Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

I

Korszerű műveltség

IX.

Az előző cikk befejezéseképpen arról szóltunk, hogy minden tantárgynak, minden tudománynak megvan a maga egyszeregye amit nem lehet gondolkodás útján kitalálni. amire nem lehet „rájönni”. amit adott esetben meg kell tanulni, hogy bármikor felidézhető módon elraktározhassunk tényeket, adatokat.

Ám eddig csak az egyszeregy típusú tanulnivalókról szóltunk. Eléggé kézenfekvő, hogy a felnőtt ember számára nem elégséges, ha csak any- nyit tud a világról, annak mennyiségi, nyelvi, művészi, fizikai, kémiai, földrajzi, biológiai. tudományos és gyakorlati dolgairól, mint amit egy. általános iskolás kisdiáknak 4—8. év alatt el kell sajátítania. A világ megtanulandó, méghozzá kívülről megtanulandó „egyszeregye” sokkal- sokkal gazdagabb, bonyolultabb. hogysem az. aki egy kicsit is tájékozódni akar a természet és az ember dolgaiban, mellőzhetné. De még a lexikont se nagyon lehet használni. ha sok-sok tény nincs előre elraktározva — saját fejünkben.

Nézzünk egy példát! Üssük föl a Magyar Irodalmi Lexikont Balassi Bálintnál. Rögtön az elején megtudjuk, hogy nevét kétféleképpen írta: Balassinak és Balassának is. Azt is megtudhatjuk a lexikonból, hogy 1554 októberében született és 1594-ben halt meg. Mindössze negyven évet élt. De már a következő sorok egyikében ez áll: Élete jellegzetesen nyugtalan, reneszánsz élet”. Mármost mit csinál ezzel a meghatározással az, aki nem tudja, mi az, hogy reneszánsz? Ahhoz már tudni kell valamit fejből, hogy hol keressen... Valamit már korábban meg kellett tanulnia a művészetek történetéből, ha úgy tetszik egyszeregyéből, hogy tudja, melyik lexikon utárí nyúljon, egyáltalán „eszik-e vagy isszák” azt a reneszánszt? Jó, hát ezt megtanultuk, nyúlunk a művészettörténeti lexikonért, nézzük meg, mi van itt a reneszánsz címszó alatt. Azt mondja a szöveg: Szó szerint: újjászületés, a XV—XVI. századi európai kultúra és művészet összefoglaló elnevezése. Kettős értelme van: 1. Mint egyetemes történeti fogalom a kor politikai-társadalmi életére, a tudomány, az irodalom és a művészet egy bizonyos jelenségére vonatkozik. 2. Stíluskategóriaként elsősorban a művészettörténet ' használja, főleg a XVI. századi olasz művészetekre, és szélesebb értelemben stíluskategóriaként'’.

Aztán folytatja még a lexikon hosszan-hosszan. példákkal illusztrálva a XV—XVI. század elsősorban olaszországi művészetének történetével. Rögtön jegyezzük meg, hogy aki nem tudja, mit értsen a stílus szó alatt, tovább keresgélhet a lexikonban, pedig csak Ballasi Bálintról szeretett volría megtudni valamit. S ha, mondjuk, a hosszú leírásból már megismerte, mit kell értenie reneszánszon, még

Népújság 8

1973. szeptember 2.

mindig nem biztos, hogy azt is tudja, mi a „reneszánsz egyéniség”. Pedig a lexikon Balassit éppen ezzel jellemezte! Ahhoz, hogy valaki jól értse ezt a meghatározást, hallani kellett már valamit Leonardo da Vinciről, festészetéről. tudományos, sőt hadászati munkáiról, Michelangelo freskóiról és verseiről, a Mediciekről és a zsoldosvezérekről, s csak ezek után lehet fogalma arról, milyerí is az a reneszánsz egyéniség, ami lám. Balassira is jellemző.

A korszerű műveltséghez mindez hozzá tartozik? Nem feltétlenül. Balassi csak példa, hogy kiderüljön, nem lehet mindent az önálló gondolkodásra meg a lexikonra bízni. Rendkívül sok dolgot el kell raktároznunk a fejünkben. ha igazán műveltek, tájékozottak akarunk lenni. Ezek nélkül az emlékezetünkben megőrzött tények és adatok nélkül, nincs a gondolkodásnak fogódzója. Gondolkodni csak valamin lehet, a semmin, az ürességen, az ismeretek hiányán legföljebb csak a filozófus meditálhat.

