Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
ŐSZI CSÚCS Minden ősz nehéz. S mindig oz o legnehezebb, ami előttünk van. Előttünk? Nem túlzás ez a mindenkire kiterjedő többesszám? Hiszen mi közünk nekünk — munkásoknak, főkönyvelőknek, ál|atgondozóknak, technológusok- ngk, s a többieknek — az árufuvarozás, a -szállítás őszi csúcsforgalmához? Forma szerint nem sok. Valójában rengeteg. Letépünk, átfordítunk egy naptárlapot, s a közlekedési vállalatok havi 24—25 millió tonnás átlagteljesítménye egyszeriben 27,3-re ugrik. „Csak’’ azért, mert szeptember van. A következő hónapban még erre a mennyiségre is rátesznek néhány lapáttal; további félmillió tonnát. Tavaly legalábbis így történt. Mi lesz az idén? A Központi Szállítási Tanács prognózisa szerint — s ami ennél is fontosabb; a teendőket pontosan rögzítő fölkészülési terve szerint is — majdnem valamennyi mezőgazdasági termékből többet kell rendeltetési helyére juttatni, mint 1972-ben. Holott, akkor, szeptembertől a vasút havonta tízmillió, a közúti fuvarozás pedig 15 millió tonna árut vitt, hozott Ilyenkor ősszel összejön minden. Még tart a gabona mozgatása; de már kezdetét veszi a cúkorrépa-szállítés... A termelési kedv" hirtelen növekedése például taVoly 900 000 tonnával gyarapította a földolgozandó répát. Hasonló váratlan, de a népgazdaság számára kellemes megleoe- tések mind gyakrabban adódnak — szembetűnő például milyen rohamosan nagyobbodik évrpl évre a megtermelt kukorica mennyisége —, s bár természetesen nem minden mezőgazda- sági terményt raknak vagonokba, gépkocsikra, az árutömeg duzzad. Mert ősszel összejön minden. A műtrágyából is ilyenkor kell a. legtöbb -rr 1972-ben, a harmadik negyedévben 1,2 millió tonnával részesedett a vasút forgalmából —, a faipar és • a bányák is ilyenkor igénylik a temérdek szállítóeszközt... Csúcs van. Megszüntetni képtelenség, hiszen a gazdasági élet természetéből és az évszakok váltakozásából fakad bizonyos szakaszosság. A korábbiaknál jobban, szervezettebben lebonyolítani ezt a csúcsot azonban nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükséges. Közérdekből, hiszen valamennyiünk vagyona az, ami időben célhoz ér, s az is, ami hányódik, netán a szállításra sokáig várva, tönkremegy. A szállítók sokat tehetnek ezért. A szállíttatok, a fogadók sem kevesebbet. S felelősségüket a szüntelenül gyarapodó árumennyiség nem enyhíti, sőt, tetézi. Hiszen a gazdasági növekedés természetes kísérője a több —, s ami nem mellékes, a kényesebb, értékesebb — termék. Ami egyenlő a többi szállítón ivóiéval. S akkor még nem szóltunk a gyáron, mezőgazdasági üzemen belüli. fuvarozásról I B'ztctó tényekben, ami az eszközök korszerűsödését illeti, nincs hiány. Ebben az évben 195 kilométer hosszúságú vágányt építenek át —, majdnem másfél- m'lüárd forint csak ez —, a nagy teherbírású sínek, a 22 új villanymozdony, 59 Diesel-mozdony, több, mint két és fél ezer négy- tengelyes, nagy,rakterületű teherkocsi mind-mind részese az őszi csúcs minél zavartalanabb lebonyolításának. Ahogy a mező- gazdasági szállítási bizottság terve is, egyebek között a „szőlős meayék" gépkocsiparkjának növelésére átcsoportosítással, szüret idején... Uj rakodógéoek munkába állítása, s így tovább. Ez azonban önmagában nem elég. Az eszközök csak szervezetten fölhasználva teljesíthetik minél jobb eredménnyel dolgukat. A gépkocsinak mindegy, hogy üresen fut, de a vállalatnak, a népgazdaságnak aligha közömbös. Ahogy a mozdonyok után kapcsolt kocsik száma, szállítóterük kihasználása, rendeltetése sem. A szombati, vasárnapi rakodásról már annyi szó esett, s mégis rengeteg a tennivaló, mert újra meg újra észlelhető megtorpanás... Igaz, a közelmúltban létrejött egy tárcaközi operatív bizottság, éppen az idei, erősen megnövekedett szállítási feladatokra való tekintettel. Ez a bizottság azonban nem mehet el mindenhová, nem tekinthet bele mindenütt a szállítási naplókba, menetlevelekbe. Szervez a maga körében. Ezt kell tennie azoknak is, akik ugyan