Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
Mári néni meséi HEGEDŰS LÁSZLÓ: I ELLESETT PILLANAT Sűrű nyár fás szélén, a Duna-parton. egy piroskendös asszony integet. A gyepes partszélen kövér libái komoly testőrökként fehérlenek, ők is a parthoz sodródó hajóra figyelnek, mely most szép lassan kikö.. Gazdájuk, mint rég látott ismerősök láttán, lelkendez a nyárfák között, arcán széles mosoly, innen is látom. S komor arccal, sietőn, mint aki valamiben csalódott, sarkonfordul. Némán követik komoly lúdjai. Varga Rudolf: Hadárijesztők (Mári néni, Fábián Ágostonná, Kalcasdon, tudja a legtöbb szép népmesét egész Tolna megyében. Nagyapjától, édesapjától hallotta őket, akik a Székelyföldön, And- rásfalván éltek. Lejegyeztük meséi közül a legszebbeket, így vasárnaponként a mi kis olvasóink Is megismerkedhetnek Mári néni meséivel.) A róka és a farkas Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon, Óperenciás tengeren is túl. volt egyszer egy farkas és egy róka. Azok erős barátságban éltek az erdőben. Egyszer csak azt mondja a róka: — Hallod-e te farkas! Tudok én egy helyet a falu végén, egy lakodalmat Jó lesz, ha mi ketten elmegyünk oda. — Erre a farkas: — Nem bánom, menjünk el! El mentek. Benn a házban mulattak az emberek, volt egy oldalkamara, ott volt a hús, a sütemény, bor, pálinka. Azt mondja a róka: — Ide bemegyünk! Bementek. Benn az emberek erőst énekeltek, táncoltak. A róka és a farkas is jóllaktak, elkezdtek inni. A farkas, ahogy ivott, örökké énekelt: Nyekk, kedvem nyekk. A róka egy sarokban csak kapart. Kérdezi a farkas: — Mit csinálsz te róka? — Mit csinálok? Nem látod, hogy táncolok? — Milyen furcsa táncod van neked! — csodálkozik a farkas. De a róka csak kapart, a farkas meg ivott, rettenetesen ivott. Egyszer csak meghallották az emberek. Mondják, valahol a közelben farkas kell hogy legyen, mert erőst hujjogtat. Odamennek, leskődnek be, látják. hogy ott a farkas. Hamar kaszára, kapára, bé- mentek és ütni a farkast. A róka addig kikaparta . a likat, és kiugrott azon a likon. A farkas is akart ugrani, de a feje beszorult, nem tudott kimenni. Jól megverték, megfogták. kihajították az árok martjára. A róka meg elfutott. A farkas, ahogy egy kicsit magához tért. vigyázkodik. Látja, hogy ott kucorog a róka is. Azt mondja neki: — Hát te farkas, mi van veled? — Mi lenne velem, jól megvertek. Téged nem vertek meg? — Dehogynem, nézd csak, milyen kék a hátam! — Na jól van, — mondja a farkas —, gyere, menjünk be az erdőbe, amíg itt meg nem kapnak minket. Mondja a róka: — Mennék én szíveseit, de nem tudok! — Gyere, üljél fel a hátamra. Mind a kettőnket jól megvertek. (A rókát persze nem verték meg, csak hazudott.) A farkas felvette a hátára a rókát. Elindultak az erdőbe. Hát ahogy mentek, a róka a farkas hátán elkezdett énekelni. „Vert viszi veretlent, a feje is töretlen.” Azt mondja a farkas: — Mit énekelsz, te róka? Népújság 9 1973. szeptember 3. — Hát én csak egy kicsinyt morgolódom! Megint mértnek. Énekel a róka: „Vert yiszi veretlent, a feje is töretlen”. Azt mondja erre a farkas: — Tudom mit énekelsz, hogy a vert viszi a veretlent, és a feje is töretlen! — És a rókát jól levágta. Míg bírt. ment az erdőben, és egy darabig ki sem jött belőle. Míg