Azért kellett erről ilyen hosszasan beszélni, mert mostanában mintha d'/atlá válna, hogy a korszerűség jegyében a tanulást, a megtanulást, az adatok fejben való elraktározását. feleslegesnek tartsuk. A sok adat. tény ismerete már-már a korszerűtlenség látszatát kelti. Ez pedig nevetséges. Semmifajta műveltség nem képzelhető el megfelelő — és nem kis számú — adat és tény ismerete nélküL

Akkor hát a sok tény ismerete adja az igazi korszerűséget? Ez legalább ugyanolyan nevetséges feltételezés, mint az előző. Ha manapság sokan szidják, támadják az iskolát és mindenfajta oktatási intézményt, az adatok és tények „bifláztatása” miatt, akkor az nem azért van, mert 1 az adatok jelentős részére nincs szükség. (Természetesen vannak olyan adatok és tények, amelyek elvesztik fontosságukat. Közismert példa, hogy a gőzgépről, a gőzmozdonyról a jövő iskolájában feltehetően egvre kevesebbet fognak tanúim a gyerekek, de

az is valószínű, hogy a gőzmozdony tényét, mint a műszaki fejlődés egy fontos állomását, soha nem lehet elhagyni, ismerete nem válik feleslegessé.)

A probléma gyökere ott van. hogy az iskolában korábban — s részben még ma is — az adatokat, a tényeket önállósítva, a valódi összefüggésekből kiemelve tanították. Ha egy érettségiző diáknak az a fontos, hogy tudja, mikor született az író, és mikor halt meg, mikor házasodott meg, és mikor írta egyik vagy másik fontos versét, mert feleletében ezt értékelik elsőrendűen, akkor nyilvánvaló, hogy az érettségire való felkészüléskor biflázni fog. S a példákat lehet szaporítani. Ha a történelmi tudást a csaták és békekötések évfordulóján mérik. akkor minden diák — s minden pedagógus, akinek ez a dolga — azzal foglalkozik, hogy a gyerekek a csaták és békekötések dátumait minél jobban „bevágják”. Ilyen gyakorlat volt, részben van is. A támadások tehát jogosak, csak éppert a fürdővízzel együtt a gyereket is ki akarják önteni. Gondolkodtatni kell — tényekkel. Ez a dolog veleje, s ez a neheze is.

BERNÁTH LÁSZLÓ

VÖRÖS HAJÜ LÁNY

IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA:

SOROK — TÉLNEK ELŐTTE

Itt csak a lélek litániázhat: a test-harmadrendűség fölé odafeszül zendülő húrnak az ág.

Holttá nyilvánított levelek halmaza közt motoz Szél-halottkém. Egymáshoz kapcsolódnak a fák hosszú combjai, s a benti tavon üres csónak a csend ...

Halál-előrejelzés ez az ősz is: elföldeljük a csodát, ki nyárnak nevezte, ki pedig szerelemnek, nekem egyetlen, hosszú csóknak tűnt: sallangrmntes isteniségnek.

Nem tudom, továbbadhatja-e forradalmam

az évszak?

Szánjára — túsznak — felrak-e a tél? Szeretném megőrizni a mozdulatod, egy meghatott fehér sort a fogaim közt valamit, ami értelmet ad az eddiginek? Hogy volt — miért...?l

CONRAD FERDINAND MEYER:

(1825—1898)

AZ ELTEMETETT SZÍV

A régi álom bennem él.

Sötét időm volt. tompa és Eremben ifjú vadság forrt.

Anyám gyakran szomorkodott.

Egyszer csak jött egy bús levél,

Ma sem tudom, hogy mit hozott,

Csak melléhez kapott anyám,

S úgy tűnt nekem, megállt szíve.

Ezt álmodtam az éjszakán:

Anyámat láttam, lopva ment Kertünkbe a fenyők közé,

Gyöngéd keze ásót fogott,

Gödröt vájt és vigyázva tett Belé egy szívet, s csendesen Földet húzott rá, s visszajött.

MAQASBAN

Fent. hol az út kanyarog, lakom egy alacsony kicsi házban,

Nem jön a posta ma már, s én egyedül maradok.

Állok az ablaknál, nő egyre az esteli béke,

Csend, a fenyő gyantás kérgén a harkály kopog.

Átfut a réten az erdőből erdőbe a mókus,

Játszik a tág tereken, itt a világ ura ő.

Jaj! Mi e zaj? Ki kiált? Hír száll: „Garfieldet megölték!"

„Nagy Bismarck haragos.” „Áldást a pápa ma oszt.” Szállnak a hírek a légben? Mit látok? Sötétlő harangot!

Ott van az ablak alatt, s rajta a villamos drót.

Mintha az emberiség testében lenne ütőér.

Végig a völgyeken át hordja magával időnk.

(Garfield az Egyesült Államok elnöke volt, 1881-ben megölték.)

AZ ÜTI SERLEQ

Tegnap, hogy egy öreg szekrény polcai közt rakosgattam. Megtaláltam serlegemet, mit apámtól kaptam hajdan,

S míg dúdolva lefújtam a port, mit több év rakhatott rá, Úgy éreztem, mintha hajam hegyi szellő lobogtatná, Illatozott minden rét, hol álmodozva megpihentem,

S zengett minden forrás, melyből ittam vándoré veimben.