nem tagjai semmiféle operatív bizottságnak, „csak" forgalmi szolgálattevők, menetirányítók, forgalmi diszpécserek, vállalati szállítási előadók... S azoknak is, akik partnerei ezeknek az embereknek, akár mint föladok, akár mint címzettek. Az év első felében három százalékkal növekedett a tavalyihoz mérten a szállított áruk mennyisége. Az őszi csúcs e léptéket jóval meghaladja; nem lesz könnyű megbirkózni vele. Nagy hiba lenne szem elől téveszteni: a zavar, a késedelem, a fönnakadás nem azért baj, mert a vasút, a közúti fuvarozó vállalat „nem teljesíti így a tervet". A baj ilyenkor az, hogy a gazdasági élet egyik vagy másik területe sínyli, szenvedi a késedelmes szállítás következményeit. A baj ilyenkor az, hogy valamennyien károsodunk, mert valaki, vagy valakik nem teljesítették kötelességüket, nem tettek meq becsülettel mindent, ami módjukban állt volna. Ezért kap megkülönböztetett hangsúlyt az őszi csúcs ideién az a kifejezés, hogy együttműködés. MÉSZÁROS OTTÓ i - l .. ... Öröm és gond Simontornyán Néhány évvel ezelőtt az ősi : Simontornyára, ami 1727 és 84 Között'Tolna megye székhelye volt, keresztet vetettek a pesz- szimisták és azt mondották • mély meggyőződéssel, hogy hiába van itt az ország egyik legnagyobb és fejlődő bőrgyára. hiába a növekvőben lévő Bőr- és Szőrmefeidolgozó, valamint szövetkezeti ipar, a település „döglött", mert lám nem történik semmi fejlesztésének érdekében. Néhány évvel ezelőtt a pesszimisták vélekedése nem ás nélkülözte a valós alapot. Csakugyan kevés olyan nem gazdasági hírt adhattunk az azóta nagyközségi rangra érdemesült Simontornya életéről. ami reménnyel dobogtathatta volna meg az itt honos, vagy Simontornya jelenéért és jövőjéért aggódók szívét. Lassan három éve lesz viszont annak, hogy egyre-másra jönnek a jó hírek az itt székelő ..üzemek, szövetkezetek fejlesz- ■ téséról, s az ettől nem függetlenül meghatározott községpo. litikai feladatok igaz lassú, de mégis nagyon céltudatos megvalósulásáról. Abban égyet lehet érteni a a korábbi pesszimistákkal, ké- •telkedőkkel, hogy megyénknek ' ez a települése messze a he- *lyi igények mögött haladva lépett a fejlődés útjára. A ko- ' rábban tapasztalt reményte- j fenség légkörének viszont már semmi helye nincs Simontor- •ríyán. mert kétségkívül megtörtént az a csoda, ami valójában nem is csoda: a nagyközségi tanács a lakossággal, - a helyi gazdasági szervezetekkel közösen vetve vállát a '' munka nehezének, kimozdította Simon tornyát a moccanat- lanság helyzetéből. Értől a változástól sokszor számoltunk be lapunk hasábjain, legutóbb akkor beszéltünk erről az örvendetes nekilendülésről, amikor a Tiszta, virágos Tolna megyéért elnevezésű fejlesztési verseny eredményeit publikáltuk. Mint ez ismeretes, Simontornya. az állítólag „döglött” és „ájultan alvó” nagyközség a városok és nagyközségek kategóriájában megszerezte a 200 000 forintos díjazással járó igen előkelő második helyet. Néhány évvel ezelőtt aligha okozott volna még a megye végvárának is tekinthető Si- montornyán kollektív örömöt és gondot 200 000 mondhatni „égből pottyant” forint. Nem okozott volna. Ez a mai. nem égből, hanem a verseny meghirdetőitől érkező pénzösszeg, ami érdem szerint érkezik, közös örömöt és gondokat jelent. Az a kérdés vár ugyanis eldöntésre, hogy amit a nagyközségi közös tanács a helyi lakosság és a helyi gazdasági szervezetek együttes munkájának eredményéként tekinthetnek a magukénak, mire fordítsák? Távolról sem azért kérdés ez a kérdés, mert Si- montornyán lámpával kell keresni az értelmes felhasználás lehetőségeit. A 200 000 forint azért lett közös dilemma tárgya. mert úgymond, „szétaprózni vétek lenne.” Oda kell tehát tenni, arra kell fordítani, ami a legsürgősebb. És mi az. ami most a meghirdetett és meg is nyert községfejlesztési verseny után elodázhatatlan feladattá vált? Az egyik a közművesítés manapság oly izgalmas tárgykörébe tartozik. mivel munka alatt van a nagyközség szenny- vízderítőjének a tervezése, szennyvízhálózatának