Tolna Megyei Népújság, 1973. szeptember (23. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
Mindennapi műemlékek A műemlék régi korokból szármaró terjedelmesebb anyagi alkotás, épület, szobor, más hasonló, melyet annyira- amennyire megkíméltek a századok és vi.szonylagos épségben hagytak ránk. (Vannak növényi műemlékek is, de ezekről más alkalommal már szólottunk.) A műemlékeket ■törvény védi, azok állagán változtatni csak megfelelő emléket regisztrált. Sorrendben Bonyhád következik (30) Szekszárd (20)..Dombóvár (11), Simontomya (8). Cikó (6), Du- naföldvár (5), Báta, Hőgyész, Iregszemcse, Kisdorog, Medina, Tolna (4—4), Bölcske. Értény, Felsőnyék, Grábóc. Kaj- dacs, Nagyszokoly. Pincehely, Tamási (3—3), Bonyhádvarasd, Csibrák. Kocsola, Ozora (2—2), míg a többi, itt nem említett kezet irodája. Ezekkel az épületekkel általában nincs is baj. Lengyelben például féltő gonddal óvják a kastélyt éppúgy, mint a csatlakozó és természetvédelem alá eső parkot. Pompásan oldották meg azt is, hogy az iskola bővítéséhez nélkülözhetetlen új épület a kastélytól távolabb került, nem rontják egymás hatását Riasztó ellentét egy másik volt Apponyi-kastély, a pálfai. Itt a tőszomszédságba emelt új épületet egy betonból készült zárt „sóhajok hiújával” kötötték össze, nagyjából tökéletesen mutatva meg. hogyan nem szabad múltat jelennel ötvözni. A lengyeli volt gróf Apponyi-kastély kifogástalanul gondozóit állapotban, szépen kezelt park közepén a mezőgazdasági szakmunkásképzést szolgálja. szakértelemmel rendelkezőknek. hivatalos szervek képviselőinek szabad, magánembereknek nem. Ez különösebb magyarázatra nem szorul, ellenőrzésre, betartatásra azonban annál inkább. A műemlék régi korok helyzetéről, kultúrájáról valló, bármikor megtekinthető dokumentum, nem- zéti kincs. Mindez,' nem zárja ki, hogy ha valamelyik épület máig hasznosítható állapotban maradt fenn, akkor belső modernizálására ne kerülhessen sor. Ilyesminek voltunk és vagyunk tanúi a si- montornyai várnál, vagy a du- naíöldvári török-toronynál. Most azonban nem a sokszor emlegetett Simontornyával, Ozorávai vagy Dunaföldvárral ajcarunk foglalkozni, hanem azokkal a műemlékekkel, melyekkel kapcsolatban nyugodtan használhatjuk a „mindennapi” jelzőt, hiszen többé- kevésbé észrevétlenül részesei mindennapjainknak. A Mágyarországon lelhető műemlékek egy része rom. Ezek között vannak nagyon fontosak is (Gorsium, Viseg- rád. Eger. Aquincum) és kevésbé jelentősek. Mindez egyenes következménye a Du- namedence nyugodtnak aligha mondható történelmének. Az ország műemlékekben szegény és Tolna megye sem gazdag. A mindmáig legalaposabb ilyen összefoglalásban, Genthon István: Magyarország művészeti emlékei című műve első, Dunántúl alcímű kötetében (Budapest. 1959.) ötvenöt megvénkbeli település szerepel kétszázhét műemlékkel. Tegyük hozzá, hogy elvben, mert a könyv megjelenése óta eltelt viszonylag rövid idő is elég volt ahhoz, hcty például a bonyhádi Baj- csy-Zsilinszky u. 29. szám alatt megjelölt XVIII. századbeli kovácsoltvas lámpakonzolt hiába keressük; bátai születésű kollégánk pedig mit sem tud már az ottani XV. századbeli romokról. Genthon szerint megyénk műemlékekben leggazdagabb . ílepülése Paks. ahol 37 rpűközségek 1—1 műemlékkel. A 207 megyebeli műemlék közül 96 egyházi jellegű. Ezekkel most nem foglalkozunk. Annát ellenére sem, hogy egyik- másikuk fokozatos pusztulása (Gráhác és Dunaiöldvár görög-keleti templomai), maholnap a- helyrehozhatatlap károsodás stádiumába jut. . Egyeseknek közöttük alkotója- biztosit különös jelentőséget (Kaj- dacs, az Ybl Miklós tervezte Sztankovánszky-kápolna), vagy az ott