Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

Ezt hozta a Síét a külpolitikában Nixon, arm . elnök fogadta az Egyesült Államokban tar. tózkodó Gromiko, szovjet külügyminisztert. Alig több, mint negyed éve az Egyesült Államok nyugati partvidékén jártam a Leo- nyid Brezsnyevet kísérő újság­írókkal együtt. Az volt Brezs- nyev hivatalos látogatásának utolsó napja, s miután San Clemente-ben a pálmafákkal övezett kis füves térségen alá. írták a közös közlemény bőrbe kötött példányát, az SZKP fő-* titkára odafordult hozzánk, s ezt mondotta: „Ez a béke üze­nete, új fejezetet nyitottunk”. Ezen a héten ismét egy Brezs- nyev-beszéd erősítette meg a béke üzenetét, s abban a bizo­nyos új fejezetben megint to­vábblapoztunk egyet. Az SZKP főtitkára ezúttal Üzbegisztán­ban járt, a szeptember végén is napfényes Taskentben, s minden eddiginél részleteseb­ben fejtette ki azt, amit a londoni BBC kommentátora a békés egymás mellett élés kis­kátéjának nevezett. „Amit az utóbbi időben megtettünk, máris észrevehető kedvező vál­tozásokat eredményezett a vi­lághelyzetben. A nagyszabású és hosszú távú gazdasági meg. állapodások erősítik az orszá­gok közötti békés kapcsolato­kat. Úgy véljük, hogy ebben a vonatkozásban minden lehe­tőség meg van a további ha­ladásra, természetesen a köl­csönös előnyökből és az egyen­jogú, a diszkriminációtól mén. tes együttműködés általánosan elismert normáiból kiindulva” — jelentette ki Brezsnyev. Az SZKP főtitkára megerősítette, hogy a fejlődő külkapcsolatok között a szovjet—amerikai vi­szonynak különleges jelentősé­ge van. Nem azért, mintha e két nagyhatalomnak „különle­ges jogai” lennének — fejtet­te ki —, hanem egyszerűen azért, mert egyedülállóan nagy katonai, gazdasági és tudomá­nyos-műszaki potenciáljuk miatt kapcsolataik állapota ob­jektív hatást gyakorol az egész nemzetközi helyzetre. Brezsnyev beszéde ebben az ázsiai köztársaságban, amely nincs olyan messze a Kínai Népköztársaságtól, teljes nyílt­sággal szólt Peking külpoli­tikájának következményeiről is. (E sorok írója jól emlék­szik, amikor sok évvel ezelőtt a távolkeleti Habarovszktól nem messze a fenségesen höm­pölygő Amur folyó partján állt. amelyet a kísérők így ne­veztek: a barátság folyója. Az Amuron bárkák százai hajóz­tak szovjet és kínai zászlók alatt békésen, egymás mel­lett: azóta a kínai vezetők a barátság folyóját a feszültség AZONNALI FELVÉTEL­RE KERESÜNK BELSŐ ELLENŐRT, számviteli, vagy mérleg­képes könyvelői végzett­séggel, 5—10 éves gyakor­lattal. 1973. december hónapban beinduló új kenyérgyár­hoz Tolna-Mözsre ÜZEM-TELEPVEZETŐT élelmiszeripari főiskolai, vagy sütőipari technikusi végzettséggel. GÉPKOCSISZÁLLITÁSI ÜGYINTÉZŐT, gépkocsielőadói vizsgával, 5—10 éves gyakorlattal. Jelentkezés: Sütőipari Vállalat Szekszárd, Rákó­czi u. 10. sz. alattt. a vál­lalat igazgatójánál. (670) határvonalává alakították át.) Brezsnyev Taskentben beszá­molt egy rendkívül jelentős szovjet kezdeményezésről. ami e kapcsolatok normalizálásá­nak kiindulópontja lehetne. Elmondta, még júniusban hi­vatalosan javasolta a szovjet kormány a kínai vezetőknek, hogy kössenek a két ország között olyan meg nem támadá­si szerződést, amelyben a fe­lek kötelezettséget vállalnak: semmilyen fegyverfajtával