CSÁNYI LÁSZLÓ FORDÍTÁSAI

Mintegy öt esztendővel ezelőtt ültem utoljára a nagyterem kényelmetlenül nyikorgó székein, s hallgattam gimnazista társaimmal együtt a hozzánk érkező művészek és zenekarok hangversenyeit. A szólisták a legtöbb esetben hiába panaszkodtalt a hang- versenyteremmé kinevezett helyiség fűtetlenségére. Akkoriban1 sajnos senki sem törődött azzal, hogy a hallgatóság nagykabátban didereg a nézőtéren, az emelvényen pedig dermedt ujjúkat melengetik a zenészek.

Ezzel az apró, személyes történettel kezdem a beszélgetést Ferenci Demeterrel, a dunaföldvári Alpári Gyula Művelődési és Ifjúsági Ház újonnan kinevezett. fiatal igazgatójával.

— Ha már a zenénél és a múltnál tartunk, hadd mutassam meg az épület udvarát, ott ugyanis föllelhető néhány ..szemléltető eszköz” is. amelyek — úgy tűnik — végzetesen magukon viselik immáron a múlt nyomait.

Közülük talán a zongora a ’eghíresebb. Felújított állapotban hagyta kinn maga után valamelyik elődöm, itt a kug- l’zób-n. Azóta jó néhánvan úgy l-örs'edtek a kultúrához, hogv elvittek egy-egy darabot a

„Varga tanító kilencet dobott”

Művelődési gondok Duna földváron

hangszerből. Volt akinek a húrjai kellettek, volt aki a billentyűket feszítette ki. A fedelét letépték, a lábait kicsavarták. Nekem már csak ez jutott.

Fölötte egy gerendán látható az a felirat, amely még szintén a kultúrotthon „hőskorából” származik: Varga tanító első, 9-et dobott 1914. V. 30-án.

1961-ben újították* föl az épületet. Hatvanezer forintot költöttek rá, de egy-egy nagyobb esőzés alkalmával mintegy félméteres 'vízáradat önti el még ma is a folyosót, mert évek óta nem tisztították ki a víznyelőt.

A tetőzet olyan lyukas, hogy alatta pillanatok alatt csuromvizes az ember. Pedig állítólag azt is felújították.

Aztán itt van ez a 65• számú ifjúsági presszó is az épületben. Az idejárok a legnagyobb jóindulattal sem sorolhatók az ifjúság körébe. Az is könnyen elhihető, hogy ők azok. akik a legkevesebb

szükségét érzik a művelődésnek. Némi magyarázatul szolgálhat talán még az is. hogy tömény szeszt is árusítanak, hogy az egyetlen szünnap kivételével mindenkor éjfélig tart nyitva.

Persze a fiataloknak is kellene valamit tenniük azért, hogy kulturált körülmények között szórakozhassanak. A községi KISZ például ígéretet tett. hogy rendben tartja az udvart. Augusztus első vasárnapján. amikor nekiláttunk a nagytakarításnak, még ötvert fiatal szorgoskodott itt, a következő alkalommal már csak harminc, végül pedig összesen hárman jelentek meg. Puszta ígéretek mellett valamennyi! üknek sokáig kell még várni, amíg elkészül az udvarra tervezett ifjúsági park.

A Virágzó, az Alkotmány, az Aranykalász Termelőszövetkezettől, valamint az ÁFÉSZ- től, a Gumiipari és a, Faipari KTSZ-töl kaptunk támogatást.

öt évig vártam és dolgoztam azért, hogy végre azt csinálhassam, azzal foglalkozhassak. amit szeretek. Nagykőrösön, volt munkahelyemen, a hűtőrészlegnél egyszer valaki azt mondta, hogy úgysem tudom megcsinálni a 100 mázsát a nagyképesítő fokú fagyasztópályán. Nehéz volt, de megnyertem a fogadást. Szeptembertől a szombathelyi tanárképző . főiskola népművelés— könyvtár szakos hallgatója leszek. És még valamit. Szeretnék itt maradni. Itt szeretnék dolgozni, és itt szeretnék élni a feleségemmel és a gyerekemmel. Igaz ugyan, hogy a szolgálati lakás lakhatatlanul nyirkos és beázik. de szerencsére egy darabig még ellakhatunk a nevelőszüleimnél.

Ferenci Demeter elbeszélés séhez hadd tegyek még egy adatot hozzá utólag. Az utóbbi három év során négy igazgató váltotta egymást a dunaföldvári Alpári Gyula Művelődési és Ifjúsági Házban. Ez alatt a három esztendő alatt három igazgató keresett magának új munkahelyet. Valamennyiüknek képesítés volt a tarsolyában. Vagy nemcsak a képesítés képesít?

Erre a kérdésemre csupán egyetlen ember adhatja meg a választ.

TÉGLÁSY IMRE