építése. Méghozzá úgy. hogy az év negyedik negyedében el is akarják kezdeni a dolgot. Ide elkelne bizony a rendelkezésre álló anyagi fedezetet erősítő pótlás. De fontos lenne megkezdeni a nagyközség szívét jelentő és sok milliós költséggel rekonstruált vár kertjének ifjúsági park címen történő felépítését is. Mennyi pénzt, hova tegyenek? Ez most a kérdés Si- montornyán és a döntést majd a nagyközségi közös tanács mondja ki esedékes ülése során, amikor a gazdálkodás gyorsmérlegét készíti el a tanács és döntenie kell majd a pénzmaradványok felhasználásáról is. Van. aki már most azt mondja, hogy a fejlesztési versenyben elnyert 200 000 forint felét szíve szerint a település központját korszerűvé, maivá fiatalító tervek megvalósításának munkájára szentelné. De sokan tűnődnek azon is, hogy a két említett dolgon kívül mennyi lenne még olyan, amit azért nehéz elvégezni, mert bár nem kicsi fejlesztési alappal bír a nagyközség, de csak nem győzi utolérni magát. Három-négy évvel ezelőtt csakugyan nyoma sem volt itt annak a társadalmi mozgásnak. összefogásnak, ami olyan lendületet kölcsönzött mostanában Simontornya fejlődésének. A bőrgyáriak közül 800 ember. a Bőr- és Szőrmefeldolgozó munkásai, alkalmazottai közül 450, az ipari szövetkezetek dolgozói közül 250 ember, a nagyközség lakói közül pedig 800 teljesítette a fejlesztési verseny időtartamára vállalt feladatait. A nagyközség állami, párt- és tömegszervezeti vezetői, a gazdálkodási egységek vezetői egyaránt azt állapíthatták meg az egyéves verseny során, hogy a simontornyaiak — « még azok is, akik ide „csak” dolgozni járnak — készek anyagi. szellemi, fizikai erejükkel meggyorsítani a lakóhely fejlődését. Készek különösen akkor. ha azt látják, hogy vállalt munkájuknak, teljesített egyéb vállalásaiknak eredménye van. S még valami nagyon ígéretes dolgot állapíthattak meg a községpolitika helyi felelősei Simontornyán, Együtt az emberiség békés jövőjéért i- * •*:.'" (Folytatás az 1. oldalról) ben ismerjék 1 meg szocialista külpolitikánk törekvéseit, nemzeti érdekeink és a nem* zetközi szolidaritás közötti szoros kapcsolatot.. A békemozgalom sok jó kezdeményezést tett az irányban, hogy a magyar' közvéleményt felsorakoztassa pártunk bel- és külpolitikájának támogatására és annak megértésére. hogy hazánkban a békéért folyó tevékenység egyik legfontosabb feladata: részt venni a szocializmus építésében. A továbbiakban Czank József ismertette az országos mozgalmakat, azok eredményeit. majd részletesen szólt azokról a programokról, amelyek megyénkben segítették az emberek tudatformálását, felsorakoztatásukat a béke- mozg-ilom érdekében végzett munkára. . ' Az utóbbi években Tolna megyében is nagyon komoly mértékben erősödött a szolidaritási mozgalom, tízezrek •emelték fel szavukat a béke ügye mellett, az emberiség évezredes vágyónak teljesülése érdekében. A Hazafias Népfront megyei, járási, községi bizottságai számtalan békegyűlést, baráti találkozót szerveztek. különösen kiemelkedik az akciók sorából az, amely a háború sújtotta Vietnam megsegítésére indult. A Tolna megyében lezajlott akciók, rendezvények sikere, népszerűsége még jobb munkára ösztönöz bennünket. Az internacionalizmus. a barátság ötvözi eggyé mozgalmunkat — hangsúlyozta a békekonferencia előadója, -t- A továbbiakban Czartk József a közelgő magyar béke- kongresszui és *íf ■ moszkvai nemzetközi, béketalálkozó jelentőségét méltatta, majd így fejezte be nagy sikert aratott beszédét; Azt hiszem, ma már bízvást kijelenthetjük, nincs messze az az idő. amikor az ember végérvényesen megállj-t parancsolhat a háborúra spekulálóknak. Szerencséje a világ népeinek, hogy elsőként egy olyan hatalmas ország szállt szembe a háború erőivel, mint a szocialista Szovjetunió, amely képes volt maga köré tömöríteni a béke után vágyó nemzeteket, az emberek százmillióit. Mi a Tolna megyei békemozgalom aktivistái szilárdan hiszünk abban, hogy a béke erői most már végérvényesen győzelmet aratnak az egész