nem hajtanak végre támadást egymás éllen. s nem is fenye­getik egymást ilyen támadás­sal. Jellemző módon a pekin­gi vezetőség, válaszra sem méltatta ezt a javaslatot! A most befejeződött hétre egyébként is a szovjet diplo­mácia olyan aktivitása volt jellemző, amely még a XXIV. kongresszussal kezdődött „bé- keoffenzíva” hónapjaiban is párját ritkítja. Uwanezekben a napokban Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács el­nöke jugoszláv kollégája, Bi- jedics meghívására Belgrádba látogatott, majd országjáró út­ja után Brioni szigetén Tito el­nökkel is találkozott. A szov­jet és a jugoszláv értékelé­sek szerint is az összhang jel­lemezte a megbeszéléseket. El­sősorban gazdasági téren vár­ható látható előrelépés, ame­lyet más környező országok, köztük hazánk is. örömmel üd­vözölnek. Ugyanis Koszigin megjegyezte: „Jugoszlávia további részvétele a KGST te­vékenységében kétségtelenül új lehetőségeket teremt majd arra. hogy növelje kereskedel­mi forgalmát más szocialista országokkal, aktívabban ki­vegye részét a nemzetközi szó. cialista munkamegosztásból, a kooperációból és a termelés szakosításiból”. New Yorkban az ENSZ-köz- gyűlés általános vitájában Gromiko szovjet külügyminisz­ter tett olyan javaslatot, amelynek hordereje első látás­ra nyilvánvaló. Kormánya ne­vében azt indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács minden állandó tagja csökkentse tíz százalékkal katonai költségve­tését. A javaslat aktualitását két adat tükrözi: az egyik sze­rint az idén a világon 216 'milliárd dollárt — példátlan, hiszen hihetetlenül hangzó re­kordösszeget — fordítottak fegyverkezésre. A másik ada­tot néhány héttel ezelőtt is­mertette velem a Magyarorszá­gon járt Arbatov szovjet pro­fesszor, aki Leonyid Brezsnye­vet tanácsadóként Amerikába is elkísérte, s rész vett az ott létrejött egyezményeik kimun­kálásában. Elmondta: a tudo­mányos-technikai forradalom új korszakában, amelybe most beléptünk, szédítő mértékben, mértani haladvánv szerint nö­vekszenek a fegyverkezési költségek. Például 1945-höz képest a hetvenes évek elejé­re egy tengeralattjáró gyártá­si költsége több mint negyven«­szeresére, egy repülőgép-anya- hajóé majdnem tízszeresére, egy stratégiai bombázóé har­mincszorosára. egy vadászgé­pé pedig százharmincszorosára nőtt. A New Yorkban most beter- ■ jesztett szovjet javaslat hasz­na hármas lenne: egyrészt csökkentené az érintett orszá­gok fegyverkezési kiadásait, másrészt a nemzetközi at­moszféra általános javításával más országok számára is békés célú kiadásaik fokozását ten­nék lehetővé. S végül har­madszor — de nem utolsósor­ban — a megtakarítás tekin­télyes részét, a szovjet elkép­zelés szerint, a fejlődő orszá­gok megsegítésére, az éhség és elmaradottság elleni küzde­lemre kellene fordítani. Az ENSZ-ülésszakára egyéb­ként is az aktivitás és realiz­mus volt jellemző. Péter Já­nos, hazánk külügyminisztere, a magyar delegáció feje több küldöttség vezetőjével — pél­dául kanadai és japán kollé­gájával — tárgyalt a nemzet­közi élet új jelenségeiről, s arról, miképp lehet megerősí­teni az enyhülés irányzatát. Különös figyelem fogadott két felszólalást: Kissingerét, aki első ízben jelent meg az ENSZ pódiumán külügymi­niszterként, s Brandt szövetsé­gi