meg nem gyógyult. A róka is ment. egy darabig csavargóit ide, csavargóit oda. Eltelt két-három nap. egyszer csak látja, hogy az országúiról jön egy szekér, meg volt rakva hallal. Odament, az úton keresztül feküdt, mintha meg lett volna dögölve. Ahop- megy az ember a szekéren, azt mondja: — Nézd a. egy róka! Meg van dögölve. Felvetem én ide, a hal tetejire, és hazaviszem. Megnyúzom, lesz nekem rókabőröm, lesz abból kucsma is, kabátra is, lesz abból minden! Odaért, a rókát felvetette a halak tetejire. Hajtott tovább, hátra sem nézett. Igen ám, de a róka gatyában volt és ingben. Az inget belekötötte a gatya derekába, és a kebe- lit mind megrakta hallal. Akkor leugrott a szekérről. Egyszer néz hátra az ember, nincs ott a róka. A róka befutott az erdőbe, és ette a halat, ette. Összetalálkoztak a farkassal. Azt mondja a farkas: — Mit eszel te róka? Ki volt éhezve a farkas, sovány volt, sebhelyek voltak rajta. — Mit eszek? Halat fogtam! — Hol fogtad a halai? Úgy be van fagyva a jég. hogy nincsen sehol se lik. — Kapartam a jégen a körmömmel egy likacskát, a farkamat bedugtam, arra a halak rákapaszkodtak. Akkor kirántottam a farkamat. — Gyere mutasd meg nekem, hadd fogjak én is egy kicsi halat! Elvitte a farkast oda, ahol a legvastagabb volt a jég. A szegény farkas kapart magának egy likacskát. a farkát oda bedugta. A víz erőst hideg volt. rettenetesen fagyott oda a farka. Azt mondja: — Hallod-e úgy szorítja valami ! — A halak szorítják, tartsad egy kicsikét! Kapaszkodnak oda. még tartsad kicsit! Tartotta is szegény farkas, addig, hogy odafagyott. Egyszer azt mondja: — Immár annyian gyűltek reá. hogy alig tudom kihúzni! — Na most rántsd ki! Megrántotta a farkas a farkát, beliszakadt. Jót kacagott a róka, úgy kell neked, itt törjön ki a nyavalya. És ezzel befutott az erdőbe. Szegény farkas is ment utána, kullogott farkatlan. Amikor utolérte, jól összeverekedtek. Ma is élnek. ha meg nem haltak. (Mári néni meséiben bőven akad olyan szó, amit a székelyek használnak, de mi másképpen mondunk. Valószínű, hogy legtöbbről magad is kitaláltad, mit jelent — vagy megkérdezted szüléidtől — de azért mi is leírjuk: Erös=nagy, erőst=nagyon, oldal- kamara=é!éskamra, árok martja ■ árok partja.) KERTES-KOLLMANN JENŐ: EX LIBRIS JÁNOSI GYÖRGY: HARMADNAP STAUB FERENC: VISEGUÄÖ Emelem kalapomat a madárijesztők előtt. Emelem kalapomat és méghaj lók előttük. Emelnék oki is, nem hajlik rá a kezük. Van, amelyiknek kalapja sincs. Bizalmatlanul biccentenek köszönésemre. Azt hiszik, gúnyolódom velük. Gyarfakvóan néznek, nem lopni jöttem-e? Mintha még valamit elvihetnék a földről. Mászkálok a letarolt, széthordott határban, az elhagyott mezőkön. Madárijesztőkkel beszélgetek. Elhagyott madárijesztőkkel. Kifeszítve két karjuk a kék égre. Közelről nézem őket. Északtól délig, napkelettől addig, ahol lenyugszik, addig ér a kezük. Fekete földbe leszúrt, frissen faragott falábukkal talán gyökeret is eresztettek. El ne fújja őket a szél! Fáradtak és kimerültek a madárijesztők. Kikelettől lombhullásig dolgoztak. őrizték a földet. Egész nyáron gürcöltek egy öltözet rossz ruháért. Ennyi a kialkudott bérük. Egy foltps nadrág, szakadt ing. kinőtt kabát, fekete kalap. Cipője egyiknek sincs. Szeretnék