világon. Ezután hozzászólásokra került sor. Elsőnek Békék Ferenc állami-díjas nyugdíjas pedagógus emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy népünk lelkiismeretes munkájával szolgálta elsősorban a béke ügyét. Részletesen szólt az iparban és a mezőgazdaságban elért nagyszerű termelési eredményekről, valamint a népfrontaktívák községfejlesztési tevékenységéről. — A megtett üt szép és jó, mindenkinek megszépítette az életét. Ezen az úton kell továbbhaladnunk — mondotta. ez pedig nem egyéb, mint az, hogy a község lakosságának a színe-java gondolkodásban nem reked meg saját udvarának kerítései mögött. Érdek, li utcájának, lakóhelye közterületeinek. a lakóhely kommunális, egészségügyi, oktatási éK egyéb ellátási gondja is. És ami nagyon fontos, nem passzívan, nemcsak az igényeket hangoztatva érdekli, hanem úgy keresve a sürgető, ként felvetődő kérdésekre a választ, hogy mit lehetne közösen tenni a gyorsabb haladásért?! örömmel hallottuk Simontornyán, hogy ismét benevezDörnyei István szekszárdi apátplébános visszaemlékezett a háborús időkre, s arról beszélt, hogy akkor' a tisztességes emberek nem tehettek többet, mint enyhülést nyújtani az elesetteknek. — Akkor óhajtottuk, hogy a háború szörnyűsége múljon el. ma már a béke érdeme nemcsak abban van, hogy nem dörögnek a fegyverek, hanem a fejlődésben. amelynek mindany- nyian tanúi és részesei lehetünk. Beszélt szeretett városának, Szekszárdnak fejlődéséről, hangsúlyozva, hogy ugyanezt látja az ember más városban, más községben is. szerte az országban. Felszólalásában méltatta az állam és az egyház viszonyát és utalt rá, hogy minden becsületes katolikus őszinte híve a békének. Hantos János, az Országos Béketanács alelnöke hangsúlyozta. hogy a Szovjetunió és a szocialista tábor békepolitikája ma már meghatározója a nemzetközi politikának, majd az Országos Béketanács nevében köszönetét mondott a békemozgalom Tolna megyei aktivistáinak. Felszólalása végén az Országos Béketanács kitüntetését nyújtotta ét Czank Józsefnek, Nagy Györgyncnek és a teveli énekkarnak a békemozgalomban kifejtett tevékenységükért. Felszólalt a megyei béke- konferencián Majoros Balázs, a Közoonti Bizottság aloszfály vezetője is. Hangsúlyozta, hogy a VII. békekongresszus óta eltelt négy év, amit magunk mögött tudunk, rendkívül jelentős volt. Részletes tájékoztatást adott a nemzetközi, oo- litikai küzdőtéren elért sikerekről, s elmondotta, hogy az egyszerű emberek mindennapos tevékenysége is nagymértékben elősegíti a politikusok világméretű sikereit. A békeharc elkövetkező tennivalóiról szólva elmondta: most legfőbb feladat a békés egymás mellett élést szolgáló szerződések és megállapodások betartása és betartatása. Növelni kell a gazdasági kapcsolatokat a két világrendszer között. Erősíteni kell kapcsolatainkat •> kapitalista országok baloldali erőivel. Ami a mindennapi munkát illeti, hangoztatta: Az óhajok és vágyak mellett mindig ott legyenek a tettek is. A konferencia utolsó felszólalója Szederkényi Lászlóné volt. aki felszólalásának középpontjába azt a gondolatot állította, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlanul összetartozik. Az utolsó napirendi nont- ként megválasztották Tolna megye küldötteit az országos békekongresszusra. Ezek: Tolnai Ferenc, dr. Kolumbusz Lászlóné, Czank József, dr. Csanaki Artur, Domonyai Péter, Dörnyei István, Borján Jánosné, Gangéi Jánosné, Rúzsa Pálné, Tancsa Jánosné. Részt vesz a kongresszuson, mint az Országos Béketanács tagja Békés Ferenc, Kecskés Jánosné és Péti János. tek a Tiszta. virágos Tolna megyéért fejlesztési verseny 1973—74-re meghirdetett futamába. méghozzá olyan elhatározással, hogy még szervezettebbé teszik a szellemi, fizikai társadalmi munkaakciókat, világosabbá az egyéni és kollektív anyagi hozzájárulások rendszerét. A cél ugyanaz, ami a verseny első évére vállalt munkák célja volt: ismét lépni egy nagyot, maivá fiatalítani az ősi Simontornya arcát. Sikert kívánunk az új vállalkozáshoz! — Zászló —
