Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
A humánum győzelmei Huszonegy éves a Tolna megyei Véradó Alközpont — Volt i évi 5 — 600 vérvétel — Van s 12 - 13 OOO — Adni jobb, mint kapni ’A fametszet, aminek reprodukcióját itt láthatja az olvasó, azt tanúsítja, hogy a XVII. században, amikor is még igen gyermekcipőben iárt az orvostudomány, illetve a gyakorló orvoslás még alig szolgálhatott a tudományosság rangjára, már megpróbálkozott az ember a vérátömlesztéssel. A kezdettől életmentőnek szárat és vélt művelet technikájának alapelve közel azonos volt a maival, de mert a „tudomány” közelítően sem tudott eleget, az orvostörténet lapjain igen sötét fejezetet jelentenek a vérátömlesztés életmentő és gyógyító gyakorlatának első próbálkozásai, hiszen állatból emberbe kísérelték meg először a transzfúziót, ami akkor biztos, halált jelentett elkerülhetetlenül föllépő szövődményeivel. Ha jól meggondolom, krimibe illő epizódok láncolata vezetett évszázadokon át a mához, ahhoz a fölismeréshez, hogy az emberi vér a legered. ményesebb és a legszélesebb területen alkalmazható gyógy- ' szer, amelynek egyetlen, s valószínű igen tartós hibája egyedül az, hogy nem gyártható. Csak ember adhatja bajba jutott embertársának, s legtöbbször úgy, hogy nem is tudja kinek adja, kit mentett meg. A megye lakói közül sokan ismerik kívülről, belülről az Ybl Miklós utcai új véradó, alközpontot. Az impozáns, rendeltetésének végre ideálisan megfelelő építményt 1972 novemberében foglalta el a véradószolgálat. Hogyan dolgozik új otthonában és miként dolgozott akkor, amikor az országosan 1948-ban életre hívott szervezet legkisebb gyermekeként Tolna megyében is létrejött 1952 májusában? Hogyan tudott működni akkor, amikor tíz évvel később 19G2-ben, fejlődésének második állomására költözhetett a régi kórházba? — Az volt a mi hőskorunk — hangzott a kérdésre a válasz, amit az intézmény vezető főorvosától és szervezőjétől kaptam. A Népjóléti Minisztérium 1948-ban rendelte el az Országos Vérellátó Szolgálat megszervezését. Egy évvel később alakult meg az ÓVSZ Központi Kutatóintézete, sok alapvetően fontos segítséget kapva azoktól a szovjet szakemberektől, akik saját, hazai tapasztalataik alapján lényegesen többet tudtak a véradószolgálatról, a transzfundálásról. mint mi. Ebben az időszakban már kipróbált. széles területen működő véradószolgálata volt a Szovjetuniónak, az USA-nak és Angliának. A Szovjetunióban 1932-ben jött létre a szolgálat De a vérkonzerválás gondolatát az orosz Szutugin már 1865-ben fölvetette, harminchat évvel megelőzve a vércsoportokat fölfedező Landsteinert, aki fölfedezésével a vérátömlesztés történetének új és a korábbiaknál fényesebb szakaszát nyitotta meg. Az viszont, hogy megfelelő készülékkel több liter vért is be lehet juttatni életmentés, gyógyítás céljából a betegekbe anélkül, hogy a betegek ki lennének téve újabb veszélyeknek, ismét szovjet tudós, Petrovszkij nevéhez fűződik. Mint minden újnak, a vérátömlesztésnek is hosszú időkön át megvoltak az ellenzői, majd alkalmazásának nyílt megtagadói is. Volt időszak, amikor a vérátömlesztést már sikerrel alkalmazók is a közvetlen véradás egyedül üdvözítő voltát ismerték el. Aztán megjelentek nálunk is a csíramentesen elzárt, címkékkel ellátott, konzervált vért tartalmazó palackok. S igen, volt olyan időszak is, amikor áttartósítani. megszűnt 1957-ben, az új tartósítóoldat használatának bevezetésével. Ezzel az oldattal már 21 napig lehet tartalékot biztosítani. Részben en. nek is tulajdonítható a markáns fejlődés mellett, hogy ma már nem fordul elő gyakorlatban olyasmi, hogy a véradóalközpont ne tudná az igényléstől számított 10—15 percen belül a szükséges vérmennyi- séget vagy vérkészítményt kiszolgáltatni az igénylő osztályoknak. Kezdetben — legyünk egész pontosak: 1953-ban — kizárólag csak térítésmentesen 590— 600 vérvételre került sor Tolna megyében. Ma évente átlag 12—13 000 véradóval kerül kapcsolatba az intézmény helyben és kiszállások során végzett vérvételek alkalmával. És ami az embert közönyösséggel szívesen vádoló korunkban a legteljesebb humánum mindennapos győzelme: a véradóalközpont donorja'nak mindössze 3—4 százaléka maradt csak térítéses véradó. A zöm azt vallja, hogy adni jobb, mint kann!. Ezenkívül soha nem tudhatja az ember, mikor van szüksége őneki magának is gyógyító, vagy életet mentő vérre. Szüksége lehet bárkinek transzfúzióra? Igen! Korábban és talán nem is minden alap nélkül az rögződött a vérátömlesztés fogalmához a laikusokban, hogy életmentő Vérre többnyire a balesetet szenvedetteknek. az általános sebészet úgynevezett nagvműtéte- seinek és a szülő nőknek van a legnagvobb szükségük. A felfogás tévessége régen igazolt. Évek óta a belgyógyászati osztályok ugyanis a legnagvobb vérkonzerv. és vérkészítmény- felhasználók. utánuk következik az általános sebészet, maid az általános sebészet vér. és vérkészítményigénvének felével a baleseti sebészet, csak ezután jön a szülészet és a gyermekosztály. Tehát bárkinek és bármikor szüksége lehet egy, vagy akár egytucatnyi ismeretlen ember segítségére. S milyen jó érzés azt tudni, hogy mi is segítséget adtunk korábban! Beszélgetésünk során a megyének számos helységneve hangzott el, s olyanként, hogy ott milyen kitűnő emberek élnek. Szekszárdi üzemek neve is elhangzott és jó volt hallani, hogy ahol az állami, gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetők fontosként kezelik a véradószolgálat munkáját, ott mindig jóval többen jelentkeznek véradásra, , mint azt az alközpont dolgozói várnák. Emlegettük a legjobbak között a Dalmandi Állami Gazdaságot. Decset, Öcsényt, Bá- tát, Simontornyát, Tolnát és Németkért. De megemlegettük Nagykónyit és Sárszentlőrincet is, de még csak sereghajtókként sem. Az elmúlt évben 12 sárszentlőrinci lakos életét mentette ' meg a vérátömlesztés! Az idén ismét további 5 sárszentlőrinci gyógyult attól a 23 palack fölhasznált vértől, amit soha nem ebben a faluban adtak, hanem a megye más településének lakói adtak. Itt még csak olyan frappáns lecke sem segített eddig, ami egy igen közismert és nagy tekintélyű gazdasági vezetőnk szemléletmódját helyrebillentette két évvel ezelőtt. Vele az történt, hogy amikor tsz- elnöki minőségében fölkereste a véradóalközpont szervezője a Vöröskereszt járási és helvi titkárával, igen ridegen zárkózott el a véradás megszervezésének feladata elől. úgymond „a véradás megszervezése tanácsi feladat, a tsz-nek termelnie kell!” Még azon a nyáron megbetegedett az elnök felesége, öt palack vért kapott. Az elnök legközelebb már nem mondta, hogy a termelőszövetkezet gazdái, dolgozói nem érnek rá vért adni, mert termelniük kell. ö maga is odaállt vért adni. mert .valamit megértett. Valószínű egyszer es mindenkorra. Ismert dolog, mégsem árt ismét fölhívni a figyelmet-„Álr- ra, hogy a véradásnak nemcsak társadalmi, egyéni haszna is van. Vért tudniillik csak olyan ember adhat, aki tökéletesen egészséges. A véradókat megvizsgálják, sőt gondozásba is veszik a lakóhely szerint illetékes körzeti orvossal együttműködve. Ebben az évben például eddig az alközpont 255 véradója szorul gondozásra, többnyire vashiányon alapuló vérszegénység miatt. De gyakran előfordul olyasmi is, hogy rejtett, addig nem észlelt betegség lepleződik le a véradást megelőző igen alapos belgyógyászati vizsgálat során. Az elmúlt évben mint említettük 12—13 ezer vérvételre került sor, ez évben — 1400 véradásra jelentkezőt talált véradásra alkalmatlannak a megelőző vizsgálat. Ennyien nem tudták magukruí, hogy vérszegények, cukorbetegek, vagy éppen magas a v’érnyo- ' másuk és gyógykezelésre van .szükségük. 