérlegelni saját magunkkal szemben köteleségünk, de az — ha nagy szavaknak tűnik is — a hazával szemben is. Gondolkodva, számot vetve a jövővel sem kimondani, sem helyeselni nem lehet az elhamarkodott igent. Az oui-t, yes-t és a si-t (virág) Szubjektív sorok Kirándulás s Őszi vasárnap. A Nap melege csalogatja az embereket: még egyszer, talán utoljára ki a természetbe. A Keselyűsi út széle megtelik parkoló gépkocsikkal, autóbuszokkal. Az erdő szélén megszűnik a motorberregés, a benzingőz, csak néha-néha jön egy-egy autó, motorkerékpár. Ilyenkor a kirándulók leszorulnak az út szélére és szidják az autósokat, akik még azt a néhány száz métert sem képesek gyalog megtenni. — Ha lehetne, még a színházi előadásra is autóval mén. nének! — jegyzi meg az egyik kiránduló. — Én »bizony ide az erdőbe nem engednék egyetlen gépkocsit sem. Ha kirándulni jött valaki, jöjjön gyalog. Nem megy tönkre a lába a gyaloglástól. Legalább az erdő legyen a gyalogosoké... — így a másik. A kirándulók a rozsdásodó fák övezte úton bandukolnak. Látszólag céltalanul. Gyerekeket cipelve a hátukon, elméláznak a horgászok láttán, vizslatják az erdőt, nem tűnik-e elő valahonnan egy-egy vad, vannak akik menet közben tollaslabdáznak. Mindenki egy irányban tart. A kimondatlan végcél t Sió-torkolati mű. Az oda tartók kíváncsian várják a találkozást, amit csak fokoz, hogy a visszafelé jövők beszélgetéseiből ilyen mondattöredékeket kapnak el: „Hát ez valami gyönyörű!” Érdeme; volt. „Ki gondolta volna?” .„Ilyent még nem láttam...” A kirándulók — sokat ismerek közülük — a társadalorj keresztmetszetét adják: munkások, parasztok, értelmiségié ' Vannak köztük esztergályosok, autószerelők, tsz-paraszto i orvosok, tanárok...: Mindannyjuk végcélja: a Sió-árvízkapu megtekintő: Nem szervezett kirándulás keretében. Maguktól jöttek, kíváncsiság hozta ide őket és láthatóan örülnek annak: t- núi lehetnek egy nagy mű születésének, láthatják a foly matot... Nincs idegenvezető. Mindenkit a szakértelme vagy fantáziája vezet. Van, aki elmegy a töltés végéig és esi akkor derül ki mit is keresett ott, amikor visszajön és .’ mondja: — Azt hittem, hogy a töltésen tűi még van valami. U? gondoltam, hogy ott jönnek fel a nagyobb hajók, mert it l zsilipnél nehezen tudom elképzelni a nagyobb hajók kelését. — Kár volt odáig menned. Mi már kisütöttük, hogy- nagy hajók itt, ezen a zsilipen mennek keresztül, itt ni, •’ tód, ahol azokat a nagy kapukat szerelik.» f Szere Mi: épülő r lyére er tik a nv' 1 if 1 i