őrzött műkincs (Zichy Mihály kép a kurdi rk. templomban). Mindennapi műemlékeink közül nagyon sokat praktikus és közérdekű hasznosításúvá tettünk a felszabadulás óta el_ telt esztendők során. A lengyeli volt gróf Apponyi-kas- télyban mezőgazdasági szakmunkásképző iskola működik. A bonyhádi Perczel-házban leánykollégium, a tamási Mik- lósvári kastélyban erdészet., Bátaszéken a bécsi Theresianum által emelt két legszebb épületben a nagyközségi tanács, illetve a termelőszövetBaj elsősorban ott van. ahol a műemlék magántulajdon, vagy bérlők által hasznosított. A szekszárdi Babits-ház valóban páratlan múzeum lehetne, ha végre sikerülne teljes egészében közcélokra igénybe venni. A bonyhádi volt régi kórházzal pontosan ugyanez a terv és helyzet. Pakson egész sor klasszicista parasztház van. melyek kisebb-nagyobb módosításokon estek át. Egyik sem olyan szembeszökően csúnyán azonban, mint a volt Szeniczey-kúria, melynek falán emléktábla hirdeti, hogy többször adott otthont Deák Ferencnek. Szép udvari árkádjainak jó részét ízléstelen verandává alakították, a műemléki törvény hatásosságának szinte élő cáfolataként. Az ilyen és hasonló átalakítókra nem kell okvetlenül ha. ragudni. Mi sem érthetőbb, mintha valaki a maga családja — tegyük fel. hogy jogos — követelményeinek, igényeinek megfelelően óhajtja átformálni azt a. házat, amelyben otthont tudott teremteni magának. Haragudni igazság szerint köznevelésünkre kellene, méghozzá nem is napjainktól kezdődően. A tapasztalat azt igazolja. hogy az állampolgárok jelentős része ügyet se vet a műemlékekre, értékelésükre képtelen, olykor pedig esetleg épp az „elprédált” milliókért szidja az illetékeseket, akik restaurálásukra költötték. A képzőművészeti, régi építészeti értékek becsének megértetéséhez — bár ezúttal is nyíltan bevallott szándéka — valószínűleg édeskeveset segíthet hozzá egy újságcikk. A gondolkodásmód átértékelése köznevelési feladat, amiben nem csekély szerepet kaphatna az A bonyhádi régi kórház epülete valósággal kínálkozik helytörténeti múzeumnak. Jelenlegi lakóit nem kell irigyelni, de a nagyközségi tanácsot sem-, amikor majd a siralmas állapotban lévő szép épületet helyreállíttatja. A Paksi Szeniczey-kúria, egyike a nagyközség legszebb és elrontott — épületeinek. Fotó: Komáromi újabban izmosodó helytörténeti mozgalom is. E cikk írója a legnagyobb mértékben boldog lenne. ha az eddigi tapasztalatai alapján kialakult magánvéleményét valaki (főleg a tények) cáfolni tudnák. Ugyanis az az érzése, hogy e téren is sántít valami. Élő példaként érdemes idézni a minden tiszteletet megérdemlő szekszárdi várostörténeti kluPerczel Mór honvédtábornok bonyhádi szülőházában leánykollégium működik. A Fer- czel-családnak egyébként féltucat műemléket köszönhet Bonyhád. bot, melynek tagsága olyan átlagos életkorú, hogy már- már azt a félelmet ébreszti: — a múlt, a műemlékek megbecsüléséhez előbb hozzá kell öregedni, hiszen a fiatalabb korosztály tagjai ez irányba édeskevés érdeklődést mutatnak. A megyebeli műemlékek mindegyike közkincs. Érték az ország számára, érték a megyének és érték annak a településnek, amelynek területén található. Külön csőszt természetesen egyiknek se lehet a tövébe állítani. A helytörténeti oktatás során is tudatosítani kellene azonban fontosságukat ég óhatatlanul szükségesnek véljük, hogy állagukat az illetékesek — elsősorban a tanácsok és csak másodsorban az Országos Műem. lékvédelmi Felügyelőség, melynek szakemberei nem juthatnak el állandóan mindenhova — időnként ellenőrizzék. Közérdekből. ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán Népújság 7 1973. szeptember 16.