kancellárét, akinek beszé­dére olyan időpontban került sor, amikor az NSZK-ban bi­zonyos körök megkísérlik megkérdőjelezni az úi keleti politikát. (Idekívánkozik: Wehner szociáldemokrata frak­cióelnök. a párt második em­bere nyíltan bírálta a felelőt­lenség újkeletű jeleit a bonni politikában, s kijelentette, az NSZK kormánya megalapozat­lan követelésekkel saját poli­tikáját juttathatja zsákutcába.) Kissinger beszéde a Nixon- kormány külpolitikai céljainak változatlanságát hangsúlyozta, s igen figyelemre méltónak tartották, hogy ezzel egyidő- ben tartott sajtóértekezletén figyelmeztette az amerikai tör­vényhozókat: ne húzzák-ha­lasszák a legnagyobb ked­vezmény elvének megadását a szocialista országok számáré, Brandt azt mondotta, bízik benne, hogy a két német ál­lam „ki tudja alakítani a né­met stílusú békés egymás mel­lett élést”. Brandt egyébként meghívást kapott Nixontól, a Fehér Házba is. A jelek arra mutatnak, hogy a terven fe­lüli német—amerikai csúcsta­lálkozó azokkal az újkeletű akadályokkal függ össze, ame­lyek kétségessé tették az ame­rikai elnök tervezett nyugat­európai körútját. Mint isme­retes, az Atlanti Chartára vo­natkozó amerikai indítvá­nyokra a „kilencek” ellenja­vaslatokkal válaszoltak és az amerikai elnök aligha enged­heti meg magának, hogy üres kézzé térjen vissza Nyugat- Európából. VAJDA PÉTER SZEMTANÚK CHILÉRŐL A chilei fővárosban megtar­totta első sajtóértekezletét Is- mael Huerta tengernagy, a ka. tonai junta külügyminisztere. Egy kérdésre válaszolva közöl­te. hogy kormányának nem áll szándékában az Allende elnök idejében államosított rézbá­nyákat visszaszármaztatni amerikai tulajdonosaiknak, hanem újra kezdik a tárgya­lásokat a kártalanításokról. A népi egység két szemé­lyisége. Carmen Gloria Aguayo és Antonio Viera Gallo pén­teken a chilei apostoli nuncia- túra santiagói épületébe me­nekült. Hírek szerint ugyan­ott a keresztény baloldal szá­mos képviselője kapott már menedéket. A kubai kormány pénteken úgy döntött, befagyasztja a chilei állam Kubában lévő Luls Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, akit az ellenforradalmárok le­tartóztattak. javait, mindaddig, ameddig törvényes kormány nem áll ismét Chile élén. Az érre vo­natkozó törvényt Osvaldo Dorticos köztársasági elnök, Fidel Castro miniszterelnök és Raul Roa külügyminiszter ír­ta alá. Egyre több szemtanú beszá­molója lát napvilágot a világ­sajtóban a chilei események­ről. Közös vonása ezeknek a beszámolóknak, hogy a kato­nai junta fasiszta terrorjának áldozatai között elsősorban és legnagyobb számban a mun­kásokat említik. A svéd Da­gens Nyheter tudósítója pél­dául egy santiagói munkás nyilatkozatát emelte ki. A munkás, aki a puccsistáktól félve csak keresztnevét áruha el, elmondotta; „az autóbusz- megálló körül minden reggel néhány halott munkásra buk­kanunk, van olyan nap, ami­kor két, de van olyan is, ami­kor hat holttest fekszik ott”. A Chilében kiküldetésben \,rt szovjet építők vezetője, V. Voronyec mérnök, haza- rkezőse után elmondotta, nogy miközben társaival a i nta foglya volt, láthatta, ho­gyan alázzák meg. verik . es .uztetik a letartóztatottakat. Voronyec a Szovjetunió kor­mánya által Chilének adomá­nyozott és . Valparaisóban üzembe helyezett házgyár fő­mérnöke volt és amikor az ál­lamcsíny hírére szakértőtársai­val együtt a Szovjetunió san­tiagói nagykövetségére igyeke­zett, letartóztatták és néhány napon át egy hajóbörtönben tartották embertelen körülmé­nyek között. Utlegekkei vála­szoltak arra a követelésére, hogy érintkezésbe léphessen a szovjet konzullal. Fogoly társai a hajóbörtönben túlnyomórészt munkások voltak. Amnesztia Egyiptomban Amnesztiában részesítik az őrizetben lévő egyiptomi egye­temistákat és visszatérhetnek munkájukhoz azok az egyip­tomi újságírók, akiket az év elején megfosztottak állásuk­tól — jelentette be pénteken Szadat elnök. Az egyiptomi államfő Kairó­ban a parlament és az Arab Szocialista Unió Központi Bi­zottsága együttes ülésén mon­dott beszédet abból az alka­HELSINKI: Finnország ismét elhalasztot­ta a szabadkereskedelmi szer. ződés aláírását az EGK-val, Karjalainen, finn külügymi­niszter pedig mindaddig nem utazik New Yorkba, az ENSZ közgyűlés ülésszakára, amíg az ügyben nem születik döntés — közölték Helsinkiben. A ha­lasztást belpolitikai problémák­kal indokolták. PÁRIZS: Tanaka Kakuei, japán mi­niszterelnök pénteken Párizs­ban Georges Pompidou, fran­cia elnökkel tartott hosszú esz. mecseréjén és az azt követő sajtóértekezleten kinyilvánítot­ta országának óhaját, hogy „szemmel látható módon” fej­leszteni fogja gazdasági és technikai kapcsolatait Európá­val. Tanaka Kakuei szombaton Párizsból Londonba utazott, ötnapos hivatalos látogatást tesz a brit fővárosban. PHNOM-PENH: Az Egyesült Államok és a Lón Nol-rezsim képviselői, ma Phnom-Penhben aláírták azt a megállapodást, amelynek ér­telmében Amerika további há_ rommillió dollár értékű gazda­sági segélyt nyújt Kambodzsá­nak. lomból, hogy három éve hunyt el Gamal Abdel Nasszer. Szadat kedvezően értékelte azt, hogy Henry Kissinger amerikai külügyminiszter meg akar ismerkedni Egyiptom ál­láspontjával a közel-keleti válsággal kapcsolatban. Az el­nök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Hafez Iszmail elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó washingtoni látogatása idején világosan kifejtette Kairó ál­láspontját, amelyet így az Egyesült Államok teljes mér­tékben és részletesen ismer. Az amerikaiak a Szuezi-csa- torna megnyitásán fáradoznak. Nem a csatorna problémája fontos azonban — mondotta Szadat. — A legfontosabb kér­dés az izraeli megszállás megszüntetése az arab terüle­teken és a Palesztinái nép jo­gainak biztosítása. A meg­szállás felszámolásának kér­désében nem lehetséges komp­romisszum — hangsúlyozta az egyiptomi államfő. A NEFB ülése A dél-vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizott­ság négy tagozatának vezetői kéthavi szünet után. szomba­ton reggel találkoztak első íz­ben hivatalosan Saigonban. A magyar, a lengyel, az indonéz és az iráni küldöttségvezető a NEFB főhadiszállásán tartott ülést. A lengyel tagozat új vezető, je, valamint az iráni küldott- ségvezető a hét elején vette át tisztségét. A kanadaiakat felváltó iráni küldöttek zömé­nek megérkezését jövő hét ele­jére várják Saigonban. A NEFB mindaddig nem újítja fei rendszeres tevékeny­ségét, amíg nem érkezik meg az összes iráni küldött — kö­zölték nyugati hírügynökségek.­<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents