Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
TOLNA megyei világ proletárjai, egyesöljeteki NÉPÚJSÁG a; m a g tar szoci al i's ta : mu n .ka s párt tóin a m egy-fi -atzotts á g a na • l.pia XXIII. évfolyam, 229. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1973. szeptember 30. KöveíííLre talált a Debulay család kezdeményezése ÜfctsEgOfiil« az alapítuáEíi^cifialcat Huszonöt idén végzett fiatal szakmunkás, az iskola vezetői és a vállalatok, szövetkezetek képviselői vettek részt azon a kis ünnepségen, melyet tegnap délelőtt tartottak a szekszárdi ipari szakmunkásképző intézet klubjában. Éltkor adták ét első ízben az intézetnél elhelyezőit alapítványok díjai odaítéléséről szóló díszes okleveleket, és az ezzel járó pénzjutalmakat, összesen 26 ezer forintot. Kaszás Imre igazgató köszöntötte a meghívott fiatalokat. vállalati, szövetkezeti vezetőket. Többek között elmondotta. hogy a társadalom mindig nagy jelentőséget tulajdonított a munkássá válás pillanatának, ennek már az elmúlt évszázadokban, évtizedekben is gazdag hagyományai alakul, tak ki. Ezeket mi is igyekszünk megőrizni, és ha ^ úgy adódik, újakkal gazdagítani. A Debulay család nagylelkűségének köszönhető, hogy új kezdeményezésnek lehetünk tanúi: a lakatosdinasztia emlékére a családtagok alapítványt helyeztek letétbe az intézetnél azzal a céllal, hogy az összegből minden esztendőben megjutalmazzanak egy arra érdemes, végzős szerkezetlakatos tanulót. A kezdeményezés visszhangra talált szocialista vállalataink, ipari szövetkezeteink körében is, az alapítványom száma megszaporodott és remélhetőleg az eddigi alapítványokat újabbak követik. Végül az idén végzett és már dolgozó fiatalokat arra kérte, hogy szakmunkásként és majdan vezetőként __ támogassák az utánuk jövő tanulókat. Az elméleti és gyakorlati képzésben kitűnt fiatalok közül elsőként Egervári József szerkezetlakatos vette át a De- bulay-alapítvány díjának oda. ítéléséről szóló oklevelet Debulay Imrétől. Ugyancsak ő kapta a Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezet alapítványát is. A Volán 11. sz. Vállalatának alapítványával Felki Márton. Sánta Salamon. Csibi Attila és Lázár József autószerelődet jutalmazták. A Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezet alapítványát és plakettjét Benedek Gábor és Lukács Nándor kőműveseknek ítélték. A Bőrdíszmű alapítványát Erős Mária és Málinger Mária bőrdíszművesek kapták. A Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet Márton Irma női fodrászt, Nagy Emília kozmetikust és Nagy László kerámi. kust jutalmazta alapítványával. Nagy László, Takács László. Ambrus László kőműveseknek és Lovascher Mihály szerkezetlakatosnak a Báta. széki Építő és Szerelő Szövetkezet alapítványát ítélték. A VÉGE A „MIMAREPÜLÉSNEK“ Leszállt a Szojuz—12 Szombaton, kora ' délutáni órákban Földet, ért a Szovjetr unió területén a Szojuz—12 űrhajó, fedélzetén Lazarev alezredessel és Makarov fedélzeti mérnökkel. Az űrhajó mindössze kétnapos rövid kísérletsorozatot hajtott végre a Föld körüli pályán. de a szovjet űrkutatási program szempontjából fontos feladatokat végzett el legénysége. amikor kipróbálta a tökéletesített konstrukciójú Szo- juz-változat fedélzeti rendszereit, manőverezőkészségét és az űrhajósok életvédelmét szol. gáló új készülékeket, köztük egy új típusú űrkosztümöt. A szombati Pravda, amely címoldalon, nagy képes tudósításban számol be a Szojuz— 12 útjának folytatásáról, a kísérletet „munkarepülésnek” nevezte, s idézte Andrijan Nyi- kolajevet, a Szojuz—9 egykori parancsnokát, aki szerint „Az űrrepülés az űrrepülés, az egyik hosszabb a másik rövi- debb, de a maga módján mindegyik nagyon nehéz, s mindig tele van feszültséggel.” Az űr. hajók útjának befejező szakasza, a Földre való visszatérés néhány perces időszaka a legizgalmasabb periódus mind a legénység, mind a földi irányító személyzet számára. A szovjet űrhajók eddig minden esetben szárazföldre szálltak le, szemben az óceánon landoló amerikai űrhajókkal, s ez a körülmény sajátos követelményeket támaszt a leszállást biztosító fékező hajtómű, vekkel és ejtőernyő-rendszerekkel szemben. A Debulay-alapítvány odaítéléséről szóló díszes oklevelet Debulay Imre adta át Egervári József szerkezetlakatosnak. Tolna megyei Festő és Lakás- karbantartó Szövetkezet alapítványát Sebestyén Ferenc és Horváth Miklós szobafestők kapták. A Vasipari Vállalat alapítványával Gyugyi János autószerelőt és Heronyá- nyi József géplakatost jutalmazták. A KIOSZ Tolna megyei titkárságának