valami bakancsot, csizmát a lábukra. De nem tudom, hogyan lehetne úgy odaadni, meg ne sértsem őket. Ebben a teljesítményen alapuló társadalomban nem jut nekik lábbelire? Mégis emelt fővel végzik munkájukat, teljesítik rendeltetésüket. Éjjelenként hallani csak nyögésüket a szélben. Megtelik a határ gönceik, rongyaik suhogásával. Miről beszélhetnek ilyenkor a madárijesztők? Milyen titkokat suttognak el? Panaszkodnak madarakra. Panaszkodnak emberekre. Láttak ők megjelenni éjféltájt sötét arcú zsiványokat, zsákkal. Idegen arcú embereket. Mozdulatlanul kellett végignézni a rablást. Csak szívük vert gyorsabban. Lépni nem léphettek. Földbe vannak verve. Hajnalban arcukon harmatkönny csurgóit. Emelem kalapomat a madárijesztők előtt. Emelem kalapomat és meghajtok előttük. Kiszámolta-e valaha is valaki, hány mázsa terményt ment meg a tolvaj madaraktól a madárijesztő? Kezeskedem értük. Az ő tenyerükhöz egy szem mag sem tapadt. Láttak rablást, pazarlást. Halált érdemelnek érte? Nyár vértanúi sorakoznak sötétért az őszi nap végső sortüze elé. Mit láttok a szemükben? Mi az a furcsa fény? Bánat a neve. Bánat és sértődöttség. Életükön át sértődötten, csak dolgozni akartak és tönkremenni. Fekete felkiáltójelek az időben Magányosan élők. Fegyvertelen őrök. Emelem kalapomat a madárijesztők előtt. Emelem kalapomat és meghajlok előttük. Szeretném megadni nekik a végtisztességet. Kimenni a mezőre ásóval, kapával. Sírt ásni. Eltemetni őket. Jeltelen sírok. Füvek, fák a síremlékek. öregek már a madár- ijesztők. Az egy évszakú madárijesztők. Az éjjel-nappal dolgozók, vigyázok. Öregek már. Tüdejük beomlott, térdük megroggyant. Lábnyomaikat benőtte a mező. Szeretném eltemetni őket. Eltemetni, mielőtt a fagy szabadon engedi veszett ebeit. Legyen nekik könnyű a tél! Behavazott mezők alatt jó mély sírokat! Az évszakok röntgenképén elő ne jöjjenek! Földből kinövő kezek, kinéző szemek. Kapjanak jó mély gödröt a hontalanok. Ne legyenek hontalanok a madár- ijesztők! Nem a senki földjét őrizték. Mégsem hívta őket senki az asztalához. ágyába senki nem fektette be őket. Emelem kalapomat a madárijesztők előtt. Emelem kalapomat és meghajlok előttük. Kékülnek arcaik. Kifagy rá a könny. Hullámot verő búzatáblák tengertelen fövenypart- jain kószálnak gomolygó ködben. Fák fölött forog a fagy. Halálos ítéletet lengenek a lehulló levelek. Az öreg madárijesztők még egyszer végigbotorkálnak a tájon, fekete köpenyben, mint fekete lepkék, kibontott szalma ősz hajuk lobog. Késes szál szur- kálja hátba őket. Fejük fölött vijjognak vészmadarak. Szür- kületkpr megindulnak. Estére hét határból összegyűlnek. Tüzet. raknak őszi ággal. Körbeülik. Füst könnyezi be a szemük. Büszkén viselik emukat az égbe készülők, öklüket rázzák fölfelé. Reggelre aZ üszkös gallyak, a hamu körül egy sem marad. Nem marad temetrlen madárijesztő. Senki sem tudja. hova lettek. Holdsugárra feküdtek, elszálltak a vadlibákkal, vagy forgószél kapta-e r°i őket? Ledőltek a tornyok. Meghasadtak a folyóparton hétrétgörnyedt fák arcod elé emelt falak omlottak dörögve a megkövült emlékek folyamába. Nem tudtalak eltemetni. Túlélted keresztre-feszített-önmagad s hogy oltárod helyett még egyszer rongyaidban higgyek Üjjászülettél a harmadik napon.