1973 első felében a megye fekvőbeteg-intézeteiben 792 beteg .kapott vért. Ez azt jelenti, hogy 2354 palackot használtak fel, és egy betegnek közel 3 palack jutott. Ez az átlag. Ezen belül a nyilvántartásokban nem egy név mellett állnak a félszázat megközelítő számok. Ugyan ki gondol arra, hogy 40—35—27—16 palack vér vagy vérkészítmény biztosításához, biztonságot adó tartalékolásához hány ember a szó legszorosabb értelmében vetten emberi szívére, józan eszére van szükség?'! Megyénkben évente 12—13 000 ember gondol erre. Tisztelet és köszönet nekik! Ennyien tudják, hogy adni jobb. mint kapni. Véglegesnek tekinthető ez a szám? Semmiképpen! Mi garantálja, hogy nem? Többek között — és nem is utolsó sorban — a véradóalközpont, ami felnőtt hivatásához és nemcsak a vérellátó szolgálatot látja el, hanem besegít a kórház diagnosztikai munkájába is jól felszerelt laboratóriumainak vizsgálataival. • — Régen á beteg ember várta/ az életmentésre jelentkező véradót, a vért: Ma nagy teljesítményű hűtőkamrában, hűtőpultokban várnak a palackok, a vér és a különféle vér- készítmények a gyors segítségre szoruló betegekre. Az öreg kórház épületének udvari, hátsó traktusában — ez volt a haladás második lépcsője — 179 négyzetméter alapferületen működött a Tolna megyei Véradó Alközpont. Most közel ezerrel több működési alapterülete, ami pedig a fölszereltséget, tárgyi, személyi ellátottságot illeti, minőségi. a változás. így tehát majdnem fölösleges megállapítani.. hogy .a mái munkakörülmények . semmiben sem hasonlítanak a régiekhez. Igaz, a követelmények is nagyobbak, összetettebbek a naponta ellátandó feladatok is. A vezető főorvossal együtt öt orvos dolgozik az alközpontban, 29 szak- aSszisztenshő végzi itt különleges fontosságú és szépségű munkáját. Az egy adminisztrátorral, hat takarítónővel ösz- szesen negyvenhetén vannak. A bevezetőben volt szó arról, hogy amikor létrejött a véradóállomás, egy fél állású főorvos, egy asszisztensnő és egy takarítónő jelentette a „legénységet”. Ezért van az, hogy szíves-örömest pillantottunk bele az új véradóalközpont életébe., i Itt is értünk dolgoznak és értünk értetik meg mind több emberrel, hogy „vért adni — életet adni” jelent, 'az ész és a szív tudatos szövetségének nagyon mai diadalát. LÁSZLÓ IBOLYA Hőskor... így igaz. Hazánkban a szervezett vérellátás — mint megannyi egyéb is — 1945 után valósulhatott meg. S tessék megérteni, itt a szervezetten. egyúttal ingyenesen van a hangsúly, mivel valahány kórháznak volt korábban is úgynevezett véradóállomása, főként saját dolgozókból verbuvált véradóval, akik 100—150 pengő ellenében adtak 2—3 deci vért. Akkor vért kapni olyan kiadást jelentett, amit nem volt képes mindenki megfizetni. Éppen ezért, hiába volt már nagyon világos, hogy a vér életmentő gyógyszer, e gyógyszerből még azok is csak keveset kaphattak, akiknek elegendő pénzük volt megadni életük megmentésének az árát... Népújság 6 1973. szeptember 2. estünk a ló másik oldalára és ha kellett, ha nem transzíun- dáltak gyógyintézeteink, mígnem elérkeztünk a mához Ahol már a gyógyító vérkészítményeké az elsőség a fölhasználásban. A véradóállomáfl 1952 májusában az új kórház „B” épületében, a mai urológiai műtő helyén kezdte meg működését 50 négyzetméter alapterúleten. Volt az állomásnak egy vezető főorvosa, aki fél állásban igyekezett lerakni a szolgálat alapjait és dolgozott mellette egy asszisztensnő. A plusz egy fő feladata pedig a takart :ás volt. Az állomás behívásos rendszerrel és térítésesen biztosította a véradószolgálatot. Ha minden maradt volna a régiben, az akkori donorokkal a véradóállomás a kórháznak és a megye fekvőbeteg-intézeteinek a vérellátását ma csupán 20 százalékban tudná kielégíteni. De nem maradt semmi a régiben. A kezdeti problémák legnagyobbja az, hogy a levett vért csak három napra tudták