alapítványát Szunyogh István vas- és fémszerkezeti lakatos. Nagy József ács-állványozó, Tancsa László kőműves. Barabás Ella női fodrász és Friderich Vero- nika nőj szabó kapta. Koszigin, szovjet miniszterelnök, Brioni szigetén találkozott Tito, jugoszláv elnökkel. A képen: (balról-jobbra) Bijedics, jugoszláv miniszterelnök, Koszigin és Tito. Alekszej Koszigin, a Szovjet, unió miniszterelnöke szómba. tón vendéglátójának, Dzsemal Bijedics. jugoszláv kormányfőnek a társaságában megtekintette Jugoszlávia tagköztársaságának, Bosznia-Hercegovinának a fővárosát, Szarajevót Koszi gin megismerkedett a város történelmi és kulturális ne_ vezetességeivel, majd ellátoga. tott az Energoinvest nevű üzembe, ahol beszédet mondott a tiszteletére rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlést követő ünnep? ebéd után a szovjet kormányfő Bosznia-Hercegovina egy másik városába, Mosztarba látogatott el. Előkészületek a világkongresszusra Eddig 130 országból jelentkeztek A békeszerető erők októberi moszkvai világkongresszusának szovjet szervező bizottságában közölték a Trud című szak- szervezeti lap munkatársaival, hogy a moszkvai fórumra mostanáig több. mint 130 országból érkezett jelentkezés. A kongresszus külön csekkszámlájára pénzösszegek érkeznek külföldről a szervezés finanszírozására. Az átutalások különféle társadalmi szervezetektől és magánszemélyektől származnak. A kongresszus két plenáris ülését a Kremlben, a Kongresszusi Palotában tartják meg, míg a különböző bizottságok a Szakszervezetek Házában — a moszkvai belváros egyik műemlék jellegű épületében —, továbbá az írók Központi Házában és különböző konferenciatermekben üléseznek. A küldötteket a fordítók és tolmácsok egész hadserege segíti majd munkájában. KÉT HÉT UTÁN ' A második hét végére fokozatosan megindult a termékeny eszmecsere Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszán. A készülődés egyrészt azért tartott ilyen sokáig, mert a konferencia a maga nemében úttörő jellegű diplomáciai vállalkozás, s így minden fázisában újra ki kell munkálni a szükséges feltételeket, amelyek között működni tud. A tematikailag és szervezetileg nagyon alaposan előkészített szakértői szakasz előtt nem álltak alapvető problémák, hiszen pontosan ki volt tűzve minden munkaszerv feladata. A végrehajtás módját viszont már ezeknek a munkaszerveknek, az albizottságoknak kellett megtalálni, s a látszólag merőben technikai kérdés megoldása bonyolult politikai küzdelemben jött létre, amely sok tekintetben előrevetítette árnyékát a következő hetek és hónapok csatározásainak, erőpróbáinak. Számos nyugati delegáció hosszú napirendi listákat javasolva arra törekedett, hogy végeláthatatlan, meddő vitára kárhoztassa az egyes albizottságokat, s félreérthetetlenül az időtényezőre támaszkodva, addig ne engedje megkezdeni a szerkesztő munkát, amíg minden pontban nekik tetsző álláspont nem alakult ki. A szocialista országoknak alapjában sikerült elhárítaniuk ezt a manővert, és megvédeni a helsinki ajánlások státuszát, mint az albizottságok munkájához egyedül érvényes és teljesen elégséges alapot. Nemcsak egy-egy szűkebb témakörben ütköznek meg az érvek egymással, hanem például az államok közti viszony alapelveinek értelmezését befolyásolhatja az a vita is. ami egy albizottságban folyik, ahol például a tőkésországok a magánintézmények és szervezetek együttműködése előtt akarnak nagyobb teret nyitni, míg a szocialista országok az állami szervek együttműködésének már kipróbált, eredményes együttműködését szándékoznak továbbfejleszteni. Másfajta frontvonal körül bontakozott ki érdekes vita a biztonságot erősítő katonai intézkedések ügyében. Itt eddig a kis országok a legaktívabbak, elsősorban azt igénylik, hogy a haderőcsökkentési tárgyalásokról, amelyeknek ők. nem lesznek részesei, részletesen tájékoztassák őket, de ezen felül a biztonsági értekezletet is meg akarják terhelni a fegyverzetellenőrzés és a leszerelés önmagukban is roppant bonyolult kérdéseivel. A helsinki ajánlások kereteit messze túllépve, Svédország például egyenesen azt javasolja, hogy a résztvevők részletesen fedjék fel katonai költségvetésük tételeit. sőt stratégiai jelentőségű nyersanyagforrásaikat is. Szerteágazó és mélyreható politikai küzdelmet kell tehát vívni az európai biztonság kollektív megerősítéséért, a szocialista országok elvi alapon álló és jó( összehangolt tevékenysége azonban, amely a konferencia létrejöttében is döntő szerepet játszott, garancia a további sikerekre